Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
nem tudom honnan szedi ezeket, de nagyon tud!
amúgy adtam néki új nevet: Michael "Tritónusz" Romeo ))))))))
annyira tipikus fordulat a syx-ben, hogy szinte ez a védjegyük.
ti mennyire ismeritek el mattrach-ot? ez a száma nagyon megfogott, de sok olyan száma van amiket úgy (magolt) be, nem tudom h ez a szám is azok közé tartozik-e, de nagyon jó szerintem.
Tennék én, csak szar a gépem és nem tudok felvenni...:(
Pedig mostanában azt érzem, hogy egyre inkább ki tudok lépni a sémáimból.:) De néhány hét és lesz új gépem!:P
pedig inkább a 4/4 -be belejátszott 3/4 a tipikus (forog körbe körbe és egyszercsak hoppá visszatalál ) :-O nyilván többféleképpen le lehet vésni ugyanazt attól van az a "szabálytalan" lüktetés...
Symphony X - Reign In Madness matekos riff - 1. rész
A mellékelt zene legelső 8 uteme egy négyütemes körből áll, kétszer eljátszva. A hangnem hivatalosan F#-lokriszi, de a gyakorlatban ilyenkor sokszor arról van szó, hogy egy jó kis fríg riffet megdobálnak az alaphangtól számított tritónusszal. Tehát valószínűleg Michael Romeo mester sem azt mondta magának, hogy "All right, now I'm gonna throw in a friggin' riff in the key of F sharp locrian", hanem csak azt, hogy "Let's fool around with some phrygian ideas, and keep it brutal w/the rippin' tritone, ain't no time for the faint-hearted". És ahogy korábban beszéltünk is erről, egy ilyen alapra mindenképpen a F#-fríg skálának valamelyik változatát javaslom szólózáshoz.
A ritmus itt 3/4-re épül, és érdemes megfigyelni, hogy a 8 ütem leteltével, ahol bejön az ének, milyen szépen folytatódik LÁTSZÓLAG a 3/4, de pár napon belül kiderül majd, hogy mégsem erről van itt szó.
JonasTamas: "Köszönöm a leírást és a véleményeket, további jó zenélést! És ha van kedved, legyél gyakoribb vendég a topikban"
Minden nap benézek, kezdetektől fogva olvasom a topicot. Sajnos sok munka és két kisördög miatt mostanában szüneteltetem a zenei- és sporttevékenységeket, szóval ha csak a partvonalról is, de követem az eseményeket. Asszonykámnak ősztől felszabadul két délelőttje, remélem ezzel párhuzamosan nekem is több szabadidőm lesz.
Köszönöm! Kérdésedből arra következtetek, hogy esetleg neked is ma van. Ebben az esetben neked is boldog szülinapot, ha tévedtem, akkor annak kívánom akinek ma van.
Azt azért el tudom képzelni, hogy a produkció tervezője és betanítója a fejével játszott.
Kínában kicsit másképp mennek a dolgok, illetve más lehet a motiváció is.
Egyébként valóban csodálatosak nemcsak a koruk miatt, hanem az összhatás miatt is.
Ejj ez egy dekurvajó riff ám!
Ha lesz egy kis erőm (6-tól melóztam, holnap gólyatábor, még csinálni kéne ezt meg azt) akkor ezt én mindjárt le is füllentem magamnak Vagy ha más nem próbálkozok valami kis slap mókával, ahogy így beszélgettetek róla, igazán megjött hozzá a kedvem.
Holnap ennek a kottája és leírása érkezik majd. Nagyon érdekes szerkezeti ötletek vannak benne (ezzel egyben emlékeztetek a #3629-es kérdésre, amelyet még meg kell fejtenünk), úgyhogy előreküldöm meghallgatásra.
Huhh!
Nagyon szépen köszönöm, ez nagyon kellemes meglepetés volt és abszolút nem számítottam rá.
Még egyszer nagyon köszönöm, igazán jólesett ez a figyelmesség.
Akkor életem 37. évének első napján SÁRKÁNY-METÁLOS ÜDVÖZLET NEKTEK!!!
Igen, Troy anyagai nagyon hasznosak, és régen szinte ő volt az egyetlen, aki ilyen színvonalon csinált rock/metál oktatóanyagokat, még nem volt se internet se youtube.
Ez a könyv nekem is megvan. 1990-es kiadás, akkor még nem CD, hanem kazetta melléklettel (rikító piros kazetta volt, de az már nincs meg sajnos). Ma már nem vagyok büszke rá, de 16 évesen egy nyugat-német hangszerboltból loptam, mert nagyon megtetszett, de nem telt rá. Szerintem nagyon jó gyakorlatok vannak benne a technika fejlesztésére.
Nézegettem már a technikát, de csak kipróbálás szintjén.
Chris Godint nézd meg, ő részletesen megmutatja egy-két videójában: http://youtu.be/iz9XVnF1BsQ
Na jó, ez is érthető.
De nálunk az emelteseknek olyan tanárjuk volt, aki hagyta őket kibontakozni. A mienk meg olyan ellentéteket állított, amiket saját maga cáfolt meg...
Na mindegy, részemről vége, vár az egyetem.:P
Nem jól gondolod. Az irodalomtanárok mind azt érzik ki az adott műből, amit a tankönyv ír és a központi tananyag előír. Na jó ismerek kivételt is, az egyik idősebb kollégám.
Köszönöm szépen!
A címemet tudod már. Amúgy küldtem egy levelet egy kérdéssel, légyszi ha van egy kis időt olvasd el, és ha gondolod ide is bemásolom a kérdést (ott leírtam, hogy miért nem írtam egyből ide).
És még egyszer köszönöm, még sohasem nyertem semmit! Ez is aztán motiválni fog, be is írom a motivációs füzetembe.:)
Ez aztán gyors volt, gratulálok, jár érte az ajándékcsomag. (Az "OSV Melodic Pack" fog érkezni mailben.) Szép megfejtés volt, nem volt egyszerű feladat a A E I N O R S T T T Y betűkben megtalálni Troy Stetina nevét!
Úgyhogy hadd mutassam be a Timeless Hour lemez újabb szereplőjét, a rock és metál oktatóanyagok királyát, aki ráadásul hihetetlen ötletes és egyedi hangzású gitáros. Nagyon szeretem a játékát.
Troy egy fantasztikus, többszólamú szólót játszik a Borderline című számban. Az egyik legütősebb és legkerekebb szóló, amit valaha is hallottam. És külön köszönet neki (bár nyilván nem olvassa ezt a topikot, hogy időt szakított a vendégszereplésére az új együttese mellett (Second Soul). Amúgy a PRS most hozza ki a Troy Stetina signature modellt, ami nem lesz egy rossz gitár.
Nekem ez az öt év középiskolában egy képességemet fejlesztette ki nagyon:
képes vagyok úgy bambulni valakire, hogy az valójában nem is tudja, hogy mentális-vizualizációs gitárgyakorlást nyomok képzeleteben...
Riffeket már várom, szeretnék már valami komolyabb mötált is tanulgatni.:)
Amúgy valaki nem talált valami teljesen kezdő slap leckét Youtube-on? Mert nagyon megtetszett a GG videó alapján a technika, amit valaki ide belinkelt, de még a "very slow" is annyira gyors (vagy inkább szokatlan a szememnek, soha sem csináltam ilyet), hogy nézek mint béka a lóhugyba.
Vagy esetleg Tamás, te mennyire ismered ezt a technikát?:):P
Annak idején az én irodalomtanárom is pont ilyen volt, papírról olvasta fel az emészthetetlen mondatokat ("a költő itt az expresszív képek aranymetszésében alkotta meg a szintagmáit a végzet hatalmáról"). ---> WTF ??? És utána szó szerint vissza kellett mondani, más vélemény nem jöhetett szóba.
Az ESP is nagyon szép példány, nem semmi ez a gyűjtemény! A márkákban is Romeo-hatást látok Az YJM pedig tényleg különleges. Egy időben nagyon szerettem a scalloped nyakon játszani, Malmsteen-os húrmagassággal, tényleg külön életet él minden hang. De azóta én is a sportgitárokra térem át.
Nemsokára teszek majd fel még riffeket az új Symphony X albumról, kottáztam tőlük a napokban.
Szia István, köszönöm neked is a részletes leírást! Tényleg nagyon jó dolog (és rendkívül hasznos is) más ember szemével tekinteni a zenékre.
Nagyon komplex és érdekes képeket írtál, úgyhogy meg is próbálom majd ezekkel a képekkel együtt újra végighallgatni a lemezt. A zenélésben ez az egyik legszebb, hogy mindenkinek más jut róla eszébe, teljesen nyitott műfaj, sokkal inkább az, mint a képzőművészet vagy az irodalom, ahol sokkal inkább meg vannak határozva a történet keretei.
Leginkább a Mosquito Bite-hoz és a Locrian Locusts-hoz írt képeid voltak elgondolkodtatók, és nagyon találóak is, pedig nekem annak idején teljesen más járt a fejemben a megírásukkor.
Amúgy épp a napokban döbbentem rá, hogy az új lemez címei abban a sorrendben, ahogyan végül is elrendeztük őket az albumon, önmagukban is egy kerek történetet adnak ki:
01. Rules of Thumb
02. Debate
03. All Night Pass
04. The Unbreakable
05. Chance
06. Platinum
07. Farewell
08. Borderline
09. Space Walk
10. My Mind Is Up
Köszönöm a leírást és a véleményeket, további jó zenélést! És ha van kedved, legyél gyakoribb vendég a topikban
Igen, két szám kimaradt, mert tegnap reggel nem tudtam csak az első nyolc számot meghallgatni a nagy lejátszón ami nem az enyém, utána mire visszaértem a gitáróráról az itthoniak már megjöttek, nem akartam pofátlankodni.:) (amit lehetett pótoltam a Facebookról, de az a kettő nem volt fenn).
Hétfőn pótolom, és kiegészítem az írást, a Mosquito Bite-nál meg majd fülelek.:)
Amúgy ne aggódj, ha más teljesen mást lát meg ugyanabban a dologban mint te. Más tapasztalataink vannak, és máshogy szól hozzák ugyanaz a zene. Ez nem jelenti azt, hogy egyik jobb lenne vagy rosszabb mint a másik, csak más. De ez így van rendjén (személy szerint utáltam a középiskolai irodalomórákat, mert a tanárom be akarta magyarázni mindenkinek a saját igazát - vagy ami még rosszabb, nem is a sajtját, hanem valamelyik irodalomtudósét, mert annyi beleérző képessége se volt, hogy saját véleményt alkosson sok mindenről).
De erről ha jól emlékszem már beszéltünk.:)
mostanában inkább "kapálok" de inkább az éppen gyakorolt anyagok határozzák meg melyik lapát van kézben. malmsteenkodni és klasszikus témákhoz egyértelműen az yjm. a kapán nem lehet annyira lazán mély vibrátókat csinálni cserébe viszont nagyon jól játszható és tappingre is kerali. az yjm a kis nyakrádiusz miatt relative magas húrozással használható csak (mert beleérnek a bundokba a húrok nyújtáskor), így ez nem annyira sportgitár, de a hangja... na az űber. a nyaki soundja nekem a csúcs. mondjuk a kapa se rossz, mert eléggé jók a gyári pu-jai (saját gyártás!!).
Wow, köszönöm szépen, hogy leírtad részletesen a gondolataidat! Nagyon érdekes képekre asszociáltál, előfordult hogy hasonlókra mint amilyenek alapján a számok íródtak, de néha teljesen újszerű képeket írtál. Sokat jelent számomra az ilyen leírás és vélemény, segít abban, hogy egyre jobban ki tudjam fejezni a gondolataimat a zenén keresztül.
A leghosszabb és legösszetettebb szám, a Stormbeaten kimaradt a listából, ha erről is van valamilyen kép ami beugrott, akkor erre is kíváncsi lennék
Igen, a Locrian Locusts egyik szakasza valóban lokriszi skála, bár nem a "sima", hanem a lokriszi 6#. (Épp a napokban beszélgettünk itt a topikban Gitarosaurus kollégával erről.)
Amúgy a Mosquito Bite-ban konkrétan meg is van az a pillanat, amikor a szúrás megtörténik, szerintem meg is találod benne könnyen.
Talán annak örültem legjobban, amiről a Streamline kapcsán írtál, hogy ez is segített neked abban hogy kitartsál a zenélés mellett ha néha kételyeid vannak és tudjál hinni abban, hogy az élet majd a jó irányba viszi a dolgot, és csak folytatnod kell.
Itt vannak az én benyomásaim a Sharp Guitars... albumról. Néhány számnál nem jutott eszembe különösebben semmi. Ilyenkor nem erőltettem a dolgot.
Zenith: Aludni próbálok, de amikor már épp elszenderednék, időről időre ugatni kezdenek a kutyák a környéken. Sajnos nem a saját kutyámról van szó, ezért ráadásul tehetetlen is vagyok.
Golden Sun: Megismerkedsz egy lánnyal. Először csak ártatlanul csiklandozzátok egymást a nappaliban. Aztán ott maradsz éjszakára. 8 év múlva házatok, autótok, kutyátok és két fiatok van. Ez a kedvencem, de a zene és nem a személyes vonatkozású képzelgés miatt. Finger of fate: Bocs, ez kellemes háttérzene, de különösebb dolog nem jut eszembe róla. Illetve a sound néha Szekeres Tamásos, ez nálam dícséret. Mosquito bite: Nője miatt feldúlt férfi autójával magányosan, céltalanul száguldozik egy kihalt úton. Hajnali 3-4 óra lehet, ezért nincs más autó az úton. Néha megcsúszik egy-egy jeges kanyarban. Párszor megáll, hogy visszaforduljon, de mégis tovább megy, mert túlságosan haragszik. 3:20 után belátja, hogy hülye volt és mégis visszasomfordál.
Tight Squeeze: Sajnos erről megint semmi.
I Feel Sorry: Szürke égből lassan cseperegni kezd az eső. Ráadásul a Balatonon vagyok a nyaralóban az éves szabadság vége felé. Strandolni szerettem volna még egyet, vagy csakfeküdni a napon.
Locrian Locusts: Egyedül vagy otthon, és észreveszed, hogy valaki lopakodik a kertek alatt. Félni kezdesz. Aztán kiderül, hogy egy ideje a szomszéd is figyeli az idegent, majd elkergeti egy vasvillával a fenébe.
Streamline: Jókedvűen, kipihenten ébredek, a nap is szépen süt, és mosolygok mindenkire. Érzem, hogy napközben is könnyen veszem majdaz akadályokat. Nyilván nem a kutyaugatásos éjszaka után Eloquent Look: Ebből, a tényleg sokat mondó pillantásból én nem sokat tudok kiolvasni. Biztos nem is nekem szánta. Stormbeaten: Ennek én is ugyanazt a címet adtam volna, mint te, csak átvitt értelemben. Ez nekem inkább egy meggyötört, fáradt ember szomorkodását juttatja eszembe, semmint vihart. Persze ez nem a vég, csak egy pillanatnyi állapot, amiből van kiút.
Conversion: A fő riff annyira jó, hogy az valami eszméletlen. Csak hallgatom, nem nagyon gondolkodom.
Escape from the Soulful Eyes: A Conversion riffje visszaköszön. Különösebb történet nem jön elő.
Király lemez. A sound-ról annyit, hogy én a dobokat hangosabban szeretem egy kicsit. Ha lenne időm rendesen megtanulni gitározni, a következő hangszer a dob lenne. Szóval lehet, hogy elfogult vagyok.
Na de amúgy is, itt a véleményem a lemezeddel kapcsolatban:)
Zenith: eleinte nem tudtam a szójelentését, pont ez adta meg a szám, és a vele kapcsolatos érzések érdekességét: eleinte olyan képek jelentek meg előttem, hogy egy hajó kikötésre készül, majd ez inkább átalakult valami féle földöntúli valami földre szállására. De mindkét esetben a "megérkezés" lenne a jó szó a számra.
Golden Sun: a szám introjától nekem egyből olyan Marco Sfoglis hangulatom lett, ami jó mert őt is nagyon bírom. A kép itt egyszerűbb: a megérkezés után egy kellemes napra ébredés...
Finger of Fate: ...ám rögtön rá is döbben ez a valami az ittlét negatív oldalára.
Mosquito Bite: a cím nagyon konkrét, és nagyon szépen kidolgoztad és elmondtad a zenével ezt. Érdekes kontrasztot vettem észre a szám két része között, mintha amolyan nézetváltás menne benne végbe: eleinte az ember szemszögéből láttam magam előtt az egészet, majd olyan volt mintha valami szentély szerű testhez érkeztem volna, és hirtelen a kis lény szemével látnám magam fölé hatalmasodni ezt.
Tight Squeeze: az angol nyelvű káma szutrában is van egy ilyen nevű dolog,így ezt inkább nem részletezem tovább...:D
I Feel Sorry: egy újabb sokat mondó cím. Kora hajnal. Csöpögő eső. Meg nem emészthető fájdalom valaki iránt.
Locrian Locusts: erről az ugrott be, hogy valakinek ennek a számnak egy részletén magyaráztad el a lokriszi skálát, ha jól emlékszem (javíts ki ha tévedek). Emellett meg valami olyasmi, hogy egy antik várost ellep a sáskahad.
Streamline: itt nem is képek, inkább érzések ugrottak be. Egy felől amolyan áramlás-érzés/flow-élmény, hogy az ember koncentrál arra amit szeret csinálni. Más felől az, hogy megtalálja az életcélját, a hivatását, amire mindenféle téren igazán figyelni tud és boldoggá teszi. Mint az itteni fórumozóknak a zenélés. Sokat segített ez a szám abban, hogy megnyugodjak: jó irányba haladok a zenéléssel, mert imádom csinálni. Nekem is tennem kell érte, hogy jó legyek, de ez a folyam a kellő helyre fog engem elvinni.
Conversion: átalakulás. Ráébredni, hogy milyen hibákat követett el az ember, és hogy min kell változtatnia.
Escape...: nagyon konkrét cím. A felelősség vállalás ellen való menekülés, amit sok ember nem képes megtenni, mert az egojuk védekezik.
Tetszett, hogy a lemez tényleg nagyon egységes, egy irányba mutat. Én a keverés terén se találtam kivetnivalót, szerintem jók az arányok, és jó a szand. Egyszerűen számomra tökéletes lemez - de nem féltelek, hogy a Timless Hourral ne tudnád megfejelni...;)
A Not Again szóló szerkezetére vonatkozó kérdés mellett itt érkezik még egy nyerési lehetőség. Most, hogy már nagyon közel van a második album megjelenése, itt az ideje egy újabb vendégszereplőt elárulni.
Az illető egy nagyon-nagyon jó és egyéni stílusú gitáros. A nevében az alábbi betűk szerepelnek:
A E I N O R S T T T Y
Aki elsőként kitalálja ezt a rejtélyes gitárost, annak jár a nyereménycsomag.
Igen, ez is igaz amit írsz, bár azért ez még nem lenne önmagában annyira szokatlan.
Amit mi keresünk most, az a szerkezetnek egy szokatlan tulajdonsága.
tibyee ismét ír :D amúgy nem jut semmi az szembe :D egyébként az üteme néha furán jön ki de nem tudnám megmondani milyen az ütem száma... soha nem foglalkoztam nagyon az ütem számmal csak érzésből csinálom :P
Köszi hogy leírtad a gondolataidat az ihletről! Úgy látom a soraidból, hogy nagyon jól állsz hozzá a zenéléshez, és szerintem ez a leírásod a többieknek is segít az inspirációval kapcsolatban.
És abban teljesen biztos vagyok, hogy édesapádnak nagyon tetszene az a zene, amit írsz az emlékére. Tudom, hogy nagyon jól fog sikerülni, mert a szívből jövő érzések mindig elhozzák az ihletet.
Tamás szinte elárulta, "SZERKEZETÉRE" pl: egy ütem 6/8, vagy 2/4, 5/4, stb. vagy az ütemszám, esetleg a séma eltér a "megszokottól". Még más is eszedbe juthat
Am köszönöm szépen az elemzést, próbálok arra rágyúrni akkor, hogy témák köré építsem az improt, hogy legyen eleje és vége, gyakori hibám, h in media res tolom a dolgokat, az elején elsütöm azt ami fölé sokszor már nem mehet a dolog köszönöm szépen megfogadom!
nem akarok, hülyeséget mondani, mert nem tudom, h értem-e egyáltalán miről van szó, de megpróbálom ,az új verzió az előzőhöz képest szerkezetét tekintve, mint ha hogy is mondjam, nem független tekerések vannak benne, hanem felveszi a szám változásait, lehet nem a független a jó szó, kötöttebb talán, leginkább mit ha a dob ritmusát követné le a szóló, bár nem tudom, h ez szokatlan-e :DD
Egy kérdés a pár nappal ezelőtti Staind: Not Again szólóhoz (#3567): a szóló szerkezetében (tehát nem a konkrét hangokban, ritmusban és technikában) van egy szokatlan dolog.
Ki lesz az, aki elsőként megtalálja, hogy mi ez a szokatlan dolog a szerkezetben? (Jár a helyes válaszért a nyereménycsomag.)
Én a régebbi munkásságát kevésbé ismerem, de azt tudom, hogy régebben még nem ezt a stílust nyomta... én jóformán csak az új dolgait ismerem, a koncerten hallottam őt először, ahova egy haverom "rángatott" el. Nem bántam meg. Mindenesetre ott végig hasonló stílus ment.
...ja, és a koncerten mindössze ketten voltak a színpadon: ő, és egy hatalmas figura dobos, egy kicsi, diszkrét dobszerkóval... ennek ellenére bejátszották a színpadot, és hatalmas sót csináltak, ami szerintem nagyon nagy dolog.
A kinézetét bocsássátok meg neki, Japánban ez menőnek számít...:D Amúgy voltam koncertjén, szerintem nagyon jól tolja, és nagyon jó előadó is... mondjuk ének szempontból nemnagyon tetszenek a dolgai, de elég jól nyűvi a gitárt a maga stílusában.
Visszaolvastam a hozzászólásokat és én is el szeretnék mondani pár dolgot.
Az "ihlet" jövetele nálam álltalában futás közben jön. Persze zenét hallgatok közben, valahogy jól jön, és ki is kapcsol valahogy. Közben a magam "szórakoztatására" dalokat is tanulok, közben az itt tanultakat is tanulom, szinte nem telik el nap ,hogy ne gitározzak.
És minden ötletemet leírom vagy felveszem ha jó ha rossz.
Szerintem a zenehallgatás is fontos mint ,hogy egy jó könyvet is elolvas az ember, mindkettő inspiráló lehet.
Zenéből azt veszem észre ,hogy klasszikus zenét hallgatok mostmár többnyire, persze Andy Timmons is nagy sláger lett.
Persze mégegy szempontra rámutatnék. Szerintem mindenki eljut odáig, hogy alkotna valamit de nem megy. Én édesapám emlékére írok egy dalt, azt veszem észre, hogy lassan megy, de igyekszem.
Álltalában mindíg ott a kérdés, tetszene neki? meg lenne elégedve vele? mindent beleadok?
Szerintem ez a legnehezebb helyzet...de nem szabad feladni.
A záró soraimat egy Nietsche idézettel zárnám:
"Zene nélkül az élet tévedés volna"
Mindenkinek szép napot! Vigyázzon mindenki magára!
Köszönöm ,hogy "meghallgattatok ".
Látom mostanában szóba került Guthrie Govan. Én pár héttel ezelőtt a slap technikát gitáron próbáltam ellesni videókból kisebb-nagyobb sikerrel. A számomra legtöbbet segítő videó pont tőle volt. Itt van hátha valaki kedvet kap egy funky-hoz :
Általában azért nem az a legcélravezetőbb eset, hogy konkrét és ismert dallamokat építesz bele a saját zenédbe, mert akkor azt tényleg nem érezheted teljesen a sajátodnak. Guthrie sem sűrűn csinálja ezt a zenei idézet dolgot. Az viszont kulcsfontosságú, hogy a kedvenc gitárosaid futamait, ötleteit folyamatosan gyakoroljad és egyre újabb ötleteket tanulj meg, hogy bővüljön a referenciakészlet. És egy idő után ez a sok külső forrásból eredő ötlethalmaz elkezd hatni egymásra, és ennek a végeredménye az lesz, hogy kialakul a saját stílusod. És akkor majd mi bármikor meghallunk játszani, rögtön felismerjük, hogy ez a Biciklipumpa-stílus
Ezek itt végig csúszások, ahol néha egy olyan trükköt használok, mint fociban a testcsel: látszólag elindulsz az egyik irányba, de aztán hirtelen mégis a másik irányba mész. Itt a csúszások közül az utolsó volt ilyen, a legato-futam előtt. Az előtte levő többi csúszás tulajdonképpen "normál" verzió volt, néha egy kis üveghanggal.
Meghallgattam a szólót, igazából nem volt benne olyan dolog, amivel gond lenne. Hallatszott, hogy a ritmusokra és a hangok választására is figyelsz. Néha voltak pontatlanságok benne, de ez magától kialakul majd ahogy egyre többet gitározol.
Az 1:01-től induló rész tetszett a legjobban. 1:31-nél pedig szépen használtad a szüneteket.
Tulajdonképpen a szóló eleje is lehetett volna ilyen, azaz egy lassú alap elején érdemes sok szünetet használni, mert akkor utána van hova sűríteni a dolgot.
2:12 után a felmenetel jó volt, tetszett ahogy begyorsítottad ezt a részt.
Nagyon sokszor épp az igazán sikereseknek, rutinosoknak profiknak jelent gondot a dolog. Pont amiatt, amit írtam #3545-nél. Lenyomja őket annak a súlya, hogy most már mindenki elvárja tőlük a csodálatos alkotásokat. És megpróbálnak erővel, mindenáron nagyot alkotni, ez pedig eleve kudarcra van ítélve. Janis Joplintól Hendrixig, Jim Morrisontól Curt Cobainig mindenki ettől a tehertől menekült el.
Úgyhogy ehelyett tényleg érdemes rábízni az ihletet a külső erőkre, és onnantól fogva elkezd áramlani a dolog. Neked csak ott kell lenned a gitároddal és játszani rajta, a többi jön magától.
tegnap pont így improztam, és direkt ezért is :) és próbáltam belevinni egy kis GG féle játékmenetet is... :) de amiket úgy hallok mástól részeket, már nem érzem a sajátomnak. pedig mondják sokan h kell hallgatni mást is, meg még tamás mondta h GG is szokott olyat csinálni amit én csináltam a gyöngyhajú lánnyal még :D (#3408)
Kb azt, hogy skálák tanulásánál (magolásánál) könnyen fennáll a veszélye, hogy a mechanikus gyakorlás miatt a Skála mondja meg Neked, hogy mit fogsz játszani, és nem pedig Te magad érzed, és játszod a skálát. Főleg, ha arra gyúr valaki, hogy milyen gyorsan tud eljátszani egy adott futamot.
Szóval csak ésszel! (és szívvel:))
Figyelj egy szóval se mondtam, hogy rosszul gitározol, de még csak nem is akartam ezt sugallni, mielőtt félreértésekbe keverednénk.
Sőt, ellenkezőleg, azt írtam, hogy amig így megszólal valakinek a kezében a gitár, akár fejen állva vagy trambulinon is zenélhet, ha neki épp az a kényelmes.:)
És mind a két videó tetszik amit feltettél. Ez utóbbiban milyen gitárt használsz?
Nem is a zacsival-támasztom-meg-a-gitárt fogásra gondoltam, inkább arra, hogy teljesen oldalról tartod a gitár fölé a karod.
Persze amíg az ember kezében jól megszólal a hangszer addig nincs is ezzel gond, ahány ház annyi szokás.:)
soha sem hallgatok Santanát :D, sajnos azt én is tudom, de ha gyakorlok pár napot, és formába lendülök, akkor már nem nagyon szokott diferencia lenni az alap és a szóló közt
jól gondolom h sokat halgatsz santanat? :) a ritmikára sztem jobban figyelj néha, ha nem kapod el, vedd újra azt a részt addig amíg nem érzed biztosnak a játékodat. rám is sokszor rámszóltak még (tibyee,Ibanez) hogy hangos a gitározásom az alaphoz, inkább az alap legyen egy nagyon kicsit hangosabb mint a gitár, felvétel után tekerd fel maxra az alapot és egy kcisit vidd lejebb a gitár hanját és úgy exportáld, és úgy halgasd vissza magad és majd hallod a külömbséget melyik a jobb :)
hidd el ez még a jobbak közé tartozik, vannak olyan midisek is h csak na xdd, alaplapi guitar rig nem nagyon tud többet, sőt ez úgy van emgoldva nálam, h egy roladn cube 15ös belső torzításáról kötöm tovább a vonalbementere a gitárt, mert ha a saját torzítását használnám a proginak, olyan zajos lenne, h megsüketülnék :/
hallatszik is sajnos h nem jó az effect :S olyan mintha ilyen műanyag hangja lenne a gitárnak amit nem a legjobb halgatni :S gitározásba az egyik legfontosabb a jó effect kikverése ami szerintem nehezebb mint jól gitározni.
Sajnos 2-3 éve már csak bizonyos időnként jön rám a gitározhatnék, olyankor pár hétig intenzíven szoktam gyakorolgatni, most egy ilyen első napjaiba vagyok ismét, és direkt készítettem egy kis improt, mert az elején még nagyon sok a hibám, és így talán a gyökerénél kiküszöbölhetném a zavaró tényezőket pár jó tanáccsal, a mélyekért bocs, de a guitar rig alaplapival ennél többet nem tud azokra :S
Impro by kustriani
))))))))
) :-O nyilván többféleképpen le lehet vésni ugyanazt 
), úgyhogy előreküldöm meghallgatásra.
,az új verzió az előzőhöz képest szerkezetét tekintve, mint ha hogy is mondjam, nem független tekerések vannak benne, hanem felveszi a szám változásait, lehet nem a független a jó szó, kötöttebb talán, leginkább mit ha a dob ritmusát követné le a szóló, bár nem tudom, h ez szokatlan-e :DD
