Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
2228-at próbáltál vagy RGA-8-at? Állítólag nagyon nem mindegy, nekem csak RGA-8-hoz volt szerencsém, igazából a nyakprofilja nem jött be annyira (iszonyat széles a nyak), ha a gyári hangszedőket kidobja belőle az ember, akkor jól szól. (Seymour Blackouttal pl. teljesen használható hang.) A húrlábat viszont én sem értem, csak a szopás van vele, szerintem teljesen indokolatlan.
felső satu??????? mindenképp reszelni kell, nem fér bele a vastag oldali húr...
alsó 'fix' láb: totál indokolatlan konstrukció, a hidat, a középső 'segédrögzítő' csavarral együtt, érdemes megnézni húrozatlanul... lifeg lötyög az egész.
egy normális, nem finomhangolós híddal, meg egy korrekt vezércsonttal szerintem jó lehet.
az egész test iszonyú 'vastagon' szól, kb. mint egy basszusgitár(mahagóniból van)
Harry!
Köszi még egyszer az AER ak ötletet!!!!!
Beszereltem az AER AK 30-at, el se hiszem , hogy milyen jó lett!!!!!
Nem hiszem, hogy valaha is mást fogok használni:))))))
Nekem Pat Metheny, Nuno Bettencourt, Scott Henderson ( főleg a Tribal Tech cuccai), Hendrix.
Kotzen nálam csak figcsikirály, mint zeneszerző másokhoz viszonyítva nem olyan nagy durranás szerintem.
Itt akadtam Tosin Abasival össze, ráadásul egy Ibanez RG2228-as csodán játszik és azóta nem értem, miért nincs minden gitáron 8 húr... Ez a gitáros engem tökéletesen meggyőzött. Ki tud más 8 húrosokról? Ki próbált már ki 8 húros gitárt?
Az 500. is kapott ajándékot, és most az 1000. hozzászólásért is jár egy digitális ajándékcsomag. (Ezúttal nem a Sharp Guitars Bonus Pack, mivel az már megvan neked Az OSV-s számaimból készült OSV Melodic Solo Pack lesz az ajándék, holnap küldöm a linket.)
Szólóalkotás, modális skálák, díszítések, motívumok - Black Utopia
A Black Utopia zenei alap kellemes átmenetet képez a blues és a metál között. A hangneme tulajdonképpen H-lokriszi lenne, mivel a kíséret a lokriszi skálára jellemző kis szekundot és szűkített kvintet is tartalmazza (a ritmusgitár minden ütem végén C-t játszik, és az ütemek első és harmadik negyedében az F hang is megszólal (és a később bekapcsolódó billentyűszólam is használja az F hangot). Emlékeztetőül: a H-lokriszi tulajdonképpen a C-dúr egyik modális skálája, tehát ugyanaz a hangkészlete, mint a C-dúrnak.
Sokszor azonban a gyakorlat felülbírálhatja az elméletet (és ezért mondom mindig, hogy először jól kell ismerni az elméletet, hogy aztán tudjuk, mikor rúghatjuk felül a szabályokat). Az ilyen lokriszi-gyanús esetek gyakran frígként kezelendők (a H-fríg skála egyedül a kvintjében tér el a H-lokriszitól), mert a szűkített ötös fokot ebben a műfajban sokszor nem a „legyen most a hangnemünk lokriszi” megfontolás eredményezi, hanem a „legyünk sötétek, vazze” megfontolás. Nekem elhihetitek, én is így csinálom sokszor .
Így hát a gyakorlatban H-fríg lesz a hangnem. Vagy mégsem? Nem, bizony! Ugyanis a blues-os lüktetés nem kedveli a fríg hangnemet. Nem illik össze vele, akármit is mond az elmélet. (Megjegyzés: én is tudom, hogy ez nem autentikus blues. De ettől még így van ennél is)
Úgyhogy erre az alapra (tudományos átgondolást követően) H-dórt kell játszani, néha H-mollba átevezve. És így is tettem. A kíséretben levő ütemvégi C hang annyira a pincében van, hogy két-három oktávval feljebb, ahol a szóló általában zajlik, nyugodtan mehet a C# hangot tartalmazó H-dór ill. H-moll. Legfeljebb arra kell ilyenkor vigyázni, hogy ne pont a kíséretbeli C hang pillanatában álljunk meg pihenni a szólóban egy hosszan kitartott C hangon.
A szóló 8 ütem hosszúságú. Lássuk, hogyan épül fel, és milyen elemek, díszítések vannak benne:
1. ütem: a szóló nyitóhangja egy A hang, amely a hangnem 7. fokát (kis szeptim) jelenti. A kis szeptim a blues lényege (még az ilyen vámpír-blues esetén is). Ettől az egy hangtól, ami az első két másodpercben megszólal, rögtön tudjuk, hogy mi a helyzet, rögtön ott van a hangulat, ahol lennie kell.
2. ütem: a dallam itt a H-F-F# csúszást írja le, azaz az alaphangról egy tritónusz csúszás ment lefelé, és erről a feszültebb pontról fél hanggal felfelé, a tiszta kvinten álltam meg. Az ütem végén a G-húr 4. bundot fogtam le (H hang), majd a jobb kéz 2. ujjal megérintettem a húrt a 23. bund fölött. Ha bármely lefogott hang esetén 19 bunddal arrébb röviden megérintjük az adott húrt, akkor az eredeti hangnál egy oktáv+kvinttel magasabb üveghang (jelen esetben F#) szólal meg. Az üveghangot utána a tremolókarral süllyesztettem le.
3-4. ütem: az első két ütem parafrázisa (akármit is jelentsen ez a szó). Ugyanúgy a hosszú kis szeptim hang nyitja ezt is, csak díszítésképpen egy nagy terces oda-vissza csúszást építettem bele. A 4. ütemben egyszerre szólal meg egy F és egy F# (G-húr 10. és H-húr 7. bundok), azaz a fríg-lokriszi vita békés döntetlennel ért véget, egy uniszónó nyújtás által. Az ütem végén a G hangot tartottam ki hosszan, azaz e pillanatban épp a H-moll skála szerepel a H-dór helyett. A G-hang a hangnem 6. fokát jelenti (kis szext), és ahogy minden foknak, így ennek is megvan a maga hangulata és funkciója. A kis szext kinyitja a hangulatot, és a periódusok végén hasonló hatást tesz, mint egy leírt szövegben a mondatrész végi vessző: jelzi, hogy folytatás következik.
A szóló a félidőhöz érkezett, megjelenik egy új billentyűszólam (ld. a zenei alapot), ezért itt az ideje, hogy a dallam magasabb hangok felé törjön.
5. ütem: ez az ütem a szárnyaló magas hangoké. Némelyik félig üveghang, némelyik széles vibrato-t kapott, van ahol kétirányú csúszás köt össze két hangot, némelyik hang teljesen üveghang, tremolókarral a mélybe rántva. Azaz: ha a dallam csak néhány hosszú hangból áll, akkor a díszítéseké a főszerep.
6. ütem: az előző ütemmel kontraszthatást képez, mivel sokkal mélyebb hangokból áll. Ezt én „kérdés-válasz” módszernek szoktam nevezni. Az ütem vége egyben a szóló háromnegyedét is jelzi, úgyhogy az eddig visszatartott gyors futamok lassan már megjelenhetnek, részben a szakaszhatár, részben az eddig felgyűlt feszültség miatt. Így egy felfelé menő gyors skálafutamot raktam ide, enyhe Malmsteen-stílusban. Fontos, hogy a futam végén levő hosszú hang szép és érdekes legyen, és emellett tudatosan legyen kiválasztva, hogy milyen fokra érkezzen. Itt egy F# hangon álltam meg (E-húr 14. bund), és enyhe üvegesítéssel, valamint rövid, de széles tremolókaros vibrato-val díszítettem.
7-8. ütem: a most következő két ütem is „kérdés-válasz” jellegű, azaz a 7. ütem magas hangokból áll, a 8. ütem pedig jóval mélyebb hangokból. A 6. ütem végi gyors felfelé tartó futam tehát arra is jó volt, hogy visszahozza a dallamot a magas tartományba, és így folytatódhasson a szóló második felére jellemző ütemenkénti ’magas-mély-magas-mély’ hullámzás. A 7. ütemet a rövid, háromhangos ismétlődő motívumok uralják, a dallam íve mindig azonos kanyarokat ír le az ismétlődő ’nyújtás-->visszaengedés-->pull-off’ sorrend miatt. A 8. ütemben pedig eltérő (csúszásokból álló) motívumok felelnek erre. A szóló legvégén pedig egy közel háromoktávos felfelé menő futam található, hasonlóképpen az előző ütempár végéhez.
Tehát a szerkezet teljesen szabályos és átlátható: a 3-4. ütem megismétli és továbbvariálja az 1-2. ütem tartalmát, míg a 7-8. ütem az 5-6. ütem jellegét másolja le. Egy jó szóló felépítése több síkon zajlik egyszerre: egy-két ütemenként, ismétlések vagy kontrasztok, kérdések-válaszok használatával, és emellett a teljes szóló síkján is, ahol pl. a lassabb, mélyebb kezdeti dallamok gyorsabb, magasabb hangokká alakulnak át. Tehát a teljes szólónak is van egy meghatározott célja, iránya, és emellett a rövidebb szakaszok, periódusok belső tartalma is össze van egyeztetve.
A másik aki még eszembe jutott és úgy látom nem lett megemlítve az Nuno Bettencourt. Az Extreme lemezeken valami disznó amit gitározott, ráadásul neki is nagyon sajátos, könnyen felismerhető stílusa van. Van néhány olyan nótája, hogy ember legyen a talpán aki olyan feelinggel eltolja mint ahogy Ő jászotta.
Sokan tényleg nem említették, de nálam szerepelt. A Mood Swingsen (egyik kedvenc lemezem) egyszerűen tökéletesen gitározik, hard rockban szerintem senki nem nyomott le egyetlen albumot sem ennyire egyenletes színvonalon. Épp azon vagyok, hogy megtanuljak róla egy-egy számot, van, amelyik kottából sem könnyű. Aki a Had Enough-ot tisztességesen eljátssza, az előtt le a kalappal.
Szia Tamás. Itt vannak a számok,elég kezdetlegesk de egyedül csinálgatom őket itthon.Egy párat felrakok.object height="81" width="100%"> Hajsza by Horváth Imre
Köszönöm a rengeteg hozzászólást a kedvenc gitárosokról! Remélem mindenki talált olyan nevet a listákban, akitől új inspirációkat kaphat.
A hétvégén újabb hasznos gyakorlatok és kották érkeznek majd ide, a titkárnőm már gépeli őket. És persze jöhetnek továbbra is a kérdések & a szólók az eddigi zenei alapokra.
Jó a Harem Scarem, és milyen jó lenne ha a rádiókban ilyen zenék mennének. Bár nem ismerem az összes lemezüket, de amit hallottam tőlük az nagyon rendben volt.
Tény hogy Satriani-t nem lehet megkerülni. Az újabb lemezei tényleg nem voltak olyan meggyőzőek (bár a legutóbbi ismét jobb volt, és Mike Keneally jelenléte is nagyon sokat dobott a dolgon), de azért amit ő az elmúlt 25 évben alkotott az összességében zseniális.
És ilyen arányérzéke sincs talán senki másnak mint neki.
Olvasgatom az itt elhangzott jobbnál jobb gitár-hősök neveit és úgy látom, hogy Pete Lesperance neve eddig még nem merült fel. Igaz, nem a tipikus gitárhero kategória, mindenesetre szerintem a Harem Scarem-ban igen kiemelkedőt alkotott, nagyon dallamos és szerintem könnyen felismerhető stílusban játszott. Nem mondanám, hogy top5 esélyes, de egy említést mindenképpen megérdemel.
Sziasztok.Nagyon jó hogy van ez a topic így lehetőség nyílik több gitárost megismerni.Sokszor elgondolkodom azon hogy mi gitárosok miért szeretünk annyira gitározni,nyúzni a húrokat.Én úgy gondolom hogy az egyik legkifejezőbb hangszer az elektromos gitár.Lehet nyújtani,tappingolni stb azt csinálunk a hangokkal amit akarunk.Még hozzá jön az effektezés, úgy állítsuk be a hangszineket ahogy nekünk teszik.Talán ez motívál minket gitárosokat hogy minél többet gyakoroljunk és valamit kihozzunk magunkból.Lehet keményebb vagy lágyabb érzelemdús hangzást elérni vele.Csak rákell nézni ahogy egy jó gitáros játszik az egész teste belülről kivülről átadja magát a zenének.Akármilyen stilusu gitárzenét hallgatok legyen az Alex Hutchings,Guthrie Govan,Pat Metheny,Andy Timmons,Ungwie Malmsteen,Aldi Meola,sorolhatnám reggelig mindig visszatérek Joe Satrianihoz Nálam az első helyen van 1. JOE SATRIANI Nagyon szeretem a dallamvilágát mindig tud valami újat nyújtani. A második 2. JOHN PETRUSSI Talán a Dream Theater miatt is de hihetetlen gyors dallamos és pontos játáka van.A harmadik 3.MARTY FREIDMAN Gyönyörűen fogja meg a hangokat, a játékába keleties harmoniákat,dallamokat fűz bele.De még ide kell sorolni STEVE WAI, ANDY TIMMONS, POUL GILBERT,BRETT GARSED, stb,stb,..még vannak nagyon sokan.
Igen, a Soundcloudot javaslom én is, és akkor ide be tudod rakni. (Ott is a kódot kell lemásolni, a Share gomb megnyomásával jön elő.)
Egyébként annyit már előre is mondhatok, hogy ha nagyon szereted a gitározást/zeneírást (mint írod), akkor 100% hogy érdemes a számokkal foglalkoznod Ez az egyik legfontosabb dolog: azzal kell foglalkoznunk, amit a legjobban szeretünk.
Köszi Tamás már értem.Azt szeretném tőled kérni Tamás hogy nekem van egy két saját szerzeményem,szeretnék tőled véleményt kérni hogy egyáltalán érdemes -e velük foglalkozni?Én csak itthon gyakorolgatok ha van időm mert nagyon szeretem csinálni.Esetleg feltegyem őket a Soundcloud-ra vagy hová küldhetem? Természetesen csak ha tudsz rá időt szánni.
Igen, Jason Becker a legnagyobb lehetett volna, ha nem jön az ALS és emiatt nem kellett volna abbahagynia a gitározást. Már 20 évesen teljesen saját zenei világa és saját játékmódja volt (persze Marty Friedman-nek is köszönhetően).
Nekem megvan a Fives kottája, anno vagy 2 éve megvettem a bluejamtracks.com oldalról, de hidd el, senki nem tud vele mit kezdeni..
Guthrie impróit azért sem érdemes nagyon fejtegetni, mert mindig mást játszik, helyette azt érdemes, hogy mik a harmóniamenetek, és azokat kb. hogy építi fel, milyen technikákat, ritmikákat, skálákat használ.
Jason Becker: nem is tudom mit írjak róla. az egyik élt legnagyobb gitárhős szerintem, technikailag sok újítással, és jó zenei ötletekkel. tragikus sorsáról szerintem már sokan hallottatok. szeretem az arpeggio futamait, és nagyon feelingesen is tud játszani. a Cacophony gitárosaként lett ismert Marty Friedman mellett, majd David Lee Roth bandájába került, 1 lemezt vettek fel vele. nézzétek meg a THE LEGENDARY GUITAR OF JASON BECKER clinicet amit japánban tartott.
számomra ő "A Gitárhős"
Jeff Loomis látom már írtatok róla, szerintem nagyon jó gitáros, láttam élőben amikor clinic-et tartott múlt évben Budapesten. (amúgy beszélgettem vele kicsit, nagyon kedves, csak jót tudok mondani róla. kár hogy rosszul tudok angolul)
a Nevermore nagyon egyedi, elsőre nem is tetszett, de most az egyik kedvenc zenekarom. Jeff Loomis élőben nagyon jó, és változatos. igen, változatos. hallgassátok meg a szólóalbumát, a Zero Order Phase című albumot. mondok három számot: Jato Unit, Azure Haze, Miles Of Machines. azért mondtam ezeket ki ezeket, mert eléggé különbözőek, ezért emeltem ki a változatosságot és kreativitást. fogós témák, jól megírt számok. miatta szereztem be 7 húros gitárt.
Paul Gilbert sztm nem kell hozzá semmit sem fűznöm. a múltkori Budapesti koncerten leesett az állam. ha létezik technikailag tökéletes játék, akkor szerintem az övé oda tartozik. a koncert után szerettem meg nagyon, mert egyszerűen király. amúgy nem hallgatok rock-ot, inkább metálos vagyok
mivel sok metált hallgatok, ezért leginkább ezek közül vannak kedvenceim. azon gondolkodtam, hogy 3.-nak Jari Mäenpää nevét írom, mert ő is zseniális gitáros/dalszerző. viszont kiábrándító, hogy a 2. Wintersun albumra már 6-7 éve várunk.
első nagy gitárhős hatásom: Alexi Laiho. ezekmellett szeretem még: Jani Liimatainen, Marty Friedman, Chris Broderick, Matias Kupiainen, Elias Viljanen, Dimebag, Malmsteen
A kedvenc együttesem az Arch Enemy, ebből adódóan az Amott testvéreket is nagyon szeretem.
A lehallgatás vx. guitar pro kérdésről: nekem szerencsére nincsen ilyen kísértés, mert a legtöbb dologról, amit meg szeretnék tanulni, nincsen GP tab :) (Pl. Howe vagy Guthrie improvizációk a YouTube-on). Ezért nincs más hátra, le kell szednem, és érzem is a pozitív hatását, hogy nem készen kapja az ember a kottát, hanem saját maga dolgozza fel. Később, a saját improvizációnál egyértelműen kifizetődik a hallás alapján való leszedésre 'áldozott' idő.
Én konkrét nyolcvan ötre gondoltam...
Borzasztó volt az OSZK-s "zeneoktatás" legalábbis vidéken.( Pesten azért más volt a helyzet )
Az elsők között voltam itt a világvégén, aki komolyabb négyes, meg ötös hangzatokat tudtam fogni gitáron, az alterált akkordokról már nem is beszélve.
Örök hála érte Botos tanár úrnak!
Egy dolgot hiányolok ma ami az OSZK-ban többé kevésbé "tananyagként" szerepelt, mégpedig a tradicionális táncritmusok tanítását...
Ma elvétve sem találkozom ilyesmivel...
Pedig egy gitárosnak is illik tudni egy bosanovát, vagy egy pasodoblét, stb.
A modern zenei ritmusvilágban is előfordul ezek valamilyen változata!
Nyolcvanas évek eleje...
Szalagos magnó, meg lehetett felezni a sebességét, és így egy oktávval lejjebb szólt kb!!!fele sebességgel...( azért egy negyed hang eltérés biztos volt ) Valahol a padláson megvan még!
Én azért álltam át a tabokról a lehallgatásra, mert szerintem "egyszerűbb" hallásra leszedni dallamokat, mint a tabból hangról hangra memorizálni. Persze ahhoz, hogy ez működjön, már kell valamennyi tapasztalat, hallás, meg nem árt tudni, hogy pl. melyik skálában mozogjon az ember. Ha ezek megvannak, akkor szerintem kevésbé megterhelő a hallás utáni leszedés, mint a tabozás. Persze az ilyen kihallhatatlan gyors futamoknál azért van a taboknak is létjogosultsága...
Emlékszem, amikor a magnókazetta állandó, másodpercenkénti visszatekerésével szedtem le Malmsteen Live in Leningrad koncertjének gyors futamait... régi szép idők:)
Jó hogy említed a Winger-t. Reb Beach is nagy kedvenc
Abban jellemzően egységesek a vélemények, hogy a lehallgatás segíti a fejlődést. Szinte minden hiteles tanár elmondja, mennyire hasznos leszedni a kedvenc nótákat.
A gyors, hosszú futamokat régebben rengeteg hallgatással tudtam csak leszedni. Egyszer csináltunk egy Queensryche-estet, kotta híján muszáj volt leszedni a szólókat, vért izzadtam némelyikkel. Mostanában van egy bevált módszerem: Adobe Auditionben manipulálom az eredeti felvételt, ami jellemzően lassítást jelent, és szükség esetén leszedem róla a vokált is. A minap a Winger "Your great escape"-jét szedtem le így, ott mondjuk lassításra nem volt szükség, csak a vokált kellett kiszűrni, a bridge alatt eléggé elbújik a téma.
Persze ha van kotta, az is sokat tud segíteni, főleg, ha az embernek nincs ideje vagy türelme bajlódni a lehallgatással.
Régen szinte minden itthoni kottával gond volt... Volt szerencsém pár hónapig a Botos Tibihez ( az idősebbhez )járni magánúton, gitárt tanulni katonakoromban. Azzal kezdte, hogy az akkori OSZK kötelező vizsga anyagban szereplő harmóniák java részét lehúzgálta, átjavította, csak lestem...
A híres slágermúzeumokról nem is beszélve.
érdekes kérdés ez, mert egy átlagos szóló lehallgatáshoz olyan mennyiségű tudással érdemes nekiállni, ami egy kezdő számára elérhetetlennek tűnhet. ugyanakkor a kottából játékhoz is kell egy előtörténet. tehát szerintem a fokozatosság elve a jó megoldás: egyszerűbb dallamokat, akkordmeneteket viszonylag korán el lehet kezdeni megfejteni, akár kotta birtokában is, aztán kialakul. csak a kotta szerintem nem elég, mert a legtöbb netes kotta "simlis" kicsit ("Tibusz szerint is").
Ez egy érdekes dolog... A YT-on van fent a magyar koncert utáni Satriani riport, amiben pont erről kérdezik Joe-t. Pontosabban arról, hogy a mai világban, mikor minden a neten van, mennyire hagyatkozik a gitáros a fülére.
A magam részéről én már úgy tanulok, hogy letöltöm a guitar pro-s tabot, ami valószínűleg (a jobbaknál) a gyári kottával megegyező - és abból szépen megtanulom..
Joe viszont azt mondta, hogy szerinte továbbra is hallgatással tanulják a fiatalok a szólókat, mert pl. az ő fia is azzal kezdi, hogy a YT-on rákeres a számra és lehallgatja..
Szerintem ez hülyeség.. Vagy csak én vagyok olyan lusta, hogy kottából tanulok? Persze én is a lassított zenével együtt gyakorlok, de a bonyolult tekeréseket nem kezdem lehallgatni, hanem a kotta alapján bogarászom ki (együtt a zenével)..
A nosztalgia pedig részemről is él... Emlékszem anno Szekeres Tamás Guitar Hits c. albumáról hallgattam le a Cliffs of Dover refrénjét, többre nem is futotta :D
Nagyon a szívemből szóltál. Teljes forradalom zajlik épp a gitározásban, és aki most kezdi el 12 évesen, van tehetsége és komolyan is veszi, az 3 év olyan szintre juthat, amivel a 80-as években azonnal világsztár lett volna.
"mindegyik valamire való gitárostól lehet tanulni, ellesni dolgokat, mégha nem is a mi stílusunk.:)"
Így van. Ezért is volt jópofa nézegetni a BirtaMiki-gitárversenyes videókat, meg olvasni ezt a topikot. Új impulzus = jó impulzus.
De jó lenne most gimnazistának lenni, ez a kurva internet határtalan sok lehetőséget biztosít. Anno az el nem ivott zsebpénzemből tudtam megvenni 1-1 Satriani-kottát, mikor a gimnáziumból kivittek minket Párizsba, most meg minden itt van az ember orra előtt, csak a megfelelő keresőszót kell használni. Csak meló mellett kinek van ideje gyakorolni...
1.Buckethead Egyszerűen imádom."Az egyik legkarakteresebb újító gitáros, egyéni gondolkodásmódot tükröző dallamvilágát, fénysebességű riffjeit, 8 újjas szólóit és arpeggióit elmondása szerint a hullámvasút és egyéb vidámparki játékok, valamint szörnyeteges filmek inspirálják."
2. Bill Laswell. Nála nem éppen a technika a lényeg. A zenéje az ami engem megfogott. Nagyon egyedi stílusa van, én valahova a jazz és a hiphop közé tudnám tenni. Az alábbi videóban ha jól tudom improvizálnak. Zseniális.
3. Paul Gilbert Őt gondolom senkinek se kell bemutatnom. :D
Az egyik kedvenc számom tőle(feat. Jimi Kidd):
Kizártnak tartom, hogy végigrágjam magam az életművén, amikor azoknak sem tudom, akiket az első lefogott hangjuktól kedvelek, mert annyi idő a világon nincs!
Elég sok Nevermore "dal"ba belefutottam már, most ezt a videót is végignéztem, de a véleményem nem változott..
az első felét még meg tudnám érteni, mármint azt h nem hallottál senkit akinek kedvenc.
Viszont azt mondani a játékára h 12egytucat feeling, az egy picit meredek, mert pont azért szeretjük őt, már aki szereti, mert annyira egyedi, h elképesztő. Ott a szólóalbuma, ottvan a nevermore diszkó. Végigrágod magad rajta, és ha azt mondod h egykaptafa bárkivel, akk' azt mondom h azon a véleményen nem lehet változtatni .
Egyébként fel-fel állít az ember "IKON" listát magának az ember, de szerintem mindegyik valamire való gitárostól lehet tanulni, ellesni dolgokat, mégha nem is a mi stílusunk.:)
Ismerem ezt is, és így valóban jobb - mondjuk csak annyit mondtam, hogy ez a legjobb szerzemény Martone lemezein. Martone játéka ettől még unikum.
...és ha már akusztikus, csodálkozom, hogy Tommy Emmanuelt nem említette senki. Magamon is csodálkozom, csípem az öreget. Kicsit geil, de zseniális előadó, és az őrületesen nehéz gitármunkát olyan könnyűnek láttatja, hogy a felületes szemlélő el is hiszi, hogy utána tudná csinálni...
Loomis nagyon rendben van! Az új Nevermore-albumról lekottáztam pár riffet, ott van a szeren. És nagyon pontosan, tisztán játszik a leggyorsabb sebesség mellett is. A szűkítettekről meg elmesélte a Wigwamban, hogy Django Reinhardt-tól tanulta ezt a kromatikus megközelítést. (Tipikusan rokon stílusú zenék, nem? )
Köszönöm! Kezd tisztulni a dolog, de azért "beleásom" magamat, mert érdekel a dolog!
Sorrend nélkül az én kedvenceim:
Mr.335 Larry Carlton
Robben Ford
Scott Henderson
+JT
Nálam az Odyssey lemez az etalon, ott embertelen dalok vannak, olyan hangnemváltásokkal és progresszivitással, hogy csak pislog az ember..kár, hogy nem olyan jó a PR-juk, mint a DT-nek, megérdemelnék azt a szintet..
Gary Moore-t lájkolom ezerrel! Ő is zseniálisan érzi a dallam vs. technika helyes arányait. A "Blues for Narada" második szólóját pedig szinte lehetetlen olyan szépen lejátszani mint ahogy ő tette.
Romeo-nak ott a helye minden szempontból. Egyedi riffek, egyedi szólók, tökéletes technika (a tapping-arpeggio minden segédeszköz (hajpánt) nélkül nála talán a legtisztább), zseniális hangszerelő (szimfonikus zenekart is, lásd Odyssey), és brutál jó számokat ír (prog, neoklasszikus, és 'sima' modern metál stílusokban egyaránt).
A Pitch Axis használatáról a #842-ben olvashatod a leggyakoribb megközelítéseket.
És hogy konkrétan milyen zenei környezetben használható: ha például a kíséret sok mindent megenged (mondjuk csak egy kvintfogás van), akkor a pitch axis az egyik módszer a szóló változatossá tételére. Vagy akár a billentyűszólam is nagyon jól felturbózható ezáltal, például egy sima H basszusgitár-alapra játszhat a billentyű 4 ütemenként H7b9-et, H7-et, Hmaj9-et, Hmaj7#11-et. Ekkor a szóló hangneme így váltakozik: H-spanyol fríg, H-mixolíd, H-dúr, H-líd.
De számíráshoz is jól használható, erre a #231-ben tettem fel példát (TAB + leírás)
forog a nyolcas kerék is...
.
Azzal kezdte, hogy az akkori OSZK kötelező vizsga anyagban szereplő harmóniák java részét lehúzgálta, átjavította, csak lestem...
