Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Köszi, hogy meghallgattad Hosszabb lineáris slide-ok nem nagyon jellemzők rám, általában inkább fekvésekben gondolkodom, szeretem minél kevesebb fekvésváltással megoldani a dolgokat, a slide-ot inkább csak színesítésként szoktam alkalmazni, de kipróbálom erre az alapra, hogy mit lehet kihozni az ilyen nagyobb slide-ozós megfejtésekből. Én inkább a nyújtásokat bírom az ilyen mélyebb alapra. (Ami az új dalainkra eléggé jellemző, mert drop G hangolást használunk héthúros gitárokkal, a riffek pedig legtöbbször torz hangszínnel játszott akkordszóló-jellegűek.)
A Lacrimosa-átiratot is én csináltam, sajnos karácsony előtt pár nappal váratlanul meghalt a nagyapám, ráadásul aznap, mikor megtudtam, valamiért úgy keltem fel, hogy a Lacrimosa dallama ment a fejemben, és gondoltam is, hogy milyen jól szólna ebből valami súlyos átirat. Aztán amikor később aznap délután kaptam otthonról a hírt, hogy nagyfater életét vesztette, akkor eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad, a temetésre megcsinálok egy gitáros átiratot. Szereztem hozzá egy orgona+4 énekszólam partitúrát, 3 nap alatt elkészítettem az átiratot, megtanultam és felvettem, végül ez szólt a temetésen.
Tetszik, sok erő van benne! A 0:23-nál levő szaggatott nyújtás akár egy korai Malmsteen albumon is lehetne. És szépen zárja a szólót a tapping+legato futam.
A Lacrimosa is saját készítés? Meghallgattam azt is.
Nagyobb lineáris csúszásokat mennyire szoktál használni? Olyasmire gondolok, hogy pl. a vékony E-húron 16-18-->12-->15-16-->8-8-->6 (hogy a C-frígnél maradjunk). Az ilyen mély és mozgalmas riffekből álló kíséret tetején nagyon jól tudnak a csúszások szárnyalni.
(A holnap felkerülő új példa-szólóban épp lesznek is ilyenek.)
Szia Gábor, a szóló elején (0:08-0:14) tetszett a téma, amivel indítottál. Én ezt követően még továbbra is használtam volna ezt a témát, egy jó motívum az első megjelenéssel még éppen csak felvillantja a benne rejlő lehetőségeket. A "kiaknázás" ezt követően tud indulni.
És ezt követően a gyors, tappinges rész későbbre kerülhetett volna.
Én valószínűleg úgy építettem volna fel, hogy a szóló második fele, amelyet a másik gitár játszik, az került volna az első részbe, megalapozni a hangulatot. Utána "félidőtől" jöhetne a fent említett erős motívum (legalább 2x, de akár egy 3. ismétlés is), és a vége felé indulna a tapping-futam. Ezzel a szóló végére tettük a "katarzist" (akármit is jelentsen ez a szó ).
Sárkány-metálos gratula! Ebben a fél percben minden benne van, amire szükség van egy nagyon jó szólóhoz:
-Követhető és mégis érdekes témaismétlés
-Eközben a szólónak iránya és célja van
-Kerek egészt alkot, jó befejezéssel
-A fontos hangok tudatos megválasztása (az aktuális akkordhoz)
Két-három apróság: a nyújtásokat érdemes még jobban kicentizni, hogy mindegyik teljesen pontos legyen. A másik ötlet, ami eszembe jutott az sokkal szubjektívebb: én a hosszú hangokra több vibrato-t tennék. Egy-két esetben a hosszú hangok végén érdemes lecsúszni (6-8 bund lecsúszás, majd a hang elhal a "semmiben"), hogy a kitartott hosszú hangok ne egyféleképpen érjenek véget.
Köszönöm az újabb szólókat, holnap jönnek majd a válaszok is. És ma a lemezfelvétel egyik szünetében megcsináltam a tibyee által megosztott zenei alapokra a második szólót is, ez is érkezik részletes leírással együtt 1-2 napon belül.
Éppen demozunk a köv. lemezanyagra a bandával, úgyhogy én is megosztom itt a legfrissebb szólót. Az alap C fríg, úgyhogy a szólót is javarészt a C fríg skálára építettem, próbáltam nagyjából egyensúlyba hozni az inkább hangulatot építő, lassabb részeket és a gyors, mozgalmas témákat. Ez lett a végeredmény, kb olyan 40 másodpercig érdekes most a szóló miatt:
Nagyon szívesen! Majd jöhet még saját szóló a későbbiekben is.
Igen, érdemes előre megtervezni a szóló menetét, és ebben tényleg segíthet a filmes párhuzam.
Persze van olyan eset is, amikor rögtön mehetnek a gyors futamok is a szóló elején, ha a szóló előtti rész kellőképpen előkészítette ehhez a terepet. Viszont gyors indítás esetén érdemes a kíséretben is nagy kontrasztokat alkalmazni. Pl. ha a szóló közepétől a zene felezett tempóban folytatódik, akkor izgalmas tud lenni, hogy a gyors első rész után hogyan alakul át a szóló mondjuk "lassú de sötét", vagy "lassú de érzelmes", vagy "lassú de elszállós" vagy akár "lassú, sötét és elszállós" hangulatba.
De a ritmusok jó használata még a fenti szabályokat is felülírja. Ez a legfontosabb. Tökéletes ritmuskezelés és okos ismétlések/variálások esetén BÁRMIT lehet csinálni a szóló ívével és szerkezetével, mert akkor maguk a ritmikai elemek adják a szerkezetet.
ezt én is elemzésre szánom. a zenekarunk egyik száma, és az alap felvételen megy egy szóló de belőlem inkább ezt hozta ki a zene
- ritmus gitáros vagyok a csapatban -
szóval ha lehet, én is véleményt várok:)
Kijózanodtam :)
A hangszín egy default Guitar Rig4-es hangszín volt, csak a visszhangon piszkáltam kicsit.
Jó a filmes példa.
Ha jól értelek, akkor azt akarod mondani, ha az elején a főcím előtt egy gyors akció jelenettel megy, akkor utánna megül a cselekmény, és nehéz ott tartani a néző (illetve jelen esetben a hallgató) figyelmét, valamint utánna nehezebb felpörgetni az eseményeket.
Kell a helyes szerkezet, hogy jó legyen a szóló íve.
Mint a fogalmazásnál, bekezdés, tárgyalás, lezárás :)
Köszi a véleményt, sokat tanultam belőle.
Mivel jelen pillanatba, amikor éppen olvasom a vélemenyed, tök részeg vagyok, csak annyit bírok felfogni, hogy építő jellegű vissza jelzést kaptam, ezért ezt most csak simán köszönöm a véleményed.
Holnap józanul ismét átolvasom a válaszod, hogy fel is fogjam, és tanujak is belőle :)
Ami a szóló felépítését illeti, itt jön néhány gondolat, ami segíthet a megtervezésben. Egy jól megtervezett szóló hasonlít egy jó filmhez - egy történetet mesél el. Az elején tetszőleges hangulattal lehet indítani, például akár az általad választott gyors felfelé haladó kezdéssel is. Gyakran hasznosabb azonban az elejét kevésbé mozgalmas dologgal indítani, mert akkor van még tér a későbbi gyorsulásra (kivéve ha nagyon gyors, energiával teli számról van szó, ahol a szóló is rögtön szinte kirobban). A filmek elején is ritka, hogy azonnal a legpörgősebb cselekmények közepén vagyunk (bár van ilyenre is példa).
Úgyhogy én az elején még többet használtam volna hosszabban kitartott hangokat, és a mélyebb tartományokban maradtam volna. Ezáltal később még hatásosabb tudott volna lenni a felfelé menő futam, és a szóló közepén/végén játszottam volna gyorsabb és magasabb hangokat. Így aki a szólót hallgatja, annak az lesz az érzése, hogy folyamatos fejlődést követ, és ezért kíváncsian figyel, hogy mi jöhet még.
Tehát érdemes a szólót előre megtervezni az iránya és a hangok sűrűsége szempontjából is. Ez egy gyakori és hasznos módszer egy zenei "történet" elmesélésére, amit az előbb említettem. Persze ezenkívül is sok mindent lehet alkalmazni (kontraszthatások, eltérő technikai elemek, hangnemből kilógó hangok), amelyek a "cselekményt" még érdekesebbé teszik.
Itt is megemlíteném a ritmikai elemek tudatos használatát, az ismétlések és variációk szerepét. Ez az egyik legfontosabb dolog. Néha egy 3x megismételt egyszerűbb dallam nagyságrendekkel hatásosabb, mint három össze nem függő egyéb elem, még akkor is, ha az utóbbi elemek önmagukban érdekesebbek.
A hosszabb hangokra érdemes szélesebb vibrato-t is tenni, és sokat tudnak a szólókon dobni az egyéb díszítések, gyors csúszások, különféle üveghangok, erősen tompított szakaszok, a tremolókar, stb.
A hangnemváltástól, 0:53-tól induló rész lett szerintem a legjobb, ez hatásosan fejezi be a szólót. A pontosságot te is említetted, de írod hogy nem hallottad vissza magadat, és így tényleg nehezebb nagyon pontosan játszani.
Szóval a két legfontosabb dolog a szóló irányának és változásának, történéseinek előzetes megtervezése, és az ezen belül használt ritmusok nagyon tudatos kezelése, ismétlésekkel, variációkkal, vagy éppen ellentétekkel.
Hali!
Ha nem gond, akkor én is szeretnék véleményt kérni egy szólóm felépítésről!
Poison (solo) by indyhorse
Pontosságban még lenne mit javítani rajta, de igazából nem az volt a céllom vele, ráadásul a felvétel során elfelejtettem bekapcsolni a monitort, szóval semmit nem hallotam aból amit éppen játszottam.
Nagyon érdekelne a véleményed, hogy főként a szóló felépítésével, dallam vezetésével kapcsolatban, illetve érdekelne milyen hibákat követtem el benne.
...de azért, hogy ne hagyjam félbe, hátha érdekel valakit miért nem jó:
dúr: dó ré mi fá szó lá ti dó
dó: dó ré MÁ fá szó lá TÁ dó
...ésígytovább...de lehet már írták...
Elnézést Tamás....ha már véletlen, elnéztem az oldalt:(
Átnéztem néhány szólómat, és mellékelek 4 példát a gyors futamok beépítésére. Általános és kötelező szabályok nincsenek, úgyhogy azt javaslom, hogy hallgasd meg ezt a 4 példát (a lejátszó egymás után le fogja játszani mindet), és mostanában majd hallgasd úgy a kedvenc gitárosaid néhány számát, hogy tudatosan ezeket keresed benne.
Itt jönnek, és lásd lejjebb a szöveges leírást is:
Az első példa jelemzője, hogy a gyors futam egy-két lassabb, és szaggatottabb hanggal indul el. Jó példákat találhatsz Jason Beckernél vagy Jeff Loomis-nál az ilyenekre.
A második példában épp fordítva csináltam: az elején pár gyors hang, utána egy hosszabban kitartott, és utána megint gyors hangok. Joe Satriani nagyon szereti az ilyeneket.
A harmadik példa a fokozatos gyorsulásról szól. A hosszú hangokból álló szakasz végén (a nyitó 1-2 hang tartozik ide) egy tizenhatodos futam indul, amely egy teljes ütemig tart, és ezt két ütem ömlesztett harmincketted követi.
A negyedik példában a 4. ütemben (0:10) indul a gyors futam, és ez nem ér véget a periódus végén, hanem egyben már indítja is az új kört, ahol két ütem még a gyors futamokból áll, majd utána visszatér a lassú, dallamosabb rész.
Amikor írtam, akkor terveztem, hogy lesz még alatta szóló is, de végül nem lett, mert akkor épp nem sikerült olyat kitalálnom, ami tetszett is... ráadásul akkor még nem ismertem eléggé a hangnemeket sem.
De ez szerintem már nem jó. A g mindig a dó...aztán ehhez megy a többi, vagy ilyenek pl. Hogy fá és fi...ésatöbbi... De ha neked így megy, akkor oké ez.
A fórum kapcsán rájöttem, hogy iszony messze vagyok a gitározástól.
Eddig vagy lemásoltam "bután", a megtanult számok szólóit, vagy mol-pentaton skálával improvizálgattam. Tegnap a F#-moll BT-t és a #497-ben írt pentaton modális skálákat próbáltam összehozni, és röpke 1 óra alatt sikerült vagy 4 teljes használható ütemet kitalálnom - abból három ismétlés, Tamás ritumos tanácsai alapján Úgy érzem számomra a legnehezebben a felfutások, rövid gyors futamok mennek, amikkel össze lehetne kötni a lassabb, nyújtósabb részeket. Nem is a sebességgel van a bajom, hanem az elvével vagy hogy is mondjam.
Tudtok mondani ezek szerkesztésére általánosságokat, vagy esetleg jó példákat, amelyek külön gyakorolhatók és az imprókban felhasználhatók?
Köszi, igyekszünk itt minél több hasznos ötletet összehozni!
Biztos sokan ismerik Scott Henderson híres példáját, amikor a Jingle Bells-t eljátszotta teljesen véletlenszerű hamis hangokkal, de a helyes ritmussal, és így is teljesen felismerhető maradt.
Viszont ha az eredeti dallamot játszanánk el, de tök más ritmusban, akkor felismerhetetlen lenne, egy sima dúr hangulat maradna belőle.
Nagyon jó kezekbe került! Szerintem az egyik legnehezebb feladat, ilyen hosszan egy akkordra valami olyat produkálni, aminek van eleje, közepe, és vége is!
Gyakorlásra, ízlelgetésre, marhajók ezek a bt-k, de Te bebizonyítottad, hogy ennél sokkal többre is!
"Továbbra is legyen a ritmusok használata előtérben, ez tényleg a legfontosabb tényező egy szólóban, nagyon sok múlik a jó ritmuskezelésen. "
Tamás, éppen Tibyee modális backingjeivel szórakozom - nagyon jók - és azt hiszem kezdem megcsípni fülre is, hogy hogyan is megy ez, de a fenti mondatod is azonnal igazolódott. Hiába tudom a hangnemet, módot, skálát, etcetera, kalimpáltam, és sehogy nem akart jó lenni. A hangok beleillettek, de zenéhez köze nem volt. Kellett egy kis "koncepció" előre játék előtt - persze a mellékelt full trackek is adtak 5letet - hogy valami formát öltsön. Részben a dallamhoz, de nagyon nagy részben a ritmushoz is. Szóval a fenti mondatot aranyba kéne foglalni :).
Köszi. Csak olvasgatok itt, de nagyon sokat használ!
Ez nem is annyira off, mert a szokatlan látásmódot minden területen érdemes fejleszteni, hogy a zenében új utakra törjünk.
Még nem vagyok egy Photoshop-guru, de ez már egész jól sikerült...
Persze, ezek tudat alatt mennek. De eleinte érdemes ilyenekre is odafigyelni, mert akkor jobb szólók születnek, és később már ösztönösen is jól csinálja az ember.
Pont azért írom le ilyen részletesen, hogy másoknak is segítsek ebben a folyamatban, hogy eleinte tudatosan odafigyelnek ezekre a szempontokra (pl. úgy, hogy a szóló írása előtt gondolatban megtervezik, hogy nagyjából mi lenne a cél), és akkor később már magától jön a dolog.
Hű, te aztán jól ízekre szeded a szólókat. Ez amúgy tök jó, de azért nyugtass meg, hogy amikor írod a szólóidat, akkor egy percig sem gondolkodsz ezeken tudatosan... vagy tévedek? Végül is teljesen mindegy, mert a végtermék mindenképp kafa, csak én nem tudnám elképzelni, hogy ennyire tudatosan írjak meg egy zenét...
Szólóalkotás, Part I (+ további ritmikai motívumok)
Pár napja tibyee megosztott velünk hét darab nagyon jó modális zenei alapot (amelyek egy angol zenei újságból származnak). Guitarplayer kolléga rakta fel végül két részletben a csomagot a topikba, az alapokat a #217-es hsz-ben lehet megtalálni és letölteni.
Ma volt egy kis időm, felvettem egy szólót a csomagban szereplő egyik zenei alapra. Ez a backing track F#-mollban van (3 kereszt előjegyzés). A szóló direkt abból a célból készült, hogy bemutathassam rajta a szólófelépítés egy-két ötletét (később még sok szó lesz erről). És persze ezt a szólót is jól megpakoltam ritmikai motívumokkal, azaz ismétlésekkel. Ezenkívül pedig rengeteg különféle technikai elem is van benne, majd sorolom őket egyenként.
Az 1-4. ütemben található az első ritmikai motívum. Mint hallható, 3x jelenik meg, és egyre magasabb hangokon megy végig. A negyedik ismétlés helyett pedig eltérő befejezés van, benne két egymást követő érintéses üveghanggal.
Az 5-8. ütemben hasonló logika megy végig: egy új motívum 3x, és egy eltérő negyedik sor. Az új téma és a variációk magasabb hangról indulnak, mint az első négy ütemben. Több eltérés is van az előző motívumhoz képest: itt most ugyanott marad a téma, csak a közepén levő nyújtott hang vándorol. (A második esetben egy Greg Howe-féle vízszintes vibrato is befigyel.) És ezúttal már a harmadik sorban (azaz a 7. sorban) elindul a változás, nem úgy fejeződik be a motívum, mint az addigi két megszólalásakor. Ezzel a trükkel kicsit előbb lehet rákanyarodni a befejező sorra. És ennek köszönhetően az első 8 ütemes nagyobb periódus kerek egészként tud befejeződni.
A 9-12. ütemben nincsenek ritmikai ismétlések, mert az az eddigiek után túl kiszámíthatóan hangzana. Helyette két dolog viszi tovább a szólót: egyrészt, hogy itt még magasabban kezdődik a téma (a H-húr 15. bund nyújtva 17-re), azaz folytatódik az eddig is követett emelkedés. Másrészt, az eddigi sima moll hangulat után itt bluesos hatások vannak, a belecsempészett (és rögtön megnyújtott) G hangok miatt. (Amúgy a hangnemben G# szerepelne gyárilag.) A 12. ütemben a gyors futam úgy zajlott, hogy húronként 2 hang volt bal kézzel megszólaltatva (hammer-onnal), és minden húron a 3. hang pedig tappinggel szólalt meg. Ennek a módszernek teljesen más hangzása van, mintha sima váltott pengetéssel mentem volna fel, húronként 3 hangot pengetve. A legato+tapping együttesen hihetetlen gördülékeny hatást tud tenni.
A 13-16. ütemben visszatérnek a motívumok. Érdemes megfigyelni, hogy ez a rész is ugyanúgy kezdődik, mint a 9-12. ütem eleje, azaz a H-húr 15. bund nyújtva 17-re. Ezáltal a második nagyobb periódus, egységesebb hangulatot kap, mivel mindkét „félideje” ugyanott és ugyanúgy indul.
A ritmikai motívumok a 13. és a 14. ütemben vannak, technikailag hibrid pengetés, logikailag pedig ’pedal point’ a motívumok jellegzetessége. Itt is érvényes, hogy ha ezt váltott pengetéssel játszottam volna, akkor annak sokkal kattogósabb hangzása lett volna, amely a zenei alap stílusához nem lett volna a legjobb választás. A hibrid pengetésnek (azaz pengető+ujj) is nagyon gördülékeny hangzása van.
Most két elég sűrű ütem jön. A 15. ütemben legato, tapping, és csúsztatott tapping is szerepel, míg a 16. ütemben egy nagy kupac E-dúr arpeggio, különféle húrcsoportokon. Közülük a legelső tetején a kisujj gyors oda-vissza csúszást is csinál a vékony E-húr 16. és 17. bundjai között. Ezáltal a második nagyobb, nyolcütemes periódus eljutott a a vékony E-húr 24. bundig. Érdemes megfigyelni, hogy az eddigi 16 ütem során a hangmagasság és a hangok sűrűsége is egyre növekedett, ezáltal a szólónak van „története”, iránya.
Az utolsó 4 ütem következik (17-20. ütemek). Itt új akkord jelenik meg a zenei alapban, és visszatértem az ismétlődő ritmikai motívumok használatához. Szokás szerint ezúttal is 3x jelenik meg a téma, és itt is egyre magasabb hangokról indul. Ezzel keretes szerkezet alakul ki, a szóló elejének és végének hasonló megközelítése miatt. A szóló legvégén egy gyors futam indul el lefelé. Hasznos ötlet, ha a pull-off sorozat közepe táján egy jóval magasabb hang tappinggel szólal meg, és ezzel kiemelkedik a többiek közül. A szóló egy hosszan kitartott G# hanggal fejeződik be, amely szép második fokot képez a záró akkorddal, amely egy F#m11 akkord. A második fok hangulata kellemesen elszállós, akár dúr, akár moll jellegű akkordra játsszuk rá.
Ehhez a zenei alaphoz is várunk minél több felvételt, az előző H-dúr alapra néhány nagyon jó szóló érkezett. Továbbra is legyen a ritmusok használata előtérben, ez tényleg a legfontosabb tényező egy szólóban, nagyon sok múlik a jó ritmuskezelésen.
Fábi... szégyellem, de nem tudtam, hogy így hívják őt (ennyire sose néztem utánuk). Ezek szerint ő kommentelt a videom alá? Mert az akkor külön megtiszteltetés...:)
Tipikus Fábi. :) Úgy emlékszem, jól ismeri az összhangzattant, de ösztönösen játszik így. Jártam hozzá pár évig Vácra gitározni, akkoriban még a Wellingtont csinálta, Harem Scaremeket, Maróthy-féle Ossiant meg Wellingtonokat tanultunk, csíptem.
Rámész a feltöltött dalodra, rákattintasz az "Edit this track" gombra (ceruza), aztán engedélyezed a letöltést (a bal alsó piros X-et pipára változtatod), mented és máris leszedheti akárki.
Nem tudom, most használtam először soundcloudot, nem állítottam be semmit, csak feltoltam és engedélyeztem. De ha mondasz egy mailcímet, szívesen elküldöm az mp3-at.
úúúúúúúú...ezt meg kellene venni....sajna, ha nem könyv for
mában van a kezemben és egy cd, hanem elektronyikus úton, akkor esélytelen, hogy lekössön:(...
Rendben, ezennel megnyerted a fődíjat. A fisz-re voltam elsősorban kíváncsi, mert ez különbözteti meg a dúrtól. (És általában is, bármely dúrból egy mozdulattal lídet lehet csinálni: 4. fok fel.)
Ha küldesz egy mailcímet, akkor megy az ajándékcsomag.
Egyébként nekem volna egy jó megfejteni valóm! Kb. 2 éve írtam egy zenét, asszem van benne pár hangnemváltás. Amikor írtam, még nem voltam tisztában a zeneelmélettel, csak érzésre találtam ki az akkordmeneteket. Most el kell mennem, de délután belinkelem, aztán lehet fejtegetni, mert igazából én is kiváncsi vagyok rá!:)
És ezennel meg is van a nyertesünk. Azt még a biztonság kedvéért megkérdezem, hogy a C-líd skálának melyik a három legfontosabb (legjellemzőbb) hangja?
Igen, tudom. Először megfejtéses módszerrel kezdtem el leszedni a lemezről, meglett hogy A-líd, de aztán annyi modulálás volt benne, hogy inkább simán csak fülre megtanultam, és nem foglalkoztam a hangnemekkel:).
0:19 körül van egy árulkodó hang, ez segíthet a megfejtésben gdp-termelés alatt is Ha ezt a hangot hallás után összeveted a második szakasz alaphangjával, akkor ez egyrészt jó kis relatív hallás-gyakorlatot jelent, másrészt megadja a megfejtést, amely nem dúr:)
A Bb-líd válasz igaz a részlet első felére. Viszont a részlet második felétől már más a hangnem. (Igen, ilyen merényletek is előfordulnak.)
Úgyhogy ha ez utóbbit is eltalálod, akkor megvan a nyeremény.
Egy megjegyzés, ami segíthet a modális skálák még jobb értelmezésében: úgy írtad, hogy " F-dúrt mondanék, és Bb-líd. " Gondolom, úgy értetted ezt, hogy 'Bb-líd a keresett hangnem, amely amúgy az F-dúr skála egyik modális skálája'. Én azt javaslom, hogy nem érdemes a dúr skálát ennyire megtenni "főnöknek". A Bb-líd hangulatára sokkal jellemzőbb az az információ, hogy egy Bb-dúrra hasonlít, amelynek megemeltük a 4. fokát, mint az, hogy az F-dúr skála 4. fokáról indul.
Persze, bárki beszállhat, üdv a fedélzeten.
Az A-fríg, amit írtál, két okból nem lehet a megfejtés, annak ellenére, hogy valóban ugyanaz a hangkészlete, mint a szóló első felének. Nem is baj, hogy ez felmerült, korábban úgyis többen írtak ilyen kérdést, hogy "ha az A-frígben és a Bb-lídben ugyanazok a hangok szerepelnek, akkor miért van két külön nevük?"
A válasz egyszerű: a hangkészlet azonossága nem minden. Egy A-frígben ezenkívül annak is teljesülnie kell, hogy a legfontosabb hang az A hang. És annak is, hogy a skála második hangja fél hangra van az A-tól (Bb, magyar jelölés szerint B).
Ugyanis az A-fríg nem más, mint egy A-moll, leszállított második fokkal. És minden fríg legyártható úgy, hogy veszel egy moll skálát, és leszállítod a második fokát. És ebből sokkal jobban kiderül a hangulata, mint abból az elvontabb megközelítésből, hogy 'a fríg a dúr skála 3. fokán indul'.
Ha újra meghallgatod a felvételt, és közben pengeted az A-húrt, akkor furcsán fog szólni az A hang. És ez azt jelenti, hogy nem lehet A az alaphangja.
azt gondolom hogy jó úton jársz de ne hogy azt hidd hogy az ösztönös megközelítéseknek nincs rendszere, most nem ezekre a szólókra gondolok hanem a szerzeményekre.
természetesen kilehet elemezni a nirvana számait és vannak sajátos megfejtései a fickónak (nem mondom azt hogy más nem csinált ilyent de hallatszik hogy tudatosan minimál zenét csinál és tórz akkord meneteket)de azért megpróbál értelmezhető maradni valamilyen szinten populáris.
a nirvana egy nagyon fontos zenekar ,olyan értékekre hívja fel a figyelmet ami a zenét művészetté teszi..egy sajátos roncs ábrázolás ami illeszkedik abba a korba és minden műmajerkedéstől mentes..számomra őszinte zene, ha nagyon egyszerű is...
ismerni kell egyetlen skálát is ahhoz, hogy őszintén kifejezhesse magát valaki egy hangszeren?
hibátlan gitárosnak kell lennie valakinek ahhoz, hogy jó dalokat is tudjon írni?
költői kérdések voltak... felesleges ilyesmin fennakadni
(megjegyzés: amikor 12 évesen oda voltam, meg vissza a Nirvana-ért, sosem a gitárt figyeltem, sőt a szólók helyenként kifejezetten zavartak már akkor is )
Hosszabb lineáris slide-ok nem nagyon jellemzők rám, általában inkább fekvésekben gondolkodom, szeretem minél kevesebb fekvésváltással megoldani a dolgokat, a slide-ot inkább csak színesítésként szoktam alkalmazni, de kipróbálom erre az alapra, hogy mit lehet kihozni az ilyen nagyobb slide-ozós megfejtésekből. Én inkább a nyújtásokat bírom az ilyen mélyebb alapra. (Ami az új dalainkra eléggé jellemző, mert drop G hangolást használunk héthúros gitárokkal, a riffek pedig legtöbbször torz hangszínnel játszott akkordszóló-jellegűek.)
).
)
Ha ezt a hangot hallás után összeveted a második szakasz alaphangjával, akkor ez egyrészt jó kis relatív hallás-gyakorlatot jelent, másrészt megadja a megfejtést, amely nem dúr:)
)