HANGMESTER.HU
 
 
 
 
 
E-mail cím:

Jelszó:
Emlékezz rám


A WEBÁRUHÁZBAN TÖRTÉNŐ VÁSÁRLÁSHOZ NEM SZÜKSÉGES REGISZTRÁCIÓ

WEBÁRUHÁZ

PENGETŐS

BILLENTYŰS

FÚVÓS, VONÓS

ÜTŐS

EFFEKT/PROCESSZOR

ERŐSÍTŐ

FÜLDUGÓ/FEJHALLGATÓ

FÉNYTECHNIKA

HÚR

KOTTA

MIKROFON

KIGÉSZÍTŐ

HANGRENDSZER

KEVERŐ

AJÁNDÉK, KOBOLDOK

IRODA



A FÓRUM legfrissebb témái

***YAMAHA billentyűsök

2023. október 02

KEVERŐK, Hangkeverés...

2023. október 01

ZENEELMÉLET

2023. szeptember 30

Jónás Tamás (instrume

2023. szeptember 30

*MARSHALL.hu KLUB *

2023. szeptember 28

ZOOM

2023. szeptember 26

GITÁRÉPÍTŐ - GITÁRF

2023. szeptember 25

JÁTÉKTECHNIKA

2023. szeptember 23

Offtopic

2023. szeptember 22

***IBANEZ***

2023. szeptember 18

***JACKSON***

2023. szeptember 18

BLUES

2023. szeptember 14

Csöves Gitárerősítő

2023. szeptember 03

ADOK-VESZEK-CSERÉLEK

2023. augusztus 24

In Memoriam...

2023. augusztus 22

A számítógép és a z

2023. augusztus 19

Jeti

2023. augusztus 18

...Bassmanok...

2023. augusztus 11

Pickupok

2023. augusztus 08

LINE6 - VARIAX

2023. augusztus 06

Vizelde

2023. augusztus 05

E-bay

2023. augusztus 03

Deep Purple

2023. augusztus 01

***FENDER***

2023. július 30

Gitáreffektek

2023. július 20

Házi készítésű hangszere

2023. július 08

FÓRUM MŰKÖDÉS DOLGOK

2023. június 26

***Squier***

2023. június 19

PEAVEY

2023. június 15

***GIBSON***

2023. május 16




HANGMESTER.HU AKCIÓ
CASIO PX S1000 Privia RD Digitális zongora
Digitális zongora

CASIO PX S1000 Privia RD Digitális zongora


Akciós ár:
199 990 Ft


HANGMESTER.HU AKCIÓ
VILLON TRIÓ: TÁBOR LIVE 2020
VILLON TRIÓ: TÁBOR LIVE 2020

VILLON TRIÓ: TÁBOR LIVE 2020


Akciós ár:
999 Ft


HANGMESTER.HU AKCIÓ
HANGSZERUTALVÁNY 3000
HANGSZERUTALVÁNY 3000

HANGSZERUTALVÁNY 3000


Akciós ár:
3 000 Ft



hangszermagazin.hu

Iskolakezdési KOTTA és HANGSZER AKCIÓ -10%
2023. szeptember 10.





hangszermagazin.hu

A HANGMESTER.HU SZERVEZI A VILLON TRIÓ JUBILEUMI ERDÉLYI TURNÉJÁT
2023. április 19.







Legfrissebb használt hangszerek:
Gretsch
219 000 Ft
Line6
65 000 Ft
Fender
245 000 Ft
Fender
160 000 Ft
Dean
160 000 Ft
Roland
105 000 Ft
Steinberg
99 990 Ft
Hughes&Kettner
23 000 Ft
Elektronika
23 500 Ft
Peavey
200 000 Ft
Ibanez
242 000 Ft
Roland
196 000 Ft
A HANGMESTER.HU SZERVEZI A VILLON TRIÓ JUBILEUMI ERDÉLYI TURNÉJÁT
2023. április 19.
ADJ SZERENÁDOT VALENTIN NAPON AZ ÁRUHÁZBAN!
2023. február 01.
MEGHOSSZABBÍTVA 2023. FEBRUÁR 15-IG! - ÚJRA DALSZÖVEGÉRTELMEZŐ PÁLYÁZAT 50 000 FT-OS FŐDíJ
2023. január 08.
MUTAMEG! - 50 000 Ft-os NYEREMÉNY ZENEKAROKNAK - Meghosszabbítva DEC.24-ig!
2022. október 28.

DalszövegÉrtelmező 2022-ben ÚJRA! - Verselemzésért 50 000 Ft-os VÁSÁRLÁSI UTLVÁNYT Eredményhirdetés: 2023. április 1.
A HANGMESTER-Online Kft. szervezésében

Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!

Témák


HANGMESTER.HU 2023-04-12 14:36 |  #141
A HANGMESTER-Online Kft. által szervezett 2022-es UTOLSÓ DalszövegÉrtelmező verseny győztese:

Peresztegi Hanna

Gratulálunk a fődíjhoz, melynek átvételével kapcsolatban mai napon e-mailen is felvesszük a kapcsolatot a győztessel!

Nagyon köszönjük a részvételt ebben a fordulóban is (amiben nagyon nehéz vot a végső söntést meghozni, így extra időt vett igénybe...) és az elmúlt évek összes DalszövegÉrtelmező programunkban!
Óriási dolgot vittünk véghez Veletek közösen, ugyanis az elemző versenyekkel, az online kurzusokkal és a nyári táborokban tartott kurzusokkal sok ezer ember figyelmét felhívtuk az igényes magyar nyelvű dalszövegek értékére!

Gratuláljunk mindnyájan Hannának és Mindenkinek, aki részt vett ebben a 3 éve tartó programsorozatban!

Köszönjük, hogy ennyire aktívak voltatok és hogy ilyen nagy izgalommal vártátok a verseny eredményét, az előadásokat és a táborokat!

További értő zenehallgatást és gyakorlást kíván az idén 20 éves HANGMESTER.HU Csapat!

Összefoglaló videót is készítettünk az elmúlt időszakról:
A videóban megszólalnak:
Csillag Endre "Csuka" (ex-EDDA Művek)
Pataky Attila (EDDA Művek)
Szabó Leslie
Szabó Attila (Csík Zenekar)
Benkő László (OMEGA)
Dragomán György
Dr. Valter
Vaskó Makka
Kiss Barna (PATAKY Múvek, VILLON TRIÓ)
Kovács R. Gábor (VILLON TRIÓ)
Jenei Szilveszter (Kormorán)
Egri Péter (Mistery Gang)
Gerendás Péter
Hegyi György (Emil Rulez)
Kara Misa (Magna Cum Laude)
Szekere Judit
Jakab Zsolt (Kalap Jakab, K.O.)
Dely Orsolya (Hello Piac)
Kárász Eszter (Eszterlánc)
Bokor Levente (PATAKY Múvek, VILLON TRIÓ)
Nagy Kriszta
Poplesz - Szabó Attila
Sipos Péter - Irigy Hónaljmirigy
Tom White - Fehér Tamás
Mező Misi - Magna Cum Laude
Torres Dani
Zakál Zoli (NEMADOMFEL)




HANGMESTER.HU 2023-04-12 14:18 |  #138
Kedves László, Rockodrilo és a Többiek!

Köszönjük, hogy kitartottak, türelmesen vártak, míg cégünk irodája, komplett raktárunk és teljes hangszerboltunk 2 hónapos éjjel-nappal tartó munkával egy teljesen új helyre költözött a CAMPONA Bevásárlóközpontba!

Nagyon büszke vagyok csapatunkra és kollégáim erőn felüli munkájára! Brutális nagy szervezést iényelt a dolog, de mostantól végre egy helyen van raktárunk, irodánk és kétszer akkora hangszerbolttal várjuk a zenészeket!

A leegtöbb nap hajnalig (szó szerint) tartó munka mellett természetesen folyamatosan egyeztettünk az elemzendő dalokat előadó zenészekkel, középiskolai magyartanárokkal és egyetemi tanárokkal, s bár nagyon nehéz volt 1 győztest kiválasztani, megszületett a döntés.

Óriási öröm, hogy ilyen izgatotta várták, úgyhogy következzen a nagy pillanat!

KovacsL2023-04-11 23:33 |  #136
Tisztelt Hangmester.hu! Ez a szervezés így teljesen komolytalan: ígérgetnek, ígérgetnek, s nincs foganatja, nem tudom, hanyadik csúszásnál tartunk. Ez erősen hitelteleníti mind a versenyt, mind az eredményt. Tisztelettel: KovacsL versenyző
Ui: ha azt írják, előre nem látott okok miatt az eredményhirdetés ideje bizonytalan, akkor az egy sokkal korrektebb hozzáállás lett volna.

Rockodrilo2023-04-06 22:57 |  #135
Kedves Hangmester.hu! Kedves Szervezők!
Melyik MA várható az eredményhirdetés? Esetleg elkerülte a figyelmemet, hogy más felületen már megtörtént?
U.i.: Majd" megpattannak a gitárhúrjaim az izgalomtól. Tényleg...

Üdvözlettel:
Rockodrilo

HANGMESTER.HU 2023-04-03 14:01 |  #134
Kedves Pályázók!
Megszületett a döntés.
Ma eredményhirdetés itt!

HANGMESTER.HU 2023-03-20 12:02 |  #133
Pár napon belül eredményhiretés. Amint megérkezik a középsikolai és egyetemi tanárokból álló zsűri végső döntése, itt tesszük közzé.
Köszönjük a részvételt és a türelmet!

HANGMESTER.HU Csapat

Rozi062023-02-15 20:42 |  #132
Dalszöveg értelmező pályázat 2023.

A három zeneszám egy alapra építkezik, ez pedig nem más, mint a világgal való szembefordulás, a magányos harc. Emellett mindhárom szöveg az új esélyekről beszél, ami bár szinte lehetetlen, hogy megvalósul, mégis minden korban, szinte minden emberben előjön a kérdés, a tiszta lap (tabula rasa) lehetősége. Ennek ellenére erről a lehetőségről eltérően gondolkodik mindhárom szöveg.
A Tankcsapda számban egy erős ellentét figyelhető meg, hiszen az elején még hárman állnak, de hamar egyedül marad a "lírai én". Az egyáltalán nem józan állapot ellenére tudatánál van az egyedül maradt személy "Hallottam minden hangot kristálytisztán" és ekkor döbben rá, hogy igazából mennyire egyedül is van. Tömegek tombolnak körülötte, de mégis magányos és a világ ellen egyedül küzd.
Ebben a számban az újrakezdés lehetősége már nem először merül fel a "lírai énben", hiszen már konkrét terve van erre az eshetőségre. Számára a rock and roll sztár élete a hívogató, az ő értékeivel tud azonosulni. "Ha akarod tőlem viheted a nőmet/ De nem adom a tornacipőmet/ A pólómat se, látod ez itt egy régi Iron Maden". Nem az ember, hanem a rock szeretők világában értéknek tekintett tárgyak a legfontosabbak számára. És mégis, amíg ezt az álmát el nem tudja érni, addig úgy érzi ő csak egy szellem, aki a sajátos hitét védi és teljesen egyedül kell megküzdenie ezért a világ ellen.
A Villion trió dala telis-tele van tagadásokkal és emiatt ismétléssel is, kiemeli, hogy ő maga mi közé nem tartozik, hova nem sorolható. "Nem vagyok gyáva, aki menekül," Ezzel a sok tagadással viszont eléri azt, hogy már mindenből kivonja önmagát, már semmihez sem tartozik. Ezt az egyedül létet pedig le is írja egy metafora segítségével, amiben a szélkakas képét használva szemlélteti, hogy bár mindenki elmegy, ő marad. "Mindenki morog, a szélkakas forog,/ De csak a szél marad."
A tiszta lap lehetősége itt már konkrétan, szó szerint megjelenik, de nem az eredeti értelemben. Itt az üres lap arra szolgál, hogy a múlt felkerülhessen rá és összegyűrve végre hátra lehessen azt hagyni. Az új esély itt a múlt elengedésével érne fel. Megjelenik a fogadalmak és az új lehetőség hónapja is, azaz a január és ezzel zárul az utolsó versszak is: "ÚJRA JANUÁR". Emiatt a sok tagadás ellenére mégis reménnyel fejezi be a dalt.
A pokolgép zene tűnik ki a leginkább a három dal közül. Itt is felmerül az újrakezdés, de a "lírai én" számára ez nem jelent semmit. Bemutatja, hogy voltak és vannak nehézségei "A szülői ház rég nem vár", de ennek ellenére elfogadja és szereti úgy az életét, ahogy van. Ezt mutatja az is, hogy többször kijelenti, ha lenne lehetősége, akkor is ugyan így csinálna mindent. A világgal szembeni harcban sem sajnálja, hogy csak egyedül van, "Csak magamra számíthatok", hiszen számára ez nem negatívum, hanem önmaga kifejezése "Teszek rá, ilyen vagyok".
Összességében bár mindhárom dal alap témája ugyan az, nagyon érdekes megfigyelni, hogy mégis mindegyik mennyire másképp gondolkozik és a hasonló adottságok ellenére, mennyire más és más a felfogásuk, a jövőképük.

Mirai2023-02-15 13:15 |  #131
Biztos sokaknak ismerős az érzés, amikor a világ ellen dacolva erősnek, szinte legyőzhetetlennek érezzük magunkat. Amikor jöhet bármi eltántorító erő, mi akkor is talpon maradunk, kiállva az igazunkért, a véleményünkért és önmagunkért. Számomra pont ez sugározott a három dalszövegből, ami összekötő kapocsként funkcionált a megértésükben.

A Villon Trió számában a mesélő egyfajta párbeszédet folytat a társadalmi elvárásokkal, elemezve, hogy mi mindennek nem felel meg, megmutatva azt is, hogy ez mennyire nem érdekli. Egyfajta portrét fest le önmagáról, amiben láttatni engedi az igazi, legbelső énjét.
És hogy az milyen?
Bátor, aki nem fog elmenekülni az élet hozta kihívásoktól, és egyben elégedett, aki nem irigyel másokat az ő javaikért. Büszke, aki nem fogja bokszzsákként eltűrni mások bántását, vagy szemeteskosárként hallgatni a problémáikat. Ahogy a dalszöveg fogalmaz, „Nem vagyok párna, mibe beleül / Mindenki, aki azt hiszi, nincs tovább”, jelezvén, hogy nem fogja megadni az embereknek a lehetőséget, hogy kihasználják.
A refrénben jelenik meg legerősebben az a tehetetlenséggel átitatott dühös érzés, ami a szereplő felé irányuló elvárásokból adódik. Megtenné, hogy összegyűri a múltat és tiszta, üres lapot kezd, ugyanakkor nem teheti meg, ezért használja a „jó lenne” kifejezést. Így a harag megmarad, miközben a nyomasztó jelenben marad. Erre jó példa a „január” hónap használata, ami hideg, sötét, az ünnepek utáni lehangolt, motiváltalan heteket szimbolizálja.
A szereplő pedig tehetetlen, meg nem értett dacolóként könnyen találhatja magát hasonló borús helyzetben, amikor az egyetlen kiút az üres lap lenne, de ez nem adatik meg a számára.

A Tankcsapda dalszövege ezzel ellentétben nem ezt a statikus állapotot reprezentálja, hanem sokkal inkább ennek a dinamikus oldalát, amikor a dac és a küzdelem egyfajta visszakövethetetlen, összefolyt harccá alakul.
A szereplőnek itt egyfajta visszaemlékezését olvashatjuk, amelyben próbálja felidézni, milyen cselekedetek és gondolatok voltak abban a masszában, amit a legyőzhetetlenség érzésében hozott létre. A történetben más figurák is vannak, mind a „hárman álltunk a téren”, mind a „szóltam a többieknek” arra utal, hogy a főszereplőnk nem egyedül vágott neki ennek a küzdelemnek. Ugyanakkor hiába vannak ott ők is, meg a tomboló tömeg, mégis ráébredünk a sorokat olvasva, hogy ez bizony egy magányos harc, amiben mások legfeljebb passzív háttérszereplőként vesznek részt.
A dalszöveg legerősebb sorai számomra a „Ha akarod, tőlem viheted a nőmet / De nem adom a tornacipőmet.” volt, ami talán a legnyersebben fejezi ki a szereplőnk énközpontú világnézetét, amiben többet érnek számára az egyszerű tárgyak, mint az emberi kapcsolatok. Ez könnyen összeköthető azzal, hogy magára szellemként hivatkozik, aminek a kísértésen kívül nincs más kapcsolata a valós emberekkel (kivéve persze, ha az ember Patrick Swayze).
Így tehát kénytelen magányos harcosként kiállni önmagáért.

A Pokolgép szövegében is hasonló a helyzet, ahol a nemhogy barátokra nem támaszkodhat a szereplő, de még a szülői házra sem, ami elmondása szerint nem várja már. Ennek ellenére erőt merít a döntéseiből, és megbánás nélkül menetel tovább, nem feladva a küzdelmet.
A legbeszédesebb sor a „Csak magamra számíthatok”, ami egyfajta összefoglalóként közvetíti felénk a magányos küzdelmének érzését. Ennek ellenére, akárcsak az előző két dalszöveg esetében, a szereplő dacosan, ereje teljében menetel tovább, mert, ahogy a Pokolgép dalszövege mondja: „az utam végig kell járnom.” És talán pont ez a beletörődés, vagy éppen elfogadás az, amit erővé tudunk kovácsolni az újabb akadályokhoz.

I.Viktória2023-02-14 22:10 |  #130
Zene és Irodalom üzenete
Ez a feladat azért tetszett meg nekem, mert színpatikus volt az ének és irodalom tantárgyak ötvözése. Végre egy olyan feladat, ahol a kreativitásom is szabadon megmutathatom.
Érdekesnek találtam a szövegek mögöttes tartalmát. Ezek a dalszövegek több mindenben hasonlítanak egymásra. Mint például a dalszerzők mindhárom esetben egyes szám első személyben írnak. Ezenkívül nem véletlen, hogy ezt a három dalt kell elemezni, mert mindegyik címe ugyanazon témához kapcsolódik: az újra kezdéshez. A központi témájuk az egyén múltban megélt élete és érzései. Ebből adódik, hogy a szövegek személye valószínűleg egy lázadó tinédzser lehet, vagy egy fiatal felnőtt, aki a fájdalmas életérzéseiről mesél. Azokról a múltbéli sérelmeiről, melyeket talán még nem tudtak feldolgozni. Az ilyen fiatalok többnyire káros szenvedélyek használatához folyamodnak, rossz társaságba keverednek, illetve meggondolatlan döntéseket hoznak, miket később megbánhatnak. Mindhárom szövegnek van refrénje, ami ismétlődik az adott szövegben. Ez elengedhetetlen a dalszövegek megírásánál, hiszen egy dalban szerintem a refrén adja a legnagyobb hangulatot. Viszont kicsit eltérő a három szöveg refrénjének a témája. A Tankcsapda refrénje az egyént állítja előtérbe a szórakozóhely közepén. A Villon Trióban a főszereplő a múltbéli érzéseit szeretné leírni és elfelejteni, hasonlóképp, mint a Polkolgép refrénje, ami szintén a múltba tekint vissza többek között a szülői ház tekintetében.
Az egyedül a világ ellen című szövegben két ellentét is megmutatkozik. Először a harmadik versszakban a jövőkép keveredik a jelennel és a múlttal. A következő versszak elején a rossz döntéseit vette számba, a végén pedig ezt mind még is csak elfogadta és megelégedett vele. Ugyanúgy ellentét mutatkozik meg az Újra január című szövegben. A második strófa elején a szerző először önmagáról ír, majd átvált többesszámra: „mindenki, aki pontra vár…”Ezután a refrén tovább folytatja az ellentéteket. Itt a múlt feledése kerül szembe a jövő megújulásával, ami meghozhatja a változást: „Újra január”. Hiszen a január az újévi fogadalmak, új kezdet, tisztalap időszaka, amikor az ember képes lehet a változásra. A Pokolgép szövegében is megtalálhatóak a különböző igeidők, melyek folyamatosan váltakoznak, viszont sokkal pozitívabb a hangulata, mint az előző két szövegnek. Ott a fő motívum a harag, düh, szomorúság a fájdalom és az önhibáztatás. Az Újra megszületnék dalszöveg személye nem szándékozik változtatni a jelenlegi életén, megelégszik azzal amije van. Ezzel szemben a másik két író a fájdalmas múltat, elfogadhatóbb és könnyedebb irányba szeretné megváltoztatni. „Jó lenne egy üres lapra írni fel mindent összegyűrni, mi elmúlt már.”
Ezek a szövegek korhűek és könnyen érthetőek az én korosztályom számára is. Összegzésül úgy vélem, kevesebb rossz döntést kellene hoznunk az életben, hogy ne mindig az újrakezdésre kelljen fókuszálnunk. Éljünk a jelenben, ne keseregjünk a múlton, hanem hozzuk ki a jövőből a legjobbat. „Carpe diem”!

A ...2023-02-14 21:14 |  #129
Zenei pályázat
Nagyon izgalmas feladat számomra a három dalszöveg összehasonlítása.
Mindhárom kiválasztott dalszövegben megjelenik a régi és a mostani életük összevetése,
mégis teljesen különböznek egymástól.
Mindhárom zenére jellemző a szabad, kicsapongó életre való utalás, az új élet
kezdete .Az író E/1 személyben fogalmazza meg , az „újra” szóhasználat minden címben és a
mondandó hangsúlyozása a refréneken belül. Viszont nemcsak hasonlóságok, néhány
eltérő tényező is van közöttük.
Én azt vettem észre, hogy a Tankcsapda dalszövegében az ember, akinek szerepében
beszélnek, fiatalabb és vágyakkal telibb embernek tűnik, míg a többi dalnál ez másképp van.
Ebben a zenében, a főszerepben lévő ember, teljesen új életet szeretne kezdeni, egy másik
emberként, más helyen, más emberekkel, más környezetben. Az elején azt is felemlíti, hogy
kicsapongó életet élnek, amint az utolsó versszakban megtudhatjuk, ezzel a lázadó fiatalságra utal.
A Villon Trió dalszövegében, pedig egy középkorú férfit látok, ki megbánt pár dolgot a
múltjában, azokat ki is dobná, ahogy ő fogalmazott, egy papírra írva dobná el messzire. Ez
olyan, mintha az előbb említett személy életének, egy teljesen másik szakaszát hallhatnánk.
A Pokolgép zenekar zenéjében, pedig mind ezek szintúgy „folytatása” tűnhet fel, ha összevetnénk a három dalt. Ők arról énekelnek, hogy ő már elfogadta a múltját, a jelenét és a
jövőjét is, meg van elégedve mindazzal, amit átélt és nem is fogja megbánni élete következő
pontjait sem, bármennyi is legyen az az idő.
Ha ez a három zene, jó sorrendben, eggyé lenne kovácsolva, egyetlen egyén egész életet
vizsgálhatnánk meg egészen közelről, három „fontosabb” életszakaszból.
Ami még különbözik, az a zenék hossza. kettőnek igaz, hogy ugyanannyi versszaka és refrénje
van, de egynek egyel több van az elsőnek említettből, az pedig a Tankcsapda zenéje.
Mindhárom a rock műfajba tartozik, így ez is egy közös pont.
A Tankcsapda a 90-es években élte fénykorát, azonban hét sőt lassan nyolc évvel ezelőtt
publikálta ezt a zenét, ami 4,9 millió megtekintést nyert el.
A Villon Trió ugyan pár éve kezdte megjelenteni a zenéit , nem lettek túl sikeresek, habár van
tehetségük. Ezt a zenét 1,9 ezren tekintették meg, tizenegy hónapja jött ki az új klippel
együtt.
A Pokolgépről nem találtam sok információt, de ők elég híresek, van amelyik zenéjük milliós
megtekintéseket ért el. Ezt a zenét 80-as években adták elő, rengeteg megtekintéssel
és hallgatói számmal kísérve kiadását.
Személy szerint, nekem a zenekarok közül a Tankcsapda, zenék közül pedig az „Újra
megszületnék” a kedvencem. A Tankcsapdát egészen kicsi korom óta ismerem és hallgatom,
ezért áll hozzám ilyen közel, viszont nem ez a kedvenc zeném tőlük, plusz az előbb
említett zene alapból is jobban tetszik.
Remélem , hogy sokkal többen fogják mind a három bandát hallgatni, hiszen mindannyian
tehetségek. Úgy érzem, mindenki kiveszi részét a munkából, főként a Villon Trió megérdemli
a nagyobb nézettséget, hallgatóságot.

RékaO2023-02-14 20:48 |  #128
Dalok szárnyán
Általános iskolás diákként jelentkezem a pályázatra. Nagyon izgalmasnak
találom ezt a lehetőséget, hogy elmerüljek a dalszövegek világában.
A dalok még sokkal érdekesebbek mint egy vers, hiszen a dallam is segít a
mű megértésében.
A dalok szerzői olyan dalokat írtak, amelyben az útkeresés jelenik meg.
Mindannyian keressük a célokat , az utat az életben.
Ők-a dalszerzők- lázadnak, a bátorságot hirdetik , merészen belevágnak az új
kezdetbe .
Szabad, önálló életet élnek, gondjaik is vannak, de a céljaikat nem adják fel. A
Tankcsapda dalban a lírai én támogatást kap a barátoktól, de mégis egyedül
megy a világ ellen. Önmagát egy szellemhez hasonlítja, aki a világ ellen harcol.
Ha újra megszületne rock and roll sztár lenne. Ez azt jelenti , hogy öntörvényű
szabad életet élne, mint egy rocksztár. A szerző álma megvalósult.
A Tankcsapda zenekar tagjai szabad életet élnek.
A Villon trió dalszerzője tagadásokkal fejezi ki önmagát. Ebből azt gondolom,
hogy nem egy megalkuvó átlagember, hanem önálló individuum. A január új
célokat hoz az életében, egy új kezdetet. A múltat lezárja.
A Pokolgép dalának szerzője szerint, csak saját magára számíthat. Semmit nem
bánt meg, ugyanígy tenne mindent. A szülői ház a család nem várja, a kocsmák
füstje hívogatja őt. Ne sajnálja senki, ő így akár élni.
A dalok címei hasonlítanak abban ,hogy az újjászületésről szólnak. Kivétel az
Újra január, amely inkább az új év kezdetét hirdeti.
Mind a három műben a refrén a mondanivalót ismétli. Változatlanok a refrének
szövegei, tehát nem térnek el a céloktól
Az első és a harmadik dal lírai énje hisz "a hitemet védem egyedül..." "miben
hiszek azt végig csináltam".
Bátran harcolnak a világ ellen "egyedül a világ ellen" "csak magamra
számíthatok".
A harmadik dal lírai énjének van a legerősebb hite :
„Százezer átok sem állíthat meg
Miben hiszek , azt végig csinálom
Százszor eltaposhatsz , újra felállok
Az utam végig kell járnom”
A második dalban a lírai én a jelenre koncentrál. Nem ismerjük
se a múltját, se a jövőjét. Ami biztos, hogy új kezdetére vár.
Ezek a dalok a fiatalok számára utat mutatnak. Arra biztatják őket hogy
legyenek szabadok, önállóak és harcoljanak a céljaikért. Én úgy vélem,
a szabad élet nehezen elérhető, de megéri harcolni érte.
O. R. 8.osztályos tanuló

zwerqt2023-02-14 18:36 |  #127
Egy könnyűzenei mű nagy teret hagy az információ-, illetve érzelemközlésre zenei síkon is, így a dalszövegei önmagában ritkán tekinthetőek verseknek – nem is feltétlen ez a céljuk. Mivel viszont a pályázat kiírásában a dalszövegek irodalmi műként való értelmezése szerepel, így írásomban a hagyományos verselemzés eszközeit, illetve terminológiáját (versszak, lírai én stb.) használtam.

A három dalszöveget szorosan összekapcsolja az újjászületés fogalma. Ennél kevésbé szembetűnően, de beleásván a magunkat a versekbe szintén megjelenik mindháromban a lírai én küzdelme, ellentéte a világgal, illetve egyfajta küldetéstudata – ahogy azt látni fogjuk. Az újjászületés a Tankcsapda és a Pokolgép szövegében szó szerint is szerepel, a Villon Triónál ez a január mint új kezdet metaforájába van csomagolva. Ez a dal több aspektusában is kilóg a másik kettő közül, így elemzésem azokkal kezdem.

Az első és harmadik szövegben is megjelenik a „ha újra megszületnék” kifejezés – akár ugyanazon téma feldolgozásáról, akár tudatos evokációról beszélünk, a később született Tankcsapda-dal végkicsengése más, mint a Pokolgépének. Lukács László szövegében ugyanis megtörténik az újjászületés: a lírai én fiatalkoráról olvashatunk az első három versszakban, megjelenik a Carpe diem!-életmód: fű, az alkohol, illetve a parafrazált „egyszerre két végén égeti a gyertyát” szólás. A negyedik versszakban a lírai én egykori vágyát látjuk az újjászületésre. A fordulópont az ötödik versszak, ahol átlépünk a jelenbe: beteljesült ez a kívánság, valóban ÚJJÁszületett, hiszen megváltozott az élete: rock and roll sztár lett. Az átalakulás nem teljes: „Ha akarod, tőlem viheted a nőmet, / De nem adom a tornacipőmet, / A pólómat se, látod ez itt egy régi Iron Maiden”. Látható, hogy az újjászületés előtt szerzett tárgyi dolgaihoz sokkal jobban ragaszkodik, ezzel egy szerves átalakulást sugallva egy teljesen új élet kezdése helyett. A Pokolgép lírai énje ezzel szöges ellentétben csupán ÚJRA megszületésről beszél: semmit nem bánt meg, nem is vágyik változtatások után.

Ennek az ellentétnek egy szép szemléltető eszköze a mindkét szövegben megtalálható, ismétlődő, ám más igeidőben íródott sorok. A Tankcsapdánál ez a 3. és 7. versszakot („Láttam, ahogy a tömegek tombolnak (…)”, illetve „Látom, ahogy a tömegek tombolnak (…)”), a Pokolgépnél a 3. versszak első két és második két sorát („semmit nem bántam meg”, illetve „semmit nem bánok meg”) jelenti. Előbbinél, úgy gondolom, a múlt idő a fiatal lírai én koncertlátogatásaira utal, míg a jelen idejű versszak a már befutott sztár színpadi élményeit adja át. Tehát újjászületés előtt a küzdőtér – utána a színpad várja. A Pokolgépnél pedig a múlt és jelen közti ugrás nem egészül ki jelentésbeli változással: akkor sem, és most sem bánja meg; ugyanúgy élt AKKOR és ugyanígy él MOST. A Villon Trió szövege szintén másképp viszonyul az újrakezdéshez, a dal harmadik versszakában ennek vágyát fogalmazza meg. Tehát a három dal a központi elemükhöz való viszonyuk tekintetében egy skálára helyezhető: Tankcsapda – az újjászületés megtörtént; Villon Trió – az újjászületésre való vágy felébredt; Pokolgép – nincs, de nem is akar újjászületést.

Elemezzük kicsit az Újra január szövegét! Láthatjuk, hogy a vers szerkesztésmódja eltérő a másik kettőtől: míg azok múlt és jelen viszonyát taglalják, ebben a lírai én személyiségjegyei jelennek meg gondolatritmusosan, jelzőkkel és metaforákkal színezve. A történet a „most”-ban játszódik, más idősávok csak egy-egy szó erejéig jelennek meg („elmúlt”, „marad”). Ez utóbbit szeretném kiemelni: „mindenki morog, a szélkakas forog, / de csak a szél marad.” Erősen hasonlít ez a két sor Wass Albert Üzenet haza versére: „Mert elfut a víz és csak a kő marad, / de a kő marad.” Jelentős különbség, hogy míg ez a metafora az áramló közeg változékonyságát állítja szembe a kőével, ezzel szilárdságot, összeszorított ajkú ellenállást kifejezve, a Villon Triónál ennek ellentéte jelenik meg: az áramló közeg által megmozgatott szélkakas arra forog, amerre az fújja – s az állandóságot is a mindig változó irányú szél jelenti. Ez az intertextualitás szerintem tudatos, s átvezet minket a lírai én és a „többiek” kapcsolatának tematikájába.

Az Újra január lírai énjéről a metaforák és jelzők felfejtésével tudhatunk meg valamit. A két legfontosabb tulajdonsága: megtalálta nyugalmát és céljait („irigyel / mindenki, aki pontra vár, / pont, ami az i-re felkerül”, „nem vagyok remete, ki (…) elmerül”), illetve megbízható („hinta, ami leszakad”, „busz, ami kimarad”). A versben hatszor bukkan fel a „minden, mindenki” szó, gyakran ellentétbe állítva a lírai énnel: a „többiek” nem jutottak el ide, ezért irigykednek rá, segítségét várják („párna, mibe beleül / mindenki, aki azt hiszi, nincs tovább”), továbbá – mint láttuk – szélkakas módjára viselkednek. hasonló lírai én–külvilág ellentét jelenik meg a Tankcsapdánál („egyedül a világ ellen”) és a Pokolgépnél („gúnyolhat, gyűlölhet bárki”) is.

Az Újra január refrénje (3. vsz.) nyelvtani szempontból disszonáns a versszakokkal. Kilépünk a gondolatritmusos tagadásból, kijelentő, pozitív, előremutató mondatokat olvashatunk. A soráthajlás is mérséklődik, egy kis megnyugvást, rendet vivén a dalba. A sok tagadás („nem”) szó visszhangzik a refrén „üres” szavában, bár ennek ellenére nem érződik a lírai én üresnek. Itt jön képbe a tartalmi disszonancia is: amennyiben a lírai én megtalálta önmagát, és bizonyos szempontból a „többiek” felé emelkedett, nincsen szüksége az itt kihangsúlyozott újjászületésre. Itt vagy költői következetlenségről beszélhetünk, vagy nem a saját, hanem a többiek, a külvilág újjászületésének szükségszerűségének hangsúlyozásáról. Amennyiben ez utóbbi a helyzet, a lírai én küldetéstudatáról, világjobbító széndékáról van szó.

Ez az elhivatottság ugyanígy felbukkan a Tankcsapdánál („a hitemet védem”) és a Pokolgépnél is („az utam végig kell járnom”). Az első kettőnél ez magasztos célként jelenik meg: Lukács László a „hite védelmezésén” kívül szellem-hasonlattal teszi földtől elemelkedetté, éterivé a lírai énjét, aki már félig más dimenzióban jár és más, fennköltebb célért küzd, bár ennek konkrét részletei nem derülnek ki. A Villon Trió lírai énje – az én értelmezésemben – embertársai sorsán kíván javítani, és az Egyedül a világ ellenhez hasonlóan kiemelkedett az őt körülvevő embertömegből. A Pokolgépé pedig „csak” a saját útját akarja végigjárni. Mindenesetre mindhárom dalban érzékelhető egy erős feszültség, küzdelem, ellentét. Az újjászületésen kívül ez köti össze a három dalt.

HANGMESTER.HU 2023-02-14 17:41 |  #126
Kedves Nevezők!

Köszönjük a sok-sok értékes dalszövegértelmező munkát!

HOLNAP este 23:59-ig még bárki pályázhat az 50 000 Ft értékű nyereményre!

Öröm olvasni gondolataitokat!

HANGMESTER.HU Csapat

Viki882023-02-12 21:11 |  #125
Mind a három dalszöveg nagyszerű a maga nemében, stílusában, hangvételében. Mégis amennyi hasonlóságot találunk bennük, annyi különbséget is. Ezekre fogok kitérni a következőkben.
Nem biztos, hogy lehet őket versként értelmezni, ezért dalszövegként állok neki. A rockzenei stílus mind a három dalszövegben megtalálható a maga tipikus jellemzőjével együtt: könnyed, egyszerű stílus; egyszerű szavakkal és rímekkel, könnyen megjegyezhető és megtanulható kifejezésekkel. Szerintem ez rendkívül fontos, hiszen ha egy művész arra adja a fejét, hogy a nagyvilág elé tárja a gondolatait és érzéseit, akkor ennek egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a hallgatót szinte első hallásra beszippantsa az ő művészete, ami egyébként mind a három mű esetében rendkívül tökéletesre sikerült.
Mind a három mű egy elmélkedés, álmodozás arról, hogy kivé válna az, aki írta. De amíg az Egyedül a világ ellen a múltba réved vissza, és úgy folytatódik a jelenben, addig a másik két dalszöveg szigorúan a jelenben íródik. De az, hogy mindegyik egyes szám első személyben szólal meg, sokkal közelebb viszi a hallgatót a művészhez, és így önkéntelenül is azonosulni tud a dalszöveg írójával.
Az Egyedül a Világ ellen egy olyan mű, ami leírja gyakorlatilag a dalszövegíró életét, hogy fiatal korában mennyit álmodozott arról, hogy rock sztár lesz, de akkor még egészen más dolgok voltak számára fontosak. És ahogy teltek-múltak az évek, megfordult sok helyen, „sokféle ágyban”, sikerült elérnie az álmát, és rock and roll sztár lett. Hitt az álmában, és bármi történt vele az életben, tovább vitte az a vágya, hogy belőle is híres zenész legyen. A mű végén már elégedett, elérte, amit szeretett volna, és felvázolja, hogy elvehetik mindenét (itt konkrétan a nőjét), de a rock and roll szellemisége akkor is megmarad számára.
Az Újra január egy jelenben írott dalszöveg, mely arról szól, hogy a költő leírja, hogy milyen ember valójában, hogy mindent megkapott, a mának él, de azért jó lenne a múlt hibáit, emlékeit leírni egy papírdarabra, és szélnek ereszteni. Ebben a műben is felfedezhető a vágyakozás, akárcsak az Egyedül a világ ellenben, itt azonban már egy sokkal kisebb vágyakozás a cél, nem a rocksztárrá válás, csupán a múlt egyes darabkáinak az elengedése. Viszont abban mind a két művész egyetért, hogy meg vannak a jelenlegi életükkel elégedve.
Az Újra megszületnék is a többihez hasonlóan egy vágyakozást ír le. Szintén jelen időben, egyes szám első személyben, mint a többi. De míg a többi egy vidámabb hangvételű mű, ebben már felrémlenek olyanok, hogy a művész elvesztette a szüleit (szülői ház rég nem vár), inkább a kocsmákban kereste a boldogságot, de azért mégis elégedett az életével. Számomra pedig rendelkezik az egyik legcsodálatosabb emberi tulajdonsággal, hogy soha nem adja fel, és bármi történik, bárki útját állja, ő megy tovább, elesik, feláll, elesik, feláll és ugyanúgy folytat mindent, mint addig, csak még elszántabban.

Összevetve mind a három művet, a közös pont igazából az életük elmesélése, hogy bár mind a hárman hasonlóképpen élik az életüket, más-más úton jutottak el oda, de végül mindannyian révbe értek, és nem bántak meg semmit. És a végeredmény: három csodálatos mű három csodálatos művésztől.

CzAnett2023-02-12 13:46 |  #124
A kiválasztott dalszövegek a múltról szólnak.
A Tankcsapda és a Pokolgép szövegében megjelenik az újjászületés is. Az előbb említettben változtatnának az életmódjukon, ha ez lehetséges lenne, az utóbbi szövegben viszont mellébeszélés nélkül közli az énekes a hallgatókkal, hogy elégedett az életével. A Villon Trió dalában is megjelenik a megújulás az év első hónapjaként. Ebben a dalszövegben a múltat szeretnék hátrahagyni és újabb reményekkel elölről kezdeni mindent.
Sok példát kapunk, amihez nem hasonlítja magát, ennek ellentéte történik a másik szövegekben, ahol nem adnak sok utalást a külső és belső tulajdonságokra.
A harmadik dalban már egy érzéketlen ember meséli el az addigi életét, amitől már kapott jót és rosszat is, de nem bánja és sajnálatot sem kér. A szülői ház már nem várja, szabadidejét a kocsmákban tölti és senkire sem számíthat, de nem bánta meg és nem is fogja. Céltudatosan éli életét, megállíthatatlan és akárhányszor árthatnának is neki, akkor sem adná fel, mert végig szeretné járni a neki szánt utat. Egyedül maradt, akárcsak az első dalban szereplő személy.
A Tankcsapda dalában a vágyakra is kitértek, amelyek megvalósultak, de ez nem igazán tereli el a figyelmét a magányról, hiszen pár sor után ismét felemlegeti azt. Az egyedüllét a második dalban is felmerült, de egy pozitívabb oldalról, hiszen itt nincs magára hagyva, van vele valaki, akire számíthat, bízhat benne.
A „Nem vagyok hinta, ami leszakad, nem vagyok járat, ami kimarad…” rész arra utalhat, hogy nem látja magát haszontalannak, majd a rögtön utána következő „Mindenki morog, a szélkakas forog, de csak a szél marad.” sorok szintén az elmúlás, az idő telésének érzését mutatják, de egyaránt a rosszabb dolgok, esetleg bonyodalmak megmaradását is.
A nagybetűkkel szedett refrén a dal tetőpontja, mivel itt is egy vágy merül fel az énekesben. Tiszta lappal szeretne elölről kezdeni mindent, de ehhez túl kell tennie magát azokon a dolgokon, amik a múltban történtek vele. Ezt a szövegrészt úgy kezdi, hogy jó lenne megtenni, ebből arra következtethetünk, hogy valami meggátolja ebben.
Az is megfigyelhető a dalokban, hogy mind a hármat férfi énekli. A világon elég elterjedt a feminizmus, előtérbe került, aminek következtéből a férfiak igényei néha jobban háttérbe szorulnak. Az a tévhit is sokszor bele van nevelve az emberekbe, hogy egy férfi nem sírhat, nem lehet szomorú, nem mutathat fájdalmat és erősnek kell maradnia. Ők is ennek a fogságába eshettek, lehet, hogy nem igazán mernek nyitni a világ felé, ezért inkább egyedül próbálnak mindennel szembenézni, kisebb vagy nagyobb sikerrel.

Cz. Anett (12 éves, 6. osztályos tanuló)

Rockodrilo2023-02-11 19:29 |  #123
Dalszövegértelmező pályázat

Három bevezető gondolat az Elemzőtől (azaz tőlem)

A Rock Világában sok olyan menekült van, akiket a Társadalom száműzött, mert más, mint a többiek.

A kemény élet kemény zenét eredményez.

Az élet számtalan lehetőséget nyújt számunkra, csak hinni kell bennük és magunkban.


Előszó
A három megadott rockzenei művet (Tankcsapda: Egyedül a világ ellen, Pokolgép: Újra megszületnék, Villon Trió: Újra január) irodalmi műként elemeztem és hasonlítottam össze. Meg kell jegyeznem, hogy a műfaj jellegéből adódóan az alkotás zenével teljes (ez főleg a TCS művében érezhető).

Formai elemzés
Formailag a Villon Trió száma a legteljesebb. A versszakok, sorok, szótagok számában, ill. a rímekben fejlett rendszerezést találunk. A Pokolgép költeményének kicsit akadozó a verselése, a TCS-é pedig ebből a szempontból egy káosz.

Tartalmi elemzés
A három dalszöveg tartalma, gondolatai között fontos és nagyon érdekes összefüggések vannak.
Mindhárom esetben a költő saját életébe, kilétébe kaphatunk betekintést. Ezt a TCS élete „fémkorából” 😉 teszi, amikor valóra vált álma; a Pokolgép két élet közötti, semleges állapotból, a Villon Trió pedig egy időtől független, homályos és titokzatos térből.
A TCS és a Pokolgép szövegében a versszakok a költő nehéz, viszontagságos életének idővonalát követik; a Villon Trióénál pedig kilétét sejtetik velünk, méghozzá nagyon költőiesen körülírva azt: a rá jellemző dolgok helyett a rá NEM jellemző dolgokat sorolja fel.
A TCS refrénje élete beteljesült álmát, a rock and roll-sztárságot festi le nekünk reflektorszínben és -fényben. Kifejezi, hogy számára álmának beteljesedése megérte a szenvedést, örül, hogy sikerült megőriznie hitét önmagában, és minket is erre buzdít.
A Pokolgép is pozitívan gondolkodik életéről, ő se bánta meg tetteit, sőt, ha kell, úra végigcsinálná. Ám mégis erősen érezni benne a keserűséget.
A refrén a Villon Trió szövegében a szerző vágyát fejezi ki: szeretné félretenni múltját, és csak azt vinni magával belőle, ami igazán fontos számára. De a gondolat elé kerülő „jó lenne” falként választja el őt vágyától. Az összkép számomra inkább negatív, mint pozitív.

Az egyedüllét, száműzöttség, a kemény, viszontagságos élet és a hit megőrzésének fogalmai megvannak mindhárom dalszövegben. De vajon miért pont ez a három gondolat egyezik bennük? Mi más ennél egyértelműbb dolog köti össze őket?
Első ránézésre két dolog is szemünkbe ötlik: mindhárom mű rockzenei és mindhárom magyar. Nézzük csak meg, ezekre jellemző a három fent említett fogalom? Kezdjük a rockzenével!
Szerintem a száműzöttség érzése és a kemény élet abszolút a rock jellemzői közé sorolhatóak, mint ahogy ezt már bevezető gondolataimban is sugalltam. És igen, a hit megőrzése is, mert minden nehézségük árán a rockerek ott vannak mindenhol, és hirdetik saját hitüket, bármibe kerüljön is ez nekik.
És mi a helyzet a magyarsággal? Vajon a magyarokra is ilyen jól illik a három szóban forgó fogalom?
A nehéz élet, helyzet a miénk-e? Szerintem sajnos már elég régóta.
Egyedüllét, száműzöttség érzete. Jellemző ránk? Azt hiszem, a válasz itt is igen: már több, mint egy évezrede, hogy nem tudjuk eldönteni, hova köteleződjünk el, keletre vagy nyugatra?
Amennyiben a hit megőrzése, hát az már nem annyira vall ránk. Persze ez nem teljesen indokolatlan: a történelem során őseinknek megannyi viszontagságon, nehézségen kellett keresztülmenniük, és mostani helyzetünk se túl fényes. Érthető hát, hogy sokan tehetetlennek érzik magukat. De ez még nem ok arra, hogy elveszítsük a reményt és megadjuk magunkat! Sok nép semmisült meg körülöttünk, de mi, ha nehezen is, de kitartunk! Szerintem nekünk, magyaroknak van még fontos feladatunk! Talán vegyünk példát a rockerektől: használjuk fel azt, ami eddig csak kárhozott bennünket: függetlenségüket! Csatatér helyett legyünk a béke csírája!

Utószó
Mindhárom dalszöveget érdekesnek találom, és tetszenek is. Irodalmi műként én a Villon trió alkotását találom a legteljesebbnek (ezt egyébként az egész művet tekintve pont fordítva látom). Az összehasonlító munka igazi varázsa számomra mégis a szövegek közötti meglepő összefüggések felfedezése volt.



H.Cs. Kende (15 éves)

Katacica2023-02-11 12:38 |  #122
Dalszövegek összehasonlítása

Mindhárom dalszöveg a múlt elengedéséről és az újjászületésről szól.
A Tankcsapda dalában az énekes úgy érzi, hogy egyedül van a világgal szemben. A hite, a tudata, a vágya fontos neki, semmi más. Amennyiben újjá kezdhetné, híres rock and roll sztár lenne. Vágyik a hírnévre, vágyik arra, hogy tömegek tombolhassanak a zenéjére. Úgy gondolja, hogy ő olyan, mint egy szellem. Megkapott az élettől mindent, amire vágyott, mégis egyedül érzi magát. Voltak barátai, együtt buliztak, ittak és cigiztek. Rég volt ennyire maga alatt. Ki akar ebből törni, híres rock and roll sztár akar lenni. Bár az élet megadott mindent, amire vágyott. Ragaszkodik a pólójához és a tornacipőjéhez, semmi máshoz nem. Egyedül van a világ ellen.
A Villon Trió dalszövege ugyancsak az újrakezdésről szól. A múlt dolgait szeretné összegyűrni, kidobni. Megbánta eddigi életét. Üres és tiszta lappal indulna újra. Mint hónap a január is az új év kezdetét jelenti. Nem gyáva, mert nem menekül, nem párna, amire mindenki ráül. Nem drága, így mindenkinek kell. Nem sárga, mert ő nem irigyel; nem harcos, mert nem szeret harcolni; nem remete, mert sosincs egyedül. Nem hinta, akit csak úgy leakasztanak és nem buszjárat, ami kimarad. Újrakezdené az egész életét.
A Pokolgép dalában az énekes nem bánja az eddigi életét. Akkor is így élne, ha újra megszületne. Nem bánt meg az életében semmit. Van hite, tudata. Tudja, hogy csak Önmagára számíthat. Bárki bármit mond rá, az őt nem érdekli. Csak a saját maga útja, gondolata, boldogulása a fontos. Az élet megbántotta, nem fáj neki semmi, érzéketlen. Nem foglalkozik másokkal, mások véleményeivel, saját maga a fontos. Szülei már nincsenek, meghaltak, rájuk már nem tud számítani; kocsmába jár és tudja, hogy csak magára számíthat. Amiben hisz, azt végig csinálja, még ha el is tapossák.
Mindhárom dalszöveg azt akarja bemutatni, hogy a múltból tanulni és okulni kell. Úgy kell élni az életünket, hogy ne bánjunk meg semmit. Azt csináljuk, amit igazán szeretnénk. El kell érni az álmainkat, vágyainkat.
Az első kettő dalszövegben a dalszövegíró bánja eddigi életét, újrakezdene mindent. Híresség akar lenni és különböző dolgokhoz hasonlítja magát. Ezzel ellentétben áll a harmadik dalszöveg, mert ő nem bánja eddigi életét, mindent ugyanígy csinálna.
7.osztályos tanuló


r.eszter2023-02-08 20:31 |  #121
Dalszövegértelmező pályázat

Törés a világhoz való kapcsolatban, amely lassanként az ember világfelfogásának a részévé válik, majd beépül abba a lencsébe, amelyen keresztül a világot szemléli. Kapcsolatvesztés a világgal, ami önmagunkhoz vagy másokhoz köt minket. Most három különböző modern rockzene dalszövegének elemzésére teszek kísérletet a huszonegyedik századból, amely ebből az alaphelyzetből indul ki, és mind a három az újjászületésben látja a megoldást.

Mindhárom mű gyors ritmikájú, egyszerű szerkezetű dalszöveg erős, határozott hangú előadásmódban, ahol a könnyűzenei dalok megszokott strukturális elemei, versszakok és refrének váltják egymást. Mindhárom dalban szerepelnek rímek (félrímek), azonban csak az „Újra január” esetében állapíthatunk meg szabályos rímképletet: A A B A (például: „menekül” / „beleül” /„nincs tovább” / „elrepül”). Ennek a dalnak a versszakai a leginkább szabályosak, mivel négy darab négysoros versszakot találunk, és rímeket is használ a szöveg. Az „Újra megszületnék” című dal is ugyanúgy négysoros versszakokat használ, azonban kevesebb hangsúlyt kapnak benne a rímek. Mindhárom dal laza, szleng stílusban született, és a szarkazmus mindegyikben megjelenik: „Megkaptam végül mindent, amire vágytam” / „Mindenki, aki pontra vár... ...pont, ami az i-re felkerül.” / „Én az élettől mindent megkaptam”.

Mindhárom dal személyes hangvételű, E/1-ben megfogalmazott szöveg, amelyeknél a megszólaló hang azonosítható a szerzővel. A költői én mindhárom dalban lázadó személyiség, akinek zaklatott a viszonya a külvilággal. A Tankcsapda-számban mint „olcsó, vidéki srác” jelenik meg először, majd később már nagyszínpadon fellépő rocksztárként jelenik meg. A Villion Trió azonban nem határozza meg egyértelműen a karaktert: a teljes dal arról szól, hogy valójában milyen nem a lírai én. A Pokolgép dalában jelenik meg a leginkább törtető, a jég hátán is megélő karakter: „Százszor eltaposhatsz, újra felállok”.

A három dal erős összetartó ereje, központi motívuma az újjászületés. Mindhárom műben az újjászületésre vágyik a költői én, amelyet a világtól való menekülés, valamint a társadalommal való szembenállás előzött meg: „Senki más csak én / Egyedül a világ ellen” (Tankcsapda) – „Csak magamra számíthatok” (Pokolgép). A Tankcsapda-szám azonban egy érdekes ellentmondást is mutat, mivel ugyan azt mondja: „Én, ha újra megszületnék, biztos rock and roll sztár lennék” – a Tankcsapda koncertvideóját nézve láthatjuk, hogy ez a kérés már beteljesült az együttes életében: több ezer ember táncol a dalra a felvételen, és élvezi az előadást. Az Újra januárban megjelenik a kihasználtság érzése is: „Nem vagyok párna, mibe beleül mindenki”. Ennél a dalnál az újjászületés kérésként, mintegy imaként jelenik meg a refrénben, amelyet az énekes többször is megismétel. A Pokolgépnél az újjászületés azzal együtt jelenik meg, hogy a költői én nem bánná meg a múltbeli tetteit, a viselkedését.

Bár mindhárom szöveg az újjászületés témáját járja körbe, három lázadó karakterrel, hasonló stiláris eszközökkel, a három dal közül az egyik kiválik: a Tankcsapda és a Pokolgép dala inkább negatív hangvételű, nyomasztó végkifejlettel, ahol a menekülésben és a világgal való kapcsolat elvesztésben látja a megoldást a szereplő, a Villion Trió műve pozitívabb szemléletű, az újjászületés vágyának kinyilatkoztatása. A három rockdal szövege hasonló költői eszközöket használ: félrímeket, szarkazmust, szabályos dalszerkezetet találunk.

M.Renáta2023-02-08 12:42 |  #120
Az elemezni kívánt három dalszöveg első és legfontosabb gondolati összekötője a reneszánszi eszme megfogalmazása; mint “Én, ha újra megszületnék”, “Újra január”, “Újra megszületnék”. A dalok a születés vagy épp valami újnak a kezdeti gondolati síkjára épülnek, más-más szemszögön keresztül.

Mindhárom műben fontos daramaturgiai jelentőséggel bír az E/1 személyben írt vallomások, mert így végigkísérhetjük az adott dal hősének útját, a saját szemszögén keresztül. A 3 hős dalában felbukkan a múlt referenciája is, amelyet összehasonlít a jelenével vagy éppen elhagy, vagy megéli más kontextusban és a jelenben. Egyedül a világ ellen hőse a múltba révedés soraival indít: “Hárman álltunk lenn a téren, Nyáron vagy télen, Nem emlékszem már”. Az Újra január című dalban még jelenleg is feldolgozás alatt áll a múlt, leginkább annak elengedését sürgeti a követlező sorokkal; “Jó lenne egy üres lapra írni fel mindent összegyűrni, mi elmúlt már”, majd a jövőbetekintés reménye csillan meg, melyre egy új év első hónapját használja metaforának; “Egy üres lapra írni fel mindent, mi végleg talál! Újra január”. A harmadik dal hősének múltbatekintő szomorú hangvételét, “A szülői ház rég nem vár” sort kétszer is megismétli, ezzel nyomatékosítva, hogy már “Csak magamra számíthatok”, ami a dal legfőbb témája. Ezt a témát fogalmazta meg a Tankcsapda is egyenesen a dal címében; Egyedül a világ ellen. A világot és annak társadalmát a 3 hős egyaránt ridegnek és olyan rossznak ábrázolja, amitől egyedül kell menekülnie; “A fények retinákat rombolnak”, “Mindenki morog”, “Vádolhatnának vagy gúnyolhat, gyûlölhet bárki Túlélek minden rossz gondolatot”.

A Tankcsapda szövegét emelném ki, mint a legpozitívabb hangvételű dalt, hiszen ez nem más, mint egy keretesszekrezetbe foglalt karriertörténet. A főhős az elején a fű kábulatában indul szórakozni, miközben egy rock and roll sztár életére vágyik. A vers középpontjában a forudlópont áll, mikor a szereplő elérte célját. A keményen megdolgozott sikerről így ír: “Azóta annyi minden történt, Ellőttem néhány töltényt, Aludtam mindenféle megvetetlen ágyban, Északon, délen, hajtott a vérem, Megkaptam végül mindent, amire vágytam.” A dal végén ismét egy koncerten találjuk magunkat, ahol főhősünk ezúttal már nem a közönségben, hanem a színpadon foglal helyet. A dal záróakkordajában pedig a hős értékrendje is megmutatkozik, a metaforaként használt cipő és Iron Maidenes póló előrébb való minden másnál.

A Pokolgép dala is egyfajta létösszegzésként hat, azonban itt a személyes kapcsolatokra és a lelki vívódásra van fektetve a hangsúly. A főhős kiváltja az olvasó/hallgató empátiáját e sorok láttán; “A szülõi ház rég nem vár, Csak magamra számíthatok”. A szomorúbb hangvételt a tettrekészség töri meg; “Százezer átok sem állíthat meg, Miben hiszek, azt végigcsinálom”. Főhősünk a számadásnál azt állítja: “Ha újra megszületnék, akkor is így élnék”, ami kissé pozitívabb kicsengést ad, az amúgy sűrűn felsorakoztató komor hangvételű szavaknak: fáj, füst, átok, eltaposhatsz, vádolás, gúny, gyűlölet. A dal olyan ellentétpárokkal is operál a tettrekész hatás alátámasztásért, mint: “átok-hiszek”, “eltaposhatsz-felállok”.

A Villon Trió dalában a legszembetűnöbb az anafora irodalmi eszköz használata, mégpedig a “Nem vagyok” sorok ismétlődésével, amivel ellenállításokkal mutatja be magát a főhős. A Pokolgép- és a Tankcsapda szövegeihez hasonlóan az Újra januárban is megjelenik a főhős tettrekészsége; “Nem vagyok gyáva, aki menekül”, “Nem vagyok (…) Mindenki, aki pontra vár...”. Megtudhatjuk, hogy hősünk nem a végletek embere, hiszen se nem fáradhatatlan hős, se nem remete. Ebben a műben nem a szó szoros értelmében vett születés, hanem valami új kezdetének lehetősége csiallan fel, mikor azt írja; “Jó lenne egy üres lapra írni fel mindent, összegyűrni, mi elmúlt ma már, egy üres lapra írni fel mindent, mi végleg talál! Újra január.”

Összegezve mindhárom mű egy közös múltba révedésre, egy számadásra hívja az olvasóját/hallgatóját különböző hangnembeli megfogalmazásban.

Tupakka2023-02-08 00:58 |  #119
Kísérlet három dalszöveg összehasonlítására (Tankcsapda: Egyedül a világ ellen – Villon Trió: Újra Január – Pokolgép: Újra születnék).

Be kell vallanom, kétségeim vannak, hogy lehetséges-e dalszöveget önmagában értelmezni, hiszen a zenével komplett egységet alkot. A régi magyar irodalomban gyakran írtak verset dallamra (ad notam xy), s ne feledjük a népköltészetet sem, de ez egy más helyzet. Az együttesek a zenéjükből élnek (jó esetben), s önmaguk szórakoztatásán kívül nyilvánvaló céljuk, hogy a zenéjük fogyasztható, fülbemászó legyen. Ebben segíti őket a dalszöveg. Megvan a dallam, amihez szöveget kell írni, ez feltételez némi alárendeltséget, mégis a szöveg az, ami segíti a dallam könnyebb felidézését, bevésődését, tehát kölcsönhatásban működnek. De a pályázat kedvéért kíséreljük meg lehámozni a szöveget az őt előhívó dallamról, s meglátjuk, mire jutunk. A kiválasztott szövegek végül is nem hatnak komikusan felolvasva, elszavalva, szemben mondjuk a Beatles She loves you-jával – ami egyébként a könnyűzene történelmének egyik legjobb dala.

A Villon Trió és a Pokolgép dalcímek máris kijelölik az irányt, merre érdemes indulnunk az összehasonlítás kezdetén: a témák az újraszületés, újrakezdés. A Tankcsapda nem emelte címsorba ezt a gondolatot, de a szövegükben megtalálható, refrénen kívül: „Én, ha újra megszületnék, biztos rock and roll sztár lennék”. A dalszövegeket egymás mellé helyezve azt látjuk, hogy mindegyik E/1 személyű beszélő (“éneklő”) fordulóponthoz ért az életében, s ez valamiképp számadásra készteti. Eljátszanak a gondolattal, hogy mi lenne, ha újrakezdhetnének mindent? Visszatekintenek életükre és értékítélet hoznak: jó volt-e, vállalható-e, önazonos-e?

A Tankcsapda-szöveg elbeszélője arra jut, hogy igen intenzív és gyakori tudatmódosításban eltelt élet áll mögötte, “széttépettségei” által pedig kicsit testen kívüli élményként tapasztalta meg eddigi létét: “Mint egy szellem / Senki más csak én / Egyedül a világ ellen”. Hangzatos refrén, találékony rímmel, koncerten jól kiüvölthető általa az átlagemberben (“vidéki srác”) felgyülemlett düh, csakhogy kontextusban nézve épphogy őszintének nem tűnik. Mintha a rím kicsit tévútra vitte volna a tartalmat. A dalszövegből sem a világgal való szemben állást, sem az egyedüllétet nem érezzük ki: a felütés T/1. személyű igékkel indít, a beszélő egy baráti társaság tagja, nem panaszkodik a sorsáról (“Megkaptam végül mindent, amire vágytam”), egy lehetséges új életben pedig népszerű rock and roll sztár szeretne lenni, nem csak egy Iron Maiden-pólós, “olcsó” vidéki srác (ezt nem szembenállásnak, inkább kitörési vágynak nevezhetnénk). Zavarunkat tovább növeli, a szöveg legvégén szereplő “A hitemet védem… / Egyedül…” – sor. Milyen hitről is van szó? Esetleg hitről abban, hogy ha rocksztárként élek, akkor rocksztárként újraszülethetek? De mi történik akkor, ha számításba veszem az énekes biográfiai személyét, aki tudvalevőleg tényleg egy ünnepelt rocksztár és azt énekli, hogy mindent megkapott az élettől? Akkor lényegében arról szól a dal, hogy mindent ugyanúgy csinálna? (A Pokolgép-szövegben ezt fogjuk látni.) Ő igen, a közönség meg higgyen egy következő életben… Végül is mindenkinek mást jelent egy szöveg.

A Villon Trió-szövegben a világgal való szembenállás már érzékelhetőbben van jelen, névmásokkal hangsúlyozódik: van a “mindenki” és van az “Én”. Az elbeszélő számot vet önmagával, de ez a számvetés itt nem a történésekre fókuszál, sokkal inkább önreflexív jellegű: saját tulajdonságait veszi sorra, de azt is negatív festésben (“nem vagyok” ilyen, olyan stb.) Ez a fajta magába nézés hitelesnek tűnik, sokszor könnyebb meghatározni azt, hogy ki és milyen nem vagyok, mint felismerni azt, hogy ki vagyok Én és milyen vagyok. Az Újra Január másik alapélménye: egy korszak vége, a befejezettség (“azt hiszi, nincs tovább”, “pont, ami az i-re felkerül”, “végül elmerül”, “csak a szél marad”), valami véget ér (az év), de mindez nem tragikus, hanem természetes (ciklikus); csak jó lenne, ha újra lehetne kezdeni (“Jó lenne egy üres lapra írni fel mindent / összegyűrni, mi elmúlt ma már, / egy üres lapra írni fel mindent, / mi végleg eltalál! / Újra Január”). A refrén sajnos itt sem kapcsolódik koherensen a szöveg többi részéhez: nem tudjuk meg, hogy miért olyan vállalhatatlan vagy rossz az elmúlt idő, hogy tabula rasa szükségeltetik. Azt végképp nehezen tudjuk megfejteni, hogy mit jelent az, hogy “végleg eltalál”? Felírjuk, összegyűrjük, eldobjuk, de aztán a kitörölni próbált múltunk egyfajta bumerángként visszatér és fejbe kólint bennünket? Érdekes metafora.

A Pokolgép Újra születnék c. dalszövegében a múltat nem kívánja kitörölni a beszélő (“semmit sem bántam meg”), önazonosságát mindenek előtt valónak tartja (“Százezer átok sem állíthat meg / Miben hiszek, azt végigcsinálom / Százszor eltaposhatsz, újra felállok / Az utam végig kell járnom”). Számára a világ egy kegyetlen hely, melyben csak saját magára számíthat, s mellyel ő valóban szemben áll (vád, gúny, gyűlölet érzéseit idézi fel). Nehézségekkel, küzdésekkel teli élet áll a háta mögött, amely megkeményítette jellemét: érzéketlenné, érdektelenné tette (“teszek rá”), mégis azt állítja a Tankcsapda-szöveghez hasonlóan, hogy az élettől mindent megkapott. Beteljesült életről beszél, de keserűséget és hiányt éreztet (a szülői ház már nem várja, nincs senkije, és italozással csillapítja a bánatát). A Pokolgép-szöveg “lírai énje” mégsem akarna másként újraszületni, mint aki most; a rossz élmények is alakították személyiségét, s úgy tűnik, hogy lényegében büszke dacos, szívós természetére. A Villon Trióval szemben a múltat azért sem akarná kitörölni, mert értéket is hordoz: a szülői ház adta biztonságérzetet, ami ugyan már nincs meg, de erőt lehet meríteni felidézéséből. A szöveg nem annyira az újraszületés vágyáról, mint inkább a jellemszilárdságról szól: arról, hogy ha újrakezdhetném, akkor is ilyen akarnék lenni.

Végezetül, ha formailag hasonlítjuk össze a három szöveget, akkor a Villon Trió- és a Pokolgép-dalszövegek versszerűbbnek, rendezettebbnek hatnak: többnyire négysoros egységekből állnak, a Villon Trió esetén a rímelés a-a-x-a/b, a Pokolgépnél pedig a rímelést a visszatérő sorok teremtik meg. A Tankcsapda-szöveg különböző hosszúságú soraival egy lüktetőbb versképet mutat, szabadabban áramlik, de a ritmus folytonosságát itt is segítik páros- és keresztrímek.

dar 2023-02-07 15:26 |  #118
Mindhárom dal egyfajta ars poetica, költői hitvallás, önkifejezés: a beszélő saját magát állítja a fókuszba, és őszintén beszámol érzéseiről, gondolatairól; effektíven megalkotva identitását. Büszkén megmutatja a világnak, ki is ő valójában. Csak a Tankcsapda dalában érezhető más emberek jelenléte is - de ők sincsenek jelen, a beszélő a saját útját járja. A másik két dalszövegben a megszólaló teljesen egyedül van, viszont lélekben tehát a Tankcsapda dalának főszereplője is. A világból való kirekesztettség, egyedüllét, izoláltság tükröződik mindhárom műben: a beszélő önálló, mindenkitől különböző.
Míg a Villon trió szövegében arra koncentrál, hogy ő mi nem, tehát negatív festést végez, addig a Tankcsapda állításokat tesz, sőt, egy központi hasonlatra épít: olyan vagyok, mint egy szellem. Gyakori szava az én, míg a Villon triónál ez a személyes névmás teljes egészében hiányzik, és helyette az ént csak a nem vagyok fejezi ki. Keményen elhatárolja magát a többi embertől, ellentétet állítva önmaga és a mindenki közé.
Mindkét dalban fontos a körkörösség, az ismétlődés. Ahogyan a Villon triónál az év ciklikussága hangsúlyozódik a január újbóli eljövetelével, addig a Tankcsapda a reinkarnáció témáját jeleníti meg: e szerint az emberi élet ugyanolyan újra és újra megújuló lehet, mint a természet maga. Az, hogy az újjászületéssel rock and roll sztár lenne, kifejezhet iróniát, hiszen tulajdonképpen már most is az; vagy pedig egy titkos vágyat, és egy, azzal összekapcsolódó önlekicsinylő gesztust: nem hiszi el, nem gondolja azt magáról, hogy rocksztár lenne, hanem ezt a jövő zenéjének reméli. Ez utóbbi lehetőség igazolásának tekinthető, hogy ki is mondja, ő csak egy olcsó vidéki srác. A Tankcsapda dalának megszólalója az egész identitását a zenére építi: a nőjénél is fontosabb az Iron Maiden-póló, a hit, és a tornacipő - kérdés, hogy ezek a dolgok inkább egy olcsó vidéki srác vagy egy rocksztár építőkövei… vagy esetleg mind a kettőé? Van-e határvonal a két személyiség között, vagy a kettő egy és ugyanaz?
Míg a Tankcsapda-dal megszólalója újra akar születni - vagy legalábbis lehetségesnek tartja az újjászületés gondolatát -, addig a Villon trió szövege éppen tabula rasát kér: egy tiszta lapot, új kezdetet, felejtést, és újrakezdést. A január az év első hónapja, az új év tiszta lapja. Itt nem zenész-identitás épül, egyszerűen csak az oppozíció számít: hogy ő más, mint a többi ember. Nem eldöntött azonban, hogy ez egy jó dolog-e, vagy pontosan azért lenne jó mindent elölről kezdeni, mert talán mégsem annyira jó mindenkitől eltérni… Elveszti-e azonban az identitását, ha összegyűri és kidobja a múltat?
A Pokolgép szövegében éppúgy mindene megvan a beszélőnek, mint a Tankcsapdánál. Ő is mindent megkapott az élettől, amit csak akart. Viszont, nincsen családi háttér, vagy bárki, akire számíthatna. Senkije sincs, de senki sem sajnálja. A hit a másik közös pont a két dalban, ő is örökké kitart az útja és a hite mellett. Itt a legegyértelműbb az elhatározás: semmit sem fog megbánni, ő nem akar újrakezdeni, nem akar tiszta lapot sem kapni, csak megy előre. A sorsban is hisz, mivel egy előre kijelölt úton jár, és ezt végig kell járnia, végig kell csinálnia. Nincsen más opció, csak előre elrendeltség. Nem kér bocsánatot azért, amilyen, és nem érdekli az, aki nem ért egyet vele vagy azzal, amit tesz. A külvilág semmi jót sem tartogat számára: csak a gyűlöletet, átkot, vádat nyújthatja; viszont ezek már nem jelentenek számára fájdalmat, hiszen érzéketlenné vált.
Mindhárom dalban ott van tehát a magány, a másság, egyfajta elégikusság, sztoikusság: mindegyikben önmagunk bocsánatkérés nélküli felvállalása történik meg. Mindig kérdés azonban, hogy ezáltal a dalszöveg központi karaktere jobb-e, értékesebb-e a többieknél, vagy csak más: ez a mindenkori befogadóra van bízva; viszont a beszélők tagadhatatlanul kizáródnak a társadalomból, és egyedül maradnak annak következtében, hogy mások, és ezt fel merik vállalni. A kendőzetlen igazság, hogy ha szép, ha nem, ha elfogadja a társadalom, ha nem, mi vagyunk mi magunk, és nem lehetünk mások: teszek rá, ilyen vagyok.

Lilianna2023-02-04 15:44 |  #117
DalszövegÉrtelmező pályázat

A Tankcsapda Együttes: Egyedül a világ ellen (Én, ha újra megszületnék, biztos Rock and Roll sztár lennék) című dalának a főszereplője egy olyan vidéki srác, aki elég romlott életet él: iszik, drogozik, minden nap mással alszik. Arról álmodik, ha újra megszületne, akkor egy olyan híres Rocksztár lenne, akinek mindene megvan és aki boldog. Nem kellene a csalódásait, bánatait alkoholba folytani. Így nem lenne egyedül a világ ellen.

A Villion Trió Együttes: Újra Január című dalának a szereplője ki akar törni abból a helyzetből, amiben benne van. Tisztában van azzal, hogy, ami a múltban történt, annak következménye van, de meg is akar szabadulni tőle: felírja azokat egy lapra és összegyűrve eldobja azt. Azonban a remény még benne él, hiszen tiszta lappal újra kezdhet mindent, mintegy újévi januári fogadalmat.

A Pokolgép Együttes: Újra megszületnék című dalának a főszereplője sokkal magabiztosabb és határozottabb személy. Egyedül van a világban és a múltban lévő dolgait nem bánta meg, hiszen semmit sem csinálna másképpen, még akkor sem, ha újra megszületne. Mivel a biztos családi háttér már nincs mögötte, ezért a züllött életet választja.

Mindhárom dal szereplője olyan életet él, amelyre az jellemző, hogy két végéről égeti a gyertyát, azaz nem tudja kordában tartani saját magát. Lázadó típus. A sorozatos csalódások, s az egyedüllét nem teszi őt boldoggá, még akkor sem, ha előtte áll az újrakezdés lehetősége. A három dalban a legnagyobb különbség abban van, hogy az újrakezdés lehetőségével a történet főszereplői hogyan élnek. A Tankcsapda dalának szereplője nem él ezzel a lehetőséggel, csupáncsak álmodozás szintjén jut el egy jobb élet felé, mivel egyedül ez nem megy neki. A Villion Trió Együttes dalának szereplője már tudja azt, hogy a múltban tett hibás cselekedeteinek következménye van, amelyektől nagyon egyszerűen akar megszabadulni. Így az újrakezdés lehetőségével mindennap él…, még akkor is, ha ezen csakis ő tudja magát túltenni. A Pokolgép dalának szereplője egyedül van a nagyvilágban. Csakis kizárólag magára számíthat. A múltban tett cselekedeteit nem bánta meg, még akkor sem, ha azoknak súlyos következménye volt. Az újrakezdés lehetőségével nem kíván élni, hiszen akkor is mindent így tenne, ha újra születne.

„Gyakran azt hinnénk, hogy egyedül sokkal jobban boldogulunk,
de igazából az élet még jobb csapatban.
Ha melletted állnak, akiket szeretsz,
minden ütősebb, jobban hangzik, és fényesebben ragyog.”
(Idézet a Goldberg család című filmből)

Készítette: Nagy Lilianna
7. osztályos tanuló




KovacsL2023-02-01 19:52 |  #116
Az, hogy kisebbségben van, ha akár egymaga alkotja a kisebbséget, még nem jelenti azt, hogy őrült valaki. Van igazság, és van hazugság, s ha akár az egész világ ellenében is az igazsághoz ragaszkodunk, még nem vagyunk őrültek. „
//Orwell

Dalszövegértelmezés...
És a modern világ önbecsapása
„A dalszöveg is művészet", adta tudtomra a felhívás, s legott meggyúlt bennem a rezolúció lángja, hogy ezt leíratlanul nem hagyhatom, "...leírom akkor is, ha rögtön lángot vet a szűz papíros." -idézhetném Erdélyi Józsefet. Értelmezni fogom tehát az alanti alkotásokat, de mielőtt ez következne, nem mehetek el szó nélkül a művészet relativizálásának égrekiáltó bűne mellett.
A művészet szubjektív, szól az önámítás, s amilyen kellemesen cseng a fülnek, oly kegyetlen méregfogakkal mar az egyetemes kultúra haldokló testébe e mondat! Egy irodalmi alkotás ugyanis objektív szempontok szerint is értékelhető, s az a szemlélet, mely minden műveletlen, mi több, bornírt egyén kezébe tollat adott, „alkoss” felkiáltással majd ezen fércműveket művészetnek keresztelte, az a szemlélet ásta meg nem csak az irodalom sírját, hanem minden más művészetét is, mely például azt a feloldhatatlan oximoront okozta, hogy a festőművész keresésre nem csak Munkácsy Mihályt, hanem Mark Rothkot is listázza a keresőmotor. De attól utóbbi még nem lesz művész, legfeljebb „művész”, bár művei, pardon, "művei" millió dolláros árakon kelnek el.
Egy alkotásnak, hogy a vers s műalkotás kitüntető címét viselhesse, meg kell felelnie tartalmi és esztétikai kondícióknak. Előbbiek az alkotás mondanivalójának a transzcendens fundamentumokon állását jelentik, a ma oly" elterjedt plebejus materializmussal, s egyéb destruktív szemléletekkel szemben. Esztétikai szempontból szókincsbeli, verselésbeli, de akár ortográfiai értékelés lehetséges. Hiszen egy vers transzcendens tartalom, kellő líraiság s metrum nélkül csupán néhány sorba rendezett szó, semmi egyéb, akárcsak a közismert vicc mondja: "Mi a vers? Amikor nem érnek ki a sorok a lap széléig." Aktuális példánál maradva ily" módon, az ún. "slam poetry" akkor sem lesz költészet, ha "marketing" okokból el is nevezték annak, sőt, akkor sem, ha egy romkocsmában szombat délután telefonból olvassa fel „lánglelkű alkotásait” a „költő úr" vagy "hölgy” az összegyűlt illusztris társaságnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy zeneszöveg ne lehetne akár költői magasságokba érő, hiszen miképp egy vers is megzenésíthető, úgy egy dalszöveg sincs arra kárhoztatva, hogy a vers méltó státuszát el ne érhesse. Annak a megtárgyalására, hogy ezeket az irodalmat s minden egyéb művészeti ágat megcsúfoló képződményeket igazából az intellektualitással, kritikai, racionális gondolkodással mind" kevésbé felvértezett társadalom hívta életre, nos, hosszbeli problémák miatt nincs lehetőség, így térjünk is az ominózus dalszövegekre.
A TANKCSAPDA: Egyedül a világ ellen c. műve egy olyan visszaemlékezésszerű szituációba kalauzol minket, amikor a költői én, avagy maga az alkotó önbevallása szerint éppen Zacher Gábor-szomorító életvitelnek hódolt, s felidézi azt is, hogy alighanem koncertjei során egyiptomi rituálékat is követett, hiszen testéből kilépett szellemként figyelhette az audiovizuális élményeket, mint senki más. Dióhéjba sűrítve -de lehet, hogy csak mogyoróhéjba- egy egész életút dereng előttünk, a siker vágya, a "kő és gördül" (Rock n’ roll) hírességként való újjászületés kívánságától jutunk a révbe érés buddhista szellemiségéig, már nem a materiális javak boldogítják, csupán a létének s a zenélésnek atmoszférája, érzete. Az idillt kicsit megtöri az utolsó sor, tán mégse volt teljesen sikeres a révbe érés, s még mindig damoklészi kardként leng az alkotó feje fölött az a sötét szó: „Egyedül”?
VILLON TRIÓ: Újra január, szól a cím, s a középső s utolsó sor is mintegy helyeslően rákontráz. A naptárra pillantva az örökké decemberben élők nagy bánatára ezzel a ténnyel mi magunk is szembesülhetünk. („De hisz február van”, kiáltanak fel megrökönyödve, s öklöt a levegőbe emelve a februári olvasók! A megfelelő hatás eléréséért javaslom, lapozzanak vissza kicsit a naptárban [igen, én is februárban publikálom ezt a véleményt, de még januárban írtam, tessék elhinni, Kedves Olvasó])
E gondolatritmust idéző dalszöveg központi szava alighanem a már emlegetett hónap, a választások, az új utak hava, hiszen egykor volt rómaiak nevezték el, Janusról, a kétarcúról, az új ajtók istenéről, innen eredhet az újévi fogalom is végső soron. Az alkotóban (netán alkotókban, ha már trióról beszélünk) is az az újévi asszociáció merült fel, hogy ha már új ajtók nyílnak, akkor az eddig, tavaly, azelőtt, etc. kinyíltakat igazán bezárhatnák, kulccsal legalább, de ha lehet, lakattal is. Egy papírra írni s ott is hagyni a gondokat, valami nagy tabula rasa kéne, visszhangzik a gondolat. Egyébiránt a dalszöveg a horatiusi aurea mediocritas szellemében íródhatott, hiszen fény derül többek közt arra, hogy az alkotó amolyan középutas szemléletet képvisel, nem gyáva, de azért nem is harcos szellemiségű, nem vágyik sokra, csak a gondok maga mögött hagyására, se nem próféta ő, vagy i a ponton, elnézést, pont az i-n, s nem emészti irigység bűne sem, ám úgy tűnik, valahogy mégis számkivetettnek érzi magát a világban. Érdekességképpen citálom a "De csak a szél marad" sort, melyben óhatatlanul is Wass Albert "De a kő marad" klasszikus versrészletét vélem felsejleni, az azonban tény, igen más motivációk játszhattak közre a két mű megszületésében.
Pokolgép: Újra megszületnék, úgy tűnik, a dalszövegírók közt igen felülreprezentáltak a reinkarnáció ideája felé kacsintgatók. Azonban nem csak reinkarnációt találunk itt, hanem idő és értékszembesítést is. A refrénként visszatérő versszak rávilágít a néhai idők és a ma közötti súlyos ambivalenciára, hol az alkotó csak magára számíthat. Nem átallok párhuzamot vonni az első zeneszöveg "Egyedül a világ ellen" sorával, hasonló gondolatiság dereng fel mindkét alkotásból.
A VILLON TRIÓ szövegírója magát még mint nem harcost aposztrofálta, azonban ebben az esetben a küzdőszellem manifesztálódik a képernyő folyadékkristályainak vibrációján vagy kis ledlámpáinak felvillanásán át. Még a becsületsértések (Btk. 227. §) és rágalmazások (Btk. 226. §) kereszttüzét is hajlandó elviselni a szerző, ő egy "ilyen" lélek.
A számkivetettség, a társadalommal szembenállás státusza, tán érzete, vagy éppen vágya mindhárom szövegnek sajátja, emellett a művészek ténykedési helyének miliője is keretezi szinte mindhárom alkotást, különösen az elsőt és a harmadikat, füstös kocsmák, olcsó lőrék, s nem konyak-kortyolgatás egy Wagner esten, két napos időjárás előrejelzést meghaladó bizonyossággal mondható, igen sajátos világ tárul a szemünk elé. Annak az eldöntését pedig, hogy művészettel van-e dolgunk, a Kedves Olvasó fantáziájára bízom.

Danny2023-01-26 17:02 |  #115
Újratervezés

Az újrakezdés lehetősége, illetve, a felejtés sokszor visszatérő és tárgyalt téma a dalszövegekben. Az itt felsorolt, három különböző együttes, három dala is ezt a kérdéskört járja körbe.
A Tankcsapda ebben a zeneszámban a büszkeséget és öntudatot jeleníti meg, vagyis: ha újra megszületne a lírai én, akkor ismét csak azt az életet élné, amit jelenleg. Lázadna, szembemenne a tömeggel, akkor is, ha ezzel “egyedül marad a világgal szemben”. A hangnem erőteljes és kihívó, nem érdeklik a normák, csak az, hogy hű lehessen ahhoz, aki mindig is volt, és amilyen maradni akar egy másik, lehetséges jövőben is.
A VILLON TRIÓ: Újra januárjában már megjelenik a megbánás és némi számvetés, ami az új év kezdetével kapcsolódik össze. Ilyenkor sok ember felméri mindazt, amit a múltban elkövetett, és akadnak bizony olyan elemek, amiket legszívesebben kiradírozna (“Jó lenne egy üres lapra írni fel mindent, összegyűrni, mi elmúlt ma már…”). A szövegben ugyanakkor felcsillan a remény is, hiszen “újra január” van, egy új év, amikor számot vetettünk, és (újra)tervezhetjük azt, ahogyan ezután élni akarjuk az életünket. A lírai én itt sokkal lágyabb, magát inkább átlagembernek írja le, aki, bár “nem gyáva”, de “nem is harcos”, aki nagy dolgok helyett csupán arra vágyik, hogy valamiként továbbléphessen a múlt talán fájdalmas eseményein, és csak előre kíván tekinteni.
A Pokolgép: Újra megszületnék szövege a legkomorabb mind közül: a lírai én magát már tökéletesen érzéketlennek írja le, akinek már semmi sem fáj, és tulajdonképpen mindent elveszített az életben, ám mégsem vágyik szánalomra. Akárcsak a Tankcsapda dalszövegében, itt is nagyon öntudatosan hirdeti azt, hogy nem bánt meg semmit, és, ha újrakezdhetné, akkor is ugyanúgy élne, ahogy jelenleg (nincsen felülírás, nincs újratervezés). A VILLON TRIÓ számával rokon viszont az, amint megkísérli lezárni a múltat, akármennyire fájdalmas is, és csupán előre akar nézni (“Túlélek minden rossz gondolatot
Teszek rá, ilyen vagyok”).
Összegezve tehát, mind a három múltban felsejlik a múlt, a jelen és egy lehetséges jövő is: a Tankcsapda és Pokolgép szövege öntudatos, és kitart amellett, amiben hisz, és, jöjjön bármi, akkor is ugyanúgy fog élni, ahogy addig is - a VILLON TRIÓ pedig, a múlt eseményein túllépve, igyekszik felejteni, és optimistán tekinteni a jövőbe: elvégre, újra január van.

Mesó2023-01-13 15:54 |  #114
Az idézett dalszövegek mindegyike a belső, büszke tartás ábrázolását teszi a középpontba, illetve mindegyikben megjelenik a nosztalgia is a régmúlt iránt.
Az első dalszöveg nemcsak felidézi a közös múltat, az élményeket, melyeket együtt megélt a haverokkal, de megjeleníti a bizalmat is, hiszen tudja, számíthat rájuk, egymásrautaltak mind:
„Valami olcsó szart ihattunk éppen/Nem voltam képben, de más is jár így néha/Szóltam a többieknek/Mondják el, hogy merre mennek„
Megjelenik a delírium is, amiben végigélte ezeket az éveket:„Nem voltam ennyire széjjeltépve rég” és a „Hallottam minden hangot kristálytisztán/Mint egy szellem”
A nosztalgikus múltábrázolás jelenik meg a második szövegben is:
„JÓ LENNE EGY ÜRES LAPRA ÍRNI FEL MINDENT/ÖSSZEGYŰRNI, MI ELMÚLT MA MÁR”, valamint a harmadikban is „A szülõi ház rég nem vár”.
Ám amíg a Tankcsapda dalszövegében, különösen az elején a kölcsönös, haveri összetartás a lényeg, a Villon Trió szövege teljes mértékben az én-re fókuszál, felsorolja, mikhez képest más ő. Ugyanakkor hiába tudjuk meg itt, hogy nem gyáva, de nem harcos, hogy nem semmittevő és nem remete, hogy nem szakad le, mint a hinta és nem marad ki, mint egy járat, amit hiába vár az ember, valahogy az kimarad a felsorolásból, hogy akkor ki is ő valójában. Csak az a vágy jelenik meg a refrénben, hogy bárcsak mindent, ami a múltat jelenti felírhatna egy papírlapra és mindent, ami a jövő zenéje felírhatna egy másikra. Úgy, mint egy újrakezdés, mint a január az év elején, ami a bármi lehetséges reményét fejezi ki. Számomra van egyfajta feladás ebben a dalszövegben egy ponton, a sok ellenállás mellett, hogy ki is nem vagyok én, megjelenik az elcsüggedés is, mégpedig ott, ahol a szelet említi:
” Mindenki morog, a szélkakas forog,/De csak a szél marad.”

Pláne, hogy ezután jön a refrén ismét, ami újra kifejezi a vágyat, hogy tiszta lappal indulhasson az ember. Ez a fajta csüggedés, az újrakezdés vágya a középkorú, vagy a sok mindent megélt ember óhaja.
Ugyanez az óhaj jelenik meg a Tankcsapda dalában is, tehát ez ismét közös kapcsolódási pont a két alkotásban:„Én, ha újra megszületnék biztos rock and roll sztár lennék” és „Azóta annyi minden történt/Ellőttem néhány töltényt”.

Visszatérve a Tankcsapda dalára, a szöveg elmeséli, mi minden történt vele és hogy elért mindent az életben, amire vágyott, ugyanakkor egyedül van: „Senki más csak én/Egyedül a világ ellen”
Képes feladni mindent, de önmagát nem, s ebben ismét hasonlatos a második szöveghez. Képes lemondani a nőjéről, aki ezek szerint nem társ, csak átmeneti kísérő, de azokat a tárgyakat fel nem adja, ami önmagát képviseli: a tornacipőjét, a pólóját, ami régi Iron Maiden, mindaz, amiben hisz, amit önmaga lényegének tart:„Senki más csak én/Egyedül a világ ellen/Egyedül...A hitemet védem/Egyedül...”
Önként vállalt dacolás ez a világ ellen, s ebben pont ugyanolyan, mint a második szöveg.
A harmadik dalszöveg is hasonló az első kettőhöz: a belső, büszke tartás a hajtórugója. Ezek a sorok azonban máshogy indulnak: azzal kezdi, hogy már nem fáj semmi, eltompult, érzéketlen lett. A szülői ház képe többször felmerül, a hiánya, az, hogy már nem vár valószínűleg az egyik legfájóbb pont az életben. A biztonságot adó otthon helyére a füstös kocsmák simogatása lép és nem kér a sajnálatból.
A Pokolgép dala ugyanakkor nem fejezi ki azt a vágyódást, amit az első kettő szöveg: nem akarja máshogy élni az életet, mindent ugyanúgy csinálna, ahogy eddig:
“Ha újra megszületnék, akkor is így élnék/Tudd meg, semmit sem bántam meg/Én már semmit sem bánok meg”
A dacolás, az ellenállás azonban itt is tetten érhető:“Százezer átok sem állíthat meg/Miben hiszek, azt végigcsinálom/Százszor eltaposhatsz, újra felállok/Az utam végig kell járnom”
Van itt azonban lehelletnyi megbánás és a eleve elrendelés is. Azt mondja, ő most MÁR semmit sem bán meg, tehát volt a múltban olyan, amit megbánt és “Az utam végig kell járnom”, mintha nem lenne választás, csak az, hogy követi a sorsát és elfogadja mindazt, amit önmaga vállalása hoz. Mindez gyönyörően megjelenik az utolsó sorokban is: “Túlélek minden rossz gondolatot/
Teszek rá, ilyen vagyok”.
A közös pont tehát az én, a belső tartás, az önmagam felvállalása, az utam végigjárása. Mindegyik dalszöveg megjeleníti a harcot, az ellanállást, ezzel szólítja meg a hallgatót, aki több, mint valószínű önmaga is találkozott ezekkel az érzésekkel. A közös érzés, a magányos harc azonban összekovácsol és olyan közösséget teremt, ahol az önelfogadás a legnagyobb érték s ezzel végeredményben teljesíti mindannyiunk óhaját: Hogy szeretve legyünk és többé ne legyünk egyedül.


Paczman 2023-01-11 08:41 |  #113
1 / 1
A három dal mondhatni kapcsolatban áll egymással, mind a három dal a múlttal foglalkozik, de nem az összes akarja megváltoztatni, vagy épp eltörölni azt. Az első szöveg akár egy rövid összefoglaló is lehet az elégedetlenség utáni sikerről, a dal első felében visszatekintés a múltba mely megváltozni kívánkozik, a ”rocksztár” élet utáni vágy, mely a második felében beteljesül a ”szövegbeli én” számára, megtartva az egyszerű vidéki srác mentalitást. A refrénben egy feltételezhetően koncerten született érzelem figyelhető meg, egy olyan pillanat amit igazán megélhetett a szövegbeli én. A szerző kötődést érez hétköznapi tárgyai iránt, melyek nagy valószínűséggel végigkísérték útján (tornacipő, Iron Maiden póló), ugyanúgy mint a hite, mely végig kitartott mellette, független a gúnyoktól, kitagadástól, a „szellem” értelmezhető egy társadalomból mások által, vagy egyénileg kirekesztett személyként. A második dal szintén a múlttal foglalkozik, ám ezúttal az első szöveggel ellentétben, itt a szövegbeli én nem élete csúcspontjára akar kerülni, hanem egyszerűen az eddigi nehézségeket, baklövéseit eltörölni, mindent tiszta lappal kezdeni. A múltat kívánja kitörölni, amely ha (főként erkölcsileg) helytelen, akár örökre kísérteni tudja az embert és elégedetlenséghez vezet. Ez az elégedetlenség megfigyelhető az első dal első felében is. A harmadik dal középpontjában szintén múlt áll, viszont a három közül ez mondhatóbb a legpozitívabbnak, ugyanis itt a szerző minden rossz hatás ellenére elfogadja múltját, semmin nem változtatna, senki nem tudja letéríteni útjáról, és elégedett azzal amit maga mögött hagyott. Sok hasonlóság figyelhető meg az első és a harmadik dal között, ilyenek például a szellem jelképe, mint kirekesztett alak, a hit fontossága a célok elérésében, illetve erős kötelék a szerző és a hétköznapi dolgok között (kocsmák füstje=tornacipő, Iron Maiden póló). A három dal hasonlít, mégis különböznek. Az ember életét bizonyos mértékben meghatározza a múltja, viszont nem szabad rágódni rajta, fontos az elengedés, a továbblépés, ugyanazon hibák elkövetésének mellőzése, sikerekre, célokra való fókuszálás, fókuszálás minden olyan dologra ami minket boldoggá tesz.

HANGMESTER.HU 2023-01-02 19:41 |  #112
Kedves Pályázók!

Ahogy a HANGMESTER.HU Főoldalán is olvashattátok, a pályázat benyújtási határidejét meghosszabbítottuk 2023. február 15-ig.

Borka!
Szuper vagy!
Eddig a Tiéd az 50 000 Ft-os nyeremény, ha mások nem pályáznak majd.. ;)

borkawalter@gmail.com2023-01-02 18:28 |  #110
Dalszövegek összehasonlítása
Mind a három dalszöveg az újjászületésről szól. A Tankcsapda és a Villon Trió dalszövegében viszont már megjelenik a megbánás érzete. Megénekelt karaktereik nem úgy élték az életüket, ahogy akarták és ezért bűntudatban élnek.
Az Egyedül a világ ellen-ben a főszereplő két végén égeti a gyertyát, valószínűleg azért mert abban a tudatban él, hogy a bánatból csak szerekkel lehet kijönni, nem tudván, hogy ezzel csak még jobban elsüllyeszti magát a mélybe. Viszont felismerte hibáit, de azt hiszi, hogy ezeken csak úgy lehet változtatni, ha meghal és aztán egy új testben újjáéled. Ez az érzés érezhető a Villon Trió dalában is, amiben arról énekel, hogy az elmúlt dolgokat és a múltját összegyűrné és kidobná és egy új életet kezdve egy új papírra festené a jövőjét fel.
A Tankcsapda dalában az énekes a Rock and Roll sztárokra úgy tekint, mint egy értékre, és ezért ő is ilyen akar lenni, akire mindenki csodálattal tekint. Amikor arról beszél, hogy ő egy szellem és mindent kristály tisztán hall, akkor azt úgy értelmezi, hogy tudatában van, hogy ő milyen tivornyázó életet él és ennek okáért miket beszélnek róla a háta mögött, elítélik, kinézik maguk közül ezért ő már nem érzi magát a társadalom tagjaként és egy szellemmé válik, aki köztük csak libeg. Ez a gondolat a Pokolgép zenéjében is megjelenik, mikor is arról beszél, hogy őt gúnyolhatják vagy gyűlölhetik, de nem érdekli és elfogadja magát úgy, ahogy van. Felvállalja a döntéseit, ha rossz, ha nem. Hiszen ezek az első lépések a lelki gyarapodásra. Ez a szöveg pozitív, ellenben a többivel, és úgy fogadja el az életet, ahogy van, nem bánt meg semmit és a hibáiból tanul. Őt is meggyepálta az élet, de ezt növekedésnek veszi és olyan dolgoknak vagy problémának, amin nem rágódni kell és elsüllyedni benne, mint az előző dalok szereplői, hanem amit meg kell oldani és túllépni azon. Ebben a dalban egy eszméletlen kitartás és erő jelenik meg, hogy őt semmi sem gyűri le és halad bátran és kitartóan a jövője felé bármi is legyen az, rettenthetetlenül és megállíthatatlanul.
Szóval véleményem szerint ezek a dalszövegek arra akarnak rávilágítani, hogy a múltból tanulni kell és csak a szép dolgokra visszaemlékezni és nem azzal tölteni a jelened, hogy a megnemtett dolgokon rágódsz, hanem ezeken felülemelkedni és elkezdeni úgy élni az életed, ahogy igazán szeretnéd, elérni az álmaid. Ha te Rock Star akarsz lenni, nem elég csak álmodni róla, azt kell gondolnod, hogy te egy Rock Star vagy.

HANGMESTER.HU 2022-12-18 12:41 |  #109




Az NKA támogatásával 2023-ban a HANGMESTER.HU ismét DalszövegÉrtelmező pályázatot hirdet. Idén - a tavalyi pályázattól eltérően - három együttes egy-egy dalszövegének összehasonlító elemzése a feladat, amit hozzávetőlegesen egy A/4-es oldal terjedelemben várunk. A dalszöveg-értelmező elmélkedéseket a HANGMESTER.HU FÓRUM oldalán található "DalszövegÉrtelmező" topicban egyszerű hozzászólás formájában tölthetik fel a jelentkezők. A felhívás elsősorban középiskolásoknak szól, azonban bárki nevezhet, akiben a dalszövegek bármilyen gondolatot ébresztenek. A pályázat célja, hogy a magyar nyelvű dalszövegekre is irodalmi műként tekintsünk, és közösen gondolkodjunk arról, hogy mit szeretett volna átadni soraival a szerző a hallgatóságnak. A beérkezett pályázatokat (fórum bejegyzések a HANGMESTER.HU oldalon) magyartanárok és dalszövegírók fogják elbírálni. Az értékelés egyik fő szempontja, hogy a pályázó rá tud-e világítani a dalszövegek összefüggéseire, vagy esetleg annak hiányára.

Pályázat beadási határideje: 2022. december 24.
Nevezési díj: NINCS
Fődíj: 50 000 Ft értékú vásárlási utalvány, mely a HANGMESTER.HU Hangszerboltokban vásárolható le 2023. december 24-ig.

Egy pályázó egy pályázatot nyújthat be.
Benyújtás módja: Pályázó regisztrál a HANGMESTER.HU oldalra (kb 20 másodperc), majd a FÓRUM oldal DalszövegÉrtelmező topicjában hozzászólás formájában közzéteszi elmélkedését a 3 dalszövegről.


Alábbiakban látható a 3 dalszöveg:

1. TANKCSAPDA: Egyedül a világ ellen
Én, ha újra megszületnék biztos rock and roll sztár lennék


Hárman álltunk lenn a téren
Nyáron vagy télen
Nem emlékszem már
Valami olcsó szart ihattunk éppen
Nem voltam képben, de más is jár így néha

Szóltam a többieknek
Mondják el, hogy merre mennek
Jövök majd én is csak van egy kis dolgom még
Az egyik végét szívom
A másik meg már ég
Nem voltam ennyire széjjeltépve rég

Láttam, ahogy a tömegek tombolnak
A fények retinákat rombolnak
Hallottam minden hangot kristálytisztán
Mint egy szellem
Senki más csak én
Egyedül a világ ellen

Én, ha újra megszületnék biztos rock and roll sztár lennék
Nem csak egy olcsó vidéki srác
Én, ha újra megszületnék biztos rock and roll sztár lennék
Olyan, amilyet csak a moziban látsz

Azóta annyi minden történt
Ellőttem néhány töltényt
Aludtam mindenféle megvetetlen ágyban
Északon, délen, hajtott a vérem
Megkaptam végül mindent, amire vágytam

Látom, ahogy a tömegek tombolnak
A fények retinákat rombolnak
És hallok minden hangot kristálytisztán
Mint egy szellem
Senki más csak én
Egyedül a világ ellen

Ha akarod, tőlem viheted a nőmet
De nem adom a tornacipőmet
A pólómat se, látod ez itt egy régi Iron Maiden
Mint egy szellem
Senki más csak én
Egyedül a világ ellen
Egyedül...
A hitemet védem
Egyedül...






2. VILLON TRIÓ: Újra január

Nem vagyok gyáva, aki menekül,
Nem vagyok párna, mibe beleül
Mindenki, aki azt hiszi, nincs tovább
S hogy minden elrepül

Nem vagyok drága, aki sose kell,
Nem vagyok sárga, ahogy irigyel
Mindenki, aki pontra vár...
...pont, ami az i-re felkerül.

JÓ LENNE EGY ÜRES LAPRA ÍRNI FEL MINDENT
ÖSSZEGYŰRNI, MI ELMÚLT MA MÁR,
EGY ÜRES LAPRA ÍRNI FEL MINDENT,
MI VÉGLEG TALÁL!
ÚJRA JANUÁR

Nem vagyok harcos, aki le se ül,
Nem vagyok remete, ki egyedül
Mindenki lehet, a zavaros víz felett,
Majd végül elmerül.

Nem vagyok hinta,ami leszakad,
Nem vagyok járat, ami kimarad
Mindenki morog, a szélkakas forog,
De csak a szél marad.

JÓ LENNE EGY ÜRES LAPRA ÍRNI FEL MINDENT
ÖSSZEGYŰRNI, MI ELMÚLT MA MÁR,
EGY ÜRES LAPRA ÍRNI FEL MINDENT,
MI VÉGLEG TALÁL!
ÚJRA JANUÁR






3. POKOLGÉP: Újra meszületnék

Nem fáj semmi, már érzéketlen vagyok
Engem ne sajnáljatok
Én az élettõl mindent megkaptam
Engem ne sajnáljatok

A szülõi ház rég nem vár
A kocsmák füstje simogató
A szülõi ház rég nem vár
Csak magamra számíthatok

Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Tudd meg, semmit sem bántam meg
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Én már semmit sem bánok meg

Százezer átok sem állíthat meg
Miben hiszek, azt végigcsinálom
Százszor eltaposhatsz, újra felállok
Az utam végig kell járnom

A szülõi ház rég nem vár
A kocsmák füstje simogató
A szülõi ház rég nem vár
Csak magamra számíthatok

Vádolhatnának vagy gúnyolhat, gyûlölhet bárki
Túlélek minden rossz gondolatot
Teszek rá, ilyen vagyok






BÁRMILYEN KÉRDÉS ESETÉN HíVHATÓ INFORMÁCIÓS VONAL: +36-20-323-0641

HANGMESTER.HU 2021-04-19 21:00 |  #105
SZABÓ ATTILA (Csík Zenekar) // INTERJÚ // téma: DALSZÖVEGÍRÁS




HANGMESTER.HU 2021-03-21 19:14 |  #103
Kedves Pályázók!

Próbáltuk kivárni a COVID korlátozások végét, s egy nyilvános átadó alkalom keretében győztest hirdetni (már csak a fődíj jellegére való tekintettel is), de eljött a pont, amikor nem húzhatjuk tovább az eredményhirdetést, mert bármennyire is tisztában van mindenki a meghirdetés óta megváltozott helyzettel, nagyon komoly munkánk van a DalszövegÉrtelmező Programban, így semmiképp nem szeretnénk komolytalannak tűnni.

Óriási megtiszteltetés, hogy a zsűrizésben is szerepet vállalt és nagy munkát végzett a feladvány dalszövegek szerzője, Horváth Attia, aki az alábbi javaslatot tette, s mi tisztelettel elfogadtuk a végső döntését:

1. HELYEZETT: 60. PÁLYAMUNKA - Lőrincz Tünde
(FŐDÍJ NYERTESE: 2 személyes wellness hétvége)
2. HELYEZETT: 42. PÁLYAMUNKA - Kis János
(NYEREMÉNY: ALEXANDRA KIADÓ könyvcsomagja)
3. HELYEZETT: 69. PÁLYAMUNKA - Vámos Viktória
(NYEREMÉNY: ALEXANDRA KIADÓ könyvcsomagja)


"Tanulság, hogy a legnagyobb próbatétel az lett volna, hogy a dalokat a születésük idején fennálló társadalmi-gazdasági-politikai környezetben elhelyezve elemezzék, értékeljék - ez azonban egy-két kísérlettől eltekintve, a pályázók életkorát tekintve nagyjából teljesíthetetlen elvárás volt. Ennél sokkal jobban sajnálom, hogy - mivel nem véletlenül épp ezeket a dalokat választottam - csak kevesen ismerték fel, hogy a szövegeknek több megszólítottja, több olvasata, több értelmezési síkja is lehetséges." - tette hozzá az értékeléshez Horváth Attila

Nagyon köszönjük, hogy a pályázók száma minden várakozásainkat felülmúlta, s egyúttal közhírré tétetik, hogy 2021-ben is kiírjuk a DalszövegÉrtelmező pályázatot. Idén más szerzők művei következnek! :) Részletek hamarosan ;)

A nyertes pályázókkal a nyeremények átvételét a hangmester@hangmester.hu címen egyeztetik a HANGMESTER.HU kollégái, s terveink szerint az átadáskor LIVE videóban jelentkezünk majd be a HANGMESTER.HU facebook és insta csatornáin.

Tudatos zenehallgatást kívánunk mindenkinek!


B Ó N U S Z !
Horváth Attila az alábbi 22 pályázatot pontozta is és egyéni értékelést is dedikált. Ezeket nem tesszük nyilvánosan közzé, hogy senkit ne bántsunk meg, de kérésre természetesen szívesen elküldjük bárkinek. Ezzel kapcsolatban is a hangmester@hangmester.hu e-mail címre írjatok!


26. - 8 (PO)
39. - 7 (PI)
40. - 9 (PO)
42. - 10 (PI)
45. - 5 (KO)
47. - 4 (PI)
50. - 8 (PO)
51. - 7 (PO)
55. - 5 (PO)
57. - 1 (PO)
59. - 8 (PO)
60. - 10 (KO)
61. - 5 (PO)
64. - 7 (KO)
68. - 9 (KO)
69. - 10 (KO)
70. - 9 (TRB)
71. - 4 (PI)
72. - 2 (PI)
73. - 8 (PI)
81. - 4 (PI)
93. - 6 (PO)

Köszönjük, hogy együtt "játszottunk" 2020-ban, folytatjuk idén is! ;)
HANGMESTER.HU Csapat

HANGMESTER.HU 2021-01-14 17:36 |  #102
KÁRÁSZ ESZTER a dalszövegírásról...



hárfahúrokatpengetazÉlet 2020-12-15 02:07 |  #101
Nagyon szép.Kiváltképp megszólÍtott, megragadt, szétszedett, majd összerakott.Továbbgondolásra serkentett. Gratulálok.
Válasz 'Segedmotoros' hozzászólására (#99)

HANGMESTER.HU 2020-12-01 13:46 |  #100
Köszönjük a Pályázatokat!
Ezzel a 2020-as DalszövegÉrtelmező pályázat nevezési időszaka lezárult. Szuper elemzések érkeztek.
Hónap végén eredményhirdetés és díjátadó!
Addig is hallgassatok sok magyar nyelvú dalt és figyeljetek oda, mit szeretne átadni a dalszövegíró! Csodás és értékes alkotásokkal van tele a magyar pop-rock szakma! ;)

Segedmotoros2020-11-30 18:52 |  #99
ITT ÉS MOST

Vannak azok a ritka megállók, amelyeket megélt jelennek hívhatunk. Amikor egy pillanat súlyosabb a teljes életre kiosztott teher együttesénél, vagy amikor egy perc több színt képes varázsolni az évszakok örök ciklusánál. Esetleg amikor egy szívdobbanás többet ér a többinél. Nem vágyódunk a jövőbe és nem merengünk a múltba, érezzük a létünk.

Valóban létezik ilyen állapot?

Adott térben és időben elhihetjük, hogy kiszakadunk a világ körforgásából és fittyet hányunk az elmúlás és újrakezdés egyensúlyára. Ebben a fázisban saját magunk szerepét túlértékelve felülemelkedünk a mindenségen. Egyszerűbben talán úgy is fogalmazhatunk a “szívünk kiüti az agyunk”. A létező legemberibb dolog de mégsem életképes - az Itt és most pedig éppen erről az állapotról szól.
A mű első soraiból kiderül, hogy az esemény megélésére nem az öröm hanem a veszteség kínálja a lehetőséget. A szöveg nem tagolt, nincs bevezetés sem befejezés, egyből belecsöppenünk egy éppen zajló feszes élethelyzetbe, minimális információt kapva egyéb - az érzelmi állapoton kívüli - körülményekről. Irracionális állapot, fájdalom, amely emberfeletti mértéke fel nem fogható. A halált követő temetést kísérő harangszó sem méltó hozzá. Ez a kín túlmutat a végzeten, azonban mégis egy élő személy fohászában fogalmazódik meg.

Mi indukálhat egy ilyen világok közötti fájdalmat?

Amikor a rövid sorokat olvassuk azt gondolhatjuk, hogy az egész szöveg egyetlen válasz követelésére utal. De lehet–e oly gyötrelmes a döntésre várakozás átmeneti időszaka, ami felülírja magának a döntésnek a kimenetelét? Biztosak lehetünk benne, hogy valóban egy válaszra vár “árts vagy érts; gyűlölj vagy félts”? Nem hinném. Ebben a bizonytalanságban csak logikailag van benne a döntés két pólusa, az újjászületés esélyének nyoma sincs. A fájdalom nem a kételyről, és nem a válasz miatti gyötrődésről szól. A kétely itt maga az elbukás. A harc már véget ért, a kártyalapok kiosztva a győztes és vesztes egyértelműen determinálva van. Ha egy kicsit teret engedünk az agyunknak egyértelműek lesznek a tények. Nem itt, és nem most történik a döntés. Már megtörtént, lezajlott “A kezem rég nem fogja már”. A mélyrepülés nyilvánvaló, az elmúlás amit a két fél nem szinkronban élt meg tetten érhető. Egy hosszabb folyamat utolsó lépcsőjét írja le a dalszöveg. Nincs esély visszatérésre, újrakezdésre itt és most a bukás fájdalmának feldolgozása történik.
Azt gondolom legtöbben szerelmi mondanivalóval rendelkező dalként azonosultak az Itt és most-tal. Én is. A szenvedő fél szerepébe anno teljes generációk képzelhették bele magukat, amint Isten kirekesztett teremtményeként - a második halálként megélt - szerelmi bánat közepette esélytelenül reménykedtek egy már lezárult kapcsolat újraélesztésében. Tévedés volt, nem számít…

Katona Róbert2020-11-29 22:34 |  #98
ORÁL:ELŐHANG/UGYE NEM HISZED EL?/

Kinek mi jut eszébe egy versről? Mi a feladata a versnek? Talán törvény írja elő, hogy „nem írhat bárki verset”? Mi a vers? A vers vagy költemény vagy rímes próza ritmusos művészeti alkotás, melynek közege az emberi beszéd. A költészet tehát az emberi lélek művészi tevékenysége, egy művészeti ág. A vers részben olyan mint az éneklés… Ugyanolyan hangzások vannak, rímek is szerepelnek benne, de nincsen se kotta, se igazi éneklés. A vers keletkezése előtt a papír egy üres vászon: színeket és formákat hozhatunk rajta létre, amilyent akarunk.
A magyar nyelv modern változatát használva már nem írunk vagy beszélünk olyan kiejtéssel mint régen például: „de szíp ez a jány” vagy „Ejj mi a kő tyúkanyó…” Ahogy a magyartanáromat idézem: „Mi magyarok már csak mekegünk, dadogunk eleinkhez képest”.
Gondolatébresztő elmélkedésem után rátérek konkrét feladatomra. Egy pályázati felhívásra vettem magam elé Balázs Fecó Ugye nem hiszed el című dalszövegét, amelyet a zenész 2008-ban alkotott.
A szerző 1951-ben Budapesten született. Rangos művészeti díjak tulajdonosa: Kossuth-díj, Liszt Ferenc-díj. Már ifjú középiskolásként volt saját zenekara, a nevéhez fűződik az első hard-rock zenekar megalapítása Magyarországon. 1978-ban megalakult Korál zenekar hozta meg számára az országos sikert. Talán legnagyobb népszerűséget a Homok a szélben c. dallal aratta az együttes 1981-ben.
Az Ugye nem hiszed el című szerzemény is a népszerű dalok közé sorolható. Az alkotás tartalmát, üzenetét szeretném saját nézőpontomból bemutatni. A dalnak két lírai alanya van: aki elmondja az érzéseit, gondolatait (mondjuk legyen ő egy Fiú), a másik pedig, aki meghallgatja (feltételezzük, hogy ő egy Lány). A dal számomra pozitív érzést közvetít. A szeretetet. Mi emberek egy fajhoz tartozunk: mindannyian érzünk és gondolkodunk. A két lírai alany is ember: érez, szeret és hibázik. Minden ember hibázik, még én is (aki most verset értelmezek). Senkisem tökéletes. Vannak olyan emberek, akik segítenek azoknak, akik hibát követnek el; mások azonban az érzelem hiányával bírnak, idegenként tekintenek embertársaikra.
Miért váltak érzéketlenné az emberek? Sokszor gondolkodom ezen. Keresem az okokat: sokat nélkülöztek gyermekkorukban, bántást kellett elszenvedniük a kortársaiktól, mert ők mások voltak, mások; elveszítették az otthonukat? Miért vagyunk türelmetlenek, indulatosak, bántóak a másik emberrel szemben?
A vers legfőbb motívuma a CSILLAG! És a csillag az a bolygó, a Föld, ahol mi élünk. Mi emberek élünk ezen a bolygón. Mi emberek egymáshoz tartozunk. Soha nem szakadunk el egymástól és mindig segítünk egymásnak a legrosszabb időkben is
A szöveg másik fontos motívuma a HARANG! A harang az idő szimbóluma. A születésünktől a halálunkig zeng és hangzik, amíg meg nem áll és végül elnémul!
A harang csengése néha megkopik és már nem tűnik szépnek. Ha kell, tegyük együtt tisztábbá ezt a harangot!
A dal motívumai között ott van a KÖR! A kör a társadalmi kör szimbóluma! Akár család vagy bármely közösség szimbóluma lehet. Ám sajnos vannak olyan emberek, akik nem tudnak ebbe a körben benne lenni, és a körön kívül vannak. Vannak esetek, hogy az illető személy már annyira magányos vagy csendes, hogy nem tudja elmondani a problémáit, a gondjait. Ezt az állapotot titkolt betegségnek is hívják. Vegyünk egy szigetet. Van maga a sziget és körülötte az óceán.
Ez a sziget és az óceán a társadalmi kör szimbóluma. A Szigeten vagy TE és körülötted meg a családi kör, vagy a közösség. Ha ez az óceán eltűnik, akkor csak te magad vagy ott magányosan és depressziósan. Ennek tünetei elég borzasztóak lehetnek, ha az ember nem tudja szabályozni az érzéseit. Az ember társas lény. Muszáj egy társ/társak, aki(k) minden helyzetben támogatólag állnak melletted.

ELMÚLÁS: ,,Te egyedi, vagy nincs más olyan mint TE!" Te is különleges vagy! Minden ember ezt mondja a másiknak. De vajon valaki komolyan is mondja? Vagy csak muszájból? Tisztelt a kivételnek. Mert vannak. A világunk nemcsak rózsaszín, hanem megvan a sötét oldala. De az átlagembernek ez vagy nem létezik vagy teljesen természetes. Miért kell az erőszakot a vállunkra venni és a megbocsájtást pedig földbe tiporni? Ha egy kicsit körülnéznénk, láthatnánk szebb dolgokat is.

Az ember feladata az, hogy emberként bánjon a másik emberrel: legyen benne empátia. Nem tudjuk minden esetben megmenteni a bajba jutott embert, de a jószóval részese lehetünk az élete jobbra fordulásának.
Mi a tanulsága a fent megfogalmazottaknak? Ebben a világban mi emberek egyenlőek vagyunk. Vannak olyan emberek, akik mások mint az átlag (betegek, kövérek, magasak, alacsonyak, nem fehér a bőrük színe…), akkor is közénk tartoznak. Ha megértéssel vagyunk egymás iránt, akkor még van esélyünk egy békés, szeretetteljes világban élni. Fontos a dal üzenete, hiszen azt közvetíti, hogy minden ember egyenként nagyon-nagyon értékes.

Katona Róbert2020-11-29 22:34 |  #97
ORÁL:ELŐHANG/UGYE NEM HISZED EL?/

Kinek mi jut eszébe egy versről? Mi a feladata a versnek? Talán törvény írja elő, hogy „nem írhat bárki verset”? Mi a vers? A vers vagy költemény vagy rímes próza ritmusos művészeti alkotás, melynek közege az emberi beszéd. A költészet tehát az emberi lélek művészi tevékenysége, egy művészeti ág. A vers részben olyan mint az éneklés… Ugyanolyan hangzások vannak, rímek is szerepelnek benne, de nincsen se kotta, se igazi éneklés. A vers keletkezése előtt a papír egy üres vászon: színeket és formákat hozhatunk rajta létre, amilyent akarunk.
A magyar nyelv modern változatát használva már nem írunk vagy beszélünk olyan kiejtéssel mint régen például: „de szíp ez a jány” vagy „Ejj mi a kő tyúkanyó…” Ahogy a magyartanáromat idézem: „Mi magyarok már csak mekegünk, dadogunk eleinkhez képest”.
Gondolatébresztő elmélkedésem után rátérek konkrét feladatomra. Egy pályázati felhívásra vettem magam elé Balázs Fecó Ugye nem hiszed el című dalszövegét, amelyet a zenész 2008-ban alkotott.
A szerző 1951-ben Budapesten született. Rangos művészeti díjak tulajdonosa: Kossuth-díj, Liszt Ferenc-díj. Már ifjú középiskolásként volt saját zenekara, a nevéhez fűződik az első hard-rock zenekar megalapítása Magyarországon. 1978-ban megalakult Korál zenekar hozta meg számára az országos sikert. Talán legnagyobb népszerűséget a Homok a szélben c. dallal aratta az együttes 1981-ben.
Az Ugye nem hiszed el című szerzemény is a népszerű dalok közé sorolható. Az alkotás tartalmát, üzenetét szeretném saját nézőpontomból bemutatni. A dalnak két lírai alanya van: aki elmondja az érzéseit, gondolatait (mondjuk legyen ő egy Fiú), a másik pedig, aki meghallgatja (feltételezzük, hogy ő egy Lány). A dal számomra pozitív érzést közvetít. A szeretetet. Mi emberek egy fajhoz tartozunk: mindannyian érzünk és gondolkodunk. A két lírai alany is ember: érez, szeret és hibázik. Minden ember hibázik, még én is (aki most verset értelmezek). Senkisem tökéletes. Vannak olyan emberek, akik segítenek azoknak, akik hibát követnek el; mások azonban az érzelem hiányával bírnak, idegenként tekintenek embertársaikra.
Miért váltak érzéketlenné az emberek? Sokszor gondolkodom ezen. Keresem az okokat: sokat nélkülöztek gyermekkorukban, bántást kellett elszenvedniük a kortársaiktól, mert ők mások voltak, mások; elveszítették az otthonukat? Miért vagyunk türelmetlenek, indulatosak, bántóak a másik emberrel szemben?
A vers legfőbb motívuma a CSILLAG! És a csillag az a bolygó, a Föld, ahol mi élünk. Mi emberek élünk ezen a bolygón. Mi emberek egymáshoz tartozunk. Soha nem szakadunk el egymástól és mindig segítünk egymásnak a legrosszabb időkben is
A szöveg másik fontos motívuma a HARANG! A harang az idő szimbóluma. A születésünktől a halálunkig zeng és hangzik, amíg meg nem áll és végül elnémul!
A harang csengése néha megkopik és már nem tűnik szépnek. Ha kell, tegyük együtt tisztábbá ezt a harangot!
A dal motívumai között ott van a KÖR! A kör a társadalmi kör szimbóluma! Akár család vagy bármely közösség szimbóluma lehet. Ám sajnos vannak olyan emberek, akik nem tudnak ebbe a körben benne lenni, és a körön kívül vannak. Vannak esetek, hogy az illető személy már annyira magányos vagy csendes, hogy nem tudja elmondani a problémáit, a gondjait. Ezt az állapotot titkolt betegségnek is hívják. Vegyünk egy szigetet. Van maga a sziget és körülötte az óceán.
Ez a sziget és az óceán a társadalmi kör szimbóluma. A Szigeten vagy TE és körülötted meg a családi kör, vagy a közösség. Ha ez az óceán eltűnik, akkor csak te magad vagy ott magányosan és depressziósan. Ennek tünetei elég borzasztóak lehetnek, ha az ember nem tudja szabályozni az érzéseit. Az ember társas lény. Muszáj egy társ/társak, aki(k) minden helyzetben támogatólag állnak melletted.

ELMÚLÁS: ,,Te egyedi, vagy nincs más olyan mint TE!" Te is különleges vagy! Minden ember ezt mondja a másiknak. De vajon valaki komolyan is mondja? Vagy csak muszájból? Tisztelt a kivételnek. Mert vannak. A világunk nemcsak rózsaszín, hanem megvan a sötét oldala. De az átlagembernek ez vagy nem létezik vagy teljesen természetes. Miért kell az erőszakot a vállunkra venni és a megbocsájtást pedig földbe tiporni? Ha egy kicsit körülnéznénk, láthatnánk szebb dolgokat is.

Az ember feladata az, hogy emberként bánjon a másik emberrel: legyen benne empátia. Nem tudjuk minden esetben megmenteni a bajba jutott embert, de a jószóval részese lehetünk az élete jobbra fordulásának.
Mi a tanulsága a fent megfogalmazottaknak? Ebben a világban mi emberek egyenlőek vagyunk. Vannak olyan emberek, akik mások mint az átlag (betegek, kövérek, magasak, alacsonyak, nem fehér a bőrük színe…), akkor is közénk tartoznak. Ha megértéssel vagyunk egymás iránt, akkor még van esélyünk egy békés, szeretetteljes világban élni. Fontos a dal üzenete, hiszen azt közvetíti, hogy minden ember egyenként nagyon-nagyon értékes.

Katona Róbert2020-11-29 22:18 |  #96
KORÁL:ELŐHANG/UGYE NEM HISZED EL?/

Kinek mi jut eszébe egy versről? Mi a feladata a versnek? Talán törvény írja elő, hogy „nem írhat bárki verset”? Mi a vers? A vers vagy költemény vagy rímes próza ritmusos művészeti alkotás, melynek közege az emberi beszéd. A költészet tehát az emberi lélek művészi tevékenysége, egy művészeti ág. A vers részben olyan mint az éneklés… Ugyanolyan hangzások vannak, rímek is szerepelnek benne, de nincsen se kotta, se igazi éneklés. A vers keletkezése előtt a papír egy üres vászon: színeket és formákat hozhatunk rajta létre, amilyent akarunk.
A magyar nyelv modern változatát használva már nem írunk vagy beszélünk olyan kiejtéssel mint régen például: „de szíp ez a jány” vagy „Ejj mi a kő tyúkanyó…” Ahogy a magyartanáromat idézem: „Mi magyarok már csak mekegünk, dadogunk eleinkhez képest”.
Gondolatébresztő elmélkedésem után rátérek konkrét feladatomra. Egy pályázati felhívásra vettem magam elé Balázs Fecó Ugye nem hiszed el című dalszövegét, amelyet a zenész 2008-ban alkotott.
A szerző 1951-ben Budapesten született. Rangos művészeti díjak tulajdonosa: Kossuth-díj, Liszt Ferenc-díj. Már ifjú középiskolásként volt saját zenekara, a nevéhez fűződik az első hard-rock zenekar megalapítása Magyarországon. 1978-ban megalakult Korál zenekar hozta meg számára az országos sikert. Talán legnagyobb népszerűséget a Homok a szélben c. dallal aratta az együttes 1981-ben.
Az Ugye nem hiszed el című szerzemény is a népszerű dalok közé sorolható. Az alkotás tartalmát, üzenetét szeretném saját nézőpontomból bemutatni. A dalnak két lírai alanya van: aki elmondja az érzéseit, gondolatait (mondjuk legyen ő egy Fiú), a másik pedig, aki meghallgatja (feltételezzük, hogy ő egy Lány). A dal számomra pozitív érzést közvetít. A szeretetet. Mi emberek egy fajhoz tartozunk: mindannyian érzünk és gondolkodunk. A két lírai alany is ember: érez, szeret és hibázik. Minden ember hibázik, még én is (aki most verset értelmezek). Senkisem tökéletes. Vannak olyan emberek, akik segítenek azoknak, akik hibát követnek el; mások azonban az érzelem hiányával bírnak, idegenként tekintenek embertársaikra.
Miért váltak érzéketlenné az emberek? Sokszor gondolkodom ezen. Keresem az okokat: sokat nélkülöztek gyermekkorukban, bántást kellett elszenvedniük a kortársaiktól, mert ők mások voltak, mások; elveszítették az otthonukat? Miért vagyunk türelmetlenek, indulatosak, bántóak a másik emberrel szemben?
A vers legfőbb motívuma a CSILLAG! És a csillag az a bolygó, a Föld, ahol mi élünk. Mi emberek élünk ezen a bolygón. Mi emberek egymáshoz tartozunk. Soha nem szakadunk el egymástól és mindig segítünk egymásnak a legrosszabb időkben is
A szöveg másik fontos motívuma a HARANG! A harang az idő szimbóluma. A születésünktől a halálunkig zeng és hangzik, amíg meg nem áll és végül elnémul!
A harang csengése néha megkopik és már nem tűnik szépnek. Ha kell, tegyük együtt tisztábbá ezt a harangot!
A dal motívumai között ott van a KÖR! A kör a társadalmi kör szimbóluma! Akár család vagy bármely közösség szimbóluma lehet. Ám sajnos vannak olyan emberek, akik nem tudnak ebbe a körben benne lenni, és a körön kívül vannak. Vannak esetek, hogy az illető személy már annyira magányos vagy csendes, hogy nem tudja elmondani a problémáit, a gondjait. Ezt az állapotot titkolt betegségnek is hívják. Vegyünk egy szigetet. Van maga a sziget és körülötte az óceán.
Ez a sziget és az óceán a társadalmi kör szimbóluma. A Szigeten vagy TE és körülötted meg a családi kör, vagy a közösség. Ha ez az óceán eltűnik, akkor csak te magad vagy ott magányosan és depressziósan. Ennek tünetei elég borzasztóak lehetnek, ha az ember nem tudja szabályozni az érzéseit. Az ember társas lény. Muszáj egy társ/társak, aki(k) minden helyzetben támogatólag állnak melletted.

ELMÚLÁS: ,,Te egyedi, vagy nincs más olyan mint TE!" Te is különleges vagy! Minden ember ezt mondja a másiknak. De vajon valaki komolyan is mondja? Vagy csak muszájból? Tisztelt a kivételnek. Mert vannak. A világunk nemcsak rózsaszín, hanem megvan a sötét oldala. De az átlagembernek ez vagy nem létezik vagy teljesen természetes. Miért kell az erőszakot a vállunkra venni és a megbocsájtást pedig földbe tiporni? Ha egy kicsit körülnéznénk, láthatnánk szebb dolgokat is.

Az ember feladata az, hogy emberként bánjon a másik emberrel: legyen benne empátia. Nem tudjuk minden esetben megmenteni a bajba jutott embert, de a jószóval részese lehetünk az élete jobbra fordulásának.
Mi a tanulsága a fent megfogalmazottaknak? Ebben a világban mi emberek egyenlőek vagyunk. Vannak olyan emberek, akik mások mint az átlag (betegek, kövérek, magasak, alacsonyak, nem fehér a bőrük színe…), akkor is közénk tartoznak. Ha megértéssel vagyunk egymás iránt, akkor még van esélyünk egy békés, szeretetteljes világban élni. Fontos a dal üzenete, hiszen azt közvetíti, hogy minden ember egyenként nagyon-nagyon értékes.

szabo2020-11-29 18:13 |  #95
Horváth Attila: Itt és most
Pályázó: Korozs Hajnalka

Bár Horváth Attila több hangszeren is játszik és fiatal korában még saját zenekara is volt mégis dalszövegíróként említjük nevét. Rengeteg magyar slágert köszönhetünk neki, éveken át több generáció énekelte együtt sorait Charlie, Cserháti Zsuzsa, Korál koncerten, de írt dalokat Kovács Katinak, Koncz Zsuzsának, Tóth Verának sőt Zámbó Jimmy-nek is.
A pályázat során választható dalszövegek közül én az 1989-ben megjelent és Pokolgép által előadott: ”Itt és most” szövegelemzését választottam, mivel igen mély tartalommal bír.
Ez a mű számomra egy ima. Egy kétségbeesett, sok mindent megélt, szenvedő ember kemény szavakba öntött imája, aki utolsó hitmorzsáiba kapaszkodva fordul Istenhez, hogy itt és most történjen változás. Egy változás, amely vagy az egyik, vagy a másik irányba fordítja a sorsát. A sorokból ugyan nem derül ki, hogy hogyan jutott el eddig, mi volt ennek a végső kiáltásnak a kiváltója, de a szövegből megtudjuk, hogy egy olyan emberről van szó, aki már egyszer elfordult Istentől, de végül visszatért hozzá, hisz szemrehányón teszi fel a költői kérdést „Milyen Isten képes rá, hogy kétszer is elveszítsen?” Reméli azonban, hogy Isten szereti Őt, hiszen ha szeretünk valakit, mindent megteszünk érte, hogy el ne veszítsük, majd a következő sorokban mégis azt kéri, „hagyjon el, hagyjon így, ne büntessen, hogy higgyem”. A Bibliában számos olyan történtet van, melyben azt olvashatjuk, hogy az élet nehézségei valójában az Istenbe vetett hit próbatételei.
A következő gondolatok azt erősítik meg, hogy régóta úgy érzi már, Isten elhagyta Őt és teljesen magára maradt. Talán az életben sincs már kinek „panaszkodnia”, éppen ezért már nem érdekli a jövő. Változást akar, döntést a sorsát illetően, nem ígéretet, nem reményt, hisz már úgy érzi az sincs neki. Csak az itt és csak a most számít, mert elérte tűrőképességének, erejének a végét. A versben már Istenhez sem tud úgy szólni, ahogy egy hívőnek kéne. Kemény hangú felszólító, mondatokban mondja monológját, minden sallangtól mentesen.
A vers közepén lévő mondatban minden benne van „A harangok másért szólnak”. Bár a harangozási szokások eltérőek, de általában elmondható, hogy a harangszó Isten dicsőségét hirdeti. A versben való megfogalmazás viszont arra utal, amikor valakiért harangoznak, hiszen több helyen a lélekharang jelezte, ha valaki elhunyt, jelen esetben ez akár lehet a hitének, Istennek halálát szimbolizálva, hisz ha, de másként értelmezve akár magára, lelkének halálára is gondhatott a szenvedő.
Ezzel a mondattal a vers formát is vált, és a második részben egymást váltják a rövid felszólító mondatok, melyek pattogós ritmust adnak a versnek. Tartalmukat tekintve egyszer tolja el magát Istentől, egyszer kapaszkodik bele, nem tudja már eldönteni, mit is akar, és az olvasót is összezavarja. Azonban az utolsó mondata választ ad „Törődj velem itt és most, hogy el ne késs.” Bízik tehát benne, hogy Isten még mindig szereti, és nem engedi elveszni.
A vers mondanivalója egy lelki válságban lévő ember tipródása, hittel, Istennel kapcsolatos tartalma a rendszerváltás idején is vékony jég, ismerve a korábbi Kádár korszak valláspolitikáját, de a sorok, mély hitről tesznek tanúbizonyságot.


szabo2020-11-29 18:12 |  #94
Horváth Attila: Itt és most
Pályázó: Korozs Hajnalka

Bár Horváth Attila több hangszeren is játszik és fiatal korában még saját zenekara is volt mégis dalszövegíróként említjük nevét. Rengeteg magyar slágert köszönhetünk neki, éveken át több generáció énekelte együtt sorait Charlie, Cserháti Zsuzsa, Korál koncerten, de írt dalokat Kovács Katinak, Koncz Zsuzsának, Tóth Verának sőt Zámbó Jimmy-nek is.
A pályázat során választható dalszövegek közül én az 1989-ben megjelent és Pokolgép által előadott: ”Itt és most” szövegelemzését választottam, mivel igen mély tartalommal bír.
Ez a mű számomra egy ima. Egy kétségbeesett, sok mindent megélt, szenvedő ember kemény szavakba öntött imája, aki utolsó hitmorzsáiba kapaszkodva fordul Istenhez, hogy itt és most történjen változás. Egy változás, amely vagy az egyik, vagy a másik irányba fordítja a sorsát. A sorokból ugyan nem derül ki, hogy hogyan jutott el eddig, mi volt ennek a végső kiáltásnak a kiváltója, de a szövegből megtudjuk, hogy egy olyan emberről van szó, aki már egyszer elfordult Istentől, de végül visszatért hozzá, hisz szemrehányón teszi fel a költői kérdést „Milyen Isten képes rá, hogy kétszer is elveszítsen?” Reméli azonban, hogy Isten szereti Őt, hiszen ha szeretünk valakit, mindent megteszünk érte, hogy el ne veszítsük, majd a következő sorokban mégis azt kéri, „hagyjon el, hagyjon így, ne büntessen, hogy higgyem”. A Bibliában számos olyan történtet van, melyben azt olvashatjuk, hogy az élet nehézségei valójában az Istenbe vetett hit próbatételei.
A következő gondolatok azt erősítik meg, hogy régóta úgy érzi már, Isten elhagyta Őt és teljesen magára maradt. Talán az életben sincs már kinek „panaszkodnia”, éppen ezért már nem érdekli a jövő. Változást akar, döntést a sorsát illetően, nem ígéretet, nem reményt, hisz már úgy érzi az sincs neki. Csak az itt és csak a most számít, mert elérte tűrőképességének, erejének a végét. A versben már Istenhez sem tud úgy szólni, ahogy egy hívőnek kéne. Kemény hangú felszólító, mondatokban mondja monológját, minden sallangtól mentesen.
A vers közepén lévő mondatban minden benne van „A harangok másért szólnak”. Bár a harangozási szokások eltérőek, de általában elmondható, hogy a harangszó Isten dicsőségét hirdeti. A versben való megfogalmazás viszont arra utal, amikor valakiért harangoznak, hiszen több helyen a lélekharang jelezte, ha valaki elhunyt, jelen esetben ez akár lehet a hitének, Istennek halálát szimbolizálva, hisz ha, de másként értelmezve akár magára, lelkének halálára is gondhatott a szenvedő.
Ezzel a mondattal a vers formát is vált, és a második részben egymást váltják a rövid felszólító mondatok, melyek pattogós ritmust adnak a versnek. Tartalmukat tekintve egyszer tolja el magát Istentől, egyszer kapaszkodik bele, nem tudja már eldönteni, mit is akar, és az olvasót is összezavarja. Azonban az utolsó mondata választ ad „Törődj velem itt és most, hogy el ne késs.” Bízik tehát benne, hogy Isten még mindig szereti, és nem engedi elveszni.
A vers mondanivalója egy lelki válságban lévő ember tipródása, hittel, Istennel kapcsolatos tartalma a rendszerváltás idején is vékony jég, ismerve a korábbi Kádár korszak valláspolitikáját, de a sorok, mély hitről tesznek tanúbizonyságot.


szabo2020-11-29 18:12 |  #93
Horváth Attila: Itt és most
Pályázó: Korozs Hajnalka

Bár Horváth Attila több hangszeren is játszik és fiatal korában még saját zenekara is volt mégis dalszövegíróként említjük nevét. Rengeteg magyar slágert köszönhetünk neki, éveken át több generáció énekelte együtt sorait Charlie, Cserháti Zsuzsa, Korál koncerten, de írt dalokat Kovács Katinak, Koncz Zsuzsának, Tóth Verának sőt Zámbó Jimmy-nek is.
A pályázat során választható dalszövegek közül én az 1989-ben megjelent és Pokolgép által előadott: ”Itt és most” szövegelemzését választottam, mivel igen mély tartalommal bír.
Ez a mű számomra egy ima. Egy kétségbeesett, sok mindent megélt, szenvedő ember kemény szavakba öntött imája, aki utolsó hitmorzsáiba kapaszkodva fordul Istenhez, hogy itt és most történjen változás. Egy változás, amely vagy az egyik, vagy a másik irányba fordítja a sorsát. A sorokból ugyan nem derül ki, hogy hogyan jutott el eddig, mi volt ennek a végső kiáltásnak a kiváltója, de a szövegből megtudjuk, hogy egy olyan emberről van szó, aki már egyszer elfordult Istentől, de végül visszatért hozzá, hisz szemrehányón teszi fel a költői kérdést „Milyen Isten képes rá, hogy kétszer is elveszítsen?” Reméli azonban, hogy Isten szereti Őt, hiszen ha szeretünk valakit, mindent megteszünk érte, hogy el ne veszítsük, majd a következő sorokban mégis azt kéri, „hagyjon el, hagyjon így, ne büntessen, hogy higgyem”. A Bibliában számos olyan történtet van, melyben azt olvashatjuk, hogy az élet nehézségei valójában az Istenbe vetett hit próbatételei.
A következő gondolatok azt erősítik meg, hogy régóta úgy érzi már, Isten elhagyta Őt és teljesen magára maradt. Talán az életben sincs már kinek „panaszkodnia”, éppen ezért már nem érdekli a jövő. Változást akar, döntést a sorsát illetően, nem ígéretet, nem reményt, hisz már úgy érzi az sincs neki. Csak az itt és csak a most számít, mert elérte tűrőképességének, erejének a végét. A versben már Istenhez sem tud úgy szólni, ahogy egy hívőnek kéne. Kemény hangú felszólító, mondatokban mondja monológját, minden sallangtól mentesen.
A vers közepén lévő mondatban minden benne van „A harangok másért szólnak”. Bár a harangozási szokások eltérőek, de általában elmondható, hogy a harangszó Isten dicsőségét hirdeti. A versben való megfogalmazás viszont arra utal, amikor valakiért harangoznak, hiszen több helyen a lélekharang jelezte, ha valaki elhunyt, jelen esetben ez akár lehet a hitének, Istennek halálát szimbolizálva, hisz ha, de másként értelmezve akár magára, lelkének halálára is gondhatott a szenvedő.
Ezzel a mondattal a vers formát is vált, és a második részben egymást váltják a rövid felszólító mondatok, melyek pattogós ritmust adnak a versnek. Tartalmukat tekintve egyszer tolja el magát Istentől, egyszer kapaszkodik bele, nem tudja már eldönteni, mit is akar, és az olvasót is összezavarja. Azonban az utolsó mondata választ ad „Törődj velem itt és most, hogy el ne késs.” Bízik tehát benne, hogy Isten még mindig szereti, és nem engedi elveszni.
A vers mondanivalója egy lelki válságban lévő ember tipródása, hittel, Istennel kapcsolatos tartalma a rendszerváltás idején is vékony jég, ismerve a korábbi Kádár korszak valláspolitikáját, de a sorok, mély hitről tesznek tanúbizonyságot.


Oszi 2020-11-28 23:34 |  #92
Bocsi, a 91. sz. értelmezésből kimaradt:
John Donne szövegének "Imák felmerülő alkalmakra XVII. elmélkedés" magyar fordítását az alábbi weboldalon találtam meg:
http://ujnautilus.info/ohn-donne-imak-xvii-elmelkedes
A bejegyzés Kőszeghy Annától származik.
Vass János

Oszi 2020-11-28 23:24 |  #91
Pályázó neve: Vass János

Választott dalszöveg: Előhang (Ugye nem hiszed el?) Horváth Attila Pokolgép

Dalszöveg értelmezés:

Keletkezés

1993-ban jelent meg a Balázs Ferenc és a Korál című nagylemez, melynek egyik dala az Előhang (Ugye nem hiszed el?). A dal szövegét Horváth Attila írta, akit Balázs Fecó a Korál láthatatlan tagjának nevezett. Az együttes 1986 és 1997 között nem koncertezett, ez egy stúdióalbum, ami nem kapott nagy nyilvánosságot. Talán ez is oka lehet, hogy az „Előhang” Horváth Attila kevéssé ismert dalszövegei közé tartozik.

Társadalmi háttér

A dal szempontjából két tényezőt érdemes megemlíteni. Az első tényező: a három évvel korábban bekövetkezett rendszerváltás kifejezett hatással volt a társadalmi értékrendre. Míg a szocialista rendszerben a közösség (melynek a tagok alá voltak rendelve) szerepét tekintették elsődlegesnek a társadalmi folyamatokban, a 90-től kialakuló polgári társadalomban felértékelődött az egyén szerepe. Fontosabb idetartozó eszmék: minden személy megismételhetetlen, mindenki önálló, teljes világ, mindenki fontos része a társadalomnak.

A másik tényező az ezoterikus gondolkodás. Már a beat korszakban megjelentek a nyugati társadalmakban a keleti filozófiák, de akkor még külön entitásokként (pl. buddhizmus, hinduizmus, taóizmus). Később európai eredetű tanítások is kezdtek terjedni, csatlakozva ehhez (pl. a Rudolf Steiner-féle antropozófia). A nyolcvanas évek végén megkezdődött a nézetek keveredése, majd az így kialakuló ezoterikus irányzatok szélesebb körben való elterjedése. Az ezotéria később sem vált egységessé, a különböző (könyv)szerzők, tanítómesterek tanítása lazán kapcsolódott egymással. Fontosabb elemei: minden összefüggése mindennel (holisztikus világ) a létforgatag (születés és halál körforgása, szamszára), a cselekedetek visszahatása a cselekvőre (karma).

Mindkét tényezőben jelen van, de különböző értelmezéssel, hogy az egyén bármit meg tud valósítani.

Részletes elemzés

A Korál együttesben ebben az időben a hard rock mellett egyre inkább helyet kaptak lírai hangvételű dalok, ez is azok közül való.

A szerző a társadalmi háttérben említett hét elem hangulatát adja vissza, ami elég nehéz feladat egy rövid dalban, de tanúi lehetünk, hogy sikerrel megoldotta.

A második sor „Minden harang érted is szól.” utalás Hemingway regényére, amely tovább utal John Donne 1624-ben megjelent művére: Imák felmerülő alkalmakra XVII. elmélkedés. Az idézet: „Ezért soha ne küldess, kiért szól a harang: hiszen teérted.” Érdemes a szerző nevét megjegyeznünk, mert még többször előkerül az értelmezés során, több párhuzam is van az ő műve és jelen mű között. Ő természetesen az akkori módon fogalmazta meg azokat a gondolatokat, amit Horváth Attila a mai kornak megfelelően. A következő három sor „Minden történetnek része vagy,/Legyen bármi, legyen bárhol,/Soha semmi nincs túl távol” a holisztikus világra utal. A versszak hatodik sora „És körbezár, még ha nem is középen állsz.” érdekes kiugrás a hangulatból, a rajongók közt jelenlevő excentrikus személyeknek ad bíztatást, rájuk is vonatkozik a téma.

A második versszakban megjelenik az alapelv, az egyén bármit meg tud valósítani: „Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad”, majd az ezoterikus elvek megfogalmazása következik. A második sor „Minden összeér az ég alatt,” a holisztikus világ, a harmadik „a körforgásnak része vagy” a szamszára, a negyedik és az ötödik „Amit mérgezel, az mérgez,/Amit érzel, az téged érez,” a karma. A hatodik sor „Amit megérintesz, az kapcsol valahová.” ismét egy kiugrás a hangulatból, leginkább az élet folyamán kialakuló újabb és újabb kihívásokról lehet szó, ha valami újjal kapcsolatba kerülünk, az újabb feladatot hoz.

A refrén a második versszakhoz hasonlóan az egyén korlátlan képességével kezdődik „Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz?”, de míg a második versszakban ez bíztatás volt, itt defenzívnek érzem. Utána viszont ezúttal az egyén tulajdonságai következnek. Második sor: „Nélküled másképpen volna ez az egész!” mindenki fontos része a társadalomnak, harmadik, negyedik sor: „És, ha jön az idő, amikor már nem leszel,/Veled is egy egész világ múlik el.” mindenki önálló, teljes világ és mindhárom sorban benne van: minden személy megismételhetetlen.

A harmadik versszak második sora kicsit máshogy ismétli az első versszak második sorát „Minden harang érted szól”. Az „is” elmaradása fokozásnak tekinthető. A következő három sor „Minden dalban ott vagy már/Ami él, az össze van kötve/Minden élettel mindörökre” ismét a holisztikus világról szól. Ugyanakkor az „Ami él az össze van kötve/Minden élettel mindörökre” részhez magától adódik a John Donne idézet: „ha temet, az engem is érint; az egész emberiség egy szerzőtől való”
Az utolsó sor ismét egyfajta kiugrás, az eddigi összekötöttséggel ellentétben éppen az elkülönülés. Viszont a sor második fele „akkor is ölel az óceán” azt jelenti, hogy nem lehet elkülönülni, mindig van környezetünk, akivel kapcsolatban vagyunk. Erre mondja John Donne, hogy „Senki sem sziget önmagában.”

A refrén négyszeri ismétlése leginkább az ezoterikus eszmékkel meghonosodott mantrázásra emlékeztet.

A dalszöveg zenei kíséret nélkül, önmagában is élvezhető, ami kivételesnek tekinthető a könnyűzenében.

Utóirat:
A dalnak szomorú aktualitást adott, hogy tegnap elhunyt Balázs Fecó. Emlékezzünk hát rá egy szép, ebből a dalból vett idézettel:
„És, ha jön az idő, amikor már nem leszel,
Veled is egy egész világ múlik el.”

Oszi 2020-11-27 21:42 |  #90
Pályázó neve: Vass János

Választott dalszöveg: Itt és most Horváth Attila Pokolgép

Dalszöveg értelmezés:

Keletkezés
A Pokolgép együttes harmadik nagylemeze az Éjszakai bevetés 1989-ben készült el. Ezen a lemezen található az Itt és most. Míg az első két lemezen a dalszövegek többségét Nagy Feró írta, itt megjelent Horváth Attila is.

Társadalmi háttér
A nyolcvanas évek végére a szocialista korszak a végéhez közeledett. Sokat lazult az ideológia. Ennek egyik eleme volt, hogy a korábbi vallásellenesség megszűnt. Sok fiatal figyelme fordult Isten felé. Ugyanakkor ezeknek a fiataloknak fenntartásaik voltak az akkori egyházakkal és ezek papjaival szemben. Ennek következtében nem az egyházak szervezetein belül igyekeztek megismerni a hitet, hanem azokon kívül, „autodidakta” módon. Önállóan keresték a válaszokat a kérdéseikre (ha van Isten és szeret bennünket, miért szenvedünk? Miért van bűn? Miért ilyen a világ amilyen?). Ezt az elkeseredetten kereső, nem találó, de mégis reménykedő hangulatot ragadja meg a dalszöveg.

Részletes értelmezés
Az első sor „csak az itt, csak a most” egy fontos elvre, a jelenben való élésre utal. Kissé ugyan távolról, de a Miatyánk üzenetét „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” érezhetjük benne, a heavy metál nyelvezetére lefordítva, a fiatalokra jellemző türelmetlenséggel. A következő sor „A máskor, a máshol nincsen.” ezt magyarázza.
Az ezután következő két sor felveti azt a kérdést, ami aztán végigvonul az egész alkotáson, hol fokozódva, hol más irányból közelítve: „Milyen Isten képes rá,/Hogy kétszer is elveszítsem?” Mi lehet ez a két elvesztés? A második egyértelmű, a jelenben történő vívódás egyik kimenetele lehet Isten elvesztése. Az elsőre két magyarázatot is találhatunk: szólhat arról is, hogy valaki beleszületett egy olyan társadalomba, ahol az ateista nevelés volt elterjedve, tehát kezdettől fogva Isten nélkül nőtt fel. A második lehetőség szerint a gyermekkor-felnőttkor váltásakor a gyermeki tiszta lélek megszűnt, majd az új személyiségre egyáltalán nem volt jellemző a tisztaság. Véleményem szerint mindkettő benne van a versben. Az első veszteséget a sors hozta így, de a második, a felnőttkori tudatos.
„Hagyjon el, hagyjon így/Ne büntessen, hogy higgyem”. Ez a konfliktushelyzet a legfontosabb része az egész versnek. Mit érez a fiatal büntetésnek, miért kívánja, hogy Isten elhagyja? Talán egy nagy szerelemhez lehetne az éppen feltámadó hitet hasonlítani. Egyrészt ez egy gyönyörű érzés, másrészt, aki igazán szerelmes, az szenved is (nem láthatja olyan gyakran a kedvesét, amilyen gyakran szeretné, kétségei vannak, hogy a másik is szereti-e őt, stb., de leginkább az a baj, hogy az egész élete a feje tetejére állt). A zaklatottságot, amivel ez az élethelyzet jár, tekinti büntetésnek. Első gondolata, hogy Isten hagyja őt el. Viszont az utolsó két szó: „hogy higgyem” mégis azt a kívánságot fejezi ki, hogy szeretné, ha ez folytatódna. A lelki változás lassan bontakozik ki, a vallásosság kezdeti szintjén a türelmetlen fiatal rocker még nem gondolta végig, hogy az, aki az örökkévalóságot átlátja, annak a „most”-ról is más fogalmai vannak.

„Tegye most, ha gondol rám,/De holnap már ne segítsen.” Ismét az itt és most gondolata. Másik oldalról a korábban említett első elvesztés két oldalára is utal. A kisgyereknek fontos, hogy érezze, hogy szülei akkor is gondolnak rá, ha nincsenek vele (Szülő: vettem neked egy csokit, mert már akkor is eszembe jutottál, mielőtt hazajöttem.), a serdülőkorban és a felnőtt élet kezdetén fontos, hogy legyen valaki, akivel meg lehet beszélni a problémákat.
„Hagyjon el, hagyjon így/Ne áltasson, hogy szeret./A kezem rég nem fogja már./Panaszkodnom nincs kinek.” Az első sor szó szerinti ismétlése az előző négysoros szakasznak, a továbbiak a gondolatot ismétlik, egyre kevésbé párhuzamosan. Az előző rész második sora hitről ír, ez szeretetről, a hit inkább intellektuális, a szeretet inkább érzelmi. Vagyis az értelem és az érzelem egyaránt zaklatott. A következő két sor itt is az első elutasítás gyermekkori és ifjúkori vonatkozásáról szól. A kisgyereknek kell a kezét fogni, az ifjúnak kell megbeszélni valakivel a panaszait.
A következő négysoros szakaszból „Nem érdekel, mit ígér,/És nem érdekel a holnap./Csak az itt, csak a most,/A harangok másért szólnak.” az első három sor az eddigieket foglalja össze, különösebb magyarázatot nem igényel. A negyedik sor levonja a következtetést.
Ernest Hemigway Akiért a harang szól című regényének mottójára utal. A hős, Robert Jordan a történet végén életét áldozza, hős lesz. Itt nincs hős csak egy útkereső, aki szeretné megkapni a választ, de egyre kevésbé hiszi, hogy megtalálja.
Ami ezután jön, arról az jut eszembe, amikor egy katolikus hívő bemegy a templomba, leül az utolsó sor szélére, előveszi a rózsafüzérét és elkezdi ismételni az imádságait. Négyszer ismétlődik a záró gondolat. Különbség, hogy a keresztény imádságok elcsendesítik a nyugtalan lelket, a heavy metal hatása viszont éppen ellenkező. Az azonosság és a különbség együttesének diszharmóniája zaklat. Az azonosság: minden sorban ismétlődik a „most kell”. Ugyanannak a néhány szónak az ismétlése akár le is csendesíthetne, de ez itt éppen a türelmetlenségre utal, ami miatt mégsem csillapító hatású. A különbség: soronként ellentétes szavak követik egymást a „most kell” után, árts-érts, illetve gyűlölj-félts. Ezek itt, ebben a szövegkörnyezetben ellentéteket jelentenek, de önmagukban nem pontosan egymás ellentétei. Majd a cím ismétlése után következik a kétségbeesett kiáltás: „el ne késs.” Miről lehet itt elkésni? Ha Isten elkésik, az útkereső elvesztheti a még éppen csak kialakuló hitét, de ez az, amit nem szeretne.
Az Itt és most a Pokolgép zenekar legsikeresebb dalainak egyike. A siker egyik tényezője éppen az lehetett, hogy amikor elkészült, fiatalok ezrei tudtak azonosulni a benne elhangzó gondolatokkal.

Oszi 2020-11-26 23:11 |  #89
Pályázó neve: Vass János

Választott dalszöveg: Kóbor angyal Horváth Attila PIRAMIS

Dalszöveg értelmezés:

Keletkezés
A dalszöveg 1979-ben készült, az ekkor kiadott Piramis III. nagylemezen szerepel. Bár önállóan is nagyszerű alkotás, nehéz lenne különválasztani a hozzá kapcsolódó zenétől és a dalt megszólaltató Piramis együttestől illetve annak tagjaitól.

Társadalmi háttér
A hatvanas évek lázadó ifjúsága ekkor már nem volt a régi. Tagjai gyerekeket neveltek és kiderült, hogy szülőként konzervatívabbak, mint az általuk kritizált korábbi nemzedékek. Beépültek a társadalomba is, fiatalon betöltötték a fontosabb kulcspozíciókat, döntéshozó és irányító szerepeket. A társadalmi értékrendet már ők határozták meg, ami ugyan kicsit lazább volt, mint korábban, de a hozzá való ragaszkodás ugyanolyan erős. A nyomukban felnőtt új nemzedék, nagyjából az 1950-1960 közt születettek (lehet egy kicsit tágabban is értelmezni) ugyanúgy egy megmerevedett társadalomban érezhették magukat, mint a korábbi lázadó ifjúság. Lázadtak volna, de addigra már magát a lázadás eszméjét is lejáratták.
Akik ekkor léptek a felnőtt korba, keresték a helyüket, de minden hely már foglalt volt, keresték a szerepüket, de minden szerep be volt töltve. Ez az életérzés hatja át a dalt.

Részletes értelmezés
Az első versszak 1-2. sora általános problémákat sorol, fáradtság, hideg, hontalanság. Ez nem arra utal, hogy az illető kívül van a komfortzónáján, hanem hogy nincs is számára komfortzóna. Itt hallható először, hogy „nincs egy hely”, ami a refrénben többször ismétlődni fog, majd a dal végén maga a refrén is többször ismétlődik. (Ilyenkor meg szokás számolni hogy összesen hányszor. Nem számoltam meg, hadd legyek én is lázadó). A 3-4. sor konkrét problémáról ír, párkapcsolati problémáról, ami betetőzi mindezt. Itt nyilván nem egy romantikus kapcsolat indulásáról pontosabban annak elmaradásáról van szó, hanem ezt helyettesítő pótcselekvésről (pénz-lány), de még az sem jött össze.

A refrénben sok-sok ismétlődés van, ami kiemeli a mondandót.
„Nincs egy hely” miért kell a hely? Megpihenni. (fizikai szükséglet)
„Nincs egy lány” miért van szükség rá? Az 1. verszak végével ellentétben itt már érzelemről van szó. „Akit szerethetnél”.
Érzésem szerint a „lány” jelentését ebben a műben érdemes lenne tágabb értelemben kezelni, nem csak a párkapcsolat résztvevőjét jelenti, hanem minden szépet és jót, amit a társadalom adhat.

A második versszak egy szép dupla költői képpel kezdődik, „Várótermek füstje marja a szemed” Egyrészt népdalokból visszaköszön a cserfa füstje, ami könnyet csal a szemünkbe, akkor kerül elő, amikor valaki sírna, de még magának sem vallja be. A mai korban a cserfa helyett csak a cigaretta maradt (várótermek füstje). A másik felét (várótermek) azzal a szlogennel lehet érzékeltetni, hogy váró vonat nincs, csak váróterem. Akkor mondják, ha valaki lekési a vonatot, átvitt értelemben is. Így együtt az egész arra utal, hogy a nemzedék lemaradt a lázadásról is és utána a pozíciókról is, csak a visszafojtott sírás maradt. A következő kép: „Ahova elmennél, oda drágán adnak jegyet.” Mi az az állomás, ami olyan sokba kerülne? A pozíciók betöltéséhez be kellene hódolni a társadalomnak. A 3-4. sorban a visszatérő kérdés a rendezetlen párkapcsolat, viszont az ágy nem csak a nemi életre, hanem a pihenésre is utalhat.

Dalszövegekben szokatlan módon a 2. versszak után a refrén kibővül egy részlettel. Itt jelenik meg a Kóbor angyal név, ami a dal címadója is lett. Ez általánosan is jelentheti azt a személyt, aki azt az életérzést képviseli, ami áthatja az egész szöveget. Az angyalról a Legfelsőbb Úr közvetlenül gondoskodik, hogy lehet mégis kóbor? Ő egy jámbor személy, aki mégis lázadásra kényszerül. A másik oldalról 2017-ben, Som Lajos halálakor a tragikus eseménnyel foglalkozó hírek több helyen is emlegették a nagyszerű zenészt, együttes alapítót Kóbor angyalként. „Csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz” akár vicces is lehetne, de nem tudjuk, hogy nevessünk vagy sírjunk. A kérdést már előre eldöntötte a „várótermek füstje”.

A 3. versszak a személyiség-jegyek hiányának felsorolásával kezdődik, név, cím, arc, röviden: egy Senki vagy. A vers csúcspontja a 3. sor: „Angyal zuhan tépett szárnnyal a farkasok közé, ...” Ugyanaz az ellentét ismét, mint a Kóbor angyal, de itt már fokozódik. Az angyal a tisztaságra, a farkasok a társadalom kegyetlenségére utal. 4. sor „Gyilkos álruhában jársz, de az arcod az áldozaté! ...” magyarázza az előzőt. Az álruha nem személyiségjegy, felvehetjük, levethetjük, azaz a durvaság, amit jelent (gyilkos) nem tartozik valójában a viselőhöz. Az arc viszont személyiségjegy, vagyis az illető nem lerombolója (gyilkosa), hanem áldozata a társadalomnak.

Összefoglalva: A szövegben folyamatosan fokozódik a feszültség (ez elég gyakori a hard rockban, zenében is, szövegben is). Az első versszakban még csak a komfortzónából vagyunk kint, a második versszakban ez társadalmi szintre emelkedik, a harmadik versszakban ez továbbalakul általános személyiségvesztésig. Közben a refrén fenntartja az első versszakban elindított polarizáltságot (nincs egy hely-nincs egy lány).

Egyéb
A szöveg stílusa jól illik a hard rock zenéhez, általában a Piramis együttes stílusához és Révész Sándor előadói egyéniségéhez.

A Kóbor angyal időtállóságát bizonyítja, hogy jelenleg (41 év távlatából) is szerepel a rádiós csatornák műsorán illetve sok látogatója van az ezt bemutató internetes oldalaknak.

Ezúton mondok köszönetet Elter Józsefné tanárnőnek, aki megtanította nekem és megszerettette velem a versek szövegének értelmezését.


Tinódi 2020-11-26 08:18 |  #88
Kiegészítés:
https://www.timeanddate.com/time/earth-rotation.html#calc-daylength
http://archivum.tudatbazis.hu/tudat/kymatica
https://kaprazegyhegy.blog.hu/2020/11/25/ima_boldog_asszonyhoz

Tinódi 2020-11-26 08:06 |  #87
Pályázó neve: Lantos Mátyás
Választott dalszöveg: KORÁL: Előhang /Ugye nem hiszed el?/
Dalszöveg értelmezés::.

Üresség, gondolatok, érzések, dallamok, ívek, vonalak, betűk, szógyökök, szavak, mondatok. Amiből képek, majd történet. Amit értek. Vagy talán mégsem?!
Minden információtartalom több szinten értelmezhető, és értelmezendő. Első és legkézenfekvőbb, s a leg is egyszerűbb, a szavak szó szerint való értelmezése. Amikor minden szó azt jelenti, ami a szótárban is szerepel. Ez a hétköznapi jelentés jut el a legtöbb emberhez. Mondhatni mindenki számára érthető a mű. Mi több, egyértelmű.
De már rögtön az első sornál fennakad a tudományom. Hogyan lehet kísérni egy csillagon? És melyik csillagon? Ha ez a csillag a Nap, akkor mi a Földön vagyunk. Minket a Földön kell kísérni. És kísér minket a Nap. Csillag helyett Földet mondanék, de itt nem ez szerepel. És mivel nem értem, így tovább olvasok.
Mert vannak nehezebben emészthető dalok, versek, szövegek. S olyanok is vannak, melyek egyenesen értelmetlenek. Legalábbis annak tűnnek első olvasásra. Mert az egymás után következő szavaknak látszólag semmi köze egymáshoz. Mindig van azonban egy átvitt értelemben vett jelentés. Egy rejtett mondanivaló, ami nincs nevén nevezve. Amire csak következtetni lehet. Asszociálni valamire a szavak hallatán, vagy párhuzamot vonni egy ismert dologgal vagy jelenséggel kapcsolatban. Erre mondják, olvasni kell a sorok között. A mögöttes tartalom lehet hogy fontosabb, mint ami nyilvánvaló.
Persze az is előfordulhat, hogy egy költő, író, szerző nem fordít különösebb figyelmet alkotása mélyebb jelentésére. És nem határoz meg további mondanivalót, vagy üzenetet. De még ekkor is van (lehet) a szövegnek egy nem hétköznapi jelentése. Mert minden szó egyben szimbólum is. És szimbolizál valamit. Először is magát a szót. Egy képet. Egy képet, amit ismerek. De még valami mást is. Minden mást is, amire gondolok mikor eszembe jut az a bizonyos kép, vagy amikor meghallom azt a szót. Mert jelent valamit számomra, és nem csak azt ami önmaga. Annál sokkal többet. A hozzá fűződő viszonyomat, és más dolgokkal való kapcsolatrendszerét is magába foglalja. Így aztán mindenkinek kicsit mást jelent ugyanaz. És ezeket a szavakat - talán azt sem tudván, hogy szimbólumok - használjuk tudattalanul is. Sőt, gyakran tudatlanul használjuk.
Végül van egy még mélyebb értelmezés, ami a világot leíró szavak alkotta szöveg lényege. Ez a lényeg néhány szóval kifejezhető. Maximum egy rövid mondat. De sok esetben csak egyetlen szó. Többnyire a vers vagy írás címe, bár nem feltétlenül. Ez felel meg a vers metafizikai szintjének. Amikor egyetlen szóban (szóképben) van összesűrítve a teljes egész minden, amiről a vers szól, vagy szólni akar. Ezért is nagyon fontos a helyes címválasztás.
Talán még a címválasztásnál is fontosabb a zenekar helyes névválasztása. Mert ez a név a zenekar minden dalát, ténykedését, fellépését képviseli és tartalmazza. És nem csak a meglévőeket, hanem a jövőbelieket is. Mi több végigkíséri egész pályáján az együttest. Ezt egyébként SBM Sub Bass Monster című számában tökéletesen megfogalmazta, amit én sem tudnék jobban. Így most tőle idézhetnék, de inkább nem teszem.
Veszem viszont a fáradtságot és a bátorságot, hogy megkíséreljem megfejteni a KORÁL-t. Vagyis a nevét. Sajnos nem ismerem túl jól a zenekar munkásságát, de ez a szám máris a kedvencem lett. Bár lehet, hogy néhány vagy több számukat hallottam már rádióban, vagy máshonnan. Az is lehet, hogy van a névadásnak magyarázata vagy története, amiről nem tudok; így ezúton is elnézést kérek, ha valótlanságokat beszélek. Először is több mindenre hasonlít, de hogy mit is jelent pontosan azt nem tudom, mert nem ismerek ilyen szót. Így hát utánanéztem. Egyszólamú protestáns egyházi népénekek megnevezése. A szó eredete a latin cantus choralis, melynek jelentése kórusének. Innen a korál kórust jelent.
A Korál viszont jelenthet mást is. Hasonlít például a korall szóra, amik a trópusi óceánokban élő virágállatok. A korolla virágkelyhet, vagyis pártát jelent, ami növény. A párta viszont jelent fejdíszt is, virágkoszorút, tiarát, koronát. Egy kis játékossággal a magánhangzókat felcserélve Karol, Károly olvasható. A Károly név jelentése pedig karvaly, turul. Azt hiszem helyben vagyunk.
Mindenesetre fent kell tartsam a lehetőségét, hogy a zenekar neve teljesen mást jelent. Például mozaikszó, szóösszevonás, vagy teljesen egyedi név. Mégis van ilyen vonzata a névnek. És fontosnak tartottam utánanézni, valamint kifejteni gondolataim e téren. Szerintem ez is hozzá tartozik egy részletes elemzéshez. Ha egy könyvben van egy szó, amit nem értek, akkor az egész könyvet sem értem.

Na de nem szaporítom tovább a szót, lássuk az elemzés lényegi részét. Mit üzen a cím? ELŐHANG. Első hang. Megszólalás. Hangadás kezdete. A tartalom előfutára. Bevezetés, témanyitás, felkonferálás. Célja az érdeklődés felkeltése. Előtörténet, vagy háttérinformáció. Meghatározza a fő téma értelmezési környezetét. Ami a pontosabb és mélyebb (helyesebb) értelmezés alapja.
Mivel ez a szám eredetileg a zenekar egyik (az ötödik) albumának az első száma, így a címe mondhatni magától adódott. De szerintem többet jelent annál, mint puszta prológus. Nem véletlenül lett pont ez a cím. Lehetett volna más is. Illetve van is egy második címe, ami a vers legfontosabb mondata. Mégis odakerült a szó "előhang". Mire akar vonatkozni ez valójában?
A hang mindennek az alapja. Közegekben jól terjed. Közeghatárokon (felületekről) visszaverődik. Bezengi a teret, így a tér bármely pontján hallható lesz. Információt közvetít, érzelmi töltete van, állapot- és helyzetmeghatározásra alkalmas. Fizikai szinten a kommunikáció elsődleges formája. Vannak egyezményes hangkódok, amit egy közösség minden tagja megtanul és használ. Így képesek megérteni másokat, és megértetni másokkal magukat.
A zene is hangokból áll. Vannak hangszerek, amik különböző típusú hangok képzésére alkalmasak. Egy szép dallam harmóniát teremt a térben, harmonizálja a benne tartózkodókat, összehangolja őket. Kiragad a hétköznapok gondjai közül, és elvisz egy olyan helyre, ahol a gondolatok értelmüket vesztik. Előtérbe kerülnek az érzelmek, a hangulat, és a hullámzás. Az átszellemülés eszköze. De zenélés előtt a hangszereket is be kell hangolni. És ugyan mihez kell hangolni?
A hang forrása rezgés. Az Univerzumban pedig minden rezeg. A kvantummechanika rávilágított, hogy az atomok hullámtermészetűek, és az atomon belül nincsen semmi, ami megfogható lenne. Csak a megfoghatóság látszatát keltik a benne zajló sokféle rezgések és állóhullámok. Bár azt nagyon határozottan és tartósan. Így ezek az atomokként értelmezett rezgések sokféle fizikai jelenséget is produkálnak. Mint például tömeg, gravitáció, vonzás, taszítás, vezetés, szigetelés, hőtermelés, hőelnyelés, halmazállapotok, reakciók, színek, fénysebesség.
De még ha lenne is valami "szilárd" az atomon belül, ami tegyük fel hogy az atommag, akkor is nagyon szellős az anyag. Szinte hogy üres. Mert csak szemléltetésképpen, ha cseresznye méretű egy atommag, akkor két "cseresznye" között stadion méretű űr tátong. Ahol néhány mákszem méretű elektron száguldozik. Az anyag szinte nem is tartalmaz "szilárd" anyagot. S ezekhez a hatalmas távolságokhoz képest parányi "anyagrészek" csak úgy fixen lógnak?, lebegnek? a vákumban, a semmiben. Mi tartja őket ott (a stadion közepén)? Mi köti őket ahhoz a helyhez? Két atom közt nincs egy harmadik.
Rezonálnak. Minden rezonál. Minden kapcsolatban van mindennel. Átveszik egymás rezgését. Hatnak egymásra. Tudnak egymásról. Mindenki hat mindenre. A minden pedig visszahat mindenkire. A rezonancia jellemzője a frekvencia. Van alacsony frekvencia. Van magas frekvencia. Ha a citera húrja túl laza, akkor nem szólal meg. Ha túl feszes, akkor elpattan. A megszólalás feltétele a megfelelő feszesség. A feszesség egyformán szükséges mind az alacsony, mind a magas frekvenciák megszólaltatásához. És hogy a hang magas lesz-e vagy alacsony, azt az eszköz egyéb paramétere határozza meg. Húr esetén a hossz és a vastagság aránya.
A frekvenciának elviekben felső korlátja nincs. Alsó korlátja pedig a nulla, amikor egyszer sem rezdül meg valami az Univerzum léte alatt. Van ami egyet rezdül az Univerzum teljes egész léte alatt. És ez maga az Univerzum (mint ahogy a neve is mutatja). Itt a fizikai síkon emberi léptékű mértékegységek vannak, és az Univerzum létéhez viszonyítva nagyságrendekkel magasabb frekvenciák.
Az élet szempontjából vannak kiemelt jelentőségű frekvenciák, frekvenciacsomópontok. Például van egy szanszkrit szó, aminek kántálása gyógyulást idéz elő a betegnél, mert megfelelő frekvencián rezeg. Vannak bizonyos ősidők óta ismert szakrális geometriák, melyek rezgő állóhullámok leképeződései. Ezen geometriák padlón vagy falakon való megjelenítése pozitív hatást gyakorol, mert hordozza az adott frekvencia energiáját.
Bizonyos frekvenciák támogatják az életet, mások meg nem. Ha egy épületet a sajátfrekvenciájának megfelelő kellő erősségű hanghullámmal gerjesztünk, akkor az épület összeomolhat. Egy baktérium vagy vírus a sajátfrekvenciáján való túlrezegtetés hatására elpusztul. Ezzel a módszerrel bármilyen ismert dolog elpusztítható, beleértve az aszteroidákat, de sajnos a bolygókat, csillagokat és a galaxisokat is.
Tessék csak megnézni a kisbolygóövet. Egy szétszakított bolygó maradványa. . . Ami megmaradt belőle az a Ceres. Hajdan a Naprendszerben 3 bolygón volt élet. A Földön, a Marson és a valamikori Ceresen. Ők voltak a három grácia. De csak voltak, mert a Ceresen már nincs semmi keresnivaló. És az esemény hatására a Marson is elhalt az élet. A Föld is megszenvedte a dolgot, és még mindig nem heverte ki. Azóta tartó hanyatlásban van. A kultúra, amit őrizgetünk, a tudományok egykori magas szintű műveléséről tanúskodik, aminek nyomait megtaláljuk szerte a világon. Ez a kultúra nem 6 ezer éves, de még csak nem is 60". Ennél a hanyatlás is sokkal régebb óta tart.
A földi élet szempontjából legfontosabb frekvencia a napi ciklus, ami a Föld forgásából adódik. Ehhez van kalibrálva a biológiai óránk, és meghatározza minden élőlény bioritmusát. Ami a napi ritmussal összhangban van, az építőleg hat az itt élő szervezetekre. Ilyen frekvencia páldául a 432 Hz, és ennek oktáv hangjai. Oktáv hangtávolság a frekvencia duplázódását vagy feleződését jelenti, legyen bármekkora is a választott frekvencia. Az oktávsor 432 Hz esetén: 27 ( 3^3 ), 54, 108, 216 ( 6^3 ), 432, 864, 1728 ( 12^3 ), 3456, stb Hz. Persze nem csak az oktáv hang számít, hanem az erre felépített dallamok is.
Na de miért is pont 432 Hz? És hogyan származik a Föld forgásából? Merthogy levezethető belőle. Először is a frekvencia nem más, mint ismétlődés. Valaminek az ismételt bekövetkezése. Ráadásul határozott időközönként rendszeresen. Nincs olyan, hogy kimarad vagy csúszik. Nem korábban, de nem is később. Mindig pont ugyanakkor. Lásd napfelkelte. Ez ad egyfajta ütemet. Mert a Föld közel állandó sebességgel forog. Persze sok minden befolyásolja, és összességében kis mértékben lassul a forgás. Ami azt jelenti, hogy minden év kb 1 milliszekundummal (0,001 sec) hosszabb mint az előző. Tehát 1000 év múlva egy egész másodperccel lesz hoszabb egy év. Egy nap mégis 24 órára van osztva. És egy óra 60 percre. A perc pedig 60 másodpercre. Így 1 nap 24×60×60, vagyis 86400 másodpercből áll. Ez az etalon, nem pedig az atomóra. Az atomóra lett ehhez igazítva, és nem fordítva.
A hertz (Hz) a másodpercenkénti ismétlések számát jelenti. A magasabb frekvencia gyorsabb ismétlést jelent. De az alacsony frekvenciánál is pontosan ugyanaz (!) ismétlődik, mint a magasnál, csak lassabban. És hogy mi az a valami, ami ismétlődik? Az aaz információ. Például, hogy valaki megpendítette. És körbeszalad a rendszerben az információ, hogy megpendítette, megpendítette, megpendítette.
432 Hz az 432 egész számú ismétlést jelent másodpercenként. 7 perc 12 másodperc (vagyis 432 másodperc) alatt pedig 432 a négyzeten ismétlés történik. A másodperc egy nap hosszából van eredeztetve. És 86400 osztható 432-vel. Mint ahogy 27 Hz-től 3456 Hz-ig minden oktávhang névértéke is egész számú részekre osztja 86400-at. Ez a tartomány egyébként lefedi a kiénekelhető hangterjedelmet. Az univerzum fraktális felépítésű. Ami ismétlődik kicsiben, az tükröződik vissza nagyban. Egy holdciklus körülbelül 27 nap. Egy világhónap hossza 2160 év.
Persze felmerül a kérdés, miért népszerűek annyira ettől eltérő hangolások. Én arra tudok gondolni, hogy a múltban történt események miatt kialakult egyfajta hitehagyottság, hitvesztés. Az emberek nincsenek megelégedve az életükkel, munkájukkal, környezetükkel. A világgal, ami körülveszi őket. Nem fogadják el önmagukat olyannak amilyenek, mert ők nem ilyenek. Érzik legbelül, nincs ez így jól, és új utakat keresnek. De a múltbéli gondok is a harmónia megbomlása miatt alakultak ki. A diszharmónia nem megoldás semmire. A diszharmónia menekülés a gondok elől. Menekülés a felelősség elől. Ami csak újabb gondokat szül. Vissza kell találni a harmóniához. Felfedezni a harmóniában rejlő szépséget. Ha harmóniába kerülök Önmagammal, akkor harmóniában leszek az Univerzummal is. A harmónia nem kívülről érkezik. A harmónia bennem kezdődik. Azzal, hogy felelősséget vállalok magamért. Mindenért.
Minden ember legbensőbb vágya és igénye, hogy megélje a harmóniát. Békében, boldogságban és harmóniában éljen. !Ez minden cselekedet célja!, mindennek mozgatója. Még az ártó szándéknak is. Akkor is, ha valaki erőszakot alkalmaz. Kifele tekintünk, a hibákat másokban keressük, és ezeket meg is találjuk. Mégsem érünk célt.
Az egyetlen dolog, ami elválaszt engem bármitől, az én magam vagyok. És Most magamba nézek... Láthatóak az előjelek, tudható, bizonyos dolgok meg fognak történni. Illetve fog történni valami. Valami, ami eleve elrendeltetett. Jézus ezt mondta tanítványainak: "amire vártok már eljött, csak nem vettétek észre." Egy világkorszak. A régit el kell engedni.! Az újat be kell fogadni.! Paradigmaváltás. Már messziről hallható a közeledte. Itt az előszele. Ez az előhang. EZ, Az Előhang.

Az egész vers olyan érzést kelt bennem, mintha a lelkemhez szólna. A lelkemet szólítja meg. A leszületett emberi lelkeket. Leszületés előtt minden lélek az egyetemes tudatmező részét képezi. Együtt rezeg vele. Az Egy része. Egységtudatban van. Az Egy Tudat magába foglalja a mindenséget. Mindent, ami létezik. S ami létezik, az él. Él, annyit jelent; van.
A régi bölcsek úgy tartják, ha létre hozok valamit, ami korábban még nem volt, annak nevet kell adjak. Meg kell nevezzem. Onnantól kezdve létezik, mikortól a nevén szólítom. És miután van neve, mindig a Nevén fogom hívni. Aminek nincs neve, (amivel elő lehetne hívni) az nincs is.
Élek., tehát vagyok. Ha majd meghalok, akkor nem leszek. Illetve csak a testem hal meg (na meg a nevem), és nem lesz testem. Megyek az úton, a test haland". De a lélek nem megy sehova, figyel, egy helyben álland". Így örökké él, halhatatlan. Vagy ahogy Petőfi mondta: "halhatlan". Egyszerűen hallatlan, mégis hallható. Hallható ahogy beszélek, ahogy zenélek, ahogy létezem.
Bár a lélek az Egy Tudat részeként különösebben nem akar tudni semmiről, mégis tud mindenről. Viszont, ha mondani akarna valahol-valakinek-valamit (vagy megtenni ezt-azt), akkor testet kell öltenie. Akkor is, ha valamit nem ért. Mert ha ért is valamit, a többi nélkül semmit sem ért. Vagy egyszerűen csak nem hiszi el hogy lehetséges valami, ezért Ő maga akar tudomást szerezni róla. És testet ölt. Hogy megtapasztalja, de Őt is megtapasztalják.
Bármit tesz Velem Ő, Ő azt velem teszi. Bármit teszek mással, a bármit teszi más velem. Mert rajtam kívül nincsen más. Mindenki hasonmás. Mindenben magamat látom. Benne is Én lakok. Ő is Én vagyok. Amit vele teszek, azt magammal teszem. Ha nem teszek vele semmit, akkor magammal nem teszek semmit. Ne tegyek olyat mással, amit nem szeretnék, hogy más megtegyen velem. Tegyek olyat (és másnak is csak olyat), aminek Én is tudnék örülni. Őszintén örülnél valaminek, más is örülne valaminek. Akár egy kedves szónak. Szép gesztusnak.
Ez vagyok Én. És ez a testem. A testem az enyém. De ami az enyém, az Én nem lehetek. Van testem, de nem a testem vagyok. Az vagyok, akié a test. Én a lélek vagyok. A leglelkiismeretesebb kísérő, a lélek. Csak akkor hagyom el a testem, ha a testtudat szerint a testem biztonságban van. Többnyire csak amikor alszik, de ha álmodik mindenképpen. Az őrangyal kicsit messzebbről vigyáz. Vannak még mások is. Isten pedig az egészre ügyel. A kísértés egy régi szokás, ami engem kísér. Kísér a kísértet is. Figyelemmel kísér valakit vagy valamit. Engem is kísérnek. Én is elkísérlek. Mert erre vállalkoztam.
A test tudatlan, de egyben hatalmas kincs. Meg kell tanítani, edzeni kell és táplálni. Mindent gyakorolni kell, ismételni. Járni, beszélni, írni, olvasni, gondolkodni. De mindenképpen nyitva kell hagyni a gondolkodás kapuját. Egy rosszul begyakorolt metódus hosszú távon végzetes is lehet. Mert a test tudatlan. Tudatlanul ismétli azt, amit már tud. Végső soron azt kell felismerni és megérteni, hogyan lehet élni az öröklétben. Hát nem így. A szervezet ugyanakkor rendkívül intelligens és önszabályozó. De szüksége van egy támogatóra az útvesztőben, aki irányt mutat és elkíséri az úton.
Az evolúció egyetlen létformát definiál, és az önmaga. Önnönmaga a végtelen világegyetem. Az egyetlen dolog a világon, ami létezik és fejlődik. Minden a része. És minden rész magán viseli az egész vonásait. Mint fent, úgy lent. Ami kint, az van bent. Ami belül zajlik, az mutatkozik meg kívül is. Nincs éles határvonal kint és bent között. Valójában nincs is megkülönböztetve a kettő, ezt csak mi tesszük. Ugyanannak a dolognak a két oldala. Mint egy fának a föld alatti és a föld feletti része. Az egyik napos, mindig látható. Míg a másik árnyékos, sosem látható. Nem lehet őket elválasztani, össze vannak nőve. A kettő egyet alkot. Vehetjük külön figyelembe az érem két oldalát, attól még örökös összeköttetésben maradnak.
Minden lélegzetvétellel kapcsolatba kerülünk a külvilággal. Ugyanezen célt szolgálja a táplálkozás is. A víz feladata pedig az információ tárolása. Nem bírjuk sokáig levegő nélkül. A szervezetnek oxigénre van szüksége, de csak hogy el ne felejtsünk levegőt venni. A szervezetünknek valójában a folyton változó külvilág állapotáról szóló információra van szüksége. Minden sejt azzal tölti ideje nagy részét, hogy feldolgozza ezt az információt.
Kóros oxigénhiány esetén a sejtek elhalnak. De ha steril oxigént kapnak, egy idő után megbolondulnak tőle. A sejtekben egyébként az elhasználódott szén oxidációja megy végbe. A sejtekből származó szén-dioxidot a szervezet visszajuttatja a természetbe. Ezt veszik fel a növények, különösképpen a fák. Amiből megkötik a szenet, és az oxigént adják vissza. Minden állatnak és az embernek is erre van szüksége. Szimbiózisban élünk a növényekkel. Belégzéskor a környezetünkben tartózkodó összes élőlény kilélegzését szívjuk be, ideértve a növényeket, állatokat és az embereket is. Állandó összeköttetésben vagyunk.
S, hogy hová tartozunk? Mindannyiunk otthona a Föld. Jelképe a rovás "f", amiből látható hogy forog. Nincs olyan törvényszerűség az univerzumban, ami megtiltaná, hogy bárki elhagyja a Földet. De olyan sincs, ami az univerzum elhagyását tiltaná. A többség mégsem hagyja el egyiket sem. És ez nem azért van, mert lehetetlen, hanem egyszerűen csak képtelenek rá. Itt élünk lenn a Földön, de az is lehet hogy éppen fönn. Semmiféleképpen sem alatta, egy kicsivel talán fölötte. Fel van adva a föladat, fel kell emelni a Földet. A Földnek van Holdja. Innen nézve hol jön, hol megy. Körbe kör körüljár. Nevükben a "D" a dámát jelöli. A nagy "D" betű alaki hasonlóságot mutat a rovás "ny" betűvel. Aminek jelentése anya. Sokan Anyaföld névvel illetik a Földet. Ez alapján úgy gondolom helyes az analógia.
A élőlényeknek alapvetően kétféle lehetősége van a túlélésre. A fejlődés és a védelem. Mindkettőre szükség van, de a kettő nem megy egyszerre. Egyensúlyt kell tartani a kettő között. Nem lehet a végtelenségig fejlődni védelem nélkül. Ha képtelen vagyok megvédeni magam, akkor könnyen mások táplálékává válhatok. Ha viszont úgy gondolkozom, mindenki veszélyt jelent rám nézve, és mindenhol mindenkitől állandóan meg kell védenem magam, egyszer csak elfogynak a tartalékaim és kimerülök. Ez igaz egyéni, vállalati, állami, globális, és minden más szinten is. Építkezel vagy védekezel?, egyszerre csak az egyiket lehet!
A védekezés rövidtávú stratégia. Felfokozott állapot. A szervezet stresszhormont termel. A tudat beszűkül, hogy a szervezet minden erejével a vész ellen küzdhessen. A vér a karokba és a lábakba áramlik. Üss vagy fuss. Harcolj az életedért, vagy menekülj. De a szervezet fáradékony. Időre van szüksége hogy regenerálódjon, pihenjen és aludjon. Ehhez nyugalomra, békére és mások elfogadására van szükség. Hosszútávú túlélési stratégiát csak a fejlődésre lehet építeni. Ez az Univerzum alapállapota.
Sajnos manapság egyre inkább jellemző az emberekre, hogy mindenféle mondva csinált indokokkal kitalált veszélyforrásokat és láthatatlan ellenségképeket kreálnak, és ezzel mesterségesen stressz alatt tartják saját magukat. A hosszantartó mindennapos stresszállapot folyamatos készültséget jelent. Mert bármikor történhet valami, mondják, és mindenre fel kell készülni. Ez a szünetmentes készenlét legyengíti a szervezetet, és fogékonnyá tesz mindenféle betegségre. Ellehetetleníti a hatékony regenerációt, és így sokan elvágják magukat a fejlődés lehetőségétől. Harcolni sem lehet a végtelenségig, mint ahogy menekülni sem. Ha képtelen vagyok a fejlődésre, hiába harcoltam.
Egy gyermek, ha veszélyben érzi magát - és úgy gondolja - nincs biztonságban az élete, mert megijed vagy fél valamitől, akkor apát akarja. Mert Ő majd megvédi tőle. A katasztrófák és sorscsapások korában is ez mutatkozik, patriarhális berendezkedés, férfi dominancia. Apa védj meg! Nem lesz hosszú életű az a társadalom, aminek az alapja a félelem. Egyet se félj. Egy anya táplálja és megnyugtatja gyermekét. Mindkét szülő gondozza és viseli gondját. Az apa külső támogatást ad. Az anya belső tartást. Egy gyermek egészséges testi, lelki, szellemi fejlődésének meghitt családi légkör a feltétele. Ugyanez igaz világszinten is. Szeretet, egyetértés, boldogság, erre lehet építeni, ez a világ alapja. Az anyai minőség támogatja a fejlődést. Adjunk hálát az édesanyánknak, és mondjunk el mindahányan egy "Mianyánk"-ot. Ha időnk engedi, akár többet is. Amikor ez bekövetkezik, az AnyafölD hamvaiból földáma"…
Bárhova elmehetnék, a világ mindenhol körbevesz. De akárhova is mennék, mindenhol ugyanazokkal a problémákkal kerülnék szembe. Magam veszem körbe saját magam. Pont. Itt a kör be is zárult. Körben zár, körbezár. Nem lehet kijutni belőle. Célja egyszerű, megfejteni (s megérteni) miért is vagyok benne. Legelemibb zárt alakzat a kör. Se eleje, se vége. Nincs kezdete, nem is végződik sehol, végetlen, végtelen. Mint az Univerzum. Fejlődik, de sosincs kész teljesen. Örök körforgásban van. Egyesíti a mozgást és a mozdulatlanságot. Mindkettő látszólagos, illetve nézőpont kérdése. Ami tőlem indul ki, az hozzám tér vissza. Mint az eldobott bumeráng. Visszahallom a saját hangom. Az általam kimondott szavakat. És láthatom ezek másokra gyakorolt hatását. És érezhetik szándékom. Meg fordítva.
Szeme világa napvilágnál világos. A világtalan világa sötét. A világom olyan, amilyennek gondolom. Ebben áll minden felelősségem. Amikor Buddha (Buda) megvilágosodott, az egész Univerzum Egyként szólalt meg, harang módjára csendült. És az Isteneknek felcsillant a szeme, a félistenek összenéztek, az angyalok örömükben táncoltak, és mindenki megtudta az Univerzum minden szegletében, hogy valaki megvilágosodott. A tibeti szerzetesek harangszóra meditálnak, vagy csengővel. Szent jelképük a dordzse, szanszkritül vadzsra, ami szemlélteti az Univerzumot. Van belőle páros, hármas, és négy ágú is. ࿇ A versben kétszer is szerepel a harang motívum. Először mindenkiért szól. Majd konkrétan csak értem. Ami ugyanazt jelenti nyomatékosítva. Minden harang értem szól. És ezt mindenki elmondhatja.
Igazából bárki bármit mondhat. De minden hangnak kell hogy legyen forrása, ami az adott hangot kelti. A keltő forrás nélkül önállóan nem jön létre hang. Önállóan, a forrása nélkül nem jön létre semmi. A hangszer nem szólal meg magától. Semmi sem történik csak úgy véletlenül. Egy hangszer akkor ad hangot, ha játszanak rajta. Játszani kell rajta! Mindenki egyedi, mindenki más. Mindenki másképpen játszik. Minden hangszer másképpen szól. Mindenki mást mond, pedig csak másképpen mondja ugyanazt. Mindenki ugyanazt akarja elmondani. Elmondani, amit szavakkal nem lehet elmondani. Mert nincsenek rá szavak. Mégis mindennél fontosabb. Az, ami mindenki lelkében zajlik.
Ami lényeges, azt sokszor el kell ismételni, hogy bevésődjön és megmaradjon. Ismétlés a tudás anyja. A refrén négyszer ismétlődik megszakítás nélkül. Mondjuk az eredeti verzióhoz képest egyszerűsödött a vers, és kimaradt a harmadik és a negyedik versszak. A kihagyott versszakok közül az első is refrén. És mivel a refrénnek elég erős a mondanivalója, így a következő versszak mintegy vigasztalásként szerepelt. Mert elmentél. Te már ott vagy, pont nem itt. A mondatok végén már nincsen pont. Viszont így, hogy ez a két versszak kimarad, nagyobb hangsúlyt kap a refrén.
S habár ugyanaz ismétlődik meg szóról szóra, mégis minden ismétlés különbözik a többitől. Nem lehet kétszer ugyanúgy elénekelni egy dalt. Mint ahogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba sem lépni. Az már nem ugyanaz a folyó. Talán az első refrén kánonja jelzi, hogy itt kimaradt néhány versszak. A négy refrén kupolás szerkezetben hangzik el. Az első és utolsó refrén halkabb.
Az első refrén Balázs Fecó szóló része. Bemutatja a refrént a kórusnak. Bár van egy kísérőhang, aki belép a "nélküled" után. De szerintem csak azért, hogy ne karcoljon annyira a refrén. Megfesti, lágyítja, feltölti, selymesebbé teszi az eredeti hangszínt. A középső kettő a legintenzívebb. Itt "megtanítja" Fecó a kórusnak a refrént. Az utolsó refrén mérsékelt hangerőn tér vissza, de már csak a kórus énekel. Ténylegesen hallható, hogy Balázs Fecó nélkül másképpen szól a refrén.
Majd következik még két refrén hosszúságú dallam, ami az egésznek a visszhangja. Mindenki a fejében hallgatja, de akár dúdolhatja, énekelheti is. Mert a negyedik ismétlés után már a hallgatóság is kívülről tudja a refrént. A dallamnak nincsen vége. A végén elhalkul. Elmegy a végtelenbe.
Sokadszor való meghallgatás után nem csak a refrént hallottam már. Hallani véltem halkan valami mást is. Egy válasz érkezett a refrénre. Ami a dallamba volt foglalva. Tükörrefrén rajzolódott a visszhangban. Üzenet, végső következtetés, zárszó. Íme:

(mert) Eljön az idő, mikortól örökké leszel,
Az egész világ, s a világon minden leszel.
És, ha nem hinnéd el, hogy mindenben részed van,
Egésznek nem része, az Egész Te vagy!

A refrénről meg erről a versszakról, és úgy egyébként az egész versről Andy Weir A tojás című költeménye jut eszembe. Örök körforgásban vagyunk, és ennek a körforgásnak mindenki a része. Minden rész hozzátesz az egészhez, és minden rész nélkülözhetetlen az egész számára. Így áll össze a kép egésszé. Azonban minden egyes részletben ugyanaz az én nyilvánul meg, így az egész sem lehet más, mint Én. A végtelen Éntudat számtalan arca közül vagyok az egyik. De a többi is énnek mondja magát. És ez igaz is. Mindenki Én. Mindenki. S minden.
Valamennyi szavunknak jól körülhatárolt, határozott jelentése van. És ez szükséges ahhoz, hogy egy szó szó lehessen. De a meghatározhatóság elhatárolódáshoz vezethet. A szavak körülírják mit jelentenek, ezáltal azt is, mit nem. A dolgok viszont, melyekre szavakkal hivatkozunk, nem függetlenek egymástól. Egymástól függnek. Egyik a másik nélkül nem értelmezhető. Ha nem lenne hideg, melegről sem beszélhetnénk. Mint ahogy fényről sem árnyék nélkül. A dolgok megkülönböztethetősége egymáshoz való viszonyuk kontrasztja alapján lehetséges. A szavakkal ellentétben a dolgok határozatlanok, átmenet nélküliek.
Egy fát akkor is fának tekintek, ha levágom egyik ágát. Ha minden ágát levágom, és új ágakat hoz meg lombot, a fa továbbra is fa marad. Ha a földnél vágom ki, akkor is hozhat új hajtást. Ha a gyökerét is kiszedem, kisarjadhat egy gyökérdarabról. És az még mindig ugyanaz a fa. Egy természetes erdő, melyet egyféle fajta fa alkot, (genetikai vizsgálatok alapján) ugyanazon egyetlen élőlény. Ami a föld felett különállónak tűnik, az a föld alatt összefonódik egymással. Minden kapcsolatban van mindennel.
Lehet elszigeteltem magam, mint telket a kerítés. Az országok is papíron húzott vonalak alapján betonozzák be határaikat. De nincsenek kőbe vésett megmásíthatatlan határok, és olyanok sincsenek melyeket ne lehetne meghaladni. A kontinensek, mint hatalmas szigetek, a szárazulatok. A nagyobb mélyedésekben összefolyik a víz, így vannak az óceánok. Azonban minden kontinensen hasonló élőlények élnek. Minden házban hasonló emberek élnek. Ahol nem is gondolnánk, ott is élnek élőlények.
Ismereteink szerint van a galaxisban egy bolygó, melyen állítólag van élet. Az "élet" szigetként úszik a galaxis peremén. A galaxisok közt rendkívül nagy a távolság, és a csillagok közt is igen nagy. Ezeken a helyeken nincs túl nagy élet. De mint lámpafénynél a bogarak, csillagok körül összegyűlnek a lények. Ahol az Univerzumban világítanak, ott laknak is!
Az Univerzum az ŐSvalami tengeréből jött létre. Amit hívnak még ŐsKáosznak is. Az ŐSvalami pedig, az ŐSsemmi hátán van. A valami nélkül semmi sem lenne. A semmi nélkül viszont nem vennénk észre. Persze ez az egész egy kis semmiség. Valamennyi valami. Az egész mindenség. Valamikor valahol. Mondá, hogy legyen. Valamiért valaki. S lett. Végtelen a végtelenen. ⟃⟄∞
Az univerzum kíváncsi. Mi az, ami lehetséges? Kíváncsi vagyok én is, mi lesz ennek a vége. De mindig továbbírom, és nem lesz vége. Aki kíváncsi, az hamar a dolgok tudójává válik. És akkor a világra leselkedő veszélyek tudójává is válik. Még bölcs ember is lehet, ha nem vigyáz. Ha megvilágosodik, akkor felkerül az égre, és fénylő csillagként ragyog. Őseink vannak az égen. Ha nézünk, felnézünk rájuk. És akkor felnézhetnek ránk.
A Föld forog, és kering a Nap körül. Nem fordítva. A lélek születik testben, hogy tanuljon valamit a csillagoktól. Tanulni akar valamit ettől a csillagtól. De nem csak ezen a csillagon tanul, hanem az összes többin is. Mindegyiken. És ha már tudja, amit tudnia kell.. mindent elér.

cukilali55 2020-11-15 12:48 |  #86
Ez meg tán elkerülte figyelmeteket:
BÓNUSZ DALSZÖVEGELEMZŐ PÁLYÁZAT

A pályázat kiírója (HANGMESTER.HU) további kiegészítő pályázatot hirdet ALEXANDRA KIADÓ könyvcsomagért az alábbi dalszöveg elemzésére, mely teljesen független a fenti pályázatos lehetőségtől:

KÜLÖN BÓNUSZ PÁLYÁZAT: TRB: Ha egy nő nem akar (dalszövegíró: Horváth Attila)

Már csak Tunyó iránti tiszteletből!

cukilali55 2020-11-15 12:39 |  #85



Bár már a dal keletkezésekor nős voltam, de sokmindent jelentett nekem!

cukilali55 2020-11-15 12:36 |  #84
59 perc 58 másodperctől a szám.
Válasz 'cukilali55' hozzászólására (#83)

cukilali55 2020-11-15 12:36 |  #83



Hogy ne csak a kiírásnál hallható előadásról legyen fogalmatok, és a zene is lopózzon be a szöveg mellé a tudatba!

cukilali55 2020-11-15 11:48 |  #82
Mi történt itt?Miért nem pörög a rovat?

Endergen87h 2020-11-12 08:22 |  #81
GÖLÖNCSÉR GERGŐ 12.c
DSZC SZABOLCS VEZÉR TECHNIKUM, PUSZTASZABOLCS
TANÁR: TÁNCZOS KRISZTINA

Történetem a zenei világgal kapcsolatban hosszú időkig nyúlik vissza. Az ember hallgatja, ha szomorú, ha boldog, vagy ha diákszlenggel élve - maga alatt van. Szüleim kiskoromtól kezdve "etették" velem koruk zenéit. B52, Queen és persze Piramis, bár én személy szerint mindig is a kemény rock és heavy metal fele hajlottam inkább. Tehát vannak múltbéli tapasztalataim az előadóval, és gondoltam, hogy egy kicsit felelevenítem: mit tudok róla. Irodalom a kedvenc tantárgyam, és jónak is tartom magam vers- és novellaelemzésnél, úgyhogy ebben sem lehetek rosszabb.
Kezdeném a címmel: Kóbor angyal. Alapvetően az irodalomban az „angyal” jelző egy költői toposznak felel meg. Általában a szerelmet, szívünk választottját nevezzük eme bibliai jelenésnek, aki kivezet minket a sötétségből. Viszont a jelző érdekes.” Kóbor”. Legtöbbször ezt a jelzőt arra használjuk, hogyha valaki letért az útjáról, bukott angyallá lett. Az első versszakokból kiderül, hogy a dal egy srácról szól, akit elhagyott a szerelme. Őszintén: nem valami eredeti, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek. Névtelen főhősünk nem tud hová menni, vagy kihez eljutni. Lényegében az egész dal a magányról szól. A refrén csak tovább erősíti ezt a felvetést. „Nincs egy hely, nincs egy hely, ahová mehetnél. Nincs egy lány, nincs egy lány, akit szerethetnél.” Nem szabad minden tojást egy kosárba rakni, tartja a mondás, nem nyerhetsz, ha mindent egy dologra teszel fel. Ahogy a dal is közli: csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz. Ennek viszont más jelentése van. Egy szerelem végével az emberben rengeteg érzelem kering. Ezek között van a magányérzet. Azt hiszed, hogy mindenki és minden ellened van, és már nincs senki, akiben megbízhatnál. Szépen lassan, ha nem érkezik segítség barátoktól vagy családtól, akkor szépen lassan... elmerül az őrület tengerében.
Az első refrén utáni szövegrész: „Ahová elmennél, oda drágán adnak jegyet. Megőrülsz egy nőért – a bőröd is viszket már. A lelked is eladnád, ha egy ágyhoz juthatnál.” Ezt a versszakot lehet többféleképp is értelmezni. Lehet szó szerint, hogy az elválás után tényleg nem maradt semmije a srácnak, és kénytelen az utcán élni, viszont én nem szeretem az egyszerű válaszokat, szóval nézzünk kicsit a betűk mögé, azaz keressük a szimbolikus, jelképes üzenetet. Ezt megint az elmében lévő magánynak tudom be. Szerintem mindenki hallott a Vörösszalag-elméletről. E szerint a világon, ha két ember születik, akiknek a sorsa az, hogy együtt legyenek, egy hosszú, vörös szalag fonódik köztük és mindegy, hogy milyen messze, milyen körülmények taszítják el egymást, ez a kötelék soha, semmilyen körülmények között nem szakad el. A versszak vége is erre utalhat. Gyakori eset szerelmespároknál, hogy egy háztartásban, sőt egy ágyban alszanak. Ezért azt gondolom, hogy ezt az érzést hiányolja, hogy legyen valaki mellette. Mint József Attila Óda c. költeményének utolsó ciklusában.
Egy gyakori megnyilvánulása a magánynak, depressziónak, hogy a szenvedő fél úgy érzi magát, mintha a körülötte lévők farkasként vennék körül, és arra várnának, hogy szépen lassan az eledelük legyen. Erre utal „Angyal zuhant tépett szárnnyal a farkasok közé.” részlete is. Ebből megtudjuk, hogy a cím nem a nőre utal, hanem a férfira. Ő a szárnyát tépett bukott angyal, a farkasok zsákmánya. Érdekes látni, vagyis hallani, hogy kivételesen nem egy női alak kerül angyalbőrbe, hiszen ez a gyakoribb. Utólag végignézve, olyan, mintha az ismeretlen férfival a saját lelkiismerete beszélne. Olyan szavakat használ, mint: „Nincs egy hely, ahova mehetnél” és „Mindig alul maradsz”. A végén megjelenik egy paradoxon is, ami nekem külön tetszik: „Gyilkos álruhában jársz, de az arcod az áldozaté.” Mintha a srác magát tartaná felelősnek, gyilkosnak és a lelkiismerete próbálná mondani, hogy ő az áldozat. Hasonló ahhoz, mintha a bűntudatának sötét fantomja kínozná, hogy milyen reményvesztett, gyenge és a legfontosabban felesleges. Azt állítja, hogy ő már csak egy bukott angyal, és nem érdemel boldogságot. Az aranyi bűn és bűnhődés képzet juthat eszünkbe erről, azaz a bűntudat ereje hova sodorhat el bennünket.
Személy szerint - és ezért meg lehet kövezni - én nem szeretek magyar nyelven zenéket hallgatni. Ezt főként annak köszönhetem, hogy angolt tanulok, és a legtöbbet, amit tudok, azt az angol nyelven énekelt zenék szövegéből tudom , mert vannak kifejezések, amit a magyar nem képes kifejezni. Illetve japánul is hallgatok zenéket, de ez egy másik történet.
Szeretek új dolgokat kipróbálni, kihívásokat teljesíteni és sok-sok vers- és novellaelemzés után egy olyan zenét analizálni, ami végigvezeti a történetemet...egy megkönnyebbülés. Meglehetősen érdekes, hogy egy alig öt perces zene ennyi emberi történetet képes elmesélni. Én is írok verseket és történeteket, és legtöbbjük sötét és bizarr, de nem szeretem a kliséket, épp ezért tetszett nekem ez a szám.

lagi 2020-10-31 19:39 |  #80
Pályázó neve: Ladányi Ágnes

Választott dalszöveg: Korál: Előhang /Ugye nem hiszed el?/

DalszövegÉrtelmezés:

Igazán szép a dal központi üzenete, hiszen az összetartozást, az egyenlőséget, az együvé tartozást hirdeti. Azt, hogy minden ember ugyanolyan fontos, minden emberi életnek ugyanakkora értéke van, ezt pedig érdemes minél többször elismételni azért is, mert az emberek hajlamosak megkérdőjelezni, vagy akárcsak elfelejteni mindezt. Gondoljunk csak arra, a történelem során hányszor megesett, hogy nem törődtek embertársaik életével, de egy nehezebb életszituációban is előfordulhat, hogy valaki úgy gondolja, többet, netalán kevesebbet ér a többieknél. Sokszor mondják, hogy van, amivel nem érdemes foglalkozni, de az "életek egyenlősége" egy örökérvényű üzenet, melyet nem csak el lehet, el is kell ismételni.

Manapság úgy tartják, magukat a műveket kell elemezni, szükségtelen a szerző életrajzának ismerete. Nemrég azonban nagy vita alakult ki Háy János "Kik vagytok ti?" c. könyve kapcsán, melyben az írói életrajz felől közelít a művekhez, azokat figyelembe véve elemzi azokat. Egyetértek vele. Ha nem is nézzük a konkrét életeseményeket, történéseket, akkor is benne van egy-egy műben a szerző hitrendszere, világképe, felfogása. Márpedig ezek mind az őt ért hatások következményeképp alakulnak/ formálódnak.

Horváth Attilánál azonban nehezebb dolgunk van. Ha rákeresünk az interneten, bár megtalálhatjuk saját oldalát, tucatnyi dalszövegét, anekdotákat és zenészekhez való kapcsolódásait, kevesebb életrajzi adatot lelhetünk fel, így csak következtetni tudunk arra, milyen hatások érhették őt a Kádár-korszakban, a rendszerváltás idején, s utána.
Ahogy a szerző maga is említi egy interjúban: sokszor kényszerült arra, hogy plusz sorokat írjon műveihez - melyeket aztán kihúzhattak/ kihúzathattak éles-szemű cenzorok -, így rejtve el a kevésbé kirívó sorokat. Talán ennek is köszönhető, hogy sokszor úgy érezzük, a dalok hozzánk szólnak, egyetemes emberi értékekről dalolnak, akik eléneklik.
Szintén egy interjúban említi Horváth Attila, hogy igyekszik többrétegűen megfogalmazni szövegeit, több értelmezéssel ellátni azokat az elsődleges jelentésen túl. Nézzük meg hát, milyen rétegek lehetnek még a szerző Előhang című dalában.

A dal az 1993-ban megjelent Balázs Ferenc és a Korál albumon található, s meghatározza az egész album stílusát, hiszen már címével jelzi, mire számíthatunk. A dalok többsége (ha nem mindegyike) az emberei élet, az emberek közötti kapcsolat fontosságáról szól - egyszerre békésen és buzdítóan.

A dal első "versszakában" kimondja a szerző: "bárkit kísért ezen a csillagon, minden harang érted is szól", azaz bármilyen a múltad, bármit tettél is, te is számítasz, nem vagy kevesebb másoknál. Fontos vagy a világban. Minden mindennel összefügg valahol, s te is a részese vagy, körbezár az élet, a végtelenség.
Amellett, hogy ezek a sorok mindenkihez szólnak, szólhatnak azokhoz a fiatalokhoz is, akik levelek sokaságát írták a szerzőnek annak idején. Fiatalok, akik rettegtek elmondani szüleiknek, milyen jegyeket kaptak az iskolában. Fiatalok, akiknek nem volt kihez fordulni gondjaikkal. Fiatalok, akik úgy érezték egyedül maradtak, bizonytalanok. "Azt bizonyították ezek a levelek, hogy itt van megint egy generáció, és senki sem törődik velük, nem veszik őket emberszámba. Egy idő után már képtelen voltam olvasni a leveleket, mert annyira elszorult a szívem, hogy mennyire magukra vannak hagyva ezek a fiatalok, és egyre inkább nőtt bennem a felelősségérzet, hogy hozzájuk kell szólni, értük kell ezt csinálni. Hogy igenis meg kell őket hallgatni, fontos, hogy valaki beszél a színpadon a gondjaikról."

A második szakaszban a szerző azt az ismert tézist állítja középpontba, miszerint minden hat mindenre: " Amit mérgezel, az mérgez
Amit érzel, az téged érez".
És valóban így van, hiszen ahogy állunk az emberekhez, különféle helyzetekhez és dolgokhoz az életben, olyan reakciót kapunk vissza mi is. Voltaképp olyan ez, mintha a szerző a pillangóeffektust fejtené ki művében.

A négysoros refrénben a szerző mintegy összefoglalja a korábbiakat: ugyanolyan fontos vagy, mint bárki más, nélküled nem lenne ugyanolyan a világ! Az utolsó két sor csodaszépen szól arról, milyen fontos minden ember.
Azonban nem csak összefoglal, előre is vetít: az ezt követő részben nem marad kétségünk afelől, hogy az, aki megszületett ebbe a világba, nincs egyedül. Bármilyen viszontagságok érjék is, bekerült az élet történetébe.
Az ő történetét is megéneklik majd, akárcsak Akhilleuszét, esetleg Rolandét. És hiába mondja Will Freeman Nick Hornby klasszikusában, hogy mindenki egy sziget, itt pont az "ellenkezőjéről" bizonyosodunk meg a dal végére.
Arról legalábbis biztos, hogyha mindenki sziget is, legalább körbeölel bennünket az óceán.

A dal végén négyszer is ismétlődik a refrén, ezzel is nyomatékosítva a korábban eldaloltakat.

lagi 2020-10-31 19:39 |  #79
Pályázó neve: Ladányi Ágnes

Választott dalszöveg: Korál: Előhang /Ugye nem hiszed el?/

DalszövegÉrtelmezés:

Igazán szép a dal központi üzenete, hiszen az összetartozást, az egyenlőséget, az együvé tartozást hirdeti. Azt, hogy minden ember ugyanolyan fontos, minden emberi életnek ugyanakkora értéke van, ezt pedig érdemes minél többször elismételni azért is, mert az emberek hajlamosak megkérdőjelezni, vagy akárcsak elfelejteni mindezt. Gondoljunk csak arra, a történelem során hányszor megesett, hogy nem törődtek embertársaik életével, de egy nehezebb életszituációban is előfordulhat, hogy valaki úgy gondolja, többet, netalán kevesebbet ér a többieknél. Sokszor mondják, hogy van, amivel nem érdemes foglalkozni, de az "életek egyenlősége" egy örökérvényű üzenet, melyet nem csak el lehet, el is kell ismételni.

Manapság úgy tartják, magukat a műveket kell elemezni, szükségtelen a szerző életrajzának ismerete. Nemrég azonban nagy vita alakult ki Háy János "Kik vagytok ti?" c. könyve kapcsán, melyben az írói életrajz felől közelít a művekhez, azokat figyelembe véve elemzi azokat. Egyetértek vele. Ha nem is nézzük a konkrét életeseményeket, történéseket, akkor is benne van egy-egy műben a szerző hitrendszere, világképe, felfogása. Márpedig ezek mind az őt ért hatások következményeképp alakulnak/ formálódnak.

Horváth Attilánál azonban nehezebb dolgunk van. Ha rákeresünk az interneten, bár megtalálhatjuk saját oldalát, tucatnyi dalszövegét, anekdotákat és zenészekhez való kapcsolódásait, kevesebb életrajzi adatot lelhetünk fel, így csak következtetni tudunk arra, milyen hatások érhették őt a Kádár-korszakban, a rendszerváltás idején, s utána.
Ahogy a szerző maga is említi egy interjúban: sokszor kényszerült arra, hogy plusz sorokat írjon műveihez - melyeket aztán kihúzhattak/ kihúzathattak éles-szemű cenzorok -, így rejtve el a kevésbé kirívó sorokat. Talán ennek is köszönhető, hogy sokszor úgy érezzük, a dalok hozzánk szólnak, egyetemes emberi értékekről dalolnak, akik eléneklik.
Szintén egy interjúban említi Horváth Attila, hogy igyekszik többrétegűen megfogalmazni szövegeit, több értelmezéssel ellátni azokat az elsődleges jelentésen túl. Nézzük meg hát, milyen rétegek lehetnek még a szerző Előhang című dalában.

A dal az 1993-ban megjelent Balázs Ferenc és a Korál albumon található, s meghatározza az egész album stílusát, hiszen már címével jelzi, mire számíthatunk. A dalok többsége (ha nem mindegyike) az emberei élet, az emberek közötti kapcsolat fontosságáról szól - egyszerre békésen és buzdítóan.

A dal első "versszakában" kimondja a szerző: "bárkit kísért ezen a csillagon, minden harang érted is szól", azaz bármilyen a múltad, bármit tettél is, te is számítasz, nem vagy kevesebb másoknál. Fontos vagy a világban. Minden mindennel összefügg valahol, s te is a részese vagy, körbezár az élet, a végtelenség.
Amellett, hogy ezek a sorok mindenkihez szólnak, szólhatnak azokhoz a fiatalokhoz is, akik levelek sokaságát írták a szerzőnek annak idején. Fiatalok, akik rettegtek elmondani szüleiknek, milyen jegyeket kaptak az iskolában. Fiatalok, akiknek nem volt kihez fordulni gondjaikkal. Fiatalok, akik úgy érezték egyedül maradtak, bizonytalanok. "Azt bizonyították ezek a levelek, hogy itt van megint egy generáció, és senki sem törődik velük, nem veszik őket emberszámba. Egy idő után már képtelen voltam olvasni a leveleket, mert annyira elszorult a szívem, hogy mennyire magukra vannak hagyva ezek a fiatalok, és egyre inkább nőtt bennem a felelősségérzet, hogy hozzájuk kell szólni, értük kell ezt csinálni. Hogy igenis meg kell őket hallgatni, fontos, hogy valaki beszél a színpadon a gondjaikról."

A második szakaszban a szerző azt az ismert tézist állítja középpontba, miszerint minden hat mindenre: " Amit mérgezel, az mérgez
Amit érzel, az téged érez".
És valóban így van, hiszen ahogy állunk az emberekhez, különféle helyzetekhez és dolgokhoz az életben, olyan reakciót kapunk vissza mi is. Voltaképp olyan ez, mintha a szerző a pillangóeffektust fejtené ki művében.

A négysoros refrénben a szerző mintegy összefoglalja a korábbiakat: ugyanolyan fontos vagy, mint bárki más, nélküled nem lenne ugyanolyan a világ! Az utolsó két sor csodaszépen szól arról, milyen fontos minden ember.
Azonban nem csak összefoglal, előre is vetít: az ezt követő részben nem marad kétségünk afelől, hogy az, aki megszületett ebbe a világba, nincs egyedül. Bármilyen viszontagságok érjék is, bekerült az élet történetébe.
Az ő történetét is megéneklik majd, akárcsak Akhilleuszét, esetleg Rolandét. És hiába mondja Will Freeman Nick Hornby klasszikusában, hogy mindenki egy sziget, itt pont az "ellenkezőjéről" bizonyosodunk meg a dal végére.
Arról legalábbis biztos, hogyha mindenki sziget is, legalább körbeölel bennünket az óceán.

A dal végén négyszer is ismétlődik a refrén, ezzel is nyomatékosítva a korábban eldaloltakat.

sbogee2020-10-31 19:21 |  #78
Pályázó neve: Sándor Boglárka

Választott dalszöveg: PIRAMIS: Kóbor angyal

DalszövegÉrtelmezés: A Kóbor angyal végig E/2-ben íródott, így szólva mindenkihez, aki magára ismer a sorok között. Az első versszak rögtön egy megszemélyesítéssel kezdődik: „széjjeltép a szél”. A „széjjeltép” szó igen kemény hangvételű, az író ezzel próbálja kifejezni, hogy milyen nagy mértékű fáradtság ül a megszólított emberen, aki a második sor alapján gondolhatnánk, hogy hajléktalan. Ehelyett viszont egy csavargó, vagy inkább csak nem találja a helyét a világban. A város jól jelképezi ezt: rengeteg ember él együtt egy helyen, mit sem törődve egymással, talán még a saját szomszédjukat sem ismerik, mindenkinek csak az a fontos, hogy vele mi lesz. Ebből következik, hogy a megszólítottat mindenki elhagyta, akiért ő megtett bármit. Ezeket az embereket egy lány személye, az értük tett jó cselekedeteket pedig a pénz jeleníti meg. A „főszereplő” fizikailag és lelkileg is teljesen kimerült, az összeomlás szélén áll, lassan elfogy minden reménye.
A refrén tele van ismétlésekkel („nincs egy hely” és „nincs egy lány”), ezzel nyomatékosítva a magány érzését, felkiáltásnak érződik, mégjobban tudatosítja az író az emberben, hogy semmit sem ér. Ismét megjelenik az otthon és a szeretet, azaz a lány hiánya.
A második versszakban a „várótermek füstje marja a szemed” egyben utal arra is, hogy a szomorúság olyan méreteket ölt az emberben, hogy gyakran sír. Ismételten megjelenik a pénz: drágán adnak jegyet. Vagyis csak a kiváltságosaknak jár. Nyilvánvaló, hogy az ember nem az, hisz éppen ezt hangsúlyozza a dalszöveg. A nő képe itt összefonódik az otthonnal: a szerelmet is az ágy jelképezi, intim, romantikus eszközként, de a helyre is utal, ahová hazaérsz és végre biztonságban vagy. Ezért az ember bármit megtenne, a „lelked is eladnád” kifejezés már a végső kétségbeesésről tanúskodik.
A refrén után az író felszólítóan szól hozzá és kóbor angyalnak nevezi. A dal címe itt kap igazi jelentést: olyan ez az ember, mint egy angyal, aki száműzve lett a mennyországból, és most kóborolni kénytelen. Neki is megvolt mindene, ám ez hirtelen megváltozott, és hirtelen semmije és senkije sincs. Mintha a belső hangja lenne, ő is sulykolja, hogy egy senki és mindig alul fog maradni. Egy ellentéttel szemlélteti a kilátástalanságát: akkor nyerhet, ha maga ellen fogad. Vagyis, ha végre belátja, hogy semmi sem sikerülhet neki és feladja a folyamatos küzdelmet. A nyomatékosítás és a még jobban földbe tiprás érdekében, ezt a két sort megismétli.
„Nincs neved, nincs címed”: vagyis gyakorlatilag nem létezik. Ezek az életünk alapkövei, amik a megszólítottnál már abszolút elvesztek, azaz már nincs élete, nincs mibe kapaszkodnia. Az érdeklődés hiánya ismét a magányra utal, az arctalanság pedig az elveszettségre. Ismét a város képe juthat eszünkbe, ahol szinte sosem találkozol többször ugyanazzal az emberrel például tömegközlekedési eszközön, egyszerűen mindenki csak elmerül a tömegben és ismeretlen, arctalan emberként siet a dolgára. „Angyal zuhant tépett szárnnyal a farkasok közé”: az angyal és a farkas ellentétekként jelennek meg, ugyanis az angyal mindig pozitív jelentést hordoz önmagában, viszont a farkas gyermekkorunk meséi óta a gonosz megtestesítője. A zuhanás utal az élet hirtelen, gyors elromlására, egyik pillanatban még minden rendben, a következőben pedig már semmi nincs, amiért megérje élni. A tépett szárny a megpróbáltatások és a szenvedés eredménye. Sosem képzelünk el így angyalt, mindig szépen, rendezetten, méltóságteljesen vannak ábrázolva, úgyhogy már a megtépázott angyal képe önmagában is ellentétet rejt. Az, hogy ez a „szent” farkasok közé zuhant szintén a kilátástalanság, a sok csalódás és támadás megjelenítésére szolgál. „Gyilkos álruhában jársz, de az arcod az áldozaté”: ez a gyönyörű sor a téves megítélésről tanúskodik ismét ellentétek segítségével. Ha látunk egy ilyen helyzetben lévő embert, sosem gondoljuk azt, hogy nem tehet arról, hogy ide jutott, hanem rossznak ítéljük, aki önmaga tehet az élete tönkretételéről. Erre utal a gyilkos álruha, a megítélésére, az arca viszont az áldozaté, csak ugyebár azt senki nem tudta „eddig megjegyezni”. Soha, senki nem érdeklődött és nem akarta megtudni, hogy miért van abban a helyzetben, ahová került, mindenki már csak azzal foglalkozik, hogy most milyen.
Végül még kétszer megismétlődik a refrén. Úgy gondolom, hogy az író egyaránt az olvasó / megszólított belső hangja, illetve az őt körülvevő, vele nem foglalkozó, hanem inkább méginkább földbetipró emberek kinyilvánított véleményének szócsöve. Az önmarcangolás és hibáztatás egyaránt érezhető, a dal a teljes kilátástalanság, kétségbeesés és elveszettség érzését írja le.


Dalma 2020-10-31 15:25 |  #77
Pályázó neve: Dobróka Dalma Irén (Felkészítő tanár: Kesztyűs Mária)
Választott dalszöveg: Pokolgép: Itt és most
Dalszöveg értelmezése:
A Pokolgép: Itt és most című számát elemeztem, amelynek szövegét Horváth Attila írta.
Érdekes, hogy a vers elején az „itt” és a „most” szavak a tagmondatok alanyai. Ez nyomatékosítja a két szó szerepét. Az első két sor arra utal, hogy ami a jelenben történik, az a legfontosabb. Ezt a „csak” szó ismétlése is hangsúlyozza. Egy költői kérdésben fogalmazódik meg a lírai én fájdalma: Istent és a benne való hitét többször is el tudja veszíteni, ezzel utal arra, hogy többször csalódott a múltban és nem látja a jövő reményét.
A második versszakban ezt a gondolatot erősíti: inkább ne adjon neki senki reményt, ha később csalódnia kell. Újra előkerül a „most”, de már nem alanyként: „Tegye most…”. A jelenben kér támaszt, mert most érzi fontosnak és biztosnak, amit kap, később mindez már hiábavalóvá válik. A „most” és a „holnap” között így ellentét húzódik meg.
A 2. és a 3. versszak első sora ismétlés. Az ismétlés nyomatékosítja azt a gondolatot, hogy a lírai én jobbnak látja, ha most éri kisebb csalódás, mint a jövőben – a reményvesztettségből adódóan – egy nagyobb fájdalom. A 3. versszakban előjön a harmadik idősík: a múlt. („A kezem rég nem fogja már”). Nincs biztos támasz az életében, nincs, aki vezesse, és akivel megoszthatja a gondolatait. Így már nem fontos számára, hogy mit hoz a jövő. Ezt mutatja a 4. versszak kétszeres tagadása is: „Nem érdekel”. A 4. strófa végén megismétlődik a vers első sora keretet adva a műnek. Úgy érzi, az ő lelke már menthetetlen, tehát itt és most kell boldogulnia. Mindezek indokolják, hogy a jelenre kell koncentrálni, minden emberi érzelemnek, gyűlöletnek, szeretetnek most kell beteljesülnie.
A refrén vége szinte könyörgés a figyelemért és a törődésért. Az az általános igazság fogalmazódik meg a versben, hogy minden embernek (különösen, ha csalódott, elkeseredett), szüksége van a szeretetre, amely később nem pótolható.

Mike11 2020-10-31 13:08 |  #76
Pályázó neve: Koubridis Michael
Választott dalszöveg: PIRAMIS: Kóbor angyal
DalszövegÉrtelmezés:
A PIRAMIS: Kóbor angyal című dalszövegében a mai világban a szerelem utáni ,,koslatást” mutatja be, hogy mennyi fáradalmat fektetünk bele és még így sem garantált a siker. A cím az ebben rejlő szerelemben való elveszettségre utal.
Már úgy vesszük észre, hogy a remény lángja kezd elhalványulni előttünk, nem találjuk amit kétségbeesve keresünk, miközben a legutolsó halovány próbálkozás is kútba fullad.
Hiába fektetjük bele összes létező energiánkat. Már nem bírjuk a folytonos várakozásokat, belefáradunk a próbálkozásokba, és csak azután vágyódunk, amiről tudjuk, hogy soha nem lesz a miénk. Eme látszólagos felvillanás láttán eszméletlen lázba kerülünk, és már kivétel nélkül képesek lennénk minden áldozatot meghozni a hőn áhított cél elérésének érdekében, hogy legalább egy pillanatra megízlelhessük a sikerünket. Próbálkozásaink ellenére, nem sikerül figyelmet keltenünk, így jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon volt-e ennek akárcsak halovány értelme, hagyott-e nyomot akárkiben is. Magabiztosnak akarunk látszódni, mint aki tudja mi a dolga, de már kibukik, hogy ez csak egy látszatkeltés, ami nem feltétlen társul megfelelő jellemmel.
A mű témája a szerelem lett, amivel a hangnem áll szemben a halvány negativitásával, és boldogtalanságával, ami a reménytelenségből következik be, amelyet az ismétlődő refrének kellőképpen érzékeltetnek mind a 9 versszak során.
Tartalmilag 3 részre oszthatjuk: Az első részben a dalszövegíró a pillanatnyi helyzetet ismerteti, ami a dal során fokozottan érződik, majd a kilátásainkat ecseteli a jövőre való kitekintéssel, amit végül egy önelemzéssel zár.
Véleményem szerint a mű tartalma teljes mértékben ráhúzható a mai világra, ugyanis az emberek túlnyomó része hasonlóan, ha nem pontosan így érez és tekint a vers főtémájára azaz a szerelemre. Észrevételeim szerint manapság szintén észlelhető ez az elveszettség az emberek körében ami a versben is fontos szerepet kapott
,,Fáradt vagy, és úgy érzed, hogy széjjeltép a szél.”, illetve a kilátástalanság, a jövővel kapcsolatban ,, .. ahová elmennél, oda drágán adnak jegyet.”. Ezenkívül szintén szembeszúró jelenség napjainkban a kellő önbizalom hiánya, amire a műben a
,,Nincs neved, nincs címed, senkit nem érint, hogy vagy.” utal.

Lázár Csenge 2020-10-31 12:05 |  #75
Pályázó neve: Lázár Csenge
Választott dalszöveg: Piramis: Kóbor angyal
Dalszöveg értelmezés:

Piramis+Horváth Attila: Kóbor angyal
Régóta foglalkoztatja az irodalomszerető/értő embereket, hogy a dalszövegek mennyire tekinthetők irodalmi alkotásoknak, szabad-e a dalszövegeket az irodalom elemző módszereivel értelmezni. A különbség talán az a versek és a dalszövegek között, hogy az utóbbi zenés előadásmódban kerül nyilvánosság elé, de szerintem egy színvonalas dalszöveg ugyanolyan irodalmi alkotásnak tekinthető, mint egy vers. Régen az első irodalmi alkotások is dalok voltak, énekelték őket. A magyar nyelvű irodalom első, európai szintű alkotója, Balassi Bálint is dallamra írta a legtöbb versét. Az is irodalommá avatja a dalszövegeket, hogy 2016-ban Bob Dylan irodalmi Nobel-díjat kapott, új irodalmi kifejezési módjai miatt, amelyekbe beleépítette az amerikai zenei hagyományokat. Az irodalom/dalok egyik leggyakoribb témája évszázadokkal visszamenőleg a szerelem vagy annak a hiánya. Ezt a témát dolgozza fel a Kóbor angyal szövege is.
​A Kóbor angyal címben az angyal szó pozitív jelentéssel bír, amelynek a kóbor jelző egy kicsit ellentmond, így ezt tekinthetjük oxymoronnak. A szöveg viszont kétértelművé teszi a címet, mivel az angyal vonatkozhat a helyét kereső lírai énre, de utalhat az őt elhagyó lányra.
A szövegalkotás jellegzetessége az, hogy önmegszólításos vershelyzet. Ez a megoldás számtalan irodalmi alkotásban megjelenik. (Például József Attila Karóval jöttél… című versében.) A lírai én önmaga helyzetét jellemzi a dalban. A téma meglehetősen modern: a magányos én létezése az ellenséges világban. Az első verzében ki is tér az elveszettségére, a várost, ahol él, nem tekinti otthonának, már nincs ott számára egy olyan hely, ahol ne érezné elveszettnek magát. Az elhívott lánnyal a benne keletkezett űrt akarta enyhíteni, vagy miután a lány elhagyta őt, az okozta benne a hiányt, miközben ő „ráköltötte az utolsó pénzét“ ,úgy gondolta, hogy mindent megadott neki, amivel maradásra bírhatta volna.
A refrénben feltűnik az ismétlés alapvető költői alakzata. A tagadások sokszoros ismétlése kiemeli a lírai én reménytelen helyzetét. Az elején ismét arra céloz, hogy nincsen számára olyan hely, amelyet otthonának tekinthet, ami az örömet, belső megnyugvást tudná számára nyújtani. Utána újra szóba kerül a szerelem, a lírai én számára korábban volt egy lány, akivel mély kapcsolatot ápoltak, viszont annak már vége, így nem tud kit szeretni.
A második verzében romantikus elvágyódás fedezhető fel, de nem tűnik úgy, hogy amit szeretne, az megvalósul, az anyagi problémái és társtalanság miatt is, így egy váróteremben ragad, ahol számára kedvezőtlenek a körülmények. Az „A lelked is eladnád, ha egy ágyhoz juthatnál” részlet párhuzamba állítható József Attila - Óda című versének mellékdalával, ahol az „Ahol én fekszem, az az ágyad“ sor jelenik meg, mivel mindkét helyen az ágy a megérkezést, megnyugvást jelenti. Ezután újabb refrén következik, a lírai én egyedül az önmaga ellen való fogadással, azaz az eddig tartott elveinek feladásával tudná elérni azt, amire ténylegesen vágyik, csak így “nyerne”.
A harmadik verzében egy költői kérdéssel jelzi a teljes reménytelenséget: „Vajon ki tudta eddig megjegyezni az arcodat?“...senki. Ez egy kérdés formájú állítás. Ezután alapvető szimbólumok jelennek meg: angyal-tisztaság, farkasok-rosszak. A lírai én egy jószívű ember, viszont ahhoz, hogy beilleszkedjen a világba, nem mutathatja ezt ki, mégis észrevehető, hogy milyen valójában. Álarcot kell viselnie, mint Kosztolányi Dezső Marcus Aurelius című versében a lírai énnek, hogy a negatív világban létezni tudjon.
A dal végső mondanivalója az, hogy attól függetlenül, hogy egy ember jó, nem szükségszerűen kaphatja meg azt, amit szeretne, juthat neki igazságtalan módon talán, de egy olyan élet, ahol keresnie kell a megnyugvást a csalódások után, de nem találhatja.

HANGMESTER.HU 2020-10-31 11:36 |  #74
Kedves Pályázók!
Mivel meghirdetett DalszövegÉrtelmező programunka a vártnál sokkal nagyobb az érdeklődés, s mivel több iskolából jelezte a vezetőség, hogy a covid miatt belassultak folyamataik, hétvégén egyeztetünk a meghosszabbítás lehetőségéről. Addig nyugodtan töltsék fel az elemzéseket azok, akik jelezték, hogy tegnap este regisztráltak és éjfélig nem kaptak aktiváló kódot. Pályázatuk természetesen érvényes lesz! ;)
Hétfőn jelentkezünk az esetleges meghosszabbítással kapcsolatban!
HANGMSTER.HU

Ui.: Nagyunk szuper elemzések érkeztek, gratulálunk munkátokhoz!

hárfahúrokatpengetazÉlet 2020-10-30 23:59 |  #73
Pályázó neve: Almádi Eszter
Választott dalszöveg: Korál: Előhang / Ugye nem hiszed el ?
Elemzés:

A költészet lombkoronáján létezik egy ág, amely az érzékszervekkel közvetlenül nem megtapasztalható világgal foglalkozik. Levelei a lélek, a szabad akarat léte és jellege, Isten...
E levelek csokra ez a mű is, ami szél hátán, harangszó szárnyán érkezik. Dallama szívünk csendjében kong és Te minél jobban félsz, a magány emészt, a világ mérgez vagy te magadat, addig zeng, kételkedik és kérdez, míg fel nem ébredsz. Lehetsz mindentől és mindenkitől távol – és bár eddig is kísérte-e a megérzés utadat, érintése egyre közelibb, és lassan részeddé válik.
A vers is, mint egy harang szó. Érted, értünk szól.

„...hangja sokak fülébe hat,
hol a sírók gyászát zokogja,
hol áhítatra hívogat.” ( Ének a harangról – Friedrich Schiller)

Ég és föld közötti világot kapcsol össze.

A költő mély gondolatokat fejez ki, hétköznapi nyelven. Alkotása értelmezésének nehézsége nem nyelvi természetű, a mondanivalója sokrétűsége és misztikus volta teszi azzá.
Fog e tudni az emberiség egy közös tudatban egyesülni ? „ Ami él, az össze van kötve, minden életettel” ?
Érzelmeink, mint háborgó óceán. Rombol és korlátoz.. de átalakítása valami tisztává, jóindulatúvá, a legviharosabb vizet is képes ringató hullámmá változtatni. Ami bennünk történik, az határozza meg, mi történjen körülöttünk. Ezért ne kételkedjünk saját létezésünk és világunk eleve elrendeltetett értékében. Mindannyian képesek vagyunk csillagként ragyogni és történetünk hősévé válni. ’ Ne hidd, hogy keveset érsz’ – és a víz, mely körbe vesz, nem a mélybe ránt és árt, hanem átölel és fölemel.
Sok minden, amit le lehetett írni, már megírták. Mély, öröktörvényű igazságokat, melyek sosem vesztik aktualitásukat. Élt egy költő, ki 380 évvel ezelőtt hasonlóképp fejezte ki az ember mindenkihez és mindenhova tartozását.

„ Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja.” (John Donne)

Ámulatba ejtő, hogy ezek egy VII. században élő költő szavai, de, ahogy Balázs Fecó is megfogalmazta önmaga megtalálásának értekezése során – barátjára, vagyis az elemzett vers szerzőjére hivatkozva:

„ Csak az évek múltak el, a többi nem”.

srs.regina 2020-10-30 22:22 |  #72
Pályázó neve: Sőrés Regina
Felkészítő tanár: Simó Lászlóné Dr. Béres Bernadett - Deák Ferenc Gimnázium, Közgazdasági és Informatikai Szakgimnázium (Jászárokszállás)
Dalszöveg: Piramis: Kóbor angyal
Dalszöveg értelmezés:

Piramis: Kóbor angyal

Az egyedüllét és a szerelem utáni vágy áhítatos kérlelése minden embert, kortól és nemtől függetlenül megérint és magával ragad. Erről szól Horváth Attila tollából, a Piramis együttes előadásában, a Kóbor angyal című szerzemény.

A címben minőségjelzős szószerkezet jelenik meg. A mű Németh G. Béla féle önmegszólító verstípusban meséli el, talán egy átmulatott éjszaka utáni mély érzések sokaságát. A gondolat, miszerint szüksége lenne a megszólítottnak egy helyre, ahová hazamehetne, és igazán otthon érezhetné magát, a kiválasztott nővel az oldalán, nem létezik. Hiába könyörög és kívánja a megváltást, hogy mindez megtörténjen, a gondolat, csak a fejében létezik.

A megszólított mindent megtett azért, hogy a lány, akit szíve kívánt, az övé legyen és elkísérje egy életen át. A lány kihasználta a lehetőségeit, de komolyabb tervei nem voltak.

A megszólított vágyódik a messzi tájakra, ahol nem érezné magát egyedül, de a pénze kevés mindehhez. A boldog pillanatok megtalálása nem követeli, hogy máshol kezdjük el keresni, ő mégis megtenné. Pontosan tudja, hogy magának kereste és meg is találta a bajt, mely lassan felemészti. A magányt a saját szívében, mely egykor teli volt élettel és boldogsággal. Ismét fellángolnak az egykori emlékek a be nem teljesült szerelemről. Megőrül a nő hiánya miatt és utolsó kívánságául csak egy ágyat szeretne, ahol kipihenhetné a szerelem fájdalmát.

Kitaszítottnak és unalmasnak gondolja magát, olyan embernek, aki nem kapta meg soha a neki járó elismerést, bármennyire is szerette volna. Úgy érzi teljesen egyedül maradt és senkit nem foglalkoztat, hogy ki is ő valójában még felszínesen sem. Nem passzol a társadalomba, talán túl jó, ehhez a farkasoktól hemzsegő, szürke világhoz. Hiába próbál beilleszkedni és elkövetni olyan dolgokat, amelyekkel megérdemelhetné a világ befogadását, ismét elutasítást kap. A külsőségekkel és a megjátszott gyilkos szerepével, ugyanaz az áldozat maradt, aki belül teljesen összetört és, aki továbbra is egyedül kóborol.

A refrén első része többszöri ismétléssel nyomatékosítja, hogy a megszólított egyedül maradt. Nincs, akit szeressen és nincs kinek szeretnie az elkóborolt angyalt. Mindennél jobban vágyik a biztonságra, az otthonra, a szerelemre, de a lírai én a szöges ellentétét érezteti a megszólítottal.

A refrén második része ráébreszti a felszólított kóbor angyalt, hogy bárhogyan is küzd, le fogják győzni őt. Az élet senkivel sem kivételezik. A végén, már teljesen mindegy lesz, hogy milyen sérelmek érték őt az elmúlt időszakban, ha most nem kezd el hinni abban, hogy a világ egy jobb hely, mert ő él. A megszólító nem érez elég erőt és akaratot az angyalban, hogy tetteit véghez vigye és nyerjen. Hogy végleg inába szálljon a bátorsága és az önbizalma teljesen elvesszen, a megszólító ellátja még egy gúnyos jó tanáccsal az angyalt, miszerint csak akkor fog nyerni, ha mag ellen fogad.

A mű egészében páros rímek uralkodnak, de találhatunk benne belső, sorközti rímeket és rímtelen sorokat is. A lejtő, az ereszkedő, illetve a semleges verslábak kiegyenlítődve mozognak a sorok közt, mely még inkább érezteti az angyal kétségbeesését. Műfaji sajátosságait tekintve, a lírai műnem egyik meghatározó csoportjához, az elégiához tartozik a szerzemény. Fellelhető benne a lét értelmezése és a saját életre való visszatekintés kérdése. A lírai én a mű egészében vádolja és becsmérli a megszólítottat. Elképzelhető, hogy ez az egész jelenet a tükör előtt játszódik…

A szöveggel, úgy gondolom, bárki azonosulni tud. Mindenki érezhette már magát kitaszítva, csak azért, mert másnak gondolták. Gyakran nehéz megfelelni a társadalom adta normáknak. Mindenkinek joga van úgy leélni az életét, ahogy saját maga a legjobbnak gondolja, még ha ezért lenézik, vagy kirekesztik is őt. A legfontosabb üzenete a műnek, hogy bátornak kell maradnunk. Égetően fontos a mai világ számára, hogy beálljunk a sorba és mindent úgy csináljunk, ahogy azt követelik. Ki kell harcolnunk a saját magunk igazát, kerüljön ez bármibe is.

Talán azóta is kóborol lelkünkben a szárnyát szíveként elhagyó angyali teremtmény.

botondi 2020-10-30 16:41 |  #71
Pályázó neve: Horváth Botond
Választott dalszöveg: Piramis: Kóbor angyal
Dalszöveg értelmezés:

Horváth Attila: Kóbor angyal

A szerelem az egyik legintenzívebb érzés, és ezt szinte mindenki megtapasztalja élete során, ugyanúgy, mint a vele járó vágyat, örömöt, bizonytalanságot, gyötrődést, fájdalmat. Ez nemcsak az irodalmi alkotók belsős témája, hanem a mindennapi életünk része is.
Ebben a dalban is megjelenik a szerelem toposz, és jelen esetben annak kevésbé szép oldalát járjuk körül. A férfi, akiről a dal szól, vágyakozik egy nő után, azonban ez nem kölcsönös, és úgy fest, minden erőfeszítése hiábavaló volt: „A lány, akit elhívtál és el is ment veled, / Eltűnt, pedig ráköltötted az utolsó pénzedet.” Ez viszonzatlan szerelem, mely az ember minden energiáját képes felemészteni, s ekkor gyakran a költészet nyújt némi vigaszt az epekedő fél számára. Ugyan ez fontos motívum a dalban, az igazán lényeges és mindenre kiterjedő probléma a magány, ami nem csak a szerelem hiányában mutatkozik meg, hanem ezen túlmutat: a szomorúság legnagyobb, legmegrendítőbb oka ugyanis az emberi kapcsolatok teljes hiánya, aminek okán a főhős ürességet, kétségbeesettséget érez: hiszen mi értelme az életnek egy társ nélkül, mi értelme van, ha nincs senki a világon akivel meg tudná osztani örömét, fájdalmát?

A férfi helyzete kilátástalannak tűnik, hiszen nem talál kiutat a magányból, bármennyire is próbálkozik. A refrénben ennek ad hangot, és azzal, hogy sokszor megismétli, nyomatékosítja, hogy valóban rendkívül elkeseredett: „Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely. / Nincs egy hely, ahova mehetnél, / Nincs egy lány, nincs egy lány, akit szerethetnél.” Nemcsak nő nincs az életében, de barátai sincsenek, akikben megbízhatna, akikhez fordulhatna, ha baj van, akikre támaszkodhatna. Élete emiatt üres, önmagát jelentéktelennek tartja, hiszen a folyamatos sehova sem tartozás érzése felemészti őt.

Annak ellenére, hogy a szerző egyértelműen saját magáról beszél, mégis egyes szám második személyben szól a dal. Ennek oka, hogy azzal az üzenettel, amit a szöveg közvetít, bárki tud azonosulni, mivel mindannyian kerültünk már hasonló helyzetbe, ezáltal pedig gondolhatnánk azt, hogy a dal valójában nekünk szól. Ez kivetíthető a szöveg születésének körülményeire is, ugyanis a kor generációjára sziklaként nehezedtek a súlyos társadalmi problémák, ennek következtében pedig megannyian megtapasztalhatták a szerző által is pontosan körülhatárolt elszigeteltséget, lecsúszást és a sehova sem tartozás érzését.

A mű kilenc, váltakozó sorszámú versszakból épül fel, ebből négy a refrén, kettő pedig egy rövid kijelentés egymás után ismételve: „Hé kóbor angyal, mindig alulmaradsz, / Csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz.” Utóbbi sor arra hívja fel hősünk figyelmét, hogy izolált és elkeserítő életéből nincs kiút: az egyetlen megoldás ugyanis az, ha megtanul élni azzal a tudattal, hogy örökké egyedül marad. A használt rímképlet aa bb, vagyis páros rím.

A dal hangulata lemondó, elégikus, drámai. Láthatjuk a főszereplő tapasztalatait, gondolatait, műfaja így líra, ezt dal formájában szólaltatják meg. A sorokat olvasva az ember egy hűvös éjszakába képzeli magát, ahol egyedül marad a gondolataival, és küzd azzal, hogy semmi sem sikerül, amit elképzelt és szeretett volna elérni az életben. Esélye sincs arra, hogy megkapja a nőt, akit szeret, ráadásul arra sincs pénze, hogy elutazzon egy olyan helyre, ahol kevésbé érezné magát rosszul. Megjelenik egyfajta kettősség: folyamatosan azt ismétli, nincs hova mennie, ám az „ahova elmennél, oda drágán adnak jegyet” sor arra utal, mégis akad egy hely a világon, ahova szívesen elutazna, ha megtehetné.

Mivel még aludnia sincs hol, ezért a hideg elől egy váróterembe menekül, és ott húzza meg magát. A váróterem szimbolikus helyszín: egy utazás kezdetén és végén is állhatunk itt, azonban főszereplőnk esetén itt is ellentéttel találjuk magunkat szembe: a kezdetig sem képes eljutni, nem tud felszállni ugyanis egyetlen buszra vagy vonatra sem. Ez is azt fejezi ki, esélye sincs az újrakezdésre, örökre benne ragadt az általa eddig is élt magányos egyhangúságba, és legfeljebb csak ábrándozhat arról, hogy egyszer majd jön egy jármű, amire végre felszállhat.
A dalban különféle költői képeket is megfigyelhetünk. Találunk példát megszemélyesítésre: „széjjel tép a szél”. A szél erősíti a hidegérzetet az olvasóban, és arra utal, még az időjárás is a férfi ellen van: nemcsak az élet tépázta meg lelkileg, hanem most már fizikailag a természet is ellene fordul. A második sorban három alliteráló szóra figyelhetünk fel: „hely hova hazamehetnél”, ezzel is nyomatékosítva és felhívva a figyelmet az otthon hiányára.


A kóbor angyal cím, mely egy oximoron is, hiszen a két szó egymással össze nem fér, annak a személynek a metaforája, akiről a dal szól. Angyal, mert eredendően tiszta és jó, ám a kóbor jelző kifejezi, hogy elveszett a világban, és ezzel egyúttal a teljes tisztaságától is megvált: „Angyal zuhan tépett szárnnyal a farkasok közé”. Útja során rengeteg megpróbáltatás és fájdalom érte, ami már lelkén és külsején is sebeket ejtett. Ily módon párhuzamot vonhatunk Jézus szenvedéstörténete és a főhős passiója között, így a vallási elem is megjelenik a szövegben. Az angyal szó szintén reflektál a Szentírásra,a szót hallva fényre, erőre asszociálhatunk, ám ellentétben ezzel, a mű hangulata végig sötét, a férfit pedig erőtlennek, tehetetlennek láthatjuk. Egy magányos farkas, aki nem találja a helyét a világban, hosszú, társ nélküli bolyongásra kényszerül, és úgy tűnik, ez ellen nem tehet semmit, mert meg van írva a sorsa. Ez a predesztináció, mely Kálvin református tanaiból vált ismertté.

A világ annak sötét és kegyetlen mivoltával megrontja még a legtisztább lelkeket is, amennyiben nem elég erősek ahhoz, hogy ennek ellen tudjanak állni. Vesztes lett belőle, akitől már a tisztességtelen megoldások sem állnak távol: „Hé kóbor angyal, mindig alulmaradsz, / Csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz.” „A lelked is eladnád, ha egy ágyhoz juthatnál.”

A harmadik versszak utolsó sora szintén ellentétet fejez ki: „Gyilkos álruhában jársz, de az arcod az áldozaté!” Ezzel megbizonyosodhatunk arról, hogy a látszat ellenére valójában tényleg ő az áldozat, mégpedig a környezetének és a külső elvárásoknak az áldozata. Próbál felölteni egy álarcot, azonban nem tudja eltitkolni a világ elől fájdalmát.


Dalszövegünk alanyában megfogalmazódik egy költői kérdés: „Vajon ki tudta eddig megjegyezni arcodat?” Ezzel még jobban rámutat arra a tényre, amit az előtte levő sorban fogalmazott meg, hogy teljesen egyedül van, nincs semmi, amihez kötődhetne, és hozzá sem kötődik senki: „Nincs neved, nincs címed, senkit nem érint, hogy vagy!” Ez a legnagyobb fájdalma, és emiatt próbál minden áron szeretni valakit, mert valahová tartozni akar, és pont azért kerülik el, mert mások számára ő egy senki, az a nő is csak kihasználta, aki egyébként végre reményt keltett benne: „A lány, akit elhívtál és el is ment veled, / Eltűnt, pedig ráköltötted az utolsó pénzedet.”

A mű végén nincs csattanó, nincs megoldás, a szöveg rendre ismétli az eddig is elhangzottakat, utalva ezzel arra, hogy már nincs mód a főhős sorsának megváltoztatására. Ennek ellenére még próbál kitörni ebből az állapotból minden lehetséges módon, még hajtja a vágy, de legbelül úgy érzi, ez már nem fog megváltozni. Ezt megerősíti az a jelzés is, ami, megszólítva a férfit, felé sugall egy ismeretlen, ironikus hang: végül úgyis alulmaradsz, nem nyerhetsz, add fel.

Az ember könnyen mélyre kerül bizonyos esetekben, és időbe telhet, mire teljesen túl tud lendülni egy-egy csalódáson, vagy kudarcok sorozatán, itt azonban talán még ennél is többről van szó, mert hősünk a fájdalmát senkivel nem tudja megosztani. Ha nincs kihez fordulnunk, nincs ki bátorítson, bíztasson, segítsen a bajban, akkor onnan sokkal nehezebb felállni. Tudjuk azonban, hogy ez még nem feltétlen a végleges állapot, és bármikor jöhet egy impulzus, vagy egy személy, aminek hatására életünk pozitív fordulatot vesz.

treszi85 2020-10-30 11:55 |  #70
Pályázó neve:Treszkai József
Dal címe: Ha egy nő nem akar
Dalszöveg értelmezése:
A világ kezdete óta az emberi lét egyik legtermészetesebb része a férfiak és a nők kapcsolata, amely egyben az egytelen záloga az emberi faj fennmaradásának. Évszázadok során számtalan művész, számtalan módon örökítette meg a férfi-nő kapcsolat szépségét, árnyoldalait, visszásságait, összetettségét.
A két legnépszerűbb módja az érzelmek kifejezésének a vers és a dal. A két kifejezésmódot nem lehet különválasztani, hiszen már az ókorban is zenés kísérettel adták elő a különböző verses alkotásokat. A zene és szöveg tehát szinte elválaszthatatlanok. Ha a megfelelő dallamot a megfelelő szöveggel párosítjuk, akkor a két tényező erősíti egymást, és az emberiség egyik legnagyobb találmánya jön létre.
Természetesen számtalan alkotás született a könnyűzene égisze alatt is, amely a legalapvetőbb emberi érzelmeket mutatja be. Rengeteg lírai dal szól szerelmi bánatról, csalódásról, vagy éppen a szerelem által keltett érzések megmagyarázhatatlan mivoltáról.
Kevés azonban az olyan alkotás, ahol a dal olyan témát dolgoz fel, melyben a lírai alany ilyen őszintén beszél egy be nem teljesedett párkapcsolatról. Horváth Attila műve ezen ritka alkotások közé sorolható.
Őszinte, férfias vallomás ez, melyben joggal érezhetjük azt, hogy a nők által irreálisan magasra helyezett léc sikertelen átugrása miatt kicsit szánakozva tekintünk a műben megszólaló férfira, mélyen legbelül azonban érezzük a helyzet igazságtalanságát, és egy kicsit a nőt is hibáztatjuk.
Átlagemberként pedig szívesen hallgatjuk a dalt, hiszen olyan élethelyzeteket mutat be, amely a legtöbb férfival valamilyen formában már megtörtént. Tunyogi Péter nagyszerű előadásmódja, még hitelesebbé teszi számunkra az egész szituációt.
A mű tulajdonképpen egy olyan történetet mond el, amely bővelkedik személyes érzelmekkel is, ezért a szerzemény a líra és epika műnemének határán mozog.
Hagyományos értelmezés szerint az alkotást három fő részre lehet bontani. Ez alapján a szerkezeti egységek határait a refrének adják.
Kicsit más megközelítés szerint a dalt én négy, logikailag összefüggő, egységre osztanám.
Az első egységbe, mely egyben a mű felütése is, az első és a második versszak tartozik. Ebben a részben tanúi lehetünk egy lehelletfinoman kibontakozó párkapcsolatnak, melynek kedves, nosztalgikus hátterét a presszó, a mozi, valamint a leginkább a rendszerváltást megelőző évek hangulatát idéző ételek és italok adják.
A második egység a harmadik versszaktól egészen az ötödikig tart. Ebben a részben már eloszlani látszik az a fajta bájos hangulat, amit a verskezdet megteremtett, és fokozatosan kezd új irányt venni a történet, amely majd az első refrénnél éri el csúcspontját.
A harmadik strófában feltűnő „véresre tört láb” szimbólum már előrevetíti a tragédiát. A sorok mögött ott lappang a hallgató/olvasó bajlós sejtelme a történet negatív kimenetelét illetően.
A műben megjelenő hölgy nem mondta ki még ugyan a halálos ítéletet, de a „fogvatartott” jól látja a cella ablakából, hogy odakint neki ácsolják az akasztófát.
A negyedik versszakban megjelenő refrén egy igazán fájdalmas önvallomás a biztos kudarcról. A „Rád zuhan a kő” utalás Arany János örökbecsű klasszikusára, a Toldi című elbeszélő költeményre. Arany művében a „nehéz kő” a halált hozza el egy „nemes vitéznek”. Egyértelmű tehát, hogy a szerző, ha nem is a fizikai megsemmisülést akarja kifejezni ezen sorokkal, de a lelki fájdalmak erősségét nagyon jól ábrázolja ezzel a részlettel.
A „Másik szerető/Hogy kerül elő?” felkiáltásba hajló kérdés pedig végre megadja a vélt, vagy valós okát a nő elutasító magatartására.
A harmadik egység a hatodik versszaktól veszi kezdetét, és egészen a tizedikig tart. A mű ezen pontjától kezdve a további próbálkozás nem más, mint érzelmi mazochizmus a lírai alany részéről. Reménytelen kísérletezgetések, sora, mely végpusztulásba sodorja a szerelmes férfit. Érzésem szerint innentől kezdve egyfajta függőséggé válik a nő meghódítása utáni vágy.
Ennek a függőségnek a hajtóerejére pont az az egyszerű emberi törvényszerűség adja a magyarázatot, amely szerint mindig azt akarjuk megszerezni, amit nem lehet.
A hetedik versszaktól a kétségbeesés, a vágy, a megvalósíthatatlan célkitűzés szül irreális ígérteket, és ajándékokat, melyekre mindannyiszor még irreálisabb vágyak jelennek meg válaszul a másik fél részéről.
A mű negyedik szerkezeti egységét, és egyben lezárását a két utolsó versszak adja.
A tizedik strófában felcsillan a remény. A szeretett nő a „nem” helyett a „talán” kifejezéssel, még hitegeti a hősszerelmest, hogy majd a következő pillanatban a férfi szívébe mártsa, és meg is forgassa a tőrt, biztossá téve azt, amit már a férfi mélyen legbelül régen tud: a szerelem vágyott fizikai beteljesülése soha nem fog megtörténni.
Az utolsó versszakban a refrén már nem számonkérő, nem felháborodó hangnemben íródik. Itt már egyfajta fájdalmas mantrázása jelenik meg a feladásnak. Nincs remény. Ezt el kell fogadni. A lírai alany a mű lezárásában önmaga számára akarja tudatosítani a tényt: Be kell fejeznie a hiábavaló küzdelmet.
Horváth Attila a dalszöveg megírásánál nemcsak a szöveg tartalmi részét építette fel logikusan, és érdekfeszítően, hanem figyelt a formai részletekre is. A legtöbb versszaknál tudatosan alkalmazta félrímeket, a refréneknél pedig a visszatérő rím képletét fedezhetjük fel.
A mű egyik hatalmas értéke, hogy a hagyományos nemi szerepek megjelenítésével, a férfi és nő kapcsolat visszásságait bemutatva, némileg ellensúlyozza a mai értékvesztett, önmagából kifordult világ vadhajtásait.


Vámos Viki 2020-10-30 11:24 |  #69
Vámos Viktória
DSZC Szabolcs Vezér Technikum, Pusztaszabolcs
Korál: Előhang /Ugye nem hiszed el?/
Tanár: Tánczos Krisztina

Azért ezt a dalt választottam, mert a szövege reménnyel tölt el. Eszembe juttatta, hogy vajon mennyi ember érezheti úgy magát nap mint nap, hogy egyedül van? Ilyenkor lenne jó, ha meghallgatnák ezt a zenét, és őket is emlékeztetné, hogy történjen bármi, soha nincsenek egyedül, még ha úgy is érzik, hogy nem áll mellettük senki, illetve nem számíthatnak senkire, a világ akkor is teljesen más lenne nélkülük: „Minden történetnek része vagy”. Ahogyan a kosztolányis Halotti beszéd is egyedülinek tart minden embert, s pótolhatatlannak véli.
Az első versszakban a szerző leírja, hogy bár nem te vagy a világ közepe, attól még minden, ami ezen a csillagon - Földön – van, körbezár. Az egész dal a pillangó-effektusra épül: Mindennek köze van mindenhez, a miértek kapcsolódnak az okokhoz. Mintha az egész élet egy dominóból álló kör lenne; legalábbis nekem ez jutott eszembe a második versszakról. „És a körforgásnak része vagy: amit mérgezel, az mérgez, amit érzel, az téged érez”… „Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad, minden összeér az ég alatt”- ez a két sor biztat arra, hogy még ha úgy is érzed, hogy szétesik körülötted minden, az ég akkor is egyben tartja az egész mindenséget, és így sosem vagy egyedül.
A refrénben található a legnagyobb bátorítás, reményadás: „Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész! És ha jön az idő, amikor már nem leszel, veled is egy egész világ múlik el.”, ahol a szerző arra utal, hogyha lejár az időd a Földön, akkor veled együtt egy világ is megszűnik létezni. Ugye itt is érezhető az a költői toposz, amit Kosztolányi és Márai is felidéz verssoraiban. A vándormotívum épp az emberi élet legfontosabb pillanatait, sorsdöntő eseményeit képes elénk tárni!
A Te emlékeid (a sajátjaid és amiket hátrahagysz másokban magadról), a Te földi léted egy egész világot szimbolizál, hiszen nélküled mások addigi élete is teljesen megváltozik, mert akár csak egy ember befolyásolhat egy másik emberi létet, amit az elmúlás teljesen felboríthat.
A versszak utolsó két sora az idő-és értékszembesítés eszközével ábrázolja, hogy egyetlen élet mégis mekkora értékkel rendelkezik. Az ezt követő versszak is bizonyítja, hogy bár a sziget is egyedül van, távol mindentől, az óceán mégis körülöleli, tehát az ember is érezheti magát a szigetnek, mégis van valami, ami jelentheti számára a nagy kékséget.
„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”- Ernest Hemingway: Akiért a harang szól c. regényének sorai juthatnak eszünkbe, aki egy korábbi idézet parafrázisát nyújtja át nekünk.
Az intertextualitás nem plágium, hanem modern szemlélet- és ábrázolásmód, ugyanis a költői képek korszakokon való átívelése az alapvető emberi kérdéseket, a madáchi életértelmezés alapjait idézi elénk. Mi, fiatalok, különösen fogékonyak vagyunk ezekre a morális kérdésfelvetésekre.
Az anaforás szerkesztési mód segítségével még inkább lényegre törő a dal üzenete, hiszen ez az alakzat az ismétlésnek egy különleges esete, amivel érzékeltetni lehet a sorsdöntő gondolatokat.
Nagyon tetszett az egész dalnak az üzenete, szerintem ma is több ilyen és ehhez hasonló zenére lenne szüksége a mai társadalomnak, hiszen – ahogy én látom – egyre többen érzik ezt az elveszettséget. Hogy nem tudják már, hova is tartoznak.
De ahogy a szöveg is mondja: „Soha ne kérdezd, hová tartozol, minden harang érted szól”, nem is az számít, hogy honnan jöttél, hova mész, kik tartanak veled, mert mindannyian egyenlőnek születtünk. S napjainkban, a változó és egyre bizonytalanabb világban kell ilyen útravaló mindenkinek, hogy higgyen önmagában!

jbrigi 2020-10-30 08:34 |  #68
Pályázó neve: Jancsó Brigitta
Dalszöveg:Előhang (Ugye nem hiszed el?)

A Horváth Attila által írt „Ugye nem hiszed el? című dal 1993-ban jelent meg Balázs Fecó és a Korál stúdióalbumán.
A dal maga tágabb értelemben véve az életről, s ennek körforgásáról, illetve az ember „jelentéktelennek tűnő „életéről szól. Ahhoz, hogy a címet megérthessük kicsit mélyebbre kell ásnunk a dalszövegben, melyeket én versszakokra bontottam.
Az első versszakban már megjelenik az emberi lény fontossága. A szerző leírja, hogy ezen a világon minden ember szerves részét képezi az életnek, s nem számít hol él, milyen körülmények között, illetve mi zajlik körülötte ugyan úgy fontos. -De vajon minden ember így vélekedik? – Azt hiszem erre a legegyértelműbb válasz: Nem.
Sokan esnek abba a hibába, hogy kategorizálják az embereket, vagy elsőre ítélnek csupán normák alapján. De nem csak másokat ítélünk el, hanem sokszor önmagunkat is. Az emberek hajlamosak alábecsülni magukat, s homályosan látni az ő igen is fontos szerepüket. Erre próbálja felhívni a dalszöveg írója a figyelmünket.
Fontosnak tartom megemlíteni a következő sort: „Soha semmi nincs túl távol” - ez számomra nem csak azt jelenti, hogy a világon bárki elérhető, és képes érvényesülni, hanem magát a célok elérését is. Bár az úton sokszor akadályokba ütközünk, mégis kellő elszántsággal, s önbizalommal a céljainkat elérhetjük- hiszen nincsenek távol.
A második versszak egy bíztatással indul: „Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad,
Minden összeér az ég alatt”. Bár sokszor az ember egyedül érzi magát, s kilátástalannak véli helyzetét mindig van hova fordulni. Az „ég” szó akár egy paradoxon. Bár jelzi a Föld hatalmasságát, hiszen szabad szemmel nem láthatjuk az egészet, de ezzel egyszerre bíztatja az olvasót, hogy mégis csak mindenki egy ég alatt él, ugyan oda tartozik, hogy is lehetne így egyedül? – az ég akárcsak a takaró, befed, s biztonságot ad.
„És a körforgásnak része vagy: Amit mérgezel, az mérgez, Amit érzel, az téged érez,”- ez bizonyítja, hogy nem csak az emberiség része az egyén, hanem a világegyetem része is. Minden, amit tesz fontos, nemcsak a szó pozitív értelmében. Itt megjelenik a mérgezés is. Mérgezni akár kapcsolatokat, de a környezetet is lehet. Átvitt értelemben érthetjük ezalatt a környezetszennyezést is. Hiszen, ha senki sem gondolná, hogy az ő káros tette nem számít, akkor nem gyűlne fel annyi mérgező anyag, ami a Földünket bomlasztja, s ezáltal saját életünket is korlátok közé szorítjuk. De ez a gondolatmenet érvényesül minden kapcsolatunkra, s tetteinkre is. Ez a versszak kívánja a figyelmünket felkelteni, hogy mindennek következménye van, de ezáltal érezhetjük azt is, hogy igenis számítunk a világnak, a részei vagyunk. Ami következménnyel jár, az igenis fontos, legyen az bármi.
A refrénben érkezünk el a dal címének értelmezéséhez- „Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész!”- ismét nyomatékosítja a szerző, hogy az egyének nélkül nem is lenne ugyan az, tehát mindenki fontos. Ezzel is az emberek értékét emeli ki, ami semmikor sem elhanyagolható- sem jobb, sem rosszabb napokon.
„És, ha jön az idő, amikor már nem leszel, Veled is egy egész világ múlik el.” – ez a két sor szól arról, hogy a világ nem csak a szó szoros értelmében vett világot jelenti, hanem azt, hogy mindenki számára létezik egy saját világ, amelyben él, ahol az ott élőknek fontos. S ha valaki végleg eltávozik az élők sorából, akkor az érintettek számára egy világ megszűnik létezni, ezzel fájó sebet hagyva maga után. Akárcsak amikor egy csillag kihuny.
A világ tehát amilyen óriási, olyan kicsi is, mert minden emberi élet egy saját világ. Ennek a sornak többszöri ismétlése kívánja kiemelni, s erősíteni a szöveg mondanivalóját. Itt evokál a szöveg számomra József Attila idézetére „A mindenséggel mérd magad!” – hiszen az ember bár a világ szempontjából apró porszem, saját maga számára a világ közepe, minden saját személye köré épül, összpontosul.
„Lehetsz sziget, de akkor is ölel az óceán” - ez a sor nemcsak a korábbi gondolatmenetre utal vissza, hanem rávilágít, hogy bár minden ember egyedi, másban érvényesül, de ettől függetlenül sem veszti értékét, illetve hogy bár különcök vagyunk, mégis mindig körbe vesz a szeretet. Itt akár hívő szemmel érthetjük Istent is, aki számára mindenki egyenrangú, s bármit tesz ugyan úgy fogja szeretni.
Tehát ez a dal nemcsak az emberi mivolt fontosságára, hanem az önbecsülésre, elfogadásra és önszeretetre is bíztat. „Ugye nem hiszed el”, hogy értéktelen vagy? – hiszen mások, s saját magad számára is egyedi és megismételhetetlen vagy, és ettől leszel Te igazán fontos, nem csak a jó napokon, hanem mindig.

L.Tünde 2020-10-29 21:19 |  #67
Ezt egy ábrában készítettem el, de képet feltölteni a gépemről nem engedett, a szóközökkel itt megszerkesztett ábra pedig feltöltés után így szétesett... ne haragudjatok, kérlek, a vizuális környezetszennyezésért!

L.Tünde 2020-10-29 21:16 |  #66
Problémamegoldó folyamatábra férfiaknak a #65. számú pályázat kiegészítéseképp

!------------------Nemet mondott?---------------!
Nem Igen
! !
Gyanakodj, ez egy csapda! Vettél ma már neki ajándékot?
! ! !
! Nem Igen
! Menj, vegyél! Vegyél még!
! ! !
!--------------- Próbáld újra!----------! ------------------------!

L.Tünde 2020-10-29 21:06 |  #65
Pályázó: Lőrincz Tünde
Választott dalszöveg: Ha egy nő nem akar
A női nemnél csak egy a jobb, az igen – énekli a Sziasztok Lányok nevezetű formáció. Férfi és nő kapcsolata, civódása, kiengesztelhetetlen ellentéte örök idő óta témája a művészet különböző ágainak. Mert mit akar a férfi? Nőt! És mit akar egy nő? Lehetőleg mindent, de néha bizony az is kevés. Horváth Attila dalszövege, melyet a Tunyogi Rock Band zenésített meg, az erősebbik nem ama bizonyos holtig tartó harcát fogalmazza meg, amellyel előbb utóbb minden férfi szembesülni kényszerül – tudniillik a nő mindig többet és többet akar, és ezért nem átall felhasználni legszentebb fegyverét, az igent. Az ironikus-szatirikus szöveg tartalmán minden férfi egyetértően bólogat, szolid mosollyal arcán, amíg a partnere tekintetével össze nem találkozik. Merthogy mi, nők, ezt eltúlzott sértésnek tartjuk: nekünk aztán nem kell se sziget a Csendes-óceánon, sem New York, ám ha megkaphatjuk, miért is ne mondjunk rá nemet? Na és mi gyengítheti meg egy vonakodó nő térdeit? Ha nem akar valamit, a világ összes kincse sem – ennek az igazságát fogalmazza meg számunkra a szöveg. Valahol mélyen milyen igazságtalan is ez! De ne felejtsük: a nőt és a férfit is a vágyai hajtják – milyen boldog az a nő, akinek minden kívánsága teljesül, és milyen felhőtlen az a férfi, aki látja, hogy boldoggá tette kedvesét. Örök körforgás és elszakíthatatlan szimbiózis ez. Kivéve, ha a nő nemet mond. Akkor nincs fellebbezés. De lehet szerető. De ha a szerető is hölgy, akkor Isten áldja férfiaink minden próbálkozását!
(Vagy ha a hölgy aranyásó, akkor amíg pénz van, nő is van.)

Zétény 2020-10-29 17:25 |  #64
Pályázó neve: Varjú Zétény
Felkészítő tanár: Hunya Jolán, Gyomaendrődi Kis Bálint Általános Iskola
Dalszöveg: Előhang (Ugye nem hiszed el?)

Megérintette a lelkemet ennek a dalnak a szövege. Mert „Mi az ember egy porszem, egy semmi, és mégis milyen nehéz embernek lenni?” – ahogy egy másik dalból bukkan elő, ugrik be az egyszerű, igaz gondolat.
Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól. John Donne
(Ernest Hemingway: Akiért a harang szól című regényének előszava, a regény első oldalán található John Donne-tól, aki angol származású költő. Ez az idézet jutott eszembe, ahogy a szöveget olvastam, a dallamot hallgattam.)
Ugye, nem hiszed el? – olvasható a költői kérdés a címben, és még sokszor ismétlődik ez a kérdés, amely refrénné alakul ismétlődése miatt, ráadásul érdekesen helyezkedik el. Nem közepén található a dalszövegnek, hanem az utolsó strófák kezdősoraként. Mintegy kétségbeesett kiáltás, úgy hat! De erre a sokszor feltett kérdésre, nekem a következő lehetséges válaszok jutnak eszembe. Azért is jó vagyok, vagy: jól vagyok, vagy: meg tudom csinálni, vagy: igen, akkor is elhiszem, ha minden ellenem van. Sok kis apró mozaikból áll össze az ember; cselekedet, lélek, habitus. És a sok kicsiből összeáll az egész, vagyis te!
Kétségbeesetten vergődhetsz, nem találod magad, a kiutat, lassan összezár a kör, majd hozzádér, segít! Az egyes szám második személyű megszólítás: te, személyessé, és hangsúlyossá teszi az egész szöveget. Pici nyomás alatt állsz, hogy rólad van szó! Te nem hiszed el!
De hidd el! Ne ijedj meg, nem vagy egyedül! Bízz magadban, fontos, hogy mit gondolsz. A pozitív gondolatok előre viszik az embert, erőt adnak, energiát sugároznak, a pozitív gondolatokra kell összpontosítani. Ami rád hat, arra te is hatással vagy! Nem mindegy mit gondolsz. A negatív gondolatok roncsolják az ember lelkét, lehúznak, nem visznek előre! Félig él az az ember, aki nem vállalja önmagát, értékeivel, tévedéseivel.
Igenis számítasz, számít az életed, értékes vagy! Igaz, néha úgy érzed csak egy kis porszem vagy a nagy egészben, de a sok kis porszem, ha összekapaszkodik, már porfelhőt alkot, és annak ereje van. És együtt a világegyetemben így lesz kerek egész a kék bolygó! Mindenki számít, te is! Különösen csak te! Ha meghalsz, akkor a világ is szomorú lesz, meghal egy darab belőled, mert te voltál a világ! Sírva hajol meg a föld, könnyeiben semmisül meg. De ez még messze van! Ne légy szomorú az elmúlástól, mert „Ami él, az össze van kötve minden élettel mindörökre…”
Soha ne kételkedj magadban, egyszer elmúlsz majd, de a dalokban ott vagy, tovább élsz. Élj úgy, ahogy József Attila írja: „Légy egy fűszálon a pici él. S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
Csak úgy lehet élned, szárnyalnod, hogy a világ közepe vagy, mert így van értelme a világnak és a te lényednek! Tudod, semmi sem tart örökké, és közben minden örök, összefüggő és megbonthatatlan! A lehetsz sziget metafora utal a különállásra, de egyből ott a segítség, a megoldás az óceán, ami védőn körbe ölel.
A költői kérdések halmozása az utolsó négy versszak elején arra utal szerintem, hogy a kevés önbizalommal rendelkező embernek sokkal nehezebb az élete! Éppen az utolsó sorok ismétlése nyomatékosítja a szöveget, hogy nélküled más lenne a világ, nem vagy egyedül, fontos vagy, sokan szeretnek, és melletted állnak. Bízz magadban! Sőt, van olyan ember, akinek te vagy a legfontosabb! Adjon erőt az az érzés, hogy egyedüli és megismételhetetlen vagy!
Adyt gondolataival zárom pályázatomat. Nagyon összecseng gondolatíve ezzel a szöveggel: „Mert egyszer minden összeköt, a fény, a vér, a köd!”


cukilali55 2020-10-29 11:50 |  #63
Jó olvasni, hogy akevesebb néha több.

slezii15 2020-10-29 08:13 |  #62
Pályázó neve: Slezák Petra
Felkészítő tanár: Balogh Csilla - KRK. Szilády Áron Gimnázium és Kollégium
Dalszöveg: Horváth Attila: Kóbor angyal

A cím témamegjelölő. A „kóbor” szó már az elveszettségre utal „angyal” szó pedig egy jó embert jelöl. Műfaját tekintve rock.
Az első versszakban az író az angyal férfit mutatja be, akit jósága miatt kihasználtak, s megfosztották vagyonától és a szerelem utolsó reményétől is. A zord kinti idő tükrözi lelkének állapotát, ami elől nem tud menekülni, mert nincs hová.
A második részben nyomatékosítja magányát és nincstelenségét. Reménytelen szerelmébe belefáradt, meg akar pihenni. Lelki támaszra lenne szüksége, de ez nem adatik meg. A refrénben ezt nyomatékosítja.
Harmadikban versszakban leírja szerelménél várólistára került. Annyit sírt már utána, hogy saját könnye marja arcát. Szerelméhez menne, de az oda vezető út ára hosszú és drága. Az ágy a nőben meglátott biztonságot jelképezi, amiért a lelkét is odaadná.
Ötödik részben a végső elkeseredettségében önmagát szólítja meg és itt jön rá arra, hogy bármit tesz mindig veszíteni fog és csak akkor nyerhet, ha maga ellen fogad.
Hatodikban versszakban teljesedik ki a vers és itt értjük meg lényegét. „Angyal zuhant tépett szárnnyal…”. Ami azt jelenti, hogy egy jobb életből zuhant le valami miatt, „…farkasok közé…” vagyis rossz társaságba keveredett. A mostani helyzetben nincs semmije, se neve, se címe és senkit nem érdekel már hogy van. Ezzel az életmóddal amit folytat, végül saját maga áldozata lesz.




RDominika 2020-10-28 18:16 |  #61
Pályázó neve: Rácz Dominika Zoé
Felkészítő tanár: Menyhárt Krisztina- Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Kollégium
Dalszöveg: Pokolgép (Horváth Attila): Itt és most

Már a szöveg elején megfigyelhetjük, hogy az alany a mában él. Nem érdekli a holnap és a jövő. ,, Csak az itt, csak a most. A máskor, a máshol nincsen.” Fél elveszíteni szerelmét és Istenét, arra kéri, hogy most döntsön arról, hogy mit szeretne, mert később már nem lesz értelme. Azt kéri, hogyha már nem szereti, nem segíti,ne tartsák fel egymást. ,,Hagyjon el, hagyjon így. Ne álltasson, hogy szeret.” ,, A harangok másért szólnak” sorban azt próbálja meg kifejezni, hogy hiába vannak bajai vele igazán senki nem törődik. Az eddigi élete jelentéktelen, ezért is próbál a jelenben élni. A refrén a nyomatékosítás szerepét szolgálja. Teli van felszólító igékkel, vagyis felszólítja a másik alanyt, hogy tegyen valamit érte, értük, mivel ő kétségek között él és csak tőle kaphat megnyugvást. ,, Most kell árts , vagy most kell érts. Most kell gyűlölj, vagy most kell félts. Törődj velem itt és most, hogy el ne késs.” Ez az utolsó mondat már arra utalhat, hogy elengedte szerelmét csak azt kéri, hogy ebben a pillanatban legyen vele. Aztán mehet, hogy az élete további részéről le ne késsen. Az egész művön keresztül egy szenvedést láthatunk. Valamint próbálja bemutatni, hogy a legrosszabb helyzetekből is fel lehet állni. Akár Isten, vagy akár a szerelem segítségével. De sokszor nehéz eldönteni, hogy mégis kinek a segítségét kéri. De azt kiemeli, hogy sose baj ha segítséget kérünk valakitől. Tehát összefoglalva az a szöveg az élete rosszabb részét próbálja bemutatni és próbálja kitalálni, hogy kire és mikor számíthat.

L.Tünde 2020-10-28 17:14 |  #60
A pályázó neve: Lőrincz Tünde
Az elemzett szöveg: Előhang (Ugye nem hiszed el?)

1993-ban jelenik meg Balázs Fecó és a Korál stúdióalbumán előhangként az Ugye nem hiszed el? című, Horváth Attila által írt dal. A Korál „láthatatlan tagja”, ahogyan Balázs Fecó nevezi, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az együttes a lírai vonalon találta meg egyedi hangját a rendszerváltás utáni években is. A 42 éve fennálló zenekar nem a legnagyobb figyelmet kapott dala, azonban híven tükrözi a rendszerváltás utáni társadalom és egyben a Korál útkeresését is.
Ha megvizsgáljuk a dal lemezen betöltött szerepét, azt láthatjuk, programadó jelentésteremtésről van szó. Az album többi dala ugyanazon a filozofikus-lírai vonalon halad tovább, melynek vonalát az Előhang biztosítja (Útközben a jó; A cirkusz megy tovább; Az öcsém utolér). Ezzel tehát értelmezhető a szöveg az egész album lírai jellegű bevezetőjeként, prológusaként, a hallgató, befogadó és a szerző közti polifon párbeszédként.
A dal címe az Ugye nem hiszed el? költői kérdésével indul, azonban az albumszerkesztő elv alapján Előhangként is szokás utalni rá. A szöveg a továbbiakban is megtartja a költői kérdés gesztusát, ugyanis a megszólítás egyesszám második személyű kérdése a vers során többször is visszatér, újabb értelmezéssel gazdagítva a szöveg jelentéstartományát. Maga a cím egy bizakodó – ugye – szóval indít, mely egyben megjelöli a további értelmezés irányvonalát, az optimista, önmagán messze túlmutató üzenetet. A retorika szabálya szerint a kérdés technikája önmagában hordozza tehát a pozitív végkimenetelű választ, egyszerre akar meggyőzni és formálni, építeni és reményt kelteni. Azonban megjelenik egy újabb jelentésréteg, melynek elvárásával fordul az értelmező a szöveg felé – mi az a tudás, melynek meg kell kérdőjeleznünk valóságát. Ehhez egyrészt elengedhetetlen a szöveg további értelmezése, másrészt pedig egy olyan közös, kollektív tudást kell előhívnunk, mely csak átfogó történelmi szemléletmóddal értelmezhető. Ha pedig így vizsgáljuk, mi lehet az az elem, melyet a társadalom adekvát kérdésként értelmezhet, válaszolhat meg a rendszerváltás közeli érában.
A szöveg egyaránt értelmezhető a befogadó megszólításaként, hiszen folyamatos, minden sorra kiterjedő anaforisztikus rendszerben érezzük meghívva magunkat, minden bátorítás, költői kérdés, állítás megtalálja az utat a befogadóhoz. Azonban értelmezhető a vers a lírai én ömegszólításaként is, hiszen a lírai én azonosul a társaladom minden egyénéhez, a magára vállalt terheihez, és ezzel összefonódva önmaga számára is felteszi a címbéli kérdést, önmagát is nyugtatja általa, ezáltal azonban a vers létértelmezésként mond ki súlyos szentenciákat kérdések és feltevések mögé bújtatva.
A vers üzenete a humánum, mely felülemelkedik politika és társadalmi rendszereken, mindennapi problémákon, és olyan örök érvényű isteni és emberi lényeget tár fel, amely az emberi világ teljességére fókuszál. Talán nincs még egy olyan nemzet, mint a magyar, melynek irodalmában ennyiszer és ilyen esszenciális erővel jelenik meg a humanizmus. A 20. század történelme, mely során annyiszor lett kiszolgáltatott nemzetünk a különböző eszméknek, rendszereknek, melyben annyiszor béklyózták meg a magyarság testi és lelki szabadságát, ahol a megfelelés és a rendszerbe simulás kultusszá vált, hívja elő az emberhez való fordulás gesztusát, az emberi értékek átmenekítését a globalizálódó magány és egyenarcúságba való simulás ellen. Ennek a leképzése ez a szöveg is, és ezáltal teremt kapcsolatot a homo moralis magyar képviselőivel, Babits, Radnóti, Pilinszky és Nemes Nagy költészetének filozófiájával.
Több helyen is kimutatható a már az ókorban is megjelenő világnézeti, bölcseleti fonal, mely szoros intertextualitásban áll Kosztolányi: Halotti beszéd című költeményével is: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Minden ember egyedi, megismételhetetlen, és hatással van a környezetére: „Nélküled másképp volna ez az egész” – írja Horváth Attila, és ez rokonságot mutat a távol-keleti filozófiával, a buddhizmussal és a pillangóhatás-effektussal is. Az egyén létezése, döntései hatással vannak a világ alakulására is.
A vers központi motívumai, képei is az üzenet köré épülnek: a csillagok, a harang hangja, a közel és távol viszonylata, a sziget és az óceán kapcsolata, az összeérés és az összekapcsolódás képe. A mindenség és a világ egésze és az egyén aprósága, mégis hatalma a történésekre egy paradoxont hordoz – az emberi élet teljes valójában önálló világ, s mint ilyen, lemodellezése a teljes univerzum mozgásának. A szöveg azonban a meggyőzés szándékával ezt a látszólagos ellentétet fel is oldja, hiszen olyan rendszerben születik, amelyben ez a tudás megkérdőjeleződik, a lírai énnek tehát újra és újra fel kell elevenítenie az ősi, kollektív tudattalan elemeit, emlékeztetnie kell önmagát és egyúttal az emberiséget ennek az igazságnak az örök jelenlétére. „Veled egy egész világ múlik el” – írja, mintegy kifejezve a természet örök és múlhatatlan körforgását az emberi élet végességével, ezzel kozmikus síkra emelve az emberi létezést. A cím valójában ezt a tudást foglalja keretbe, hiszen egy olyan történelmi és társadalmi változás ment végbe a rendszerváltoztatás folyamán, ahol az embernek újra meg kellett találnia identitását, életének értelmét, valóságát. Az egyenarcúság kultusza után az individualizálás kozmikus erejét élteti a szöveg, a megtalálás útját helyezve középpontba.
A szöveg szerkezete szerint egy nagy egység, mely egyben egy nagy felsóhajtást, egy lineáris és globális gondolati ívet ölel fel. A versszakok egyenetlenségét egyensúlyozza a páros rímek szabályossága, valamint az időnként felsejlő jambusok élőbeszédhez hasonlatos lüktetése. A mondatok modalitása, a keretbe foglaló cím kérdő jellege mellett mind szentenciák, kijelentő jellegűek. Az élőbeszéd stiláris elemeit mutatják a kötőszavak mondatkezdő elhelyezései, az anaforás sorszerkesztések, valamint az ismétlések ritmusa.
A vers üzenete tehát az egyedi és megismételhetetlen emberi individuum, ennek megerősítése a társadalmi változások kapcsán bekövetkező kiúttalanság miatt. Létértelmezés, mely egyetemes, minden ember számára biztató üzenetet hordoz, és amely a megírása óta talán még erőteljesebben, még koncentráltabban nyer értelmet globalizálódó világunkban. „Ha nem is középen állsz” – írja Horváth Attila, nem kérdőjeleződhetnek meg egyetlen emberben sem, és a lírai énben sem a világhoz való szerves tartozás, a humánum gazdagsága, az egyén teremtő ereje, s mint olyan, az emberi létezés csodája.


rszebeni 2020-10-27 20:58 |  #59
Pályázó neve: Szebeni Réka
Választott dalszöveg: POKOLGÉP – Itt és most
Értelmezésem:

A Pokolgép Itt és most című dalát Horváth Attila szerezte, 1989-ben. A költő szerzeményei között a dal kiemelt helyet foglal el, mivel egy rendkívül sikeres száma lett az együttesnek. Az életművébe tökéletesen beleillik, hiszen Horváthnak már az első művei is a hetvenes évek elején a rock műfajban jöttek létre, és egészen máig születnek újabb és újabb kiváló és nagysikerű darabok. Nem kisebb zenekaroknak írt a szerző számokat, mint a Piramis, a Korál, az Omen vagy épp a Tunyogi Rock Band, de olyan ikonikus alakok is énekelték számait, mint Deák Bill Gyula. Innen is látszik, hogy Horváth Attila nem csak a laikusok által alkotott vélemény alapján, hanem szakmai szemmel is a legjobbak közé sorolható a műfajban.
A dal 1989-ben született, és a Pokogép harmadik lemezén jelent meg. Mivel a Gép első két lemeze is nagyon népszerű volt, a harmadik lemez is elsöprő sikereket aratott. Az Itt és most, lírikus jellegével, különleges csillaga a lemeznek.
A cím témajelölő, mely előre utal, megjelenik benne a helyszín és az idő. Ám mind a kettő határozatlan, és egymást kiegészítve nagyobb értelmet kap az átvitt jelentése, mint egy sima helyszínjelölést. Itt és most, ebben a két szóban benne van minden, nincsen múlt, nem lesz jövő, egy dolog van, a jelen, és vagy abban éljük meg a pillanatot, vagy nem lesz mit megélni.
A dal komoly gondolatokkal foglalkozik, sokszor elvont, és filozofikus. Hangneme egyszerre reményvesztett és számonkérő. Csalódás jelenik meg benne, de ott van a halvány remény és a bizakodás is. Ezekből a kettősségekből egy dolgot lehet biztosan megállapítani, hogy egy választás szélén, két ellentétes irány előtt áll a lírai én, és vagy az egyik fog bekövetkezni, vagy a másik, de a döntése végérvényű lesz.
Műfaja elégikus dal, melynek elégiai vonása a fájdalomban, a hiányérzetben fejeződik ki, míg a dalra jellemző egyneműség és a ritmusosság egyértelműen jellemzi az egész művet.
A vers szerkezete egyáltalán nem mondható klasszikusnak. Két fő egységre osztható, előbbi két, különálló gondolatot megfogalmazó versszak, míg utóbbi négy a refrént képezi, melyből minden páratlan ugyan az, és minden páros az előbbiek variánsa.
Az első versszak első sora rögtön meghatározza a vershelyzetet, melyet a második sor nyomatékosít:
“A máskor, a máshol nincsen.”
Ezt egy költői kérdés követi, mely fokozott érzelmi állapotra utal, a kétszeres hiány miatt:
“Milyen Isten képes rá,
Hogy kétszer is elveszítsem?”.
Látható, hogy a megfogalmazással (elveszítsem) kifejezi, hogy a hiba mindkét félen múlott, hiszen maga a líra én veszítette el, és nem kivetve lett az Isten által. Ám a következő két sorban látszik, hogy a felszólítás pont erre irányul, hogy az Isten hagyja el, ha úgy akarja. Már itt látszik az Isten- lírai én kettős viszonya, egyrészről az elhagyás, másrészről viszont a még meg nem szűnt kapcsolat. Ennek az ambivalens érzésnek a feloldása helyett, a következő sor erre a kettősségre erősít rá:
“Tegye most, ha gondol rám”,
melyben látszik, hogy a gondoskodó mivoltját még feltételezi az Istennek, ha a jóindulatát már nem is. Ugyanakkor a versszak utolsó két sora egy vád is, illetve a harag, és a magára utaltság is megjelenik benne.
A következő versszak első négy sorában megjelenik, hogy milyen szerepe lenne az Istennek az életben, segítségnyújtás, támaszpont, meghallgatás, biztos pont. Ám a lírai én ezeknek a teljes hiányát véli felfedezni, amiért elkönyvelte, hogy őt az Isten elhagyta, és nem is könyörög hozzá, hogy térjen vissza, sokkal inkább szemre hányja, és elfordul tőle, ahogy az Isten is hátat fordított neki.
A második négy sorban tisztázza ezt a lemondást:
“Nem érdekel, mit ígér,
És nem érdekel a holnap.”,
illetve kiegészül még egy fontos gondolattal, a jövőről való lemondással. Ezzel Istent az élettel azonosítja, a két dolog nem független egymástól, az egyik értelme befolyásolja a másikét. Az utolsó előtti sorban újra előkerül a legfontosabb motívum, az itt és a most, a jelen, az egyetlen érték, és az egyetlen dolog, ami még számít. Az utolsó sor újra nyomatékosítja azt, hogy minden más, ami az életben van, az őt már nem érinti, illetve a harang motívuma összeköti a földi és az égi síkot, mindkettőnek a végét jelzi, a lemondást és az elengedést.
A refrén első négy sora egyrészről folytatja az első két versszak gondolatmenetét a jelennek, az ittnek és a mostnak a fontosságában:
“Most kell árts,
Most kell érts.
Most kell gyűlölj,
Vagy most kell félts.”
egy felsorolás formájában, melyben a második refréntől a “vagy” szavakkal egyértelműen jelzi, hogy döntenie kell, felkínálja a választási lehetőséget az Istennek, hogy féltse vagy gyűlölje, hogy ártson vagy megértse. Ebből azt látjuk, hogy míg egy reményvesztett kapcsolatból indult ki az érzelmi állapot, mostanra megjelent a változás lehetősége, hogy nem feltétlenül kell ennek a sok rossznak bekövetkeznie, mert igenis van pozitív irány is, amely felé az élet folytatódhat. Ezt a szálat pedig a refrének utolsó két sorai tökéletesen fejezik be:
“Figyelj rám itt és most,
Hogy el ne késs.”
“Törődj velem itt és most,
Hogy el ne késs.”.
Itt megjelenik a könyörgés, a kérelem, hogy figyeljen és törődjön, hogy ne hagyja elveszni, elkallódni, mert bár most kilátástalannak véli a lírai én a saját helyzetét, vágyik a jóra, és ez az, amire szüksége van. Ehhez hasonlóan, az Istennel való küzdelem szakaszait nem csak a hozzáállás változása szemlélteti, hanem a megszólítás is. Az első két versszakban egyes szám harmadik személyben beszél róla, ami szintén a távolság jele, de ez a refrénre átalakul valós megszólítássá, egyes szám második személyben, egyenesen hozzá beszél, neki könyörög, mely egy mélyebb kapcsolatot mutat a két fél között. És bár az ellentét feloldani látszik, az utolsó sorokban jelen van az emlékeztetés, a rossz kimenetel fenyegetése, ami egy gondolatban két színteret mutat be, ha elkésik az isten, akkor egyfelől se az itt és most nem valósulhat meg, másfelől pedig az Istennel való kapcsolat sem. Az elején úgy szól a lírai én kérdése, hogy kétszer hogy lehet elveszíteni. És ha itt jól megnézzük a helyzetet, ez a kétszeres, vagy sokkal jobban mondva kétoldalú elveszítés gyönyörűen megjelenik. A földi és az égi világ, a jelen és a késedelem, ami a jövő hiánya, vagyis az élet és a halál; ez a kettősség, mely a dal elején értetlenül áll, ha nem is a felszínen, de mögöttes tartalomként végig kíséri az egész szöveget, de tovább megyek, az egész életet.
Magáról a vers szerkesztéséről elmondható, hogy tele van ismétléssel, melyek a “most” szóban nyilvánulnak meg leginkább. Ez a legfontosabb gondolat nyomatékosítását szolgálja.
A rímelését félrímek jellemzik, egy kivétellel a rím magánhangzója az egész dal alatt egybecseng.
A vers alatt a fokozás az Istennel való kapcsolatban jelenik meg, mely maga a konfliktus is egyben, és a refrénben megjelenik a megoldás. Ám mivel egyoldalú a kommunikáció, így ez csak egy megoldási lehetőség, mely magában hordozza mindkét kimenetelt. Mivel az egész versen át a megszólított az Isten, így a himnusz műfaja is megjelenik benne, de a klasszikus könyörgés-kifejtés-könyörgés szerkezet helyett vád-kifejtés-könyörgés formában fedezhető fel. Ez a műfaji jellemző megváltoztatása ugyanakkor nagyon jól harmonizál a rock műfajával, és a rockerek milyenségével, hiszen a vád-témakifejtés-könyörgés ráhúzható erre az életstílusra a következőképpen: kívülről sziklának mutatják magukat- komplex gondolatok és érzelmek jellemzik-legbelül ugyan úgy az erős érzelmek és a vágyakozás a jóra az, ami főként meghatározza őket.
Az Itt és most nagyon sok rockzenét kedvelő embernek a himnuszává vált. Ennek oka többek között az is lehet, hogy a szöveg bár kimondatlanul, de magában hordozza azokat a kihívásokat, mely a felszínen túl is minden embert érint, sokszor bánt, és nem hagy nyugodni. Bár a kérdésekre válaszok nem születnek a dal szövege által, egy nyitott kérdést hagy a zenét hallgatóknak, mely arra készteti őket, hogy a szöveg kérdéseire önmagukban keressék meg a válaszokat. Amennyiben ezek a válaszok megszületnek, úgy az a rész, amire Isten nem válaszol, betöltötté válik, mi magunk válaszoljuk meg, ezzel elérve, hogy önmagunkat tapasztalhassuk meg Istenként, és belássuk, hogy a kérdéseinkre a választ is önmagunkban kell keresni, mert mi is mind Istenek vagyunk, a saját életünket mi magunk befolyásoljuk, és rajtunk múlik igazán, hogy merre visz a sorsunk. Így mindent összegezve, a dal egy önismereti útmutató is, mely a zenével párosulva méltón lehet a magyar rockzene egyik legszebb himnusza.

ewr 2020-10-27 16:12 |  #58
Több szót az egész zenekar nem érdemel.
Válasz 'cukilali55' hozzászólására (#56)

Diána0309 2020-10-27 12:20 |  #57
Pályázó neve: Kosztolányi Diána
Fekészítő tanár: Menyhárt Krisztina
Dalszöveg: Pokolgép (Horváth Attila): Itt és most

Alapvetően, ha ránézünk a dalszövegre, formailag rövidnek tűnik, ismétlődő sorokkal. Ha pedig a szövege elemzésére térünk megtudhatjuk, hogy a cserben hagyásról, az egyoldalú szerelemről szól. Az ismétlődő mondatokkal fejezi ki fájdalmát, ezzel nyomatékosítja magányosságát. Az negatív és pozitív igék sorolásával és váltakozásával ellentétet állít fel, bemutatja, hogy a szerelemnek is sok oldala van és nem mindig boldog az, aki szerelmes. Felszólító módban írja az igéket: árts, érts, gyűlölj, félts, ezzel is arra utalva, hogy szüksége van a szerelemre még, ha fáj is. Azt akarja a jelenben, ami már a múlté, amikor még viszonzott volt a szerelme. Egyedül érzi magát, nincs kinek elmondania problémáit: ,,Panaszkodnom nincs kinek.” A mának akar élni, de szüksége van valakire, aki mellette áll, még akkor is, ha gyűlöli, ezzel is az adott személy hiányát és szükségességét fejezi ki. A személy, akihez íródott a dal már mással van: ,,A harangok másért szólnak.” Még utoljára szeretné, hogy ott legyen vele és segítsen neki, de ha nem jön, ne is jöjjön többet: ,,Tegye most, ha gondol rám, De holnap már ne segítsen!” Összegezve a dal megjeleníti a tehetetlenséget, amikor mi már nem tudunk mit kezdeni azzal, ha valaki nem tudja viszonozni szerelmünket.

cukilali55 2020-10-27 11:43 |  #56
Nálam Te vagy a bajnok......
Válasz 'Zétény' hozzászólására (#54)

Weirdoweebo 2020-10-27 11:42 |  #55
Pályázó neve: Nagy Réka Róza (Felkészítő tanár: Menyhárt Krisztina - Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Kollégium)

Választott dalszöveg: POKOLGÉP: Itt és most (dalszövegíró: Horváth Attila)

Elemzésem:

A cím téma jelölő, a Lírai én türelmetlen, itt és most, a jelenre fókuszál. A dal üzenete lényegre törő. sietteti a dalban megszólításra kerülő személyeket. A vers nincs tagolva, mintha egy levegő vétellel szeretné elmondani amit akar.

A lírai én felszólítja Istent, hogy akkor és ott kell csodát tennie, mert később már képtelen lesz rá. Egyszer még hitt abban, hogy Isten még képes megváltást adni neki, viszont úgy érzi az nem törődik vele, és ha nem mosolyog rá mégegyszer, többé nem lesz rá lehetősége. Megkérdőjelezi Isten jelenlétét „Milyen Isten képes rá, / Hogy kétszer is elveszítsem?”

Arra kéri istent, ha eddig nem törődött vele, és most sem lép semmit, akkor hagyja el, hagyja úgy abban a helyzetben, ahogy él. Ne büntesse meg hitetlenségéért a jövőben, ha most nem segít, vagy bünteti meg: „Tegye most, ha gondol rám, / De holnap már ne segítsen.”

Ismétlés következik „Hagyjon el, hagyjon így”, viszont mintha sorait már nem csak istenhez szegezné. Belép egy új szereplő a gondolataiba. Már nem csak istennek könyörög, hogy hozzon döntéseket azonnal, de a szeretteinek is az orrára köti, hogy nem tud velük a bajairól beszélni: „Panaszkodnom nincs kinek.”. Elutasítja a szeretetüket, mert nem valós, és már nem állnak igazán mellette. „Ne áltasson, hogy szeret. / A kezem rég nem fogja már.”

A szerettei közül is ezután szerelméhez szól: „Nem érdekel, mit ígér, / És nem érdekel a holnap.”, a válaszát most szeretné hallani, nem holnap, vagy utána. Most kell megváltoztatnia a jövőképét a válaszával.

A szeretteinek most kell cselekedniük, kimutatniuk hogy mellette állnak, ha pozitív, ha negatív hatással van a kapcsolatukra. Figyelemért és törődésért epedezik, mert egyedül, magányosan érzi magát, és ezeket most és ott szeretné, mert nagyon zaklatott és nem hisz a holnap boldogságában, ha ma nem segít neki senki. Ő keresi ezt a segítséget, de senki nem áll ott mellette, hogy megnyugtassa.

Zétény 2020-10-26 23:04 |  #54
Pályázó neve: Varjú Zétény
Felkészítő tanár: Hunya Jolán, Gyomaendrődi Kis Bálint Általános Iskola
Dalszöveg: Korál - Előhang (Ugye nem hiszed el?)

F.M 2020-10-26 14:05 |  #52
Pályázó neve: Farkas Modeszta
Felkészítő tanár: Menyhárt Krisztina
Piramis: Kóbor angyal

Ez a dal 1979-ben jelent meg, műfaja pedig rock.
A címet hallva a kóbor szó esetén a hontalanságra, elveszettségre gondolhatunk, ami a dalszövegében is megjelenik, míg az angyal szó hallatán a tisztaság és a hit jut az ember eszébe. Az első versszaktól kezdve a szerző megszólítja a hallgatót és ezáltal próbálja még inkább érzékeltetni, hogy miről is szól valójában a dal.
Az első versszakban a kor fiataljainak szemszögéből kezdi elmondani az 1970-es évekbeli helyzetüket. Beszél itt a hontalanság érzéséről, és hogy a világ szembe fordult azzal a fiatallal, aki az egész fiatalságot szimbolizálja. A szerelme is kihasználta és elhagyta őt.
A refrénben is ezeket az érzéseket nyomatékosítja, vagyis a hontalanságot és a magányosságot, ezzel is mutatva, hogy a kor gyermekei mennyire elvoltak veszve.
A második versszakban a váróterem, mint helyszín azt szimbolizálja, hogy ahová elmenne és valamennyire is otthon érezné magát vagy legalább jobban, oda nem tud, mivel nincsen rá pénze. Vágyódik egy nő után és mit meg nem adna azért, hogy egy ágya legyen legalább, ahol letudja hajtani álomra a fejét.
A refrén utáni következő két sorban a kóbor angyallal az elveszett önmagát szimbolizálja, aki nem hisz magában.
Az utolsó versszakban úgy érzi, hogy jelentéktelen, egy apró porszem a világban és, hogy senkinek sem hiányozna, ha eltűnne „Vajon ki tudta eddig megjegyezni arcodat?”. A farkasokkal a kritikus társadalmat akarta ábrázolni a szerző. Hiába próbálja a fiatal keménynek mutatni magát, ráébred, hogy igazából ő áldozat.
A refrén újra elhangzik kétszer, ezáltal még inkább nyomatékosítja a dal üzenetét.

Peksara 2020-10-26 13:55 |  #51
" Név: Pék Sára Borbála
Dalszöveg: Pokolgép: Itt és most ( szövegíró: Horváth Attila)
Felkészítő tanár: Menyhárt Krisztina


A vergődő ember dala
Aki rádöbben, hogy egyedül maradt, és másra nem számíthat csak önmagára. A továbblépéshez gyűjti az erőt, és ezt itt és most kell eldönteni, hogy lesz –e elegendő a holnaphoz.
Csak Az itt , csak A most létezik, nincs múlt és nincs jövő. A Horatius-i idézet optimizmusát - az „Élvezd az időt, és minden napnak szakítsd le a virágát!”- nem találom. Az élet értelmét kereső embert a kiábrándultság és a fásultság eltaszítja Istentől, meginog a belé vetett hite. De ha mégsem válna teljesen kegyvesztetté, és érdemesült volna az isteni kegyelemre, csak egyet kér: vagy teljesen hagyja el, vagy segítsen, de itt és most , és ne máskor!
Az ember az égi segítség mellett a szerelemben keres kapaszkodót. Észrevétlenül fonodik össze e két éteri érzés. Még nem tudod, hogy kivel perlekedik: Istennel , a Szerelemmel, vagy mindkettővel egyidőben. Bármelyiknek is – de szemére veti, hogy inkább hagyja el , de ne áltassa, hogy szereti. Szánalomból senki ne fogja a kezét, a panaszát már úgy sem hallja senki rég…
A teljes kiábrándultságában roskad a földre, egyedül maradt , és egy pár pillanatig moccanatlanul fekszik a földön , de nem halt meg. Csönd van. És ezt a csöndet a harangszó élces hangja veri fel, ami nem érte szól.
Szerintem ez a szöveg tetőpontja. Ahhoz, hogy fel tudjunk állni egy –egy válsághelyzetből, mélyre kell zuhanni, ahonnan nincs más út, csak a kilábalás. Erőt kell venni magunkon a felálláshoz, és újra építeni önmagunkat. Nem szégyen, ha segítséget kérünk, még egy kemény (rocker) férfinak sem. Ez mutatja emberi gyarlóságunkat, hogy hibázni emberi dolog, de helyrehozni is képesek vagyunk.
Most kell árts,
Vagy most kell érts.
Most kell gyülölj,
Vagy most kell félts.

Figyelj rám itt és most,
Hogy el ne késs.

Itt és most ( és nem máskor) a refrénben megszólal a segélyhívóvonal : most kell, hogy eldobj végérvényesen, vagy most kell, hogy megérts engem. Az sem baj, ha gyűlölsz, de jobban szeretném, ha fontos lennék neked!
Kérlek , figyelj rám Istenem, el ne késs, Szerelmem!
A szöveg üzenete az, hogy életünk során bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amely próbára tesz bennünket. De mindig kell, hogy legyen egy kapaszkodónk: legyen az a hitünk vagy a szerelmünk, hogy akkor és ott átsegítsen az élet megpróbáltatásain, és tovább léphessünk a jövőbe.

Matedanika 2020-10-26 13:40 |  #50
Pályázó neve: Máté Dániel

Horváth Attila Itt és most c. dalszövegének elemzése

A dal a rock műfajában mutatja meg az ember és Isten közötti távolság, elhagyatottság, a segítségkérés témakörét. Mindez nem idegen az irodalomtól: a magány, reményvesztettség jellemző emberi érzés, így gyakori forrás lehet szövegíróknak, költőknek. Elemzésemet a lírai én gondolatainak bemutatásán és egyéb irodalmi kapcsolódási pontok bemutatásán keresztül kívánom véghez vinni.
„Itt és most” – hangzik a címben és refrénben. Az azonnali segítségnyújtást már-már követelő, az elhagyatottságot megelégelő lírai én felkiáltása szólal meg. Az adott pillanatban való megrekedtség mélyéről kiált fel a beszélő, hangsúlyozva, hogy nincs más időpont, másik lehetőség arra, hogy Isten kimutassa felé szeretetét. Egyfajta követelőzés, fenyegetődzés jelenik meg itt. „Milyen Isten képes rá, hogy kétszer is elveszítsem?” – érzékletesen megfogalmazott sort olvashatunk, amiben az Istentől elszakadt, de mégis visszavágyó „tékozló fiú” mondja ki: nem létezhet olyan hatalom, mely visszautasítja a közeledését. Kétszer nem veszíthetik el egymást, mivel a megbocsátás alapvető motívuma az istenhitnek.
„Úgy segített, hogy nem segíthetett” – idézhetjük fel együtt József Attila szavait, aki szintén az Istentől való távolságot, az ember önnönmagán való megsegítését írja le. A dalbéli beszélő segítséget kér Istentől, de kifejti, hogy ennek az adott pillanatban kell történnie, akkor kell elfogadnia a közeledését. A fentebb említett idézettel szembeállítható ez a kijelentés tehát, ugyanis a lírai én azt nyilatkoztatja ki, hogy a kapcsolat kétoldalú kell legyen, ő pedig már megtette, amire szükség volt, most a másik félen a sor.
A vallásban megjelenő „szerető Isten” képét támadja meg a „Hagyjon el, hagyjon így/Ne álltasson, hogy szeret.” sorokkal. A lírai én alaphelyzetében, illetve a szövegen keresztül végig a vágyódás és a düh érzései keverednek. Az Úrhoz visszatérni akarás, de a válasznélküliség miatt érzett harag. A kétségbeesés arra indítja, hogy inkább befejezze az egészet, lerántsa a hazugságot kettejük között: ha Isten nem szereti, ne hazudják neki az ellenkezőjét. Erős gondolatok ezek, de az adott érzelmi állapotban érthetőek; a cserbenhagyottság könnyen késztetheti ilyen mondatok megformálására. Szinte megtagadja létezését a „Nincs kinek panaszkodnom” szavakkal, mégsem hagyja abba a könyörgést, csupán feltételhez köti a további vágyódást: „Csak az itt, csak a most.”
A refrénben elérkezünk az érzelmi csúcsponthoz, ahol színvallásra, őszinte megnyilatkozásra szólítja fel az Urat. „Az Istenhez gyönge szódat emeled:/Veled lesz akkor az Isten./Elvesztetted szegény, kóbor magadat:/Ha szabad: segítsen az Isten.” – Ady Endre hasonló helyzetről beszél, mégis „gyönge szóként” írja le az imádságot, jelen szövegünkben mégis az emberi gyengeség mellett a bátor kiállás jelenik meg, ahogyan a válaszadást követeli a lírai én.
„Most kell árts, most kell érts. Most kell gyűlölj, vagy most kell félts.” Ellentétek felsorakoztatásával, szinte a romantikus versírás stílusjegyeinek jellegzetességeivel érzékelteti az érzelmi fordulópontot: az indulatos kérést. A hangsúly továbbra is a jelen pillanatban való átélésen van, a „most” szó gyakori ismétlése a fokozást, nyomatékosítást szolgálja.
A lírai én kész a megváltásra, kész az elfogadásra, de a válaszok nélküli eltöltött idő meggyengíti, kétségbe ejti. A szöveg egész egyszerűen egy Istenhez való ima, melyben a hozzávaló vágyódását fejezi ki, de úgy véli, ezt viszonozni kell, visszajelzést akar, mégpedig azonnal, különben elveszítheti a reményt örökre. Az utolsó sor nem oldja fel a szövegen végigfutó feszültséget, Istenre bízza a megváltást, megsegítést, mégpedig rövid határidőn belül: „… el ne késs.”

HANGMESTER.HU 2020-10-26 13:14 |  #48
Benkő László (OMEGA) mesél a Gyöngyhajú lány hatásairól http://hangmester.hu/magazin.php?cikk_id=1169




Katalin 2020-10-25 20:46 |  #47
Pályázó neve: Hajdu Katalin

Horváth Attila Kóbor angyal című dalszövegének elemzése

Évszázadok óta láthatjuk, hogy a költők egyik legkedveltebb központi témája a szerelem, a fájdalom és a magány háromszöge. Ez a párosítás az évek során semmit sem veszített vonzerejéből, sőt, olyannyira népszerű még napjainkban is, hogy a költemények után már dalszövegekbe is öntik ezeket az érzéseket. Ez nem véletlen, hiszen nincs is olyan ember a világon, aki ne érezte volna a felsoroltakat életében legalább egyszer. Sokszor ez a három érzelem ráadásként kéz a kézben jár egymással, így ezek az elemek a legtöbb esetben együttesen jelennek meg a vers- vagy dalszövegekben.

A szöveg központi témája tehát a magány, ami tükröződik a főszereplő fizikai és lelkiállapotában is. Ennek a magányos embernek az érzéseit és elmélkedését olvashatjuk kilenc versszakon keresztül – e módon megfelel a lírai műnem követelményeinek, hiszen a lírikus belső világát, gondolatait tárja fel. Magánya kifejeződik abban, hogy fáradt, nincs hova mennie, pedig olyan kimerült, hogy már a méltóságát is feladná, és szinte bármit megadna azért, ha lenne hol álomra hajtania a fejét. Aki eladja a lelkét az ördögnek, az a jövőben bőségre számíthat, ám ennek súlyos ára van: a lírikus én azonban olyannyira elgyötört, letört és elkeseredett, hogy mindössze egy ágyért cserébe megtenné azt. Fáj neki, hogy elfordul felőle mindenki: a lány, akit elhívott, valójában csak kihasználta, és nincs olyan ember sem az életében, aki befogadná csak egyetlen éjszakára.

A szöveg hűen tükrözi az 1970-es évek Magyarországának helyzetét. A dalszöveg egyes szám második személyben íródott, így megszólítja az olvasót, azt az érzetet keltve, hogy a szöveg nemcsak a főszereplő férfiról, hanem róla is szól. Ilyen módon még jobban megérinthette a szöveg kor gyermekeit, akik ismerték ezt az életérzést. A szerző ezzel éri el, hogy minél közelebb érezzük magunkhoz ezt a depresszív, komor hangulatvilágot, megértsük, milyen érzések kavarodnak a szöveg alanyában, és az akkori társadalom tagjaiban. Ezzel rokonszenvet ébreszt az olvasókban a főszereplő iránt, hiszen mi kívülállókként tudjuk, hogy nincs egyedül a kilátástalanság és elhagyatottság érzésével, rengeteg sorstársa van a világon, akiben ilyen és ehhez hasonló érzelmek kavarognak.

Az egész dalszöveget áthatja ez a borongós, mélabús, elégikus hangulat. A főszereplő a város füstös várótermében ülve mereng arról, hogy ő maga egy szürke, jelentéktelen ember, akit nem vesz észre senki. Felteszi magának a kérdést, amire egyébként már tudja a megrendítő választ: talán az arca is annyira felejthető, hogy senki sem jegyezte még meg?

Ez a helyszín, vagyis a váróterem is arra utal, hogy főhősünk menne valahova, csak a pénz és a kapcsolatok hiánya gátolja ebben. Az állomáson való várakozás fokozza tragikus kilátástalanságát, ugyanis rájön, hogy innen sem tud tovább menni, nincs úti célja. Amellett, hogy nincs lakcíme és nincs hova mennie, „neve sincs” – hiszen nem szólítja meg és nem várja őt senki, nem érdeklődnek felőle, azt sem veszik észre, hogy a világon van. Nincs semmije, hiszen utolsó pénzét egy lányra költötte, aludnia nincs hol, ahova pedig mégis mehetne, oda még a jegyet sem tudja kifizetni. Ettől felesleges embernek érzi magát, aki láthatatlan, elveszett a világban.

Annak ellenére, hogy a dalszöveg alanya hihetetlenül magányos, vágyik arra, hogy kitörjön ebből, hiszen a refrén utolsó soraiból kitűnik, hogy sóvárog egy lány szeretete után, aki mutat felé valamilyen érzelmet, akit átölelhet, és aki mellette áll. Olyannyira vágyakozik egy nő társasága és szerelme után, hogy már úgy érzi, fizikai tüneteket is produkál, ám ez a vágya mégsem teljesülhet: hiába tett kísérletet arra, hogy teljesüljön, a reménykedve elhívott lány is csak átverte és kihasználta. Bár a szerelem témája is megjelenik a dalszövegben, mégis túlsúlyban van a társtalanság érzésének, a végtelen egyedüllétnek a problémája, ami önmagában sokkal tragikusabb, mint a szerelem hiánya.

Főhősünknek nem egy adott pillanatnyi érzelmi állapotát láthatjuk, hiszen negatív gondolatai már egy tartós, hosszú egyedüllét eredményei, mely az idő során mély sebeket ejtett rajta: az emberi kapcsolatok hosszadalmas hiánya ellenére azonban még nem lemondó és elutasító, továbbra is él benne a remény és a vágy egy új élet után. Ez a kettősség egymást váltva jelenik meg végig a szövegben, hiszen hol a kétségbeesettség és a vigasztalhatatlanság, hol pedig a hit és a reménység kerekedik felül a megtört férfiban.

A szerkesztő kétszer is beiktatja egymás után a „Hé, kóbor angyal, mindig alulmaradsz. Csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz.” sorokat. Azt a hatást kelti, mintha egy mindent tudó valaki megszólítaná a főszereplőt, és gúnyosan utalna arra, hogy adja fel, hiszen pozitív gondolatai nem győzhetnek az egyedüllét felett, rá ez az élet vár, sosem fog jóra fordulni a sorsa. Hiába vágyik rá mindennél jobban, magánya és kilátástalan helyzete végleges, szenvedése így gyógyíthatatlan, hiszen sosem fog tartozni sehova. Egyedül akkor nyerhet, ha elfogadja magányos életét, megtanul boldogulni társ nélkül, és elfogadja a számára elrendelt kirekesztett sorsot.

Az angyal szó arra utal, hogy ő maga jó ember, ám valamikor rossz fordulatot vett az élete. Kisiklott életéről azonban nem tehet, ennek oka valamilyen külső körülményben gyökerezik, erre utal az a részlet is, hogy „arcod az áldozaté”. Tisztasága megpróbáltatásai révén megkopott, nem volt képes arra, hogy ugyanaz az ember maradjon, mint aki a tragédiája előtt volt – ezt mutatja az a kép is, ahogyan az angyal a farkasok közé zuhan. A farkasok többségében falkákban élnek, ám vannak magányos, kirekesztett – többségében fiatal – egyedek is, akikre hosszú vándorlás és küzdelem vár segítség nélkül. Az angyal szárnyai már megtépázódtak, hiszen belefáradt a kóborlásba, felemésztette ez az élet. Belezuhant ebbe a gödörbe, amiből nem volt képes kimászni, a végén pedig ő is magányos farkassá vált. A kóbor szó negatív jelentése csavargásra, bolyongásra utal, ezzel pedig sejteti a szerző, hogy főhősünknek nincs otthona, ezért erre a céltalan, folyamatos vándorlásra kényszerül.

Több költői képet is találhatunk a műben: már maga a cím is egy metafora, ugyanis a főszereplő férfit azonosítja vele a dalszövegíró. Ellentétek jelennek meg a szavak szintjén: a kóbor angyal, amellett, hogy metafora, egy oximoron is, hiszen ezek egymásnak ellentmondó szavak, a jelző és a jelzett szó ellentétben állnak egymással. Az angyalok erősek és fenségesek, ezzel pedig nem fér össze a főhős elhagyatottsága és nincstelensége. Ellentétben állnak továbbá egymással az angyal és a gyilkos, a gyilkos és az áldozat szavak is. Láthatunk példát alliterációra is a „hely hova hazamehetnél” mondatrész esetében.

A dalszöveg kilenc versszakra van tagolva, váltakozó sorszámmal. A szomszédos sorok rímelnek, ezen belül is az utolsó szótagok, így páros rímet alkotnak. A refrén összesen négyszer hangzik el, ebből az első három ugyanúgy, a negyedik pedig kicsi változtatással: itt csupán azt ismétli el, hogy „Nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely /
ahová mehetnél. Nincs egy lány, nincs egy lány / akit szerethetnél.” Ezzel a többszöri, szinte egyhangúságig való ismétléssel nyomatékosítja, hogy mennyire egyedül van, mennyire magányos.

A dalszöveg végén nincs csattanó, nem várt fordulat, nem oldódik meg a főszereplő problémája, hiszen nem fordul jobbra a sorsa. Szenved, hiszen magára maradt és folyamatosan azt érzi, hogy valami hiányzik az életéből.

Az ember társas lény, és bár előfordulhat, hogy időnként szüksége van egy kis egyedüllétre, a tartós társtalanság nem vezethet boldogsághoz, hiszen mindenkinek szüksége van valakire az életében, akire bármikor feltétel nélkül számíthat, és aki mellette áll, amikor szüksége van rá és végigkíséri útja során. Ha ez azonban nincs meg, az sem jelenti, hogy ez a magány már végleges és visszafordíthatatlan, vagy az élet így értelmetlen: a sorsunkat ugyanis mi magunk alakítjuk, így ha elég erősek vagyunk, ki tudunk mászni akár a legmélyebb gödörből is.

BPetra 2020-10-25 20:15 |  #46
Pályázó neve: Bohr Petra
FelkészÍtő tanár: Menyhárt Krisztina
Pokolgép:Itt és most
A szöveg egyből azzal kezdődik,hogy a szerző leÍrja,a jelenben kell élni és csak az számÍt.A következő napok miatt kár előre aggódni,úgysem tudjuk mi lesz.Ez, a dal későbbi soraiban is vissza fog tükröződni mint például:”most kell árts-Vagy most kell gyülőlj.” A következő mondatokban az Író Istenhez szólhat,kérdezvén,hogy miért jutott neki ilyen sors,és miért maradt magára,ezek szerint nem is egyszer.Ilyen büntetés után, nem vár már segÍtséget sem.LeÍrja,hogy aki egyszer már lemondott róla és elhagyta,az ne akarja hitegetni azzal,hogy szereti még.A látszat néha csal,és annak nem is szabad bedőlni.Egyedül van és nincs kinek elmesélni,hogy mit is gondol,és milyen érzések kavarognak benne.Kezd bizalmatlan lenni,és nem hisz az Ígéretekben sem.A holnap egy rejtély,amit nem akar megfejteni.Neki csak a jelen számÍt.Most kell kifejezned az érzéseidet és most kell cselekednek!Az idő véges és egyszer el fog fogyni.A tettek helyett a szavak nem cselekednek.Nem ér a szó semmit,a törődést és a féltést ki is kell mutatni.Amit eddigi élete alatt nem kapott meg a dal elbeszélője,azt most akarja,mert lassan lejár az idő.”A harangok másért szólnak”-hangzású sorban,közölni akarja,hogy életét milyen jelentéktelennek érezte eddig.A refrén tulajdonképpen kifejezi az egész dalnak a lényegét.Az elhagyott elbeszélő,törődést kér,és azt is most rögtön.

Sz.R. 2020-10-25 19:55 |  #45
Pályázó neve: Székács Réka
Felkészítő tanár: Menyhárt Krisztina
Korál: Ugye nem hiszed el?
Dalszöveg elemzés
KORÁL: Előhang /Ugye nem hiszed el?/
A dal stílusa metál, írója Balázs Ferenc aki a Korál együttes tagja. Az együttes megalapításának ötlete abból született, hogy Koncz Zsuzsa állandó kísérőzenekart keresett maga mellé, emiatt jött létre a banda. Az együttes most öt taggal rendelkezik mind a mai napig.
-Bárkit kísért ezen a csillagon, Minden harang érted is szól. Minden történetnek része vagy, Legyen bármi, legyen bárhol, Soha semmi nincs túl távol És körbezár, még ha nem is középen állsz.
A dalszerzője szeretné átadni a hallgatójának, hogy fontos rész a világnak, bárhogy is érezzen ezzel kapcsolatban. Megírja, hogy bármire amire igazán vágyunk az sosincs igazán távol tőlünk, hisz ha már szívünkben megfogalmazódott álmunk, akkor már csak a fejben az azt megakadályozó gátat kell ledöntenünk, hogy az odavezető útra rátérhessünk. Stílusa azokat az embereket célozza meg akik már nem hisznek a csodákban és a boldogságban. Ezt a réteget marasztalni próbálja, a Földhöz kötni az elérendő céljaik által.

-Sose félj, hogy gyenge vagy egymagad, Minden összeér az ég alatt, És a körforgásnak része vagy: Amit mérgezel, az mérgez, Amit érzel, az téged érez, Amit megérintesz, az kapcsol valahová.
A szerző a gyengeségeink ellenére sem mondja ránk, hogy erőtlenek lennénk. Hisz mindennek van értelme még annak is ami meggyengít minket, hisz ott máskor erősebbekk leszünk. A karma működésének mechanizmusát is beleírja a dalába azzal szemléltetve, hogy akit vagy amit hátráltatunk egyszer életútja során az máskor vagy más által ugyanúgy visszafog húzni minket, míg akit megértünk és törődünk vele az majd velünk is így fog tenni. Az utolsó sor megint csak azt hangsúlyozza, hogy semmi sem felesleges életünk során, semmilyen fájdalom, felesleges kör vagy könnycsepp mert ez mind minket szolgál és épít minket.

-Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész! És, ha jön az idő, amikor már nem leszel, Veled is egy egész világ múlik el.

Ebben a részletben az emberi lét fontosságát és páratlanságát érezteti (ismét), de itt már szeretteinknek való fontosságunkat is megjeleníti és hogyha majd eljön a búcsú ideje akkor a hozzánk közel álló emberek szívében majd „egy egész világ múlik el.” Ez a dalszövegegység lesz majd a refrén a későbbiek során.
-Soha ne kérdezd, hová tartozol, Minden harang érted szól, Minden dalban ott vagy már Ami él, az össze van kötve minden élettel mindörökre Lehetsz sziget, de akkor is ölel az óceán
Mindenki adott helyre születik és ha az a közeg nem is jó neki akkor elhagyja és új közeget keres, de olyan is van aki egész életében a számára tökéletes közegben éli le életét és ez bárhogy is legyen ne kérdőjelezzük meg az akkori odatartozásunk mi voltát hisz abban a pillanatban ott kell lennünk, hogy később majd máshol lehessünk. Az író a magány kínzó gyötrelmét is beleírja dalába amit természeti példával támaszt alá „Lehetsz sziget, de akkor is ölel az óceán”. Az Óceán ölelő karjaival, viszont megfúrja az egyedüllét fájdalmát és elénk is példát állít, hogy mindig van aki törődjön vagy gondoljon ránk még ha ezt észre sem vesszük az adott pillanatban.
-Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész! És, ha jön az idő, amikor már nem leszel, Veled is egy egész világ múlik el.
-Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész! És, ha jön az idő, amikor már nem leszel, Veled is egy egész világ múlik el.
-Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész! És, ha jön az idő, amikor már nem leszel, Veled is egy egész világ múlik el.
-Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész! És, ha jön az idő, amikor már nem leszel, Veled is egy egész világ múlik el.
A szerző itt négyszer ismételi meg a refrént mondandóját ezzel hangsúlyozva, hogy az emberi élet nem eldobható szemét, hanem értékes, formálandó kincs.

Barbara 2020-10-25 18:30 |  #44
Pályázó neve: Bogár Barbara Csilla

Felkészítő tanár: Menyhárt Krisztina

Pokolgép – Itt és most

A Pokolgép az 1980-as évek elején alakult heavy metal együttes. A zenekar a sikerek ellenére is feloszlott, de a rajongók nagy örömére pár évre rá újra összeállt és egészen napjainkig aktívak. Feloszlása előtt pár évvel, azonban Horváth Attila megírta egyik legismertebb dalukat, mely az Itt és most címet kapta. A címből már sejthetjük, hogy jelenről fog szólni, kizárva a múltat és a jövőt. Amint elkezdjük olvasni és hallgatni már a dal elejéből is látszik, hogy zaklatott hangvételű, mély gondolatokat mond el benne a szerző. Leírja, hogy csak a most, a jelen számít, felesleges azon gondolkodni, hogy mit hoz a holnap. A refrén is így szól, jelenben gondolkodva: „Most kell árts, vagy most kell érts/Most kell gyűlölj, vagy most kell félts…” Megfigyelhetjük, hogy többször szólítja meg Istent. Szomorú, mert úgy érzi, hogy az Úr már egyszer elhagyta, és nem akarja megint elveszíteni. Ezt egyfajta büntetésként élte meg, melyet nem akar újra átélni. Hite is meginog. Úgy gondolja, hogy aki szereti őt, legyen ez Isten vagy ember, az mindig legyen ott mellette, fogja a kezét, biztassa, de ne hitegesse, és ne hagyja cserben „Ne áltasson, hogy szeret!” Szeretne maga mellé egy ilyen embert, szerelmet, de nincs senkije, rájön arra, hogy teljesen egyedül van a világban. Az érzéseit sem tudja megosztani senkivel „Panaszkodom, de nincs kinek.” Bizalmatlan, úgy gondolja cselekednie kell. Már egyre kevesebb dolog érdekli, csak a mában hisz, nem kíváncsi a holnapra. Az idő véges, és amit eddigi élete során nem kapott meg, azt mind most akarja. Keresi azt, ami igazán boldoggá teszi. A refrén lényegében össze is foglalja ezt és az egész dal lényegét, a gondolatait, vágyait, érzéseit, meg nem értettségét. A szöveg rávilágítást ad arra, hogy bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, amikor segítségre van szüksége, de mindig kell, hogy legyen elegendő hitünk ahhoz, hogy tovább küzdjünk és éljünk.



Jázmin  2020-10-25 18:20 |  #43
Pályázó neve: Magó Jázmin Liána Piramis: Kóbor angyal (Felkészítő tanár: Menyhárt Krisztina)

A Kóbor angyal műfaja rock, a dalt 1979-ben adták ki. Szövegében az akkori fiatalok életérzése jelenik meg. A kor gazdasági és társadalmi problémái teherként nehezedtek a fiatalabb generációkra. A külső körülmények hatására eltávolodtak a szüleiktől és nem volt jövőképük. Ez az életérzés jelenik meg több rockzenei szerzeményben, erre jó példa a Kóbor angyal.
Az első versszakból kiderül, hogy egy otthontalan és nincstelen fiatalról szól, aki úgy érzi, hogy minden ellene fordult és barátnője is elhagyta. A refrénben nyomatékosítja, hogy nincs hova mennie valamint azt is, hogy mennyire bántja a magány és a szeretet nélküliség. A következő versszakban arról énekkel, hogy mivel nincs otthona ezért várótermekben kell aludnia pedig bármit megtenne azért, hogy egy igazi ágyban alhasson. Valamint nincs pénze arra, hogy elmehessen azokra a helyekre, ahová szeretne. Közben pedig egy nő után vágyakozik. Majd ismétlődik a refrén. Ezt követően azt mondja el, hogy mennyire vesztes helyzetben van, és mindig alulmarad. Az utolsó versszaknak lenyűgöző a szimbolikája. A versszak elején rájön, hogy egy arctalan senki, akire nem emlékeznek az emberek és nem is hiányozna senkinek. Úgy érzi, hogy angyalként, tiszta lélekkel érkezett, de a világ gonoszsága lassan tönkre teszi, és hiába próbálja keménynek mutatni magát, de igazából érzi, hogy áldozat. Ezután a refrén kétszeri ismétlésével nyomatékosítja mondanivalóját. A dalt a tartalmas szöveg mellett, egy karakteres nagyszerű zene, és Révész Sándor egyedi hangja teszi emlékezetessé.
Összességében a Kóbor angyal egy reményvesztett, kilátástalan helyzetben lévő magányos fiatalról szól, aki egy biztos otthonra és szeretetre vágyik.


K.János 2020-10-25 15:50 |  #42
Horváth Attila, Kóbor Angyal című dalszövegének elemzése

A mű címe nagyon találó, már önmagában kifejezi az egész versen végig vezetett angyalkép és a tradicionális közötti alapvető különbséget, ellentétet. Bibliai értelmezésben az angyalok az isteni akarat feltétlen végrehajtói halhatatlanok, sebezhetetlenek, erősek, tiszták, engedelmesek. Biztos helyük van a mennyben, elválaszthatatlanul kötődnek Istenhez. Küldetésük célja pontosan meghatározott, nem kóborolnak, nem szorulnak segítségre, nincs szükségük együttérzésre. Egészen mások, mint a kóbor angyal. Reménytelenség, kilátástalanság, magányosság érzése hatja át a verset.
Egyszerű ténymegállapítással kezdődik a szöveg: „fáradt vagy” statikus helyzet, melyet a dinamikusnak ható „széjjeltép a szél” kifejezés követ. A szél a természet erőit szimbolizálja. A „város”, mint település az emberi lét térbeli alapja, az ember társadalmi meghatározottságára utal. A „lány” már a személyes, társas kapcsolat, a magánélet szintje. A kóbor angyal mind a három dimenzióban vesztes. A szél tépi, a városban nincs hely számára, nem mehet haza. Nincs biztos háttere, menedéke. A lány kihasználta és elhagyta, a pénze is elfogyott.
A refrénben a többszöri szói és mondatismétlések még nyomatékosabbá teszik a tagadást: „nincs egy hely”, „nincs egy lány”. Az egymással rímelő, feltételes módú igealakok tovább erősítik a hatást: mehetnél, szerethetnél, megpihenhetnél, megölelhetnél. Az első versszakban megfogalmazott, az egyénnek biztonságérzetet adó, alapvető személyes és társadalmi kapcsolatok, a meghatározott hely, helyzet hiánya. A hely nyilvánvalóan nem csak fizikai értelmezést nyer, hanem szociológiait is.
A szemet maróan füstös váró terem találóan szimbolizálja a céltalan és reménytelen sorsú emberek egyetlen menedékét. Ide érkeznek, de innen nincs tovább. „Drágán adnak jegyet” nem juthatnak el, oda ahová szeretnének, ahová vágynak. Maradnak az ösztönök. Már csak egy cél marad, ezek kielégítése bármi áron. Már nincs becsület, büszkeség, tartás. „A lelked is eladnád…” Az ágy azonban kettős jelentésű” nemcsak a szeretkezés valós, hanem az elveszett otthon jelképes helye is.
Majd a visszatérő refrénben újból elhangzik a figyelmeztetés: nincs helyed, nincs társad egyedül vagy reménytelenül.
A következő két - két sor mondanivalóját még hitelesebbé teszi a „hé, kóbor angyal” megszólítás. Van ebben valami részvétlen lekicsinylés. „Mindig alul maradsz”, ne is próbálj kitörni, felesleges, nem fog sikerülni. Ez után következik a zseniális paradoxon: „Csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz” tehát, mindenképpen veszíteni fogsz! Mintha a szerző megszólalna: elmondom még egyszer, hogy megértsd, minden hiába vesztes vagy - és megismétli a két sort.
A folytatásban – mintegy kiegészítve az előzőekben felsoroltiakat – újabb tényszerű, megdönthetetlen bizonyítékként szolgáló állítások következnek: nincs neved, címed, senki nem érint a létezésed. „Vajon, ki tudta eddig megjegyezni arcodat?” – hangzik el a megdöbbentő kérdés. A kóbor angyal helyett az olvasó (hallgató) mondja ki az egyértelmű, lehangoló választ: senki!
Megszakítva a mű eddigi menetét, a kóbor angyal reménytelen helyzetének több szempontú bemutatását, egy rendkívül szép és erőteljes költői képet tár elénk a szerző:
„Angyal zuhant tépett szárnnyal a farkasok közé.”
Szinte látjuk magunk előtt a megsebzett, tehetetlenné vált angyalt a vicsorgó farkasok közé hullani. A költő ránk bízza a befejezést, ami csak egy lehet: a pusztulás! Kifejezett a párhuzam a Biblia letaszíttatott, bukott angyalának a történetével. Felmerül a kérdés: a kóbor angyal bukása az isteni akarat megnyilvánulása – e? A szerző ismét az olvasóra (hallgatóra) bízza a választ.
Az utolsó sor beleillik az eredeti gondolatmenetbe, de kapcsolódik az előző sorhoz is. Újabb párhuzam a bibliai áldozati báránnyal és a farkasok közé küldött bárányokkal. Hiába a gyilkos álruha, a kóbor angyal valójában áldozat. A gyilkos jelző erős hatású, jól érzékelteti az áldozat, a kóbor angyal alárendelt, kiszolgáltatott szerepét. Az arc a valós énünk, megmutatja kik is vagyunk valójában.
A kóbor angyalra bárki ráolvashatná a kegyetlen igazságot: Isten, a társadalmielit tagja, egy hasonló sorsú társa. A szerző itt szint vall, a tárgyilagos, szenvtelen máz lehullik, együtt érez, áldozatnak tartja.
A mű végén megismételt refrén kétszer szerepel egymás után. Mintha a költő szólna: jól jegyezd meg! Nincs egy hely, nincs egy lány, nincs esélyed!
A szerző a rímes verselési formát használja.
Az első két versszak páros rímeket tartalmaz. Az első és második sorok, illetve a harmadik negyedik sorok rímelnek egymással. (Rímképlete: aabb)
A harmadik versszak rímelése ettől némiképp eltér. Az első sornak nincs rímpárja, így nyomatékosabbá teszi a tartalmát. „Nincs neved, nincs címed.” A versszak rímelésé a továbbiakban megegyezik az első kettővel. (Rímképlete: abbcc)
A megszólító szakasz sorvégei páros rímben csengenek össze. (Rímképlete: aa)
A refrén harmadik, ötödik, nyolcadik, tizedik sora rímel, egymással. (Rímképlete: xxayaxxaya)

A szerző több költői eszközt is felhasznál mondanivalója, a verstartalma kifejezőbbe tételé érdekében.
Legerőteljesebbek a költői képek: a füstös váróterem, a farkasok közé zuhanó angyal.
A szokatlan, vagy figyelemfelkeltőjelzős szerkezetek: kóbor angyal, gyilkos álruha, tépett szárny.
Dinamikus hatású igék: széjjeltép, zuhan.
Szó, sor, refrén ismétlése: nincs egy hely, nincs egy lány.
Az igeidők és módok változtatása:
jövő idejű, feltételes módú igék: mehetnél, szerethetnél, megpihenhetnél, megölelhetnél.
jelen idejű kijelentő módú igék: széjjel tép.
múlt idejű kijelentő módú ige: zuhant.
Szimbólumok használata: kóbor angyal, (füstös) váróterem.
Párhuzam, utalás bibliai vonatkozásban: áldozati bárány, letaszított, bukott angyal.
Megszólítás: „Hé, kóbor angyal!”
Kérdés: „Vajon, ki tudta eddig megjegyezni arcodat?”
A műben végig egyes szám, második személyű igéket használ a szerző, amely a legalkalmasabb a közvetlen megszólítás által a „határozottan nekem szól” hatás kiváltására az olvasóban, (hallgatóban). Kivételt képez az „Angyal zuhant tépett szárnyal a farkasok közé” sor, amelyben egyes szám harmadik személyben alkalmazza a „zuhant” igét, mintha távolabbról szemlélve, objektívebben tudna beszámolni az történésről.
A Kóbor angyal irodalmi műneme líra, műfaja dal.

A mű értelmezésénél figyelembe kell venni keletkezésének az idejét, az akkori társadalmi - politikai viszonyokat. A Kóbor angyal allegorikus dalszöveg, hiszen a nyílt társadalomkritikára nem volt lehetőség. A kóbor angyal a társadalom perifériájára sodródott ember – a Piramis együttes célközönségét tekintetbe véve: fiatal - szimbolikus képe, amelynek még a létezését sem ismerte el az akkori politikai rendszer. Ha mégis a „lecsúszás” csak az egyén hibájából következhetett be. Az ilyen emberekre nem volt szükség, sem figyelmet, sem támogatást nem érdemeltek.

A Kóbor angyal időtálló mű, mondanivalója ma is aktuális és az is marad, mert mindig lesznek kóbor angyalok.

Gyál, 2020. 10. 25.
Kis János

karola2002 2020-10-25 15:09 |  #41
Pályázó neve:Zoltán Karolina Ivett: Korál:ugye nem hiszed el?(Felkészítő tanár: Menyhárt Krisztina)


1993-ban Balázs Ferenc és a Korál címen jelent meg, illetve ugyanebben az évben adták ki Balázs Fecó szerzői lemezét, amelyen más előadóknak írt szerzeményei találhatók.
Ahogy a címben is benne van a hiszékenységről szól. Sok olyan ember van aki hiszékeny, nem hiszi el, hogy ő szép vagy tehetséges.
Az 1-versszakban azt mondja, hogy nem kell azért, a kör közepén állnod, hogy sikeres legyél vagy éppen azért,hogy észre vegyenek hidd el mindenki szeret téged úgy ahogy vagy. Ne becsüld le magad! „Minden harang érted is szól. Minden történetnek része vagy..” Sokszor úgy tűnik mintha nem is foglalkoznának veled, látod a különbféle embereken, hogy annyira megjátsszák magukat,hogy észre sem veszik,hogy nem is a saját természetüket adják hanem egy teljesen ismeretlent.
A 2-versszakban azt ecsetelgeti,hogy higgyünk magunkban,és hogy egyáltalán nem vagy gyenge bármire képes vagy, sőt bármit eltudsz érni az életben csak nagy akaraterő kell hozzá. Te is az élet része vagy és mindig pozitívan kell gondolkodni bármi is történjék. „Amit mérgezel,az mérgez,…” Mindenki szeret téged és ez akkor dől el, a legjobban mikor olyan helyzetben állsz, mikor arra az emberre vagy emberekre lenne szükséged akiket a legjobban szeretsz.
A 3-versszakban azt mondja, hogy mindenkinek van egy természete és,hogy minden ember értékes a maga módján. „Veled is egy egész világ múlik el.” Ne érezd úgy,hogy te nem jelentesz semmit, egy igenis nagyon különleges ember vagy és aki ennek az elképzelésednek ellen tud vetni azzal ne törődjél. Valaki nem tudná úgy elképzelni, már az életét, hogy te ne lennél,mert olyan sokat jelentesz neki, hogy az életét is oda adná érted.(Anya a gyerekéért bármire képes lenne.)
A 4-versszak azt mondja,sokszor észre sem veszed, hogy milyen sokat jelentesz az emberek számára. „Soha nem kérdezd,hová tartozol,…” Minden csak érted van, mert nagyon szeretnek téged, mindenben ott vagy azaz gondolj arra, hogy bemész a nappaliba az első kép amire rá nézel az mondjuk a te ballagási képed a családoddal az oldaladon. Ugye,milyen sokat jelentesz nekik? Segítek neked,annyit,mint a végtelen nagy óceán…
Az 5-versszak azt mondja, hogy mindenkinek nagyon sokat számítasz, ha elveszítenének téged, akkor az élet értelmét is elveszítenék. Például a családodnak nagyon sokat jelentesz.
”Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz?
Nélküled másképpen volna ez az egész!
És, ha jön az idő, amikor már nem leszel,
Veled is egy egész világ múlik el.”
A 6-versszak szintén mint az 5.versszak. Ha elveszítenének téged,akkor az élet értelmét veszítenék el.
A 7-versszak mindenkinek nagyon sokat jelentesz,még akkor is ha te ezt nem is hiszed el.
A 8-versszak nem tudják, hogy mit kezdenének nélküled, nagyon fontos vagy nekik, bármi is történjék, és már nem tudják elképzelni úgy a jövőjüket,hogy te már nem vagy.
„Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz?
Nélküled másképpen volna ez az egész!
És, ha jön az idő, amikor már nem leszel,
Veled is egy egész világ múlik el.

Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz?
Nélküled másképpen volna ez az egész!
És, ha jön az idő, amikor már nem leszel,
Veled is egy egész világ múlik el.”
Azért választottam ezt, mert nagyon tetszik a mondani valója. Sokan azt hiszik, hogy nem szereti őket senki, de édes tudatlanságban élnek,mert mindenkinek nagyon fontosak.



Lee 2020-10-22 20:18 |  #40
Pályázó neve: Cséplő Lívia
Választott dalszöveg: POKOLGÉP – Itt és most
Értelmezésem:
Először is formailag közelítem meg a verset, s ami azonnal föltűnik, hogy milyen röviden, tömören fejezi ki a gondolatait ismeretlen hősünk. Szaggatott, zaklatott sorok csendülnek fel már így olvasva is, amit a zenei kíséret még tovább képes fokozni. Egy csalódott, keserűséggel teli ember szavai ezek, aki kezdetben egy – talán nem is létező – istennel perlekedik, majd a vers második felében már egy másik szereplőt szólít meg, egy fontos személyt az életében, aki magára hagyta. Először mintegy feltekint az üres égre, majd pedig konstatálja tökéletes magányát. A többször ismétlődő „most kell” szókapcsolat különleges nyomatékot ad mondanivalójának, amit a sorok végén összecsengő felszólító módú igealakok még tovább fokoznak.
Rendhagyó ellentétet sorol fel: az ártást az értéssel, a gyűlöletet pedig a féltéssel állítva szembe. Persze, ha már választhatunk, inkább megértésre és gondoskodásra vágyunk, ez nem is lehet kérdés… De ha végiggondoljuk, a szeretetnek tényleg nem is a gyűlölet az ellentétes pólusa, hanem sokkal inkább a közöny, amiből minden érzelmi viszonyulás hiányzik. Így nyer értelmet a rossz akarása: árts, gyűlölj – csak vegyél végre rólam tudomást!
Egy mindenki által magára hagyott, nehéz élethelyzetben lévő személyt láttat velem ez a dalszöveg. „A harangok másért szólnak” sor valószínűleg Hemingway híres regényére utal (Akiért a harang szól), melynek főhőse meghal –, itt, ebben a formában mintha azt akarná jelezni, hogy ez az utolsó előtti pillanat, amikor még nem késő segíteni rajta. (Sajnos, szinte mindenki megtapasztalhatta már, hogy milyen érzés, mikor legnagyobb szükségben hirtelen teljesen elszigetelve találja magát, és senki „nem ér rá” foglalkozni vele.) Tragédiát sejtet az „...el ne késs”: ebben egy halálra elszánt ember kiáltása hallatszik, amire MUSZÁJ odafigyelni.
Voltaképp a vers/dalszöveg üzenete meglehetősen konkrét: az, hogy figyeljünk oda a másikra, azonban szükség is van erre az egyértelműségre, tekintve, hogy ez a segélykérés sokszor csak „pusztába kiáltott szó” marad...
Nem véletlen, hogy éppen ezt a dalszöveget választottam elemzésem tárgyául, mivel a felsoroltak közül ehhez kötődöm legjobban érzelmileg, s olyan emlékeket idéz fel bennem, ami miatt évekig egyáltalán nem is bírtam meghallgatni. Amikor legelőször hallottam, még dühös kamaszként, egészen más érzéseket keltett bennem, azután az életem folyamán olyan tapasztalatok értek, amelyek új tónussal töltötték meg a dalt számomra.

B.Anna 2020-10-22 16:05 |  #39
Pályázó neve: Bangó Anna (felkészítő tanár: Süle Margit - Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Kollégium)
Választott dalszöveg:PIRAMIS: Kóbor angyal (dalszövegíró: Horváth Attila)
Dalszöveg értelmezése:
Horváth Attila, magyar Fonogram Életműdíjas zeneszerző 1979-ben írta meg a Kóbor angyal című számát, melyet a magyar rocktörténelem egyik legsikeresebb zenekara a Piramis zenésített meg. A címben szereplő kóbor szó által elveszettségre, hontalanságra, míg az angyal szó hallatán ártatlanságra, védtelenségre asszociálunk. A cím és a szöveg tartalma a dal végén teljesedik ki.
A dal három nagy szerkezeti egységre (versszakra) tagolható, melyet refrénnel nyomatékosít a költő. A refrénen belül sok szóismétlés figyelhető meg, mellyel a lírai én érzéseit és a negatív, magányos életet akarja hangsúlyozni a szövegíró. A dal sorai közt olvasva egy társadalmi képet kapunk az 1970-es évek Magyarországáról. A kóbor angyal a kor egyik meghatározó szubkulturális rétegét, a „csöveseket” jelenti. A dal első felében az elkeseredettséget, az otthontalanságot és a nincstelenséget fogalmazza meg Horváth Attila, mellyel sejteti a dal hangulatát és tartalmát. Párhuzam figyelhető meg József Attila kései költészetével. Az említett költő Talán eltűnök hirtelen című versének hangulata és tartalma szinte megegyezik a Kóbor angyal mondanivalójával: „Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam.”
Horváth Attila, versében a lírai én kilátástalan helyzetét azzal fokozza, hogy az említett társadalmi rétegnek a szerelemben sincs esélye megtalálni a boldogságot. „A városban nincs egy hely, ahová hazamehetnél. Nincs egy lány, nincs egy lány, akit szerethetnél.” A lányok, akik egyáltalán szóba állnak az ilyen lázadó, sokszor igénytelennek gondolt, nincstelen, kirekesztett „különc” emberekkel, megbízhatatlanok. „A lány, akit elhívtál, és el is ment veled.” - ez az idézet bizonyítja, hogy a kor lányai között is akadtak számítóak, kihasználták a fiatal fiúkat, akik minden lehetőséget megragadtak, ha végre otthont lelhettek volna valaki mellett (szó szerint és átvitt értelemben is). „A lelked is eladnád, ha egy ágyhoz juthatnál.” – a dilemmák és kényszer miatt, kortól függetlenül a férfiak hajlamosak elhamarkodott döntéseket hozni, hiszen erős érzelmek, kényszer és szenvedély uralja, irányítja tetteiket.
A második szerkezeti egységben a beteljesületlen álmokat, vágyakat, az önmegvalósítást és a rengeteg sikertelen próbálkozást írja le. A dal a Kádár-korszakban keletkezett, számos embert megbélyegeztek, senkinek nem volt könnyű élete. Azok, akik más politikai, vallási, ideológiai nézeteket vallottak, mint a vezetés, esélytelenek voltak a boldogulásra. „A várótermek füstje marja a szemed” – a sikertelen próbálkozásokat, a megélhetés, szerelem és a boldogság reményében már nem lehet számon tartani. A sok próbálkozás miatt minden összefolyik, nincs jövő, nincs múlt, csakis a jelen van, az emberek napról napra élnek, de kitartanak világnézetük mellett. „Hé, kóbor angyal, mindig alulmaradsz.” - a lírai én megszólítja önmagát, tehát a társadalmat, mert kezdi belátni, hogy az világ működése nem változik és a kilátástalan helyzete miatt az önbizalma is elszáll, ezért „másodlagos” állampolgárnak kezdi gondolni magát. „Csak akkor nyerhetsz, ha magad ellen fogadsz”- a „csövesek” egy része belátja, hogy a boldogulásuk érdekében engedniük kell az elveikből, mert a helyzetük tarthatatlan. A dalszöveg utolsó szakaszában az elkeseredettség még jobban fokozódik: „Nincs neved, nincs címed, senkit nem érint, hogy vagy.” A költő az említett mondattal, a kóbor angyalok jelentéktelenségét hangsúlyozza, azt, hogy senki nem figyel rájuk, elhanyagolhatónak tekintik őket. Sokszor a családjuk is elfordult az ilyen emberektől, mert nem egyezett a gondolkodásmódjuk, politikai nézetük. Rengeteg hajléktalan fiatal volt, akik jobb esetben barátoknál vagy munkásszálláson húzták meg magukat, és nem találták a helyüket a világban. Az ilyen fiatalok család nélküli életét fejezi ki az hogy: „senkit nem érint, hogy vagy”. Tehát senkinek nem fontosak, és a társadalom mindegyikőjüket ugyanolyan egyéniség nélküli suhancnak látja. A hatalom és az önmagát újra termelő deprivált réteg ellehetetleníti azokat, akik nem csatlakoznak a többségi társadalomhoz. Ezt a helyzetet a vezetők ki is használták, hiszen mindenki tudta, hogy egy idő után megtörnek az ellenálló fiatalok, és választási lehetőség híján megelégelik a szenvedést és megváltoztatják nézeteiket: „Angyal zuhant tépett szárnnyal a farkasok közé. Gyilkos álruhában jársz, de az arcod az áldozaté.”
Az új nemzedék a rockzenében találta meg a megnyugvást, a társaságot, ennek a zenének a mondanivalójával tudtak azonosulni, hiszen a rockzenészek, olyan témákat is papírra vetettek, melyek elfogadhatatlanok, és tabuk voltak a hatalomnak behódoló embertársaik számára. Azzal, hogy a költő kóbor angyaloknak hívja a társadalom elveszett rétegét, azt bizonyítja, hogy a sok sztereotípia ellenére ők jó emberek, teljes értékű tagjai a társadalomnak és ugyanúgy értékesek, mint azok, akik elítélik őket. Minden ember érték, azonban még nagyon sokat kell fejlődnie az országban élő embereknek ahhoz, hogy felépítsünk egy elfogadó és segítő társadalmat.

HANGMESTER.HU 2020-10-22 12:29 |  #38
Gerendás Péter: Amikor felkértek a Jeff Porcaro lemez dalszövegeinek megírására... http://hangmester.hu/magazin.php?cikk_id=1167




Djozsef2020-10-19 15:55 |  #37
Pályázó neve: Dányi József
Választott dalszöveg: KORÁL: Előhang /Ugye nem hiszed el?/
Dalszöveg Értelmezés:
Egyszer mindenki életében eljön a búcsúzás…végig tekinthetünk életünk állomásain, felderenghet számunkra, mikor eszméltünk először létezésünkre, hogyan születhettünk erre a csillagra, hogyan nőttünk fel, hogyan váltunk egy körforgás részévé, amit Életnek hívunk.
Saját világunkat ilyen közelről tekintve könnyen rájövünk, hogyan irányítottuk életünket, megtaláltuk a saját utunkat, főszereplői lehettünk ennek a történetnek.
Milyen sokszor elbizonytalanodtunk, hányszor éreztük gyengeségünket, hogy egyedül vagyunk…aztán felemeltük a fejünket, rájöttünk nem vagyunk ártatlanok, mindig tartoztunk valakihez, valahová. Ezek a kapcsolódási pontok határoznak meg bennünket, teszik teljessé életünket, mutatnak irányt, mennyit érünk, hol a helyünk, merre haladjunk tovább.
Mindenkiben vannak értékek, lenyomatot képzünk magunk körül, nélkülünk nem így alakult volna ez az élet, s ha el kell majd mennünk, abban is bízunk, kicsit velünk hal majd a világ….

Bennem ezeket az érzéseket keltette szövegértelmezés és verselemzés gyanánt Horváth Attila gyönyörű szövege és a Korál muzsikája, kicsit megnyugtatott, elringatott, hogy nem éltünk hiába ezen a Földön…


cukilali55 2020-10-19 11:43 |  #36
Zseninek születni kell!A "paraszt" meg terem, mint a gomba....
Fórumunknak hála, hogy megismerhettem.Míg a youtubra feltette családi, Második Műszak videóit azonnal megnéztem, hallgattam.Sajna egy ideje ritkábban jönnek levélcímemre az értesítések.
Az akusztikus rovatba folyamatosan tettem be felvételeiket.Elsők közt hallhattam Joe barátom Szarkaláb bandájával együtt muzsikálni.
Válasz 'HANGMESTER.HU' hozzászólására (#34)

HANGMESTER.HU 2020-10-19 07:59 |  #34
Szabó Attila (Csík Zenekar): Azt álmodtam, hogy dalszöveget írtam. És tényleg írtam! http://hangmester.hu/magazin.php?cikk_id=1166




herr gyuszi 2020-10-17 11:36 |  #32
Elemző: Herr Gyula

TRB: Ha egy nő nem akar (dalszövegíró: Horváth Attila)

Érdekes érzéseket villant fel a téma, az Örök dilemma!
Szintén az élet valódi síkja, kisebb durcás túlzásokkal!
Az biztos, hogy a közönség, akinek szól a dal azon nyomban bele tudja képzelni magát mindkét nem oldalát beleértve!
A rímek a tényleges kérdez felelek stílusba belepasszolnak, ez miatt ritmusossá és még valósághűbbé válik a szerzemény !
Biztosan megvan minden tájnak, földrésznek a maga "ringató ritmusa" nagyon meghatározó népünkre és kultúránkra akár a rockos akár a lírai szerzemények, pl. a Hawai szigetek dallamára, élet síkjára képtelen lenne ráfektetni, író, zeneszerző egyaránt!

herr gyuszi 2020-10-17 10:04 |  #31
Elemző : Herr Gyula
3. POKOLGÉP: Itt és most

A zenekar hangzása, személyei, átélve tükrözik a csalódást.
Szavakba önti egy ország, egy nemzedék csalódását, ezzel egy időben tudatlanságát az író!
A nemzet aki mást hibáztat egy csalódott élet, egy oly sokszor megalázott nép múltja, jelene miatt!
Az Égbe kiált, makacsul mentegeti önmagát, pedig a megoldás mindenkinek a szívében a hitében van!
Az ellentétes szavak, szófordulatok egy akaratos, sértődékeny jellemre utalnak, aki a megbocsájtást senkivel és semmilyen módon nem ismeri el.
Pedig Isten csak megengedi az ember hibáit, cselekedeteit, ahogy a jó apa, nem áll ellen a tékozló fiúnak, megengedi , hogy elmenjen, hogy dacoljon, de bármikor visszafogadja, segíti és szívesen látja, ami az elfogultság miatt ebből a dalszövegből hiányzik!Mert valakit nem lehet kétszer is elhagyni, főleg nem a násik hibájából !!!

herr gyuszi 2020-10-17 09:28 |  #30
Elemző neve: Herr Gyula

2. KORÁL: Előhang /Ugye nem hiszed el?/

A hullámzó lírai dallam már jelképe a hatalmasnak, a tengerinek, az óceáni méretnek.
Egyes szám, második személy, ami egy, aki te vagy neked szól, tehát kifejezhetetlen a világ nagyságához, rengetegéhez képest!
Mindazonáltal: számít, hat, cselekszik, kell, szükség van rá, egy építőeleme mindennek, ezért kell, kitartásra sarkall!
Szülői biztatás, embertársi buzdítás, örök energiára serkentés, ami az idők kezdete óta szükséges, a világ előrehaladtával még inkább!
A szöveg példázza Isten szavát emberi kivitelben, minden személynek, aki létezik és megmaradni, alkotni szeretne, ha kételyei és félelmei vannak is!



Témák


 
VÁSÁRLÁSI INFO

A HANGMESTER.HU oldalain található anyagok a HANGMESTER-Online Kft. írásbeli engedélye nélkül nem használhatók fel!

HANGMESTER.HU Ügyfélszolgálat: hangmester@hangmester.hu
© Copyright 2003-2023 HANGMESTER.HU .:. Minden jog fenntartva.
. : A tévedés és az árváltoztatás jogát fenntartjuk! . :
A weboldalon feltüntetett árak csak internetes megrendelés esetén érvényesek
és kizárólag aktuális készletünk erejéig, melyről visszaigazoló e-mailben tájékoztatjuk vásárlóinkat/érdeklődőinket.
Minden weboldalunkon leadott rendelés csak akkor tekinthető visszaigazolt megrendelésnek, ha kollégánk e-mailen egyértelműen megerősíti,
hogy az adott termékből van jelenleg készketen általunk megvásárolt és bevételezett modell.
Weboldalunkon feltűntetett árak nem számítanak árajánlattételnek.

HANGMESTER.HU | CAMPONA (1222 Nagytétényi út 37. Földszint, TESCO bejáratnál) | hangmester@hangmester.hu