Öröm és boldogság
Mikor jönnek az unokák
El is röppent a tegnap
Csak az éccaka volt hosszabb
Volt az már hajnali öt óra
Mire rendes helyet talált az ágyba
Bár vagy tízszer akkora vagyok
Egy keskeny sáv volt, hol bólogathatok
Most megették az ebédet
Szüleikkel hazatértek
Én meg megyek a dolgomra
Mielőtt szemem lecsukódna
Igaz, félfüllel hallottam
Sopronból is érkeznek hamarosan.....
Mifelénk a Balcsinál, Zalában,
a dombok, sok pincét rejtenek,
Hol Nyár esti fröccsözéshez,
finom házi borra lelhetek....
S mivel a jó fröccsöt én is szeretem,
a teraszon dalolva, torkom vele öblögetem!
Így múlik el a világ dicsősége
Shane maga se a pápa őszentsége
Egy tanítvánnyal ősszel összeszűrte a levet
Ez volt miért Katinka útja a Dudáshoz vezetett
Én csak annyit tennék hozzá
Hogy a csaj a szennyest nem teregette ki annó
Shane bácsi most meg,
nyeríti világgá, mint egy vad ló
Nem tudom, de engem réges-régen,
úgy tanított öreg galambász barátom,
Hiába van lábán gyűrű, rajta nevem,
míg száll, közös rulajdon a galambom!
Többit már jóapám oktatta nekem:
"nőbe akkor bízz ha ló legel a sírhalmon"!
Azért ez a Dudás, biz tökös gyerek....
Bár, hogy meddig? Hisz Shane, nem a nyugalom!
Midőn, kéjtől hevülten fekszik előtted a Nő,
Sóhajtva terpeszti combját, mutatva: it van Ő!
Ő, a nemes nyílás, kit védenek nagyajkak,
S ha a rejtvényt megfejted, még ott kisajkak!
Mind mily illatos, rózsaszín, vagy vérbő piros,
legyen latin- néger, barnás-hamvasan izgató!
S a kisajkak közt, "ül mint indián a kenuján",
Ott a csikló... nyald, s nőd jutalma árad reád!
Mára vége az oktató mesének,
a hüvelyről,majd később mesélek!
Addig keressétek "kenuban az indiánt",
s nyaljátok, míg nőtök: ÁÁÁ, nem kiállt!
Kit idéztél,Biz nem tévedett nagyot,
s ha körbenézek,Látok itt,oly alakot,
Ki, PC-szájvitézként, magáról hisz nagyot
S Ő az: ki lenézni mást: nem haboz!
Megérteni kevés számára az értelem,
Ő is csak szerves vegyület,
A jövő számára, csak "trágya" lehet...
S WC csészébe, verték eleget!
Megint erre jártam, s olvastam, oh de minek!
Friss gyümiből, már páleszt főzetnek a pestiek?
Maradjon csak a csőnél, ki ahhoz nagyon ért,
S csak akkor hazugozzon, ha ő szava igazat ér!
Biz világmegváltó okosságot,
Tőlem itt olvasni nem fogsz,
Max néha egy kis szurka-piszka,
Nomeg az örök téma: éljen a pina!
Az igazságot én biz nemigen kutatom,
Okosok megoldják majd, míg én olvasom!
Offot olvasva jutott ez eszembe,
Ám kár.. csak egy nevet írhatok le!
Ugyan már gyerekek.. 3 pont egy gyáva kis megmondó,
Mire képes, ki tudja? De ő világot járt, s más a hazudozó!
Szalad más segge után, mint Pincsi a Dog-é után…..
S ha onnét szagot fog, írja is a baromságokat biz ám!
Mit ő meg nem tud tenni, az szerinte már nem is létezhet,
Szűk kicsi világban él, mit számára, engedhet a képzelet!
Mit neki írás, mit neki tanú, hit másokban? Mind smafu!
Inkább kiált: Nálunk nincs jobb.. mind, hazug..hazug.hazug!
Ugyan Testvér mit nem gondolsz, dehogy is bántottál,
a Rímes tökönrugás után /mi járt/, nyítszívvel fogadtál!
Az intelmed jogos volt, s nem mellesleg poénos...
Viszont látva is jót nevettem a metafórákon!
Én nem is ekéztem ezért Ákost, sőt inkább védtem,
azért mást nem bántok, mi hibát én is elkövettem!
Egyébként is Ákos meg köztem, oda-vissza a zrika,
Részemről poén, de néha, borsosra sikerül a "tréfa"!
Tudom, s már elismertem: szakmailag becsülendő egy koma,
le is írtam az offba: "látatlanban fektetnék Mákosampba"!
De megfogadom kérésed, és nem faragok több rímet róla,
Még akkor sem, ha ő esetleg szívatgatna az offban!
Béke utadon Testvér, s sok finom pina,no meg pia,
Ez a bolondos tudatlan kívánsága GGV, számodra!
Rímeidhez, mindig legyen ihlet, és gyönyörű múzsa,
S farkadat ápoló szép leánynak, Tiziano-vörös rúzsa!
Tudatlan barátom, remélem nem bántanak már a sorok.
Fiatal voltam, heves, lobbanékony, de legalább konok.
Azt hittem, hogy Világ bűne az elnézett topicleírás,
És azóta máshogy látom, elhiheted nekem bízvást.
Ma már nem igazán regulázok jószerével senkit,
Magamban mormolom a megszokott "..azt a mindenit..".
És lépek is túl a Világ baján, mint a tyúkszaros csizmán,
De néha rózsát látok a barna képben a Vizelde falán.
Pedig nem az, hanem egy masszív fos. Csak a forma:
hol egy ló, hol virág, vagy bármit beleláttam volna,
ha a folt szaga nem lenne annyira borzasztó nagy.
Mától senki nem mondhatja, hogy költő nem vagy.
Drága testvéreim, kedves népek!
Ezt a MákoSS-t kérlek ne ekézzétek.
Nem fog tudni ő semmi verset írni,
Csak a Marshall, Mesa és a Peavey
ami érdekli, de arról is rosszat mond,
...és nem az erősítőkkel van a gond.
Az ember ilyen, nem irányítja semmi,
addig fog kritizálni, míg fel bír kelni.
Van, akinek ez tetszik (nekem nem),
De azért tolja mindenhol ezerrel.
Olvasni nem fog, mert szegény pára,
nem pisált még a Vizelde falára.
Ígyhát ne bántsátok, miként az öregek
is hagyták a bolondot, csak nevettek.
MákoSS pedig érték, akárhogy is írt ide,
Legyen az próza, vagy valaki farvize.
Ne aggódjál Ákos, mással is megesett már,
prózázott a vizeldébe, s rímmel vágták pofán!
Az a paraszt én voltam, újonckén voltam botor,
Ha jól emlékszem: Lali, mit idézett, épp nekem szólt!
Javíts ki Bátya, ha tévedek, de én így emlékszem,
A versel mit idéztél GGV gyújtott világot fejemben!
"Azt a cirbolyás picsáját a fasznak,
Remélem az ágyad alatt macskák basznak,
Análfabéta szemed gúvadjon a fostól,
Meg mindenkinek, ki ide nem verset posztol.
Ja, hogy szépen javítottad balga hibád?
Így már errefelé majd' mindenki imád.
De megszólnak, mert nem olvastál, csak írtál,
Föl oda van írva, mit tegyen ki ide írkál.
Versben kell ide tenni a bölcsességet,
Kérdést, választ, és a mindenséget.
Lehet az pina, szar vagy egyszerű pisi,
Egy jó baszást megírni...na az nem ciki.
Errefelé békés népek kergetik a rímet,
Vegyesen, de többnyire vén gitáros hímek.
Ezeknek meg pina kell, sör, pálesz, meg bor,
Egy lágy esti bebaszás sosem jön rosszkor."
Olvasom:
Gerinctornát tartana a puhatesű "féreg",
ki PC etikett mögül, "kutyájával" érveltet?
Istenem.. Óh bár csak tatám korában élhetnék,
Ijamból nyilvesszőt, lábaközé ereszthetnék!
Majd felülve pej lovam hátára, vágtatnék feléje,
Karikásom sergetném, s csapnám, pont nyaka köribe!
Húznám-vonnám kápához kötve, magam s pejkóm után,
Míg nem tanulna illendőn köszönni, és meghajolni ám!
Tanulj te tinó, s ökör tán még lehet belüled...
Ez a legtöbb, mire tán látok benned érdemet!
Volt esélyed, hogy egyszer, senkiből valami légy,
De túlbecsültelek, annyit látsz, mint szart a légy!
S észre sem veszed, hogy a szar...
Biz ha visszanézel: te vagy magad,
s hiába csahol körötted kutyák hada,
lopott gondolat, mind, mit ugat a falka!
Látom: mily nagy csend honol a poéták fele,
kedvcsinálóként egy verset illesztek én be!
Nyugi! - Nem a „hazug” tudatlan írta…..
De! Kinek inge, vegye csak magára!!!
Hát csak jöjjetek
Nem akartam már többet szólani,
Azt hittem, jobb lesz, ha elhallgatok,
Vagy ha kitör is ajkamon a szó, —
Ébresztés helyett én is altatok.
Nem akartam én már lázadozni,
Sem gondolatot papírra vetni,
Hiszen könnyebb a dőreségeken
Lenéző gúnnyal, gőggel nevetni.
Mások dolgával mit sem törődve
Vinni előre magam érdekét,
S élni az öntelt, hiú törtetők
Lélek nélküli könnyű életét.
A szennyek fölött csak szemet húnyni,
S nem hallani meg fajtám sóhaját:
Megnyugtatni a lelkiismeret
Fel-felsikoltó, vádoló szavát.
Hittem, hogy könnyebb — s lehet, hogy az is,
Másoknak, talán — de nem az nekem,
Meggyőzött róla sok lelkiharcom,
Ébren eltöltött, hosszú éjeken.
Nekem más utat mutat végzetem.
S letérni róla, látom, nem szabad:
Míg egy utolsót dobban a szívem,
Amíg lelkemből gondolat fakad.
Mélységben vagyok, — s túl messze ma még-
Nem hallik talán vádoló szavam.
Hej pedig benne ébredő népem
Virradat-váró morajlása van.
Hát csak jöjjetek gondolataim!
Jöjjetek tovább — szilaj-szabadon!
S ha tiltaná is száz földi isten —
Én néktek a szót s jogot megadom
Hadd szántsa tollam tovább a papírt, —
Még akkor is, ha tán vihart vetek:
Hiszen a poshadt, bűzös mocsárt, csak
Vihar szánthatja, fordíthatja meg.
Uinnye de ösmerős az a Gibzony nekem
Szinte tuti biztos, hogy fogta azt a kezem
97-hetes ruby red Lesz Pali stúdió
Játszani rajta annó nem volt kemény dió
A koptató még az van rajta látom
Amit én vettem rája egy nagygenerálon
Sajnos rossz a szög, de jobb képet nem találtam
Itt van nálam a gitár, kérdezz róla bátran
Gáborkám, te szerencsétlen, pécsi kis hülye,
Gyöngyösi Krisztián, ki Pécs város szülötte…
bírkózott földimmel, bár Te földid lett válogatott,
s nem társam, Törökszentmiklósról,kin ő „átgyalogolt”!
Én emlékszem Krisztiánra, bár ő kicsit idősebb..
Legyőztem társát, kit hívtak Vörösnek!
Nem tudom a PMSC-s Krisztián sorsát,
Csak remélem: Emlékszik még ránk!
Tán emlékszik a Törökszentmiklósiakra,
Ráczra, és a Hegyesi lackóra,
Ki alatta birkózott Hamzók Józsival,
a sokszoros válogatott, bajnok bírkózóval
Józsi bír gyönyörűszép, eredményes multal!
miért küzdött, előtte le a kalappal.
Bár győztem le, ő egy igazi bajnok…
Kielőtt tisztelettel meghajlok,
s hogy vele küzdhettem, köszönöm:
A sorsnak hálás vagyok:
JÓZSI, GRATULÁLOK!
Gáborka, így akar vizsgáztatni,
hogy neves földiét sem ismeri
Gáborka: Gyöngyösi Krisztián!
Csak az én korszakomból! ÁÁÁ
Többet tudok mit neked illene!! Szégyelld magad!
Tanulság:
gáborka: Ne távol keresd az igazságot, hisz közeledben megtalálod!
Leírtam magamról mindent.. Fáj???? szar ügy ! De igaz, hidd el!
Csók a mákos gazdidnak! Pusz-pusz! ))))
Úgy legyen Bátya, igaz legyen minden szavad,
rímet faragjon, mint rég, minden paraszt!
De szerintem bárki, aki úgy érzi, hogy: ő „zenész”,
A rímet tiszteli mind, hisz zenéhez, akkord biz kevés!
Látom „ákos kutyája”, integet az offba,
Hogy a száját , méretes makkra tapassza!
De biz ama makk a tölgyfán terem-e,
gazdája dönti el, vagy ő teszi elibe?
Mindegy ily kutyának, gazdi parancsára,
lecsúszik a nagy makk egész a mandulára!
Misi 55 barátom
Kezedben vágyott gitárod látom
Nem sokáig élvezhetted
Hamar itt hagytál bennünket
Az alkalom, hogy ismét hallgattalak
Mihály napja, rád ürítem a poharakat!
Gibson gitár a kezedben
Egy könnycsepp az én szememben
Ha az előző érintette lelketek,
Remélem ezzel is kedvetekre teszek!
Barátsággal nektek küldöm:
Eme számomra kedves-okos verset!
/Lali, Gazz, GGV, EWR, FGGYZ, és minden poéta, ki erre jár/
De okuljanak amazok is, ha olvassák…..
AZ ÉN LOVAM /Hegyesi János 1936/
Van egy szilaj csikóm: Pegazus a neve,
Hogy épp nekem jutott, Teremtőm érdeme,
Nem aranyért vettem, nem orozva loptam,
Isten kegyelméből igaz úton fogtam.
Mint a Hadúr kardját, sarjú között leltem,
Délibábos rónán, szabadon neveltem.
Táltos volt az őse, ő is az a fajta:
Sok hitvány lókötő feszelegne rajta.
Ha szélről köthetné, mint betyár a derest,
S vásárra vihetné — eladná egyenest.
Nem tűr ám idegent, csiklandós a marja,
Pórul jár a tolvaj, ha vinni akarja.
Hűséges egy pára, szilajon vágtató,
Egyetlen hibája: féken nem tartható,
Rakoncátlankodik, tilosba visz néha;
Hej, pedig a cenzor nem farsangi tréfa.
Véle nem tanácsos, bajt hoz a karambol,
De az én paripám ezzel mit sem gondol.
Tüzes jókedvében neki-neki rúgtat,
Ósdi korlátokat felrúg vagy átugrat...
Próbáltam a szárat rövidebbre fogni,
Diszes falak közé, istállóba dugni,
Sok más társa mellé, akik vígan laknak,
Ezüst jászol mellett pórázon maradnak.
Nyakát simogatva úgy kérleltem szépen:
Ne lássuk meg azt sem, ha virrad az égen!
Nem lesz semmi gondunk, tegyünk mint intenek,
S útunkra szőnyegnek virágot hintenek.
Babér lesz az alom, aranyból az abrak,
Álljunk be lovacskám könnyen élő rabnak!
Haragosan rázta akaratos féjét:
Hohó, édes gazdám, gondolkozz csak elébb!
Pusztán nevelkedett, igát nem szokott ló
Cifra nyereg alá, hintóba nem való.
Nem fáj az én fogam aranyozott zabra,
A számat véresre ne sebezze zabla!
Ha szolgának állunk, malomba fognának,
Egyenes út helyett körbe hajtanának.
S lelked büszkesége, az igazság szava,
Süketnéma lenne, többet nem szólana:
S eladjuk a jövőt e rothadó mának?
Földi isteneknek daloljunk imákat?
Elég, hű paripám, az Istenre, elég!
Óh, hogy is nem jutott mind eszembe elébb?
Hisz a gondolattól borsódzik a hátam,
Hogy e rút világot valaha imádjam.
Belátom, hogy nekünk nem való a pompa,
Maradjunk hát tovább a szabad vadonban.
S jó lovammal együtt húzzuk a robotot:
Nem is emel nekünk senki se kalapot...
De ha fenn ülhetek Pegazusom hátán,
Jöhet velem szembe király vagy a sátán,
Egyiket se kérdem, mi kell a világnak,
Ostora vagyok én, nem híve a mának.
Szolgalelkű ebek néha megugatnak,
Ösztövér lovamra gúnnyal mutogatnak.
De bősz harapásuk sohasem érhet el,
Hitvány csaholásuk engem nem érdekel,
Én az elismerést nem e kortól várom,-
S legyen bármily rögös: magam útját járom.
Jól van na fiúk, szoltatok, de én értetlen,
a családi sértést már nehezen viseltem,
ezért, a hiénákhoz megint csak bementem,
S hogy Lalit idézzem: „maccsra se volt esélyem!”
De ahogy megígértem este Bátya néked,
többet én az off-ra bizony rá sem nézek!
Ha már magam előtt, megszegtem igéretemet,
Neked megtartom, irjanak bármit is emezek.
Köszönöm bátya, hogy felhívtál az este,
még azt is köszönöm, hogy le lettem cseszve!
Igazad van: kit érdekel, ki mit hisz, vagy híresztel,
a lényeg: a családomért élek, tiszta lekiismerettel!
Életemben nem ettem kását
Miért venném el disznók moslékát
Tegnap reggelire magos kifli tejjel
Ebédem gulyás leves sósstánglivael
Éhezzen kinek hat anyja van
Ki tudja életemből hány nap van
Már lassan mazochista vagyok
Hasfájásra oda sem baszok
Na jó, ez így nem igaz
Viszont ha eszem, ha nem
A bendő fájdalma marad
Köszönöm aggódó kérdésed
Jólesik baráti féltésed
Köszönöm tanult barátom
Hogy a talányt feloldottad nálam
Némi ingerenciát éreztem, hogy gugli a barátom
De már szemeimre telepedett az álom
Így hagytam a picsába a dolgot
Habtestem a zuhany alatt ázott
Majd kis szobámba cammogtam
S nagy fejem álomra hajtottam
Nem kell hozzá se tapasztalat se óriási IQ,
hogy az ember megtanulja mi az a haiku
Elég ha megnézte az Andzsin szant régen
Vagy legalább a fél szemével odapillantott srégen
A haiku a japók rímtelen verse
pársoros mindössze, és zavaros is persze
Habár az is lehet, hogy japánul épp rímel
Ezek ott aszondják, hogy hallgasd tiszta szívvel.
Pedig tudom
Neked nem kell bizonygatnom
Pársorosodra irányítottam figyelmét
De nem tanulta meg a leckét
Japánul bíz még most sem tudok
Ezért egy sorodon tanakodok
Mijjjafaszom az a Haiku
Hátha ismét tanulok Tőled
Vizeldénk őre,Te dicső lovag
Ismét minden mondatod, gondolatod igaz
Ilyen fenomenálisan nem tudtam versbe foglalni
Elismerésem élő szóban mondtam el neki
Viszont egy szusszal nagyon megdorgáltam
Miért áll szóba a fórum bolondjával
Bár már többször óva intettem
Falra hányt borsó volt, mit vetettem
Visszatérve bölcs véleményedre
Lehet valóra válik gondolatod
Ám Paks miatt nagyon megszaporodnak
A nyugtalan hónapok (évtizedek)
És a szar, hazaáruló, senki ivadékai
Kitömött bankszámlákkal nem fognak aggódni
Az igen! Ez erős volt ez már akkor,
Még siettek a legények a padból.
Dolgoztak keményen, és éltek is,
Nem csak lóbáltak hétfőtől-péntekig.
Most is minden szava arany-igaz,
Bár nem a mostani szarra vigasz.
Szégyenkezem, hogy valóban itt mi van,
Az emberekért, a jövőért...a fasz kivan.
Remélem a történelem feledésbe húzza,
Így büntetve azt, ki ezt a népet nyúzza.
Egy szar kis senki lesz majd a képben,
Vagy olvassák sokan: tanulságféleképpen.
Harcos volt a Tatád, áldja meg az Isten!
De tán nem látja, hogy mi megy most itten.
Arcát kezébe temetve sírna az Öreg Tata,
Üvöltene, dörömbölne, ha az égből hallatszana.
Sajnos szomorú idők jönnek ismét ránk,
Elesik egy úton, megosztott kis hazánk.
Annak pedig becsület útjának kéne lenni,
Ha Kossuth szólít, mindnek el kell menni!.
S szamáragyvelőt, hogy hol kapni ma..?
Ezzel fedte le a médiát kormánypropaganda.
Vajna TV „Tények”, vagy Echo-n a „Bayer Show”,
Origo, „Magyar Idők”, s a sok megyei sajtó!
Véső meg kalapács, erős fogdmegek…
Bizony ide, már nemigen kellenek.
Vannak új „ávósok” , 3 pont meg az ákos,
Ezek biz örömmel teremtik meg az átkost!
Eszembe jutott tatám verse,
Sztem naprakész … hát beírom ide!
Igaz nem saját vers, de betűről betűre írtam le…
S hogy kikre igaz, azt nem írom már le!
Fogadjátok szeretettel? ahogy küldöm: csók nektek: Laci!
Hegyesi János: Irányított Közvélemény /1938/
Irányított közvélemény
A legújabb kultúreszme:
ráncbaszedni a véleményt,-
Ne tévelyegjen egy se!
Mert az mégiscsak bosszantó!
(Szinte hallom a nagy panaszt.)
Kritizál már suszter, snájder,
S véleményt mond minden paraszt.
Ha ez így megy maholnapra
Kuruc lesz már: falu, város,
alig kerül tisztelgésre
Öt-hat fejbólintó János.
Éjt kedvelő fülesbagoly
Így rikoltoz ősi tornyán:
-Irányított közvéleményt
Teremtsen a magas kormány!
Én ez üdvöt hozó tervet
Tárgyilagos szemmel nézem.
S mivel mások óhajtását
Megértéssel átalérzem:
Az új tervhez készségesen,
Szolgálhatok jó tanáccsal,
Hisz magam is néztem szembe
Pár renitens koponyával.
Bárki lesz az irányító,
Akár Antal, akár Márton,-
Jól felkösse a gatyáját,
S ember legyen ám a gáton!
Legelébb is a kezébe
Kalapácsot, vésőt vegyen,
S közelébe jó fogdmegek,
Meg egy nagy tölcsér legyen!
S mindazt, ki e szép hazában
Önfejével elmélkedik,
Kötözzék meg- azt ajánlom-
Hej nagy munka lesz pedig!
Ha sikerül, s el nem tépi
Haragjában majd a féket,
Minden kemény koponyába
Véssen bele egy nagy léket!
S azután már legfontosabb
Tennivaló minden előtt:
töltögessen minden agyba
Felhígított szamárvelőt!
S oly jó lesz a közvélemény,-
Adhat neki kórót szalmát,
Nem rugdossa a hatalmát.
Gazz barátom, értem minden sorod..
látom a vita,téged éltet a „bolondokon”!
Én viszont nem értek eme témához,
De ha szemét mód fogadnak: nem bocsájtok,
a ha alkalom adódik, hát odavágok..
s ha bolond is vagyok, akkor is én vagyok!
Sok ismerősöm, jól tudja már, hogy van egy suli,
hol kőműves segédmunkás magtanul dolgozni,
3 pont mester az, ki tanítja a technikát,
hogy elég lábizommal, hogy emelj cementet komám!
Ezzel a honi építőipar jövője biztosítva vagyon,
enélkül zsákot, senki ne emeljen, mer beszarás vagyon.
Merész vállalás ez látatlanban bátya,
hisz ki tudhatja, mit rejt ewr gatyája!
Az enyém az nem több: átlag 16-os,
avval eme cselekedet, hát enyhén bajos!
De ha ewr koma alatt van egy 30-as,
én már szarba vagyok, nem is fogadok,
De Te tudod, hogy mit tolsz be All-in ra,
Hisz a gatyó tartalmát, csak Lali bátyó tudja!!
Tudsz Te ha akarsz
Ajkamra csalsz kacajt
Eszembe juttattál egy történetet
Mely egy irodalom vizsgán esett
A teremből kijőve vizsgázó kérdezi
Milyen témát húztál te ki?
Mondom Catullus volt a tételen
Válasza jött is, hirtelen:Mitullusz?
Riadtan néz rám, szemében értelem
S egy helyben érthető gondolat jött ki a torkán:
Az öreg Hernicz szódás volt falunkban, tudom
De Catullus nem lakott itt, bizton állítom
Szösszeneted utolsó mondatára reflektálva
Ha megmutatod hogy kell, megbaszom magam máma.....
Olyan matricát vajon hol találok
Min Kender feliratot látok
De lehet ám a növény fotója
Mi DIY gitárom fejét gazdagítja
Talán a Fender is úgy született
Leo egy betűt eltévesztett
Bár sorba szedted
De rímekkel nem díszítetted
Így hát legyen büntetésben részed
Holnap, csak bambitól teljen meg a beled...
Feloldozást akkor nyerhetsz
Ha sok rímet ide beillesztesz
Egyébként meg orrolok rád
Feladványod okozott álmatlan éjszakát
pontpontpont kompenzál, mert egy szerencsétlen pára
itt keres barátokat, mert mindenki szarik rája
Tévedés az nála bizony sosem játszik
Elég torz az énkép, és ez kívülről is látszik
A fórum páriája, de sokat szívattam
Tökre nevetséges, amikor bekattan.
Biz így van ez bátya, ismerős az ahogy írtad,
s, bár tudatlan, fát nem nagyon vitte-vágta.
IFA-n ám dolgoztam, rakodóként napszámba,
vállunkon megfordult, többszáz mázsa napjába.
No meg a sok költöztetés, bútorok fel a „bérházba”,
vagy ha jött a kamion műtrágya, hát vállamat az marta.
Izületeim, vállak, térdek stb kaka is lett mára,
nekem sem repül már úgy, a zsák fel a vállra.
Ez lett a vagánykodásoknak bizony az ára,
fogadásból két vállon, a lapos zsákok párba! Persze tudom, 3 pont megírta, hogy hazudtam,
érdekel is annyira, mint akácfát, a rajta ülő varjam!
Olvas ott az ember tőle is, tanácsot mindenre,
gyereknevelésre, vagy a zsákot fel, hogy vegye…
de ha cikizik, biz az neki is fájdogál a lelkinek,
ám másnak linkelni bohócsipkát az megy a kezének.
No de majdcsak kidühöngi magát az off-ba..
hisz minden csoda, max. 3 napig tarta!
Bátya, zárásképp kívánok néked javulást,
beleid enyhére sok hangos fikkantást!
A kakival nincs gond barátaim
Fing az, mi nehezen távozik
Hogy ebből fakad hasfájásom?
Nem tudom, ezt is belátom
Ha hányingerre szükség volna
Csak bele olvasok az off rovatba
Mikor meglátom "okos" hárompontot
Minden szavától okádni akarok
Van annak már jó ideje
Mikor leírtam mi volt Lali fő keresete
TŰZÉP, hol kezdtem a maszekságot
Szenet, cementet, meszet, fát pakolok
Ki papírfát vagonból nem rakott
Az ne pofázzon, mennyit súlyzózott
Oltatlan mész zárt vagonba érkezett
Lapátonként a telepre beérkezett
Zárás után délutánonként
Hogy ne lankadjak korán
Zsákos disznótáp landolt autó platóján
A lerakatban felpakolás, megrendelőnél lerakás
Itt bátran írom le a számot
Lehet, tátod majd a szádat
Napi háromszáz mázsa, kétszer
Ekkor voltam "elégedett" a pénzzel
Meg is van ennek az eredménye
"Szétszakadt" testem minden csügje
Ha épp a térdem, kezem nem sajog
Derekammal azonnal padlót fogok
Talán arról is hallottatok
Bő negyven éve házat egy kaláka alkotott
Bizony a betont sem autó hozta
Nem is pumpa nyomta fel a plafonba
A favágásról meg csak annyit
Tíz erdei köb hasadt évente itt
De olyan időszak is volt életembe
Hogy ezt erdő "takarítással" szereztem be
Hogy ezt hiszi e bárki, nem tudhatom
Wing szavaival, hegyi magasról leszarom
Most már viszont oda kell figyelnem
Mert egy negyven kilós zsák is elránt szépen......
Gázmaszkot mégse húzhatok fejére
Arcának szépsége eltűnne véle
Vagy rakjam fel szép testét a vécé ablakba
S míg Móni szép szeme az odakünt vizslatja
Toljam őt hátulról, szaporán és mélyen
Hogy esze ne a bűzön járjon, hanem a kéjen?
Minden tőlem telhetőt megteszek
Minél tovább e falak közt élhessek
Már az is pozitív élmény számomra
Hogy gondolsz nyűgömre, bajomra
Biztatásod nagyon köszönöm
Tudom, hogy őszintén, szívből jön!
Általánosságban értettem,
hogy bűn az élet,
mindenütt sok hiábavalóság van,
ha a világon körbe nézek.
A sok szenvedés, megnemértés, harag,
megfertőzi az eberiséget,
s nemcsak a magyart.
De igazad van bátya,
fő az optimizmus,
szeretteinket szeretjük,
a szar dolgokat meg lefossuk.
Bűn az élet annak, ki bűnös
A faszod meg kinn lehet, már nincs hűvös
Más problémájával soha ne törődj
Élvezd az életet, amíg van időd
Ha sorsunk batyuját ajtónk elé kiraknánk
Helyette másét biztos nem találnánk
Alapjáraton fő az optimizmus
Vagy a fazékban a csülök........
Vajon mi Mentes Etelka eledele?
Mi a zenészek csemegéje
Alkohol nem lehet, azt bizton tudom
Mert a jó bor inkább alkalom
Egy vinotéka látogatására
Hol EWR a korcsmárost játssza
Kerültem dolgokat hetekig
Mindent próbáltam, mi tán segít
Arra a meglátásra jutottam
Ha meg kell döglenem
Legalább teli hassal, finom falatokkal........
Beszéltem Dokival, sajna már nem operál
De egy ismételt ultrahangra citált
Közben a kardiológusom is hívott
Ő is útba igazított
S ha a végén minden lelet negatív
Lali minden "hagyományos" kaját elutasít
Hú bazdmeg Robi
Miért akarsz nekem még ártani
Eléggé gyötör a gyomor bántalom
Hozzá ez az agybaj, kár is meghalnom
Bár ma elkelt volna egy gyalogfészer
Bőröm nem vetekedne kisebb tűzzel
Mindig mondtam neked Lajos
A konzervhal nem jó a beleknek, mert túl olajos
És a gyógyszert se öblítsd pálinkával
Mert a szervezeted nem győzi azt májjal
Szalonna meg kúbász, jó fehérkenyérrel
Finom bizony nagyon, de kibasz a béllel
Hasnyálmirígyednek most pihenés dukál
Ezért kerüld el mind, amit az utál
Öröm az nékem is, ha bárki öröméről ír,
jó kedvre derít, s nő bennem a hit!
Sikeredhez, engedd meg, had gratuláljak,
És sok szépet-jót, had kívánjak.
Jó volt olvasni soraid, s a lelkesedésed,
mivel öntözted a szent falat rímeddel!
Hisz szép dolog, a bánatot elsírni,
De örömöd, hidd el: még jobb olvasni!
Ne aggódj bátya, pihenjél, s gyógyuljál.
hogy mit ír tudatlan, arra nagy ívben szarjál!
Magvas gondolat, e parasztfejben nem terem,
már az oviban is, gőzölgő trágya volt a jelem!
Ha elküldek a társaim : végy rágót a boltban!
tudatlan a szalonnás Orbitot kereste a pultban..
De nem volt szalonnás,/ez elmaradott vidék/..
vittem lila hagymát, hogy azt rágjuk szét!!!
Mint tudod Laci, küzdök gyomor bajjal
A baszás meg nem megy ilyen lankadt fasszal
Az új gyógyszer, mint javallt doktor barátom
Két nap enyhet adott, és ismét fáj pocakom
Csődöt mondott eddig a diagnosztika
Rosseb sem tudja, mi Lali baja
Azt hiszem felhívom most már Doki barátom
Hátha vállal távgyógyítást nálam
Köszönöm barátim a kedves szavakat
S hogy betértek öntözni a Vizelde falakat
Sajnos a kedvem nagyon maródi
Mert a jó Isten nem akar locsolni
Epedve kiált már mag, fű, fa, virág
Ismét nagyon pusztít egy kemény szárazság
Estéli imádságom arról fog szólni
Ne hagyja az Úr e földet szomjazni!
Egy másik rovatban Lalinak megígértem,
Hogy idejövök, falra spriccelni víg éltem.
Bánatom most nincs, mit versben mondanÁk,
Helyette van inkább boldogság.
Programozást tanultam,
Az utóbbi hat hónapban,
SQL-t, JAVA-t,
aztán meg kerestem a munkát.
Találtam is, nem csak kerestem,
Egy hónap kellett, s elkeltem.
Egy jónevű multi munkával megkínált,
Utazhatok megint több, mint egy órát.
A hóeleji utalás, cserében,
majdnem olyan, mint a mesében.
Hétvégén nehéz biz ám a „portások” élete,
a sok hülye német szobázik, de fáj fizetnie,
megitták a piát, felmentek a lánnyal,
de a számlát sokallják, s jöhet a „tudatlan”!
S én vagyok a rossz fiú, mert behajtom rajta,
mit lekúrt, s megivott egy egész éjszaka..
Ha én nem védem meg a „dolgos lányokat”
E kikötőváros tulajai, mond megteszik azt?
