Itt a hétfő dél, és már most alig várom,
a 16 órát, péntek délutánon.
Lassan pereg a homok, a szűk lukon,
Már azon gondolkodom, feltágítom.
Az üveget nehezen viszi a fúró,
Csak csikorog szegény, hogy "ez mi a túró?".
Toljad neki csigabiga, a forgácsot told ki,
Mert hanem megy mindketten, be fogunk itt szarni...
Erre járt egy idegen madár,
lehullajtotta egy tollát,
felvettem, jajj de szép, ezzel majd ékeskedem én.
NEM CSAK A PUTYINNAK
(Írta: Laár András verse)
Nekem is van gázom,
egy szerényebb mennyiség.
Elszállításához
nem kell csővezeték.
Nem kell csap és szelep,
magától is kijön.
Nem múlik semmilyen
műszaki eszközön.
A kérdés csak a helyszín,
ahol szélnek ered.
Hogy ne bámuljanak rám
döbbent, riadt
szemek.
Hős vitézim Zebraember, Peták
Térjetek vissza ide hát
Ismét legyen nedves a Vizelde fala
Szavatoktól álljon el a pór minden szava
Csak a vigyor maradjon az arcokon
Mint a hőskori eposzaitokon!
Továbbra sem hagyhatom
Hogy remekművek heverjenek ugaron
Ismét egy Peták verset citálok
Az adok- veszekből átpiszkálok #567404
"Garancia, jótállás, szevasz
( mindent három napon belül 5 év múlva is, de ravasz )
A kakas kukorékol, a faszom áll,
Elmerengek, csak is reggel lehet,
Nézem, új hirdetés van-e már,
Megdöbbenek, talán tegnap lehet?
Dezsavűm van vagy időgépem?
Izgulok, mint egy kisgyerek,
Ha dezsavűm van arcom tépem,
Ha időgépem, belépőt szedek.
Igen, Tőletek, kik itt reméltek,
Vettetek, de nem adtok-cseréltek,
Így az időgépem révén,
Majd visszaviheted és jogos lesz a kérvény
Nem kell mégsem, add vissza a pénzem!
"
567425
Így télen, könnyű elcsúszni a jégen,
Jártam már én is eképpen régen,
És míg vártam, hogy jöjjön a mentő
Jó lett volna ily profi költő,
Művén felnevetni, révén a fájdalmat feledni!
Mit az offban ma elkövettem
Vizeldénkbe nyomban be is teszem
Válaszom volt ez, egy zseni kérdésére
Nem tudhatom hogy kielégíti e:
Ó mester, erre nem gondoltam
Lábaid elé leborulok nyomban
Már csak azt kérem esengve tőled
A kardomba én mikor, hol dőljek
Nekem a nap csak 24 óra
Abba nem fér bele tanulás, és munka
Valamikor sajna pénz is kell keresnem
Szabad időmet ebbe fektetem
Miket leírtál, a rengeteg szakma
Abból is látszik, miért nem baszol ma
Bár abban biztos szerencsés vagy
Neked 48 órából áll egy röpke nap
Ennyi mindent megtanulni lehetetlenség
Gyakorlatban tudni, szinte képtelenség
Így tehát örvendek, hogy ezt mind érted
Azt viszont ne is kérd, én is megértsem....
Jól mondod Tezsvír
De ezért elmenni, nem ér
Sok, sok cimbora nekem is fáj
S nem csak az, ki nem is írhat már
Van köztük ifjú titán
Miért lett hűtlen
Indoka megvan tán
Twain az örök bohóc
Sorait olvasni mindig jó vót
Hogy a vitás kocsmába miért járok
Hiteles híreket ott találok
Ráadásnak nagy néha
El, elmarad a politika
Meg ki is dühönghetem magam
A röhögés is kihagyhatatlan
Ami nekem inkább hiányzik
Birta, Alapi, Peta rovata hibádzik
Pyra is kiszállt a buliból
Greg meg autókat suvickol
A gitáros rovatok sem remekelnek
Eltűntek az alap emberek
S kiknek van még saját rovata
Azokat a kutya sem forgatja
Nekem akkor is ez a fórum a drog
Így hát én még hűséges maradok
Ne örülj Bátya, nem olyan nagy az,
Mint újévet túlélő citromszájú malac,
Csak egy üzenet, meg egy ugratás,
Nyelvezeti értékkel bíró képmutatás.
Lassan vagy 5 éve, csak ide írtam,
Nem érdekelt más, és a teret kihíztam.
Elmentek akikért érdemes volt jönni,
Csak a húgy, meg a fos, azt kellett felkönni..
Megaztán győzködés van, érvek meg viták,
Hallgatag a bölcs öreg, hangos a titán.
Összetartás, tolerancia és szabály nincs,
Mindenki csak a magáét...marad a lincs.
Ezt is átszőtte valami proli/poli-fika,
S mint a Vörös tenger kétfelé, meg elásott pipa.
Ezér' aztán mást meg sem nézek,
Nem érdekelnek hitszónokok, önjelölt vitézek.
De a Vizelde, az van beállítva nekem,
Csak kattintok, és ha tehetem,
Olvasok, meg ritkán írok mégis,
Legyen húgy, baszás, szar meg vér is.
Fel harcra bitang népség
Eljött az idő, múlik a setétség
Szent Vizeldénk felkent Őre
Hozzászólt a marshall mezőbe
Konduljanak meg a harangok
Ünneppé nyilvánítjuk a mai napot
Nagy, nagy boldogságomban
Egy nagyot pisálok azon nyomban
Kezdetnek nem rossz koma
De rím nélkül nem írunk soha
Nem számít, ha elbasztad
Kínrímekkel javítsd a sorokat
Ezért most kíméletesen baslak le
Kedved ne szegje semmi se
Továbbra is ha vizelned kell
Szent Vizeldénk áhítattal ver(vár)
Hideg van de fúj a szél,
Májusi eső aranyat ér
De lefagy a t.künk mire ideér,
Barázdák közt férget irt az északi szél,
Ha tőlem kérded kész, jövő héten itt a tavasz és kész.
egy kis meleg húggyal
fűtök be a budiba
aztán szarok egy nagyot
nem lesz abba hiba.
Bomlás közben szépen
Termeli a hőt
légteret melegít
meg falat is, sőt
a közben keletkező
üveghatású gázok
meggyújtom őket
s meglásd
már nem is fázok!
Odakint ragyog a nap
A valagam ennek ellenére majd befagy
Bár a vihar kissé mérséklődött
Kilencven helyett hetvennel lökődött
A pofámat így is vágja
S mielőtt behugyozok a gatyámba
A Vizeldébe sietek
Kiengedni egy kis meleg vizeket
Oszt elszaladok Kapuvárra
Ott veszek ajándékot máma
Unokám tizedik szülinapjára
Csak a hideggel van most bajom
Immár ötödik tele, hogy melóban fagyoskodom
Felcsillant némi remény
Hamarosan a gépbe fűtést kapok én
A szellőzésre négy nyarat vártam
Lehet, nem veszem hasznát a nyárban
De talán a kályhával befűthetek
Ha a vasszörnyet a fene nem eszi meg
Bár megjelent a konkurencia
A szemetet most hozzánk hozza
Csak az a fránya kapacitás
A depónia megtelik meglásd
De addig míg a farkam kemény
A gáton is helytállok én
Hiába gyötör csúz, isiász
A Vizeldében mindig megtalálsz, JÓBARÁT!
Ha már egyszer gitározni nem tudok
Legyen bőven, mit unokákra hagyhatok
Számomra így teljes az élet
Sztrato, Lp, Tele, western, klasszikus
Szárnyal a lelkem, oly fantasztikus
Elkapta a gépszíj a jó Lalibáttyát
Úgy veszi a gitárt, mint más a gatyáját
Kár hogy csak két kezed van neked Lali
Pöcsödre meg lábadra is kéne akasztani
jó újra óvasni jámbusaid vad vágtatását
Az ember böcsűjje meg minden kőtőtársát
Mink, kik a kútúra zászlóvivői valánk
Nem szégyejjük csöppet se, ha hugyos lesz a gatyánk!
Lentebbi sorokat olvasva
Mosolyra görbült a szám sarka
Odakünn esti a szürkület
Az eső meg szaporán csepereg
Hogy ebből mi következik
A Vizelde fala ismét nedvesedik
Az önkorinak semmi
Sajna nekem kell elvitetni
Ám az én szemét, szemét cégem
Csilliárdért adna konténert nékem
Szerencsémre egy volt kolléga
A szemét ügyet óccsóért megoldja
Jön egy önrakodós kicsi kaminyonnal
Sittemnek se híre, se hamva azonnal
Még alig van hét közepe
Már rendesen le vagyok merülve
Jó pár köbméter betont törtem
Pihenésképp fát fűrészeltem
Eldőlt, hová kerül a sitt
Azonnal talicskát ragadtam itt
Így kikerült az utcára
Sajgó karom nem is bánja
Istennek hála az eső eleredt
Idebenn nyalogatom testi sebeimet
S hogy a Vizelde felkerüljön az élre
Mindezt behánytam sebtébe
Nemhogy a rímet nem értik a népek,
de feladja nekik a házit a próza,
egyszerű mondat, alany és állítmány,
ugyanúgy probléma írásban és szóban.
De lehet ez mind csak politika,
és szelektív az értelem.
Annyit ért, és annyit fog fel.
hogy még kakas legyen a szeméthegyen.
Ennyi volt, mi eszembe jutott,
nem tarthattam magamban.
Be kell valljam töredelmesen,
ríminkontinenciám van.
Az utóbbi időben azt vettem észre,
hogy a legtöbben biza nem olvasnak értve.
Nem tudom ez mennyire a rendszer szégyene,
vagy visszavezethető az egyén képességeire.
Lehet az se mindegy, hogy mi lett a vége,
jeles volt-e magyarból, vagy éppen elégséges.
Lehet a jelesnek nem akkora probléma,
egy összetett mondatot értelmezni néha.
De az is lehet, hogy csak annyi a lényeg,
hogy cirkusz és kenyér meglegyen a népnek.
Mindkét verzió sajnálatos lenne,
de ez legyen a legnagyobb problémám ma este...
Pifu barátom
Mentségedre szolgáljon
Lentebbi pár míves sorod
Ide viszont nem kellenek ikonok!
Én csak szelíden dorgállak
Irányt mutatok költői vénádnak
Mert jön GGV, szent Vizelde őre
Haragos szavakkal csap rá a kezedre
Azt csak gondolod hogy megvár majd a drága,
Retkes semmittevők fenik immár rája
fogukat a latrok, és már alig várják
hogy az ellopott bringád árát elihassák'.
Kösd ki Testvér! Zárd le! Ő márpedig a Tied,
A CroMo vázas imádott pettyes biciklinek,
Legyen esélye majd hogy elvigyen haza.
Aki ezt leírta az meg GECIMÓDRA LAZA!
Laci öcsém ne vedd zokon
Remekműved kicsit átfazonírozom
Egyetlen szó mit megváltoztatok
Bár tudom, így elrontom remek humorod!
Közben mégis meggondoltam magam
A tehetség szót felfedeztem soraidban
Mert lehet bárkinek bármekkora segge
Ha az nincs ihlettel telve
Ha az első volnék, az biza szégyen volna,
ha egy évtized óta itt nem csobogna s rotyogna,
az lenne ám a a kórság, un-inkontinencia,
nem segítne már se doktor, se doktrina...
Hívó szót halottam, itt termek hát tüstént,
Megtalálhatod a sarokban, gondolataim fosként.
Beteríti a szoba sarkát, megannyi kula-srapnel,
Absztrakt művészi alkotás, kimeszelni már nem kell.
Senki nem tért ide be?
A felgyülemlett gőzt hol engeditek le?
Azt a terem búráját, meg a teremburáját
Most ne könyörögtessetek
Vizelni ide mind betérjetek!
Mondtam már, hogy faszom?
A szombati melót telibe szarom,
ha hagynák, de nem lehet,
jönni kell, ma tudtam meg!
Persze így szervezhetem át,
a sütögélés programját!
Egész délelőtt esett
De nem szegte kedvemet
Van a műhelynek teteje
Nem ázik az ürge feje
Délutánra kiviggyant
A fűnyíró berobbant
Amibe tegnap belekezdtem
Azt ma be is fejeztem
Pihenésképp hízelegtem a mamának
Képkereteket festettem párat
Unokáink fotóit berámázza
Mindenütt ránk nevetnek a lakásba
A lelkembe látsz Laci!
Ez volt minden álmom,
Bár a modern pornót
Bíz én nem komálom.
Az orál tanszék
Mely a szívem csücske
Női hallgatóknak
Nedvem adnám be
A lecke nyelve
Lehetne az angol
Mondanám helló
A sok pinus lángol
Jobban átgondolva
Csak jártatom pofám
A második, harmadiknál
Félre állna a szám.
Vár téged a pornóipar, fontold meg ezt Lali
Öreg kanok, fiatal lányok, ilyet forgat Kovi
Rocco Sifriedi, pornóegyetemet alapít
Pierre Woodman análpápa, beajánlhatja Lalit
Rektornak az orál tanszékre vagy lennél anál adjunktus?
Erről most mehetne egy hosszas diskurzus.
Ragyogó napsütés a vasi égen
Esőnek nyoma sincs idekinn a réten
Bezzeg tegnap este otthon
Bíz mondom reszketett a gyomrom
Akkora jegek potyogtam
Gondoltam nyoma sem lesz kompótnak
Szerencsére esővelérkezett
Így nagy kárt nem tehetett
Az én főnököm meglépett
Látta a hajón a léket
Naná, hogy látta, hisz maga ütötte
Hajónkba a koporsó szeget jól beleverte
Tarsolyában százmilliók
Jókat röhög, hogy szív a melós
Így hatvan felett mihez kezdek
Fejjel a falnak bizton nem megyek
Bő negyvenöt év munkaviszonnyal
Nagyon tele vagyok munka iszonnyal
Hátra van még belőle három év
Nagyon elsíbolnám, bár adná az ég
Születési kivonatomba bejegyeztetett
Melósnak teremtettek, a fene egye meg
Minden hétfő reggel nyakamba veszem a terhet
Én úgy állok hozzá, hogy teljesítem a tervet
De a főnököm egy sztahanovisztikus seggfej
Mikor sziesztáznék, rögtön szól, hogy "Kelj fel!".
Hajnalban dörgött, villámlott
Szememből az álom kiszállott
Délelőtt a dolgom megtettem
Kaptam is ebédet rendesen, megettem
Most, hogy ragyognak a tavaszi napsugarak
Kimegyek, és süttetem a nagy hasamat
Szép színű szivárvány helyett
Szakadt nyakunkba a hó
A kőszegi hegyecske
Fehér ruhában pompázó
A mai reggel keménykedett
Pocsolyák tetejére
Lehelt vékony jégréteget
Mire a nap delelőre ért
A látóhatárról eltűnt a sok fehér
Melegség járta át testünk, lelkünk
Délutánra jól felhevültünk.
Együtt érző soraid jólesnek
El nem tagadom
Az is, hogy itt
Elsírhattam bánatom
Egy darabka szakadt ki
Szívemből ismét
Gyógyírt jelentettek
Míves soraid,mert valóban
Sok a setét.
Öreg vagyok már
Szent Vizeldénk őrének
De nem is ez az oka
Ellenvetésemnek.
Megtisztelő bizalmad
Azért nem fogadom
Mert félek
Elhagyod e helyet
Én ezt NEM AKAROM! A nagy BUDILÁNC
Maradjon meg nálad
Ha ritkán is
De bölcs gondalatid
Továbbra is láttasd!
Lali bátya, ne bánkódj, jó helyen van.
Vagy már baknyúl, vagy fedező kan...
Vagy fent az égben issza mézes sörét,
A lelke tiszta, akik maradtak, azoknak sötét.
Olvastam a verseid, láttam a sok rímet,
nem kíméltetek senkit, sem csajt, sem hímet.
Immáron mától tied a BUDILÁNC bátya,
Azt hiszem nem is lesz különb gazdája.
Új őrzője van a Vizeldének mától,
Gyökér prózások, féljetek haragjától.
Húgyszagú hajlékunkat vigyázd kérlek,
Helye pedig nincs az ellenvetésnek.
