Én viszont párszor hiányoltalak
Szavaim visszhangtalanul elhaltak
Faszkivan tesó is eltűnt rendesen
Hiánya megviseli az embert rendesen
Sorolhatnám napestig az eltűnt tesókat
Halk szavúakat,a hangoskodókat
Bár nem egyszer belátom bölcsességük
Pár ember jelenléte miatt maradok itt
éget mar és csikar
kikívánkozna egy picit
felgyülemlett bennem
a kulturális deficit
fostalicskán fosputtonyom
betolom hát közétek
szétterítem délceg szarom
még tapsvihart se kérek
Kedves uram
bevallom hát
szemlesütve
férfiasan
A fórum hiányától
e fiatal már kivan
Ha a távollétben volt is
életemnek értelme
Valahol a végbelemben
el lehetett tévedve
Ne az én irgalmamért esedezz
Vizeldénk őrének villámi,
Mi elől menekülhetsz
GGV jó testvér
Ki a prózát itt
Nem állhatja
Irgalmatlanul sújt le
Minden pimaszra
Ám ha látja közbenjárásom
Penitenciád csak rím lesz
Barátom!
Isten uccse
ha én egyszer nekifeszülök
Kő kövön se
marad rottyantás közt jövök
Felfesten én
a falakra sajnálatom szarral
Hátha téged
mindez tettem irgalomra sarkall
Mit látnak szemeim
Szentem uccse
Vizelde falai
Szarral, huggyal beterítve
Van itt kérem
Fing, fos, vizelet
Vizeldénk fala
Bele is remegett
Szerencsére az elődök
Jól építkeztek
Bizony várat nem
Szarból építettek
Nem is fogom
Vissza nagamat
Továbbra is fosom
Bőszen a szavakat
Most, ha erre járna
Szent Vizelde őre
Örömébe biztos
Be is szarna tőle
Hétköznapi aljasodás
Felmagasztalása
Fel az Olümposzig
Vagy üveghegyek ormára
Költs egy verset tárd ki szíved
S ha eképpen teszel
Salakból lett kötelékkel
Fostestvérünk leszel
Egyébbiránt ez egy pályázati felhívás. Ide hát minden árnyékszéki verset, profán-bután hajtotta költeményt! A győztes pályaművek szombat este a Dürer kertben fekete filccel kiállításra kerülnek. Alant olvashatók az én nevezéseim, hajrá lánglelkű rímfaragók!
Jó rég nem írtam már a fórumra, de most sebtiben ide vizelek.
-Tovább-
Próbáltam én megemelni
Lopva segítvén ki az ólból
Már roskatagul, összegyűrve
súgta, „túl sok volt a rosszkor
jó helyen levésből, nem kell
többé csalfa álmot várva
se a kínban fürdő erő
se a mindörökké bája”
fegyvereit leeresztve
mint ki végre békességre lel
a tagadást igazzá gyúró
préda ült az ítélettel
nyakára csapott bitó lágy
karjaiba zárva, és én?
megtagadtam hű barátom
szavait, kialudt a fény
Hajnali ötkor csörögne a vekker
De csak ha hagynám, ébreszteni nem kell
Egy hosszú kávé mocskos cigaretta
Mely szarási ingerem azonnal meghozza
Aztán jöhet a második fekete
Minek után a kazánt gyújtom be
Ismét a klozet, s kiürült hasam
Veszem kabátom, indulok nem boldogan
Tormásliget, hol a boltba betérek
Megvenni reggelim, friss zsemlyéket kérek
Kilenc körül jelez nagy hasam
Megtömöm a bendőm, de most boldogan
15 dkg felvágott, három kiflivel
Ezt leöblítem fél liter tejecskével
Teszem a dolgom, múlik az idő
Csörög telefonom, kolléga hív, kávé idő
Ebből tudom 11 óra, kicsit belehúzok a melóba
Így "hamarabbnak"tűnik a nap, kulcsát fordítom autómnak
Tormásliget, Újkér, Lövő, Röjtökmuzsaj
Fertőszentmiklós tábla feltűnik hamar
Mama vár meleg ebéddel, be is laktam ma sóska levéllel
Levezetésnek a műhelybe megyek
Ott ütök, vágok még egy keveset
Ám mihelyt megjön az unoka
Azonnal csukódik a műhely ajtaja
Jöhetnek az igazán boldog percek
Miket gyermeki kacagás színezhet
Mire eljön az este, a zuhany alól kiesve
Nem mindig vágyom a nagymama testre......
Nem születtem úrnak, még nem is lettem,
a napi másodikat ittam, kajámat ettem.
Kell a koffein, hogy kezdődjék a nap,
hugyozás, szarás, azt' tiszta a lap.
Mindez a napi rutin része,
de pénteken már szarok az egészre.
Legyen délután és este,
gitár és a 'zasszony teste.
E hely szellemének segítségét kérve
Most megidézlek Vizeldénk Őrzője
Várok Tőled, egy újévi köszöntőt
Valami frappánsat, lelkesítőt
Hogy megjöjjön a kedve fórumos költőknek
Sűrűn nyissák ajtaját kedves pisildénknek
Émmög a komposztra huggyantottam máma
Ekkis veseleve jól jön a fagyban rája
Új erőre kapnak most a lebontó mikróbák
Bár hideg van nagyon, de megér egy próbát
Elfogyott a kacsa, liba
Halászlé sem maradt
Egy kis töltött káposzta
Mutatóban sem akad
Ám a sültek ikrás zsírja
A hűtőben lapít
Friss kenyérre kenegetve
Reggelente kopik
A sorrendet nem biztos
De tanácsod követem
Jól esik minden biztató
Szavad most nekem
Magam sem értettem
A tele gatya okát
Ráadásul aki gyógyít
Szinte a legjobb barát
Lassan a székből fel is kelek
A győri kórházban várnak
Gyógyító kezek!
Napok óta tele a gatyám
Orvosom közölte, jól felkössem ám
Igaz, előtte mesterségesen elaltatnak
Álmomban a szívemnek egy "jót" odabasznak
Cardio versio a dolog becsületes neve
Melynek bízom benn, én leszek a nyertese
Hetek óta a gyógyszerek nem hatnak
Ez a megoldás tűnik most a legjobbnak
Küldjétek az erőt kedves tesók
Legyenek az eredményeim estére jók!
Így van, holnap már péntek,
Az legjobb része a hétnek,
Mostan hétvégén itthon leszek,
S gyerekekkel töltöm a szabadidőmet.
Elfeledek ilyenkor minden szarságot,
Mit a hétnek során oly gyakran látok.
Nem hat rám a kakiszag már ekkor,
Nem is emlékszem, hogy abba jártam egykor.
Istennek hála, holnap már péntek
Keseregni így ma elég nagy vétek
Jó hozzáállással gyorsan megy a meló
Elégedett lehet velünk, a munkaadó
Mi is elégedettek vagyunk a fizetéssel
De nem a miénkkel, hanem az övével.
Most, hogy gazdagabb lettem egy hangszerrel komák
Örömömben írok is pár strófácskát
De előtte könnyítek magamon
Sárga jeleket hagyok a Vizelde plafonon
Lalibátyám íme a tutibiztos recept
Hogy ne legyen kedved, savanyú mint ecet
Látogass el közénk, a szaros parnasszusra
Hol ammóniaszagú a múzsának a csókja
Meglásd itt a kedved máris jobbra derül
Ha soraid végére egypár szép rím kerül
Örömmel fogadnak a többi kőtőtársak
Partiba vágjuk itt a kancás múzsákat
Ez is egy nézőpont Gazz ember komám,
egy gondolat meg is fogant soraidnak nyomán,
átszaladt rajtam, mint kósza fing a szobán,
mint az alpesi szikla a "Cipőgyáros" agyán...
Ase nagyon tekergeti a kormányt mostanában,
hogy síbotot ragadott, már biztosan megbánta,
vagyis megbánta helyette inkább a családja,
mert Mihályuk agyának ledobva a lánca...
Nem állnék én ezért ilyen lécre soha,
lécből legyen színpad, az inkább a csoda,
foglalja el aztat, hangos zenész horda,
a sielés meg maradjon, a gazdagoknak sportja...
Bandit Debrecenbű mögszállta az ihlet
Szép kerek verset ide rittyentett
Én aszondom tesó fontos dolgot teszel
Síkságra hegyet rakni amely eget meszel
Mégha szarból is van, messziről nem látni
A szaga meg hát... na jó, attól lehet hányni
De majd ha tél lészen, s hó esik a tájra
Lehet a szarhegyen egy szuper sípálya
Nem lesz ottan se kék se fekete pálya
Barna jelzést kapnak, hogy mindenki csodájja
Elhúzok most én is, a szükség hív most nagyon
Sárga jelzésre invitál a faszom.
Egy dolgot a fejemben sose értett elme,
Olyat csinálni mér jó, minek nincsen értelme.
Mégis csinálom én egyre szakadatlan,
Így leszek egyre inkább motiválatlan.
Nem kéredezek én már, nem osztok eszet,
Építem parancsra a nagy ganéhegyet,
Emlekedik fölénk egyre magasabban,
félek tőle nehogy én is alatta maradjam...
A nagy ganéoromról néha lenéznek a okosak,
De alapvetően inkább csak a fejeünkre fosnak.
Learatják gyakran a sok nem létező babért,
Ostorozzák jobbágyaik szarért, meg hugyért...
Kitűzik a zászlót minden szarkupacra,
Céltalan célokért küldenek csak hadba,
Jutalmad az élmény, a küzdelem öröme,
"Fussatok bolondok" de ne körbe-körbe...
Ha mégis beszippant a mókuskerék,
Vedd észre rögtön mikor már elég.
Ragassz a picsádra akkor egy bélyeget,
Vedd végre kezedbe, (s ne szádba) a kékerest...
Merni kell naggyá válni, ha kicsi is vagy,
Egy kisegér is elsüllyeszt egy hajóhadat.
Csak át kell rágni magad a saját falaidon,
S a süllyedő hajóval jóllakik Possszeidón.
Köszönöm Laci édes öcsém
Jólesnek szavaid megmondom én
Érzésem szerint elkél a segítség
Orvoshoz fordulok antibiotikumért
Bár a hétvégét úgy terveztem
Nyavajámra népi itókákat beveszem
De kardiológusomat is legyűrte a kór
Egyedül meg nem esett volna jól.......
Jól szóllottál testvéröcsém mint mindig
Épp most akartam Zoránt megróni egy kicsit
Ezt most az egyszer elnézzük neki
De minél előbb tiszteletét rímekben fejezze ki
Arra kérem a Szent Vizelde őrét
Haragját addig tartsa talonba
Mert én biztos vagyok abba
Zoránunk a módját e dolognak megadja
Alvajáró a bánattyát
Vizeldébe kijönti
Gyó ötlet vót a Parnassusra
Kőtők közé elgyönni
Itt ahol a múzsa csóktya
ekkicsit ammóniás
Köszönt Lali, GGV, Bandi, Gazz
Meg a többi kőtőóriás
Csengő hangod száll az éjben
ahogy nevetsz... Nem értem,
nem mondtam vicceset,
s nem kértem, csak így esett
bármit tehetnék,
örömet okozni neked
könnyű, hisz szeretesz.
Bármit mondok, nevetsz.
De én csak bántalak
hisz másé vagy,
s nem akarom fhodfiojdfhnkldfhnklbfmkbfklbmlbgmklbfmklbfbf
jgfgljfdphojfdpojpdfojgpodfjpodfjgjogfopgf
Csengő hangod száll az éjben
ahogy nevetsz... Nem értem,
nem mondtam vicceset,
s nem kértem, csak így esett
bármit tehetnék,
örömet okozni neked
könnyű, hisz szeretesz.
Bármit mondok, nevetsz.
De én csak bántalak
hisz másé vagy,
s nem akarom fhodfiojdfhnkldfhnklbfmkbfklbmlbgmklbfmklbfbf
jgfgljfdphojfdpojpdfojgpodfjpodfjgjogfopgf
Tudja-e ön
mi az csattanóga csucsu?
Tudja-e ön
Mi az a bugivugi?
Igor mondja Natasának "megyek aludni"
Natasa azt válaszolja "Bazd meg az anyád"
Gyerünk gyerünk gyerünk!
Mekkora ricsaj van itt!
Gyerünk gyerünk kulturális bugivugi!
A bőkeményedés, ha jól bánsz vele,
rövid úton visszanő kezednek hegyire.
Fájdalmas ám biza, a növesztő kezelés,
mint puha pöccsel b*szni az asszony fenekét...
De egy két nap vicsorogó gitárolás után,
kemény lett az ujjam hegye, olyan mint a titán.
Most már jobban vigyázok, nehogy kipuhuljon,
muszáj vagyok hetente a gitárhoz nyúlnom!
Köszönöm Lali a bíztató szavakat,
Tudom én az élet bonyolult folyamat.
Nem hátrálok meg ha bánat ér engem,
Apa vagyok én is, észnél kell lennem.
Bár a kölkök mostanában, nagyanyjuknál hálnak,
Mégsem örül szívünk, a nagy "szabadságnak".
Üres bizony nélkülük a családi fészek,
Nem tudunk örülni, a nagy csendességnek.
Tudtam én eddig is, de most felfogta az elme,
Az életnek csakis a család az értelme,
Hiányoznak biza, a kis rongy ördögök,
Nélkülük én is csak céltalan lődörgök.
Jó biza hallani, hogy nálatok is rendben,
És térdig gázoltok a gyerekseregekben,
Nem is számít semmi, se hiány, se bú,
Kinek családja van, nem lehet szomorú.
Jön akkor az öröm, pusztán csak attól,
már magától a puszta gondolattól,
hogy létrehoztunk valami jobbat, és szebbet,
annál amilyennek minket teremtettek...
Azért van a bánat, hogy idővel elmúljon,
segít hogy élet jobbra fordulhasson,
meg kell élni bizony néha sok rosszat,
csak te lehetsz az, aki ezen változtat.
Legyen ez a végszó, befejeztem mára,
Mindenki örömére, vagy szormorúságára.
Holnap is nap lesz, felül majd az égre,
Ne maradjatok kint, mert meg lesztek égve...
Vannak az életben nehéz pillanatok
Sokszor azt hiszed, már nem is bírod
Apát is pótolva nevelt fel anyám
Nővérem volt apám helyett apám
Mindenért meg kellett küzdenem
Ám ez több erőt adott nekem
Mikor az ember azt gondolná
Holnaptól könnyebb lesz
Válladra a sors rak még nehéz terhet
Anyám elvesztésekor én azt gondoltam
Szememből könny többé már nem csobban
Ám a sírkertbe most ha kimegyek
Egy vőjelöltért ma is könnyezek
Olyan apróságokat nem is sorolok
Mikor "eltévedt" gyerek szüléjének gondot okoz
Egy kilóval született második unokám
Ezt most senki meg nem mondja ám
A harmadik, bár kislány a drága
Négy hónaposan a nyolc kilót vágja
Mindezen sorokat csak azért írom
Erőt merítsél, mert én azt tudom
Képes vagy leküzdeni minden akadályt
Mert a szíved bíz vígan muzsikál!
Megteszem biza, nem csak mer' kéred,
hanem mert a munkámból kiszállt már a lélek,
Elönt a letargia a melóhelyen gyakran,
A vizeldébe brunzolok, a melóba meg szartam...
Kiégtem bizony, mint egykoron a BS,
Lépnem kéne gyorsan, nem is kérdéses,
Merítenem kéne erőt valahonnan,
Hogy a gyeplőt újra, csak is én markoljam.
Megbokrosítanám az összes paripát,
Fusson rohanjon, mind amerre lát.
Lássanak világot, napot, felhőt, eget,
Pályára állítom elakadt életemet...
Simogatják lelkem
E míves sorok
Öreg szívem szárnyal
Ha ily költőt olvasok
Minden szavad arany
Kedves egy komám
Jó szokásod megtartva
Naponta írjál mán
Jól mondja biz a Lali koma,
politikusoknak való inkább a kasza,
táncoljanak a pengéinek élén,
vagy szoruljon ánuszuk vaskos fanyelén.
Paraszt vagyok ugyan, de csak modoromban.
Hosszú nyelű dolgoktól mindig undorodtam.
Semmire se megyek, ha kireped a tenyerem,
azzal nem lesz megkeresve kenyerem.
Bőrkeményedésem az ujjbegyről hiányzik,
Van az mindenkinek, ki aktívan gitárzik.
Ez most az én bajom legfőképp, leginkább,
hogy ritkábban nyűvöm, a drótozott szárazfát...
Hogy visszanőjön oda, ahova kellene,
Mellbimbót kéne pödörnöm leginkább vele,
abból is a keményet, had törje az ujjbegyem,
Jó magyar csöcsön, bármikor megteszem...
Fizikai munka, kapálás, kaszálás
csinál jó vastag bűrt, meg persze hátfájást
Ezt tanácsolja az okos Gazz Bandinak
Nekem ez működött, tróbáltam a minap.
Elkopott sunyin a bőrkeményedésem,
bevág a húr a kezembe keményen.
Egy ideig tűrtem, majd visítottam,
A hangokat mégis jól megmarkoltam.
Aztán már olynyira fájt az ujjam,
Hogy majd beszartam, behugyoztam.
Alig várom hogy visszanőjön nékem,
A (két)balkezemre a bőrkeménykedésem.
Félelmetes látvány
A zord viharfelhő
Világít belőle
A fehér, jeget rejtő
Kavarog, kevereg
Szörnyű orkán tombol
A természet ereje
Mindent lerombol
Parányi az ember
A föld erejéhez
Ésszel felfoghatatlan
Mit miért tesz