Sziasztok! Sajnos nem tudom kihez forduljak ezert itt kernek segitseget. Szuksegem lenne Mate Peter - te ott allsz cimu szamanak gitar kottajara. Valaki ismeri esetleg?
Nem érzelem mentesen döntöttem
Sabat lesz ki orvosolja nekem
Ettől függetlenül előkeresem a képeket
Lásd Te is mi bántja lelkemet
Egyébként lehet egyre gondolunk
Árlistájára könnyen ráakadhatunk
Csak ennyit kell beírni a keresőbe
Egyik összegtől sem leszel elréműlve
Bizony nagy bánat ez a jóembernek,
Kit -mint tudjuk - nem bottal vernek.
Letörik kedves balalajkájának a feje,
Nehéz döntéseknek van most a helye.
Ha megírod privátban hogy néz ki a lapát,
Visszakapod, ki szerintem ilyenkor a barát.
Jártam már én is így nagyon-nagyon régen,
Elárulom, hogy ki segített gitáromnak és nékem.
Nagy bánatom még el sem mondtam,danoltam
Hogy gitárom fejét vesztette, s kínomban
Percekig bambultan némán, árván
Míg végre egy könnycsepp lepergett az orcán
Nem bántotta őkelmét senki,és semmi
Húroknak tépését nem bírta Ő ki
Nem tehetek más egyebet a szomorkodáson
Felkeresem Sabatot a nyáron (tavaszon)
Operett szerző lett Patkó koma most
Ki itt bokáig rímekben tocsog,locsog
Versbe foglalta a semmire kellőket
Úton,útfélen lefety kefetyelőket
Utolsó pár mondatába bizony
Mérgét is ki adta, tudom!
legyen ahol várt engem bután
ma délben, holnap félnyolc után.
legyen a retikülben óvszer galambom
meglátja milyen hamar túl leszünk a kalandon
a zab rossz tarka babra
egy raj tahó kavarta
tárárárá tiririri tirárá
tiriri trirárá trirá tirirááááááááááá...
Nálam a fáradtság a korral is jár
Minden nap egyre húzósabb már
A hétvégék is munkával telnek
Mindig van helye egy kis mellékesnek
Vasárnaponként autóba ülök
Labanciába ezerrel dübörgök
Felsőőr a város, célállomás
Nekem ez most nagy örömforrás
Hat héttel ezelőtt alig volt egy kiló
Mára már egy,hetven a kis vasgyúró
Még pár hét, és szívemnek csücskei
Megízlelhetik az édes haza ízeit
Örök hálám az osztrák orvosoknak
Kik lányomnak, unokámnak életet adtak
Most már boldogan mondhatom
Kétszeres nagypapa vagyok bizony
Van már egy iskolás leány unokám
Mellé adott az Isten, egy fiúcskát is ám
Abban azért nagyon reménykedem
E csodás sorozatnak folytatása legyen!
HÓFEHÉRKE (roma verzió)
Volt egyszer egy gonosz gádzsi...
a tükörbe szokott rovázni !
Ki a legsukárabb luvnya ?
De a tükör má nagyon unja !
Fajin vagy te, mondom csajó...
de Hófehérke nagyon baró !
Hogy a fene egyen ki téged
sápadt luvnya neked véged !
Benga vadász nyakon fogta
az erdőbe jól kidobta !
A gádzsi ezt meg nem ússza
majd a farkas meghálózza !
Dik mán csaj-é itt egy putri,
bedzsal belé csak nem lutri !
A gádzsi ezt még nem dzsanázza ,
hogy ez hét kiscsávó háza !
Ki halózott a tányéromból ?
Ki szlopált a poharamból ?
Ki aludt az ágyikómba ?
Ki kulázott a retyóba ?
Dik mán more, ott egy gádzsi !
Nincs ám ingyé szállás , ácsi !!
Fajin kaját kerázz nekünk ,
amíg mi a bányába megyünk !!
Ott is maradt ő egymaga,
arra dzsalt a dzsuvás banya !
Baró alma, dik mán csaj-é,
megörült a sápadt feje
...behalózta mind az almát,
rögtön fel is dobta talpát !!
A hét csávó amint végez,
mennek koporsóér egy tüzéphez !
Arra dzsalt a király csávó !
Ez a csaj-é nagyon lácsó !
A száját rögtön lecsárázta,
a csaj -é magát jól megrázta !
A királyfi jól hátba vágta ,
a mérges almát kicsandázta!
Kib@szottul hugyálnom kell, mert tele a hólyagom,
de, amit a WC-s néni kér, az már egy vagyon.
Sarcol a kormányunk, meg itt a rengeteg rezsi,
nem marad már pézem, egy jót huggyantani!
Kínomban muszáj, a köztéren „kivenni”,
pont megjön a yard, s hasra vág a g@ci!
A pisztolytáska nyílik, a mocsok csőre tölti,
„tarkólövés” laci wazze, így végzed hát te is”
Ezen sorok után, én jó Metallik komám
Koszorús költővé koronázlak ám
Viszont azt számodra kötelezővé teszem
Soraidtól itt, sokszor álljon el a lélegzetem!
Ne búslakodj Patkó koma, mert nem érdemes
Mások hibáiért, magunkat büntetni meg
Teszünk egy javaslatot a Hangmesternek
Az off rovatban durvát, csak rímekben fogalmazhatunk meg
Már tegnap megírtam köszöntőmet
De közbeszólt a technikai végzet
Gyors halála lett otthoni gépemnek
Így maradt el az ünneplésed
Szülinapodon emelem poharam
Egészségedre iszom boldogan
Jó egészségben tartson az Isten
Bő gyermekáldásba részesítsen!
az offtopicban néha
kavarog a gyomrom
így amit gondolok
inkább ki se mondom
ha mégis nyomok egyet
az sárga, vagy barna
lakmározhat bőszen
a sok istenbarma
Szülinapom lévén nincs haragra okom
Inkább forrú lukba farkam mélyen tolom
Formás csöcstől, seggtől mindig megjön a kedv
Szép asszonkát répázni és sosem vagyok rest
Egyébként a szöszke nagy sikert aratott
Patkó mester is nagyot cuppantott
Metallik tesónak is elállt a szava
Nagyra duzzadt tettre kész kis monya.....
Remélem amikor e sorokat olvassa
Nevet egyet, s nem felmenőim sorolja
Képfeltöltő oldalon, hol lelted a fotót
Jobb egér gombjával hozz elő pár sort
Közöttük lesz egy olyan szöveg
A kép URL-jét jelöld meg
Itt katt a beillesztés gombra
A felugró ablakba beilleszted nyomba
Ám gyakorolni akkor se itt próbálj
Mert GGV mester dorgálása nagyon fáj
Szervusz Lali bátyó, ne haragudj kérlek,
hogy ily sokáig nem adtam életjelet,
a sok-sok képet meg sem köszöntem,
ezért biz magam, rendesen röstellem!
Szép lágy időben, mint az ökör, úgy dolgoztam,
megvan már majd két hete, még nem is kúrtam!
Máma pár pihenek, gyűjtöm is a kanerőt,
össze kéne gyűrni éjjel a lepedőt!
Addig is, köszönök mindent, képet, tiszteletet,
S kívánok puncit, s jó hosszú kéjérzetű éjjet!
UI.
Én pedig, ha már ide belibbentem,
a vizelde falát, gyorsan lepössentem……
bocs a „kemény”szagért, de hypot nem hoztam,
s, rám jött a szapora, még ide is kakáltam!
Szerencsére időben észbe kaptam
A Vizelde ajtaját gyorsan kinyitottam
Attilák névnapja van a héten
Fórumunknak jeles tagjai lészen
Közülük én kiemelnék kettőt
Szívemnek oly kedvesek Ők
Szabó művész úrra emelem poharam
De Jónás Attikát ki nem hagyhattam
Szívből jövő muzsikával oly sok örömöt okoztok
Amit pár sor köszöntővel így egy picit viszonzok
Hajnalban ébredve csipás szemekkel
Kezdtem meg a napot, hejj de nem nagy kedvvel
Összekaparva magam járgányra pattantam
Fertályóra alatt Vasmegyébe landoltam
Míg mindenki ébredezik, van egy kis időm
Ide bekukkantva tán megjön az erőm
Tudatlan barátom ehhez bíz hozzájárult
Sorait olvasva, a vérem kitágult
Előttem a Nő, fedetlen lágy combokkal,
ziháló mellkassal, vágytól lihegő ajakkal,
köldöke méz, alatta szentély mire vágyok,
nyelvem elindul lágyan, e gyönyörű tájon.
Elidőzik mellein, majd hasán, köldökén,
a nő nyög a kéjtől, többre vágyik szegény.
Megkapod drága, mindent mit szeretnél,
csak lazíts el szépen, engedd mit teszek én!
Szép lassan a combokon haladunk felfelé,
a nő már remeg, majd megőrül szegény!
Ekkor már végre engedek vágyának én,
lágyan nyalakodom „kertjének” levén.
Feltárul a szent barlang, istenien, forrón,
Nyelvem mélyre dugom, válasz: istenem, óóh!
Majd körbenyalom finoman, az édes kisajkakat,
és végre jöhet a csikló, a Nő hálásan ordítgat.
Nyelvem szorgosan jár, jobbra-balra-le fel,
a Nő combja nyakamban, csípője kéjtől kever,
szétkeni isteni nedvét arcomon, fejemen
ordítva elélvez, majd ziláltan megpihen…..
Istenem, tán a legszebb mi megadatott,
hogy mikor akarok, pinát nyalhatok!
mambore(egy pszihopata emlékére) Mákosnak pár napig tombolt a rovata
Egy őrült az, ki ott a tüzet szította
Pár rímmel a dolgokhoz hozzászóltam
Most ezen sorokat ede bemásoltam!
"Nincs itt vita, csak sima fikázás
Egy névtelen senki éli magányos világát
Lehet, hárompont váltott nevet
De belőle sem jön ki ennyi rettenet
Bár Mákos nem rokonom nekem
Sőt, különösképpen nem is ismerem
De a rovat címét itt fenn olvasva
Gonosz szavak nem jöhetnének torkomra
Békében tűrtem a sok goromba szót
Mit egy bolond e hasábokon szórt
Nem akadt jobb dolga szent este
Mákos becsületére, ezt nagyon jól tűrte
Alább olvastam, valami nyavalya gyötri
Innen kívánok jobbulást Neki
Ma már karácsony napja vagyon
Szitok szavaknak nincs helye a fórumon!"
Itt van a karácsony, és itt van a söröm,
Melyiket szeressem, el kell döntenöm!
No lássuk az érveket:
Elsőként?
Hallgassunk éneket!
Ha ünnepi dalt éneklek,
azt csak neveti mindenki,
mert biz számból hiteltelen,
nem hisz el azt senki.
De ha sörtől nótám kezdzem,
s húzatom a „Vén cigányt”,
minden ember szive rebben,
s avval hallgatja énekem.
No, s a másik lényeges,
a szeretet,
mi szóra érdemes!
Igaz szeretet, tart egész évben,
sörben úszva, vagy épp nélküle,
a karácsony három napig,
s álszent szeretetre kötelez.
Azt hiszem, hogy itt el is dőlt ez a nagy dilemma,
egy-egy korsó csapolt sört, tegyetek az asztalra,
nótázzunk együtt egy jó nagyot,
s legyünk mindig boldogok!
Ma megint vettem hangszert saját nekem.
Csak pár nap még, és a fa alá teszem.
Tőlem kapom, és meg is leszek lepve,
Csapkodok majd, mint a faszorrú lepke.
Kicsomagolom, csak úgy leszedem a héját,
Csendben élvezem a brutalitás báját.
Aztán be is fűtöm, játszom kicsit a népnek.
Másnap megtudom, ez az ünnep is szép lett.
Nem vagy Te oly bátortalan gyerek
Rég bevallottad már, a pinnna a mindened
Mit is tagadjam kedves kőttő társam
Azt nyaldosni, én is imádom
De azért, nehogy magas labda legyen
A szerszámom is áll még keményen
Mielőtt megjegyezné egy kedves Tesó
"Lalibá, már csak nyelvvel megy a meló"?
Egyetlen egészséges testrészem
A barlangból kivéve, dombok közé teszem
Ezt a játékot addig folytatom
Mignem verítékezni kezd a...,ki nem mondom
Kisült az első adag bejgli
A második még a hátát égeti
Fazekakban érik a töltött káposzta
Sok éhes szájat jól lakatva
Egy fazékkal Sopronba viszek
Jó halászlére be is cserélek
A kacsák pucolva, tisztítva
A fagyasztóban várnak sorsukra
Meghoztam ma az ünnepi fenyőt
Tartójában várja, hogy ékesítsék őt
Így szenteste, munkából hazatérve
Nyugodtan várjuk, ki betér estebédre
Jó ég Tudatlan barátom
Hogy az eszed csak a baxáson járjon
Én a képeket azért küldtem el
Lásd a NŐ milyen terhet cipel
Gondoltam kettőnknek jobban megy
Szép terhét hogyan könnyítsük meg
De látom "piszkos" fantáziád
Nem a segítség eszméje itatja át
Így most magamra maradva ismét
Gyorsan megmentem a hölgy lelki üdvét
Hajnalban kelek, régi rossz szokásom,
telt hólyagomtól mindig áll a károm,
elmegyek, s ürítek kávéval kezembe,
ezután oszt belenézek íméljeimbe!
Így vót ez ma is, s már nyugodt volt pecsem,
jött egy emil Lali bától, gondoltam meglesem
„Slovenka-Gabrielle” isten áldta begye…
ettől lett veres, meredt pecsem hegye.
Nézem a képeket, a monitor már ugrál,
ugyan mi segíthet, e tudatlan kínján,
vesszőm, duzzad majd szét reped már,
ám ha hiszitek- ha nem: párom menstruál.
Arany egy komám, sose keseregj
Túléltünk ezeknél nagyobb rettenetet
Pár hónapig jutott nekem is keserű kenyér
Bőrömön tapasztaltam, a 47 mennyit ér
Igaz a duplája sem okoz gazdagságot
Kicsit viselhetővé teszi e szarságot
Szerencsére azonban jelenlegi munkám közben
Elég sok szemét forog a "kezemben"
Amit aztán otthoni munkával rontva, bontva
Leadok, négy százalék adót azonnal levonva
Alkohol, nem old meg az semmit
Legfeljebb fokozza szerettink keservit
Temetkezz a punciba inkább gyakorta
Ne a májzsugor vigyen el a sírba
Jó kívánságaid köszönettel veszem
Mert tudom, hogy szívedből küldted őket nekem
Viszont kívánok én is minden minden jót
Egészséget, szeretetet, áldott karácsonyi ünnepeket
Fogadalmam kicsit szüneteltetem
Ezt is csak a Vizelde kedvéért teszem
Boldoggá tette a szívem Vizeldénk Őrzője
Ki hosszú szabadságról ismét betért ide
Remélem szavait jól értelmezem
Ebben az esetben kalapom emelem
Húsvétra a nyúl engem is megörvendeztet
Dagad a pocakja kisebbik gyermekemnek
Viszont most mág a Jézuska közeleg
Kívánok néktek békés ünnepeket!
Ejj Lali báttya, bevallom nagyon megleptél,
könny ült szemem sarkán, „megrázott” az ímél.
Igen, eltüntem, mint lágy szar,
kit jól szétvert a nagy vihar…..
jöttem egykor, mint kemény duhaj
majd eltüntem, mint f@sztalan bivaly!
Vihar jön-vihar megy, az ember ázik,
s ha ver az élet, lelkem nem pofázik.
Telik- múlik az idő, a remény lassan kihal,
szép országunkat, tépázza a zápor s vihar!
Barátaim taszítja a sors idegen honba,
47-ből megélni, csak matolcsi tudna.
De még rosszabb talán, hogy ott vagyunk kutyák,
hol hosszú éveken alatt, jóra nevelt atyánk.
Gyerekeink éheznek, asszonyaink sírnak,
külföldi hitelek a pokolba nyomnak,
az alföld meghalt, tehénbőgés sincs,
errefelé már, egy széles mosoly is kincs.
No, de nem panaszkodom tovább,
hisz baj mindenütt akad,
de tudd, vidám rímre szám,
emiatt nem fakadt.
Próbáltam az alkoholt, az öreg vigaszt,
de megcsalt, s elhagyott, hmm rehab.
Nem sírok tovább, boldog ünnepeket neked,
semmi gondot, jó sok csókot, s öleléseket!
Finom, sört- bort s egyéb drága nedűt,
szerelmes éjszakákat, sok-sok derűt.
Láss boldog gyermek arcot, mi éltedet szépíti,
boldog új esztendőt,s vele ébredő, magyarok istenit!
Van nékem agy doktor barátom
Ő a kardiológusom, s nem bánom
Fiatal versenyző a pályán
39 laza év, a vállán
Azért jutott most eszembe
Szidja Ő is az okost telibe
Mert hogy én már hüjjje vagyok hozzá
Azt a korom megmagyarázná
Pedig a haladás nincs ellenemre
Ha mindent a józan ész vezérelne
Ám amennyiben Te úgy látod
A bonyolult technikát kihasználod
Kívánok hozzá erőt, egészséget
Türelmet, s felálló képességet
Aztatatat jó szívvel veszem ha
Tapasztalatid megosztod velem.
Meg ne bánd jó Doktor eztet
Mert az okos telefon kikezdi az eszet
Kaptam én is egyet, a szolgáltatótól
Hamar megszabadultam én ettől a jótól
Ha pár napig még nálam marad
Mondom Néked, kalapácsom töri szét az agyast
Undormány egy szerkezet, aki kitalálta
Zárnám véle be rácsos kalitkába
Megyek mindjárt, kirakom a falra,
Ipod nanóm eladom a faszba,
Beadtam a derekam, kell nekem a pénz,
Kotász doktor új telefont néz...
Nem hülyét ám... okosat, szépet!
Legyen mivel hülyíteni a népet!
Kell ide a sok gigaram, megahertz,
Egy bekapcsolás ne legyen már 5 perc...
Telik az idő, haladnék a korral,
A fejlődésre koccintok majd borral.
Amivel a napot lopom,
Amiért a fizetésem kapom:
Jövök-megyek, intézkedek,
Aláírok, pecsételek.
Nem kifejezett mérnöki meló,
Nem gyártás és nem is M.E.O.
Kotász Úrnak a töke tele,
Egy-két-há', készülj Vizelde!
Jön a fos, a hugy és a szar is,
Plafonig dzsuvás lesz a fal is!
Régen jártam erre, a Vizeldében,
De nem csak én, ugye kérem?
Elkerülte a budit a sok ember,
Ki ha kell, verset írni nem mer.
Kiürült a trécselő asztal itten,
Nem ülnek legények, rendelés sincsen.
Por lepi a széket, ágyat és az asztalt,
Kiszáradt a lefolyó, nem látott pisát, sem szart.
Ültem otthon a csendben, csak nézve.
Az idő múlását zsírosan emésztve.
Néztem a dobozt, hol van sok kincsem,
Emlékek, hangok, fölös már egy sincsen.
Sok közülük Tőle jött, és győzött meg,
Csere vagy készpénz, tökmindegy.
Nekem csak egy név volt, de kedves,
Nem gondoltam volna, hogy elmegy.
Hagyott nekem sok szép effektet, dalt.
A dobozban pedig még sok hely maradt.
Már nem kérdezi, hogy a fogam mire fáj...
Köszönök mindent, nyugodj békében: Balla Mihály.
Ismét majd elfelejtettem
Tulajdonképpen, pisálni gyüttem
Rohanva, futva kerestem az ajtót
Közben, lapoztam is vagy kettőt
Most, hogy végre célba értem
A falakat jól benedvesítem!
Ez így van Tezsvírem bizony
Én is mennék, de ketyegővel nem bírom
Nem a kolbászos kerítést keresném
De, tisztességes munkámért a bért, megérdemelném.
Itthon, dobnak egy kis alamizsnát
Amiért alig adnak, csak vajacskát
Közben a töküket vakaró, semmirekellő főnökök
Tömött zsebekkel hirdetik a szebb jövőt.....
Olvasom, hogy mennek külföldre a népek.
Gondolom anélkül, hogy körülnéznének.
Szinte sehol sincs kolbászból az élet,
Idegen maradsz, de gyúnyt már érted.
Szomorú ami otthon van, csak ezt látom,
Hagytam ott családot és sok barátom.
Globalizáció, maffia, politika, bank, részvény...
Magunk által kreált börtön, népek nyakán köszvény.
Csendes magányomban
Lazán fibrillálgatok
S közben egy kis blues-t
hallgatgatok
Bonamassa, ki kedves
fülemnek
Kezében, hol egy Gibson,
Hol egy Fender
Csendül meg
Merengek az elmúlt
évtizedeken
Hol, mikor rontottam el
gyermekem.
Változtatni, én már
nem tudok
Bennetek van bizodalmam
eszes fiatalok.
Nincs mit írni, mégis benézek,
Látni kell, merre vannak a zenészek?
Verset írnak, sírva vigadnak, vagy játszanak?
Az élet ha kell, ha nem, menten elszalad.
Lám itt a tavaszi zsongás
Fémtesóban van tenni akarás
Addig is, míg éhes a lompos
Egy nyolcsorosat ide betoszott
Jó szokását remélem megtartja
Akkor is ír, mikor kiürült a farka
