Tegnap ünneplőbe
öltözött a képzelet,
hiszen holnap jön a
koporsója,
valóságot fog szülni
az elrothadó mag,
végre szárba szökik,
a várt boldog óra.
.
Túl látok már a
horizonton,
ahol gyémánttá préselik
fájó könnyeimet,
visszaverődik az
Isten szava az
Univerzum széléről,
ezt súgta nekem,
a haldokló képzelet.
Üde zöld
.
Üde zöld levelek
és dús lombkoronák,
virágos rét mellett,
vadregényes erdő,
rejti szívem titkát.
.
Rétről keskeny ösvény,
csalogat a mélybe,
hófehér ruhában,
a legszebb lány állt ott,
az erdő közepébe'
.
Madárdalok hívtak,
minél jobban beljebb,
énekelték nekem,
hogy ott találom meg,
a legszebb szerelmet.
.
Mellettem őzikék,
örömmel ugráltak,
dobbant talpuk s szívem,
ujjongott ekkor a
legédesebb lánynak.
.
Üde zöld levelek
és dús lombkoronák,
vadregényes erdő,
virágos rét mellett,
rejti szívem titkát.
Az örökmozgók között
Van egy új jelölt
Én úgy látom koma
A Végtelen élretört
A P. Mobilnak annyi
Győzött a surlódás
De a Végtelen célja
Az örök fennforgás!
A Költészet naptya ez,
mert két új poéta
betért Szentélyünkbe
S falára nem kréta
volt az, mivel rímüket
vastagon felkenték
A költészet erejét
Hirdeti a festék!
Matematika
.
Tematika ma
.
Gyere velem
párhuzamosan,
mínusz kilenc kilóméterre,
így majd akkor,
tegnap fél hatkor,
találkozunk a végtelenbe'!
.
Nyerőszámaid
.
Láttam nyerőszámaid,
elmondanám, de nem itt.
Persze nulla van benne,
ennyi vérünk gyermeke.
Mínusz három is játszik,
ennyit voltunk Kínáig.
Végtelen meg marha jó,
onnét jött az űrhajó.
Ennyi számot ha játszol,
szívedben egy holt jászol,
mert Fortuna ördöge,
nem lett Isten gyermeke.
.
Szerelmes matematika
.
Te=M
.
Nehéz szív
.
Borúra nedű?
Bankszámlád könnyű!
Van egy dolog, mit nem vennék magamra
A Vizelde Őrének, GGV-nek haragja
Ha ismernék a népek Tolvaj Zsuzsi vesztét
Többé nem prózában cserélnének eszmét
itt a Vizeldébe, hát vond le tanulságul
Ki itt prózát nyomat, az bíz szarrá lágyul
Ja, így már más a leényzó fekvése, a 147. Kantáta közismert barokk sláger. Én gyerekkoromban hallottam először Dinu Lipatti olasz zongoraművész előadásában, zongorán. Édesanyám kedvence volt. A magyar szöveg szerint próbáltam keresni, de az reménytelen volt.
Megérkezés
.
Nyelvem vérzi
húsom álmát,
fénysötétben,
hű látomás.
.
Ízek hangját
remegi szív,
vágyak csendje,
édessel bír.
.
Oda értem,
mert itt vagyok,
lelked mélyén,
vak angyalod.
.
Nyálak útján,
siklik szép csók,
örömmagzat,
testedben bók.
.
Nem találtam
én szeretőt,
s felszántottam,
a temetőt.
.
Boldog lettem
most már végül,
van egy rózsa,
tövis nélkül.
Bár a dolgokat jobban átrágva
Vizeldénk lett Gyula versestára
Mély gondolatit itt adja át
Csak sokszor elveszti a humorát
Ám az is lehet, bűne sok
Ezért keletkeznek hosszú versszakok?
Ám leginkább arra gondolok
A pinnna hiánya e sok kos állapot.
Ezeken az oldalakon a próza nem dívik
Legalább a rovat neve mondhatna valamit
Bűnbocsánatot csak akkor nyerhetsz
Ha versekkel oldod fel ezen retteneteket
A rád kirótt penitencia a következő
Gyula verseit megtanulnod kötelező
Ez alól mentséged még egy lehet
Minden topicban kell verselned!
Köszönöm szépen
és viszont kívánom,
ne láss átkot, csak áldást,
ezen a világon!
.
"Ó, Jézusom, drága kincsem,
véreddel felüdítsz engem.
Így részesítesz örömben,
és vidítod szívem-lelkem.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Ha most bűnöm gyötör engem,
Jézus, hozzád fordul lelkem.
Véredben megkapni vágyom,
az átoktól megváltásom.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Isten haragja ha rettent,
engem a te véred elfed.
Lecsendesül az a harag,
a kegyelem rajtam marad.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Ha félelem szállja szívem,
véred felüdíti lelkem.
Nehéz kereszt ha felzaklat,
Vigasztalást véred ad csak.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Ha a világ szívem bántja,
a te véred felvidítja.
Ha az ördög csábít engem,
Véred felüdíti lelkem.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Ha pokol akar elnyelni,
és tüzével körülvenni.
Jézus, véred engem elrejt,
Lever minden ellenséget.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
A halál bár ijesztgethet,
kineveti őt a véred.
Mert ő el nem ragadhatott,
véred által szégyent vallott.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Ha majd innét el kell mennem,
véred felüdíti lelkem.
Akkor örömmel halok meg,
Mert öröklöm, az életet.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Mikor feltámad majd testem,
és ítéletre kell mennem.
Jobb felől állítson véred,
S érjen felmentő ítélet.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
El van készítve már nékem,
angyalok kíséretében.
Menni fehér ruhát öltve,
véred által örömödbe.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
Köszönöm szépen
és viszont kívánom,
ne láss átkot, csak áldást,
ezen a világon!
.
"Ó, Jézusom, drága kincsem,
véreddel felüdítsz engem.
Így részesítesz örömben,
és vidítod szívem-lelkem.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Ha most bűnöm gyötör engem,
Jézus, hozzád fordul lelkem.
Véredben megkapni vágyom,
az átoktól megváltásom.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Isten haragja ha rettent,
engem a te véred elfed.
Lecsendesül az a harag,
a kegyelem rajtam marad.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Ha félelem szállja szívem,
véred felüdíti lelkem.
Nehéz kereszt ha felzaklat,
Vigasztalást véred ad csak.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Ha a világ szívem bántja,
a te véred felvidítja.
Ha az ördög csábít engem,
Véred felüdíti lelkem.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Ha pokol akar elnyelni,
és tüzével körülvenni.
Jézus, véred engem elrejt,
Lever minden ellenséget.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
A halál bár ijesztgethet,
kineveti őt a véred.
Mert ő el nem ragadhatott,
véred által szégyent vallott.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Ha majd innét el kell mennem,
véred felüdíti lelkem.
Akkor örömmel halok meg,
Mert öröklöm, az életet.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
Mikor feltámad majd testem,
és ítéletre kell mennem.
Jobb felől állítson véred,
S érjen felmentő ítélet.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
.
El van készítve már nékem,
angyalok kíséretében.
Menni fehér ruhát öltve,
véred által örömödbe.
Minden bűntől megmos véred,
pokol tüze már nem éget.
Tudod imádom én verseid olvasni,
rajtuk olykor-olykor: nevetni, vagy sírni.
De eme "kis kosár", mit hozott a Gyuszi,
mindenki igényét kielégítheti.
Egy csokorban kaptunk, mennyei muzsikát,
gondolatébresztőt, szép költői imát.
De, ki "viccre" vágyott, kapta ő is jussát,
duzzogó néma hős? Bezárja jómagát..
Kívánok hű költő, szép ünnepet neked!
Elfogadod tőlem? Sóhajtva remélem ...
Béke és szeretet- áldás mindenkinek,
ki tőlem szívéből, szívvel fogadja ezt...
"Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!"
Mennyben lévő
.
Mennyben lévő
kisbabáknak,
mert kereszt szült,
rejtett mának,
.
részecskéid
vágysugara,
múltnak élte,
holnap magva.
.
Zenéimben
csend "éjsírás",
dallamom halt,
feltámadást,
.
ez a bűntől
lett megváltás,
szombat napon,
életgyónás.
.
Neked tetszik,
nekem rég vágy,
nekem éj volt,
neked imád,
.
neked győztes,
nekem szerény,
nekem kincsed,
neked csak én.
.
Jussom
.
Jussom volt
tehozzád,
de télben
halt a nyár.
.
Reményem
szép nedve,
málnásban
holt medve.
.
Űrsiklók
szálltak fel,
vissza a
jövőbe,
.
mert ott lát-
tál engem,
múlt véré-
ben veszve.
.
Remény
.
Reménytelen
Reményrendnek,
Reményt öltél,
Reménykincsnek.
.
Remény magva,
Remény halva,
Reménymarha,
Remény varrva.
.
Remény halott,
Remény magzott,
Remény nincs van,
Remény szült ott.
.
Reménypuszi,
Remény Gyuszi,
Remény nyalta,
Reménynyuszi.
.
Remény bére,
Remény vére,
Remény lelke,
Remény élte.
.
Remény vak szült,
Reményhalált,
Remény sírta,
Remény dalát.
.
Remény légzi,
Reményt köbön,
Reményt láttál,
Reménygyökön.
.
Reménysugár,
Reménybomba,
Remény halt meg,
Reménymába.
.
Remény volt s van,
Remény dicső,
Remény ölt meg,
Reményed Ő!
.
Fél másodperc ezred része
.
Fél másodperc ezred része,
mely e világ összes kincse,
vágyó hangok fénysugara,
éjben fagyott remény magva.
.
Kacajuk fut, ezüst sínen,
hallom e dalt, ami nincsen,
gitár zengne e strófára,
de szól világ csendmagánya.
.
Mosolyuk a nincsben ragyog,
ezt sírják a fényangyalok,
örömröpte lepkeszárnya,
múlt halála, holnap vágya.
.
E kínokban lett egy mártás,
eljött a várt, szép megváltás,
de leköpték vér keresztjét
s így halál lett örök vendég.
.
Esti mese
.
Kerek erdő
rombusz sarka,
mért' bőg itten,
e szép marha?
.
Dinnyeízű
lepkeszárnyak,
regényt súgnak,
vad éj vágynak.
.
Medvehúsom
szakított szét,
s így lettél te,
sosem vendég.
.
Három tündér
utcasarkon,
osztozik hű
havibajon.
.
Örömbarlang
súgja szélnek:
"Belém bújnak,
de mért' félnek?"
.
Világszélén
leestem én,
de kihúzott,
halott remény.
.
Testemnek zöld
piros vére,
itt a vége,
fuss el véle!
Harap Isten!
.
Harap Isten
gyönyörélőt,
holt húsodban,
nincs teremtőd!
.
Pengi gitár,
pokol nászát,
örökké szülsz,
halott lárvát!
.
Remény kínja,
szép ígéret,
most temették,
örök élted!
.
Jól laktam én,
de te éhes,
kincs vagy nincsen
s vérző ének
Ősrobbanás előtt
.
Ősrobbanás előtt,
megölték a bárányt,
Isten szíve súgta,
ezt a szép szivárványt.
.
Korszak végén mikor,
nem lesz idő soha,
reményed teljesül
s ez nem volt mostoha.
.
Meglátod az egyet,
az örök valódit,
könnyet szárít, csókol
és sebet begyógyít.
.
Trónjából élő víz,
folyik világszélig,
szeretetben élsz már,
végestelen végig
Unicum lesz sörrel
.
Óceánban
fürödtem én
nyolcvanhétben,
dagály nyalta
édes bőröm,
sós vizében.
.
Francia nő
elém állt és
megmutatta,
én meg bambán
bámultam, mint
tini marha.
.
Így esett, hogy
szűz maradtam
e vidéken,
unicum lesz
sörrel pincér,
kérem szépen!
Jó a megérzésed koma
Csak szelet hozott tavaszunk sorra
Nálunk már a pinna sem nedves
Kell a sikosító (vagy nyál)mely farkamnak kedves
Irigylem az orrod barátom
Két szerszámod is van belátom
Sőt, ha nyelved is hozzászámolom
Asszonyod öröme szinte álom
Ma reggelre is megkeményedett
No nem a faszom, csak a kinti hőmérséklet
Bár a napocska süt ezerrel
A tavaszi mínuszok, mit Lali nem kedvel
Jobban belegondolva
Nem csak ez a virágzó életek gondja
Mert csapadék nélkül sincs élet
Kutam vízhozama meg nagyon kétes
Remélem véget ér az átok
Megjön a tavasz mit várok
Kinyílnak az ég csatornái
Fűnek, fának, virágnak nem kell tovább várni
Remélem a karanténnak lesz hozadéka
Sok fiatal az időt hasznosan elbassza
Ezáltal a népesség gyarapodhat
Lali nyögdíja is megmaradhat
Madarak is vígan csiripelnek
Semmi "emberi" nem zavarja reptüket
Láss csodát Velence lagunáiban
Halakát látsz úszkálni tiszta habjaikban
Mikor sétáinkból hazafelé tartunk
Egy, egy autót elrobogni látunk
Orrunkat facsarja kipufogó bűze
Mit nem éreztünk napokkal előtte
Így én azon véleményen vagyok
Isteni figyelmeztetés ez az állapot
Ám ha mégis az ördög mívelte
Lassan áttérek sátánista hitre
Történelmi szögböl nézve ezt a dolgot
Egy pillanatra Isten megálljt mondott
Figyelmeztetését vegyük komolyan
Mindenki éljen emberbarátibban
A sötétség ideiglenes térnyerése
.
Mikor a Sátán
templomba ment,
senkit nem talált
ő odabent.
Ördögi kacajjal
e helyen átment,
s gonosz vírussereg
mondott "Áment".
.
Templom pincében
kinyílt egy sír,
volt hájas püspök
most csontvázzal bír:
" Messze az Isten,
de itt a pokol,
nyájas népem,
te mért zokogol?"
.
" Kárhozatot ettél
a Jézus testtel,
bűneid itattad
a szent vérrel!
Mit anno vetettél
most aratod,
hazug magvakból lett,
kínhalálod!"
Hűs hajnalban
.
Hűs hajnalban rád gondolok,
várom már a Nap sugarát,
mert benne is téged látlak,
te miattad szebb a világ.
.
Úr Jézusnak mindig mondom,
hogy szeretlek én már téged,
a legszebb vagy édes kincsem,
s Istenben van békességed.
.
Tudom, tudom, az Úr az első,
de azért nagyon szeretlek,
köszönöm, hogy ismerhetlek,
köszönöm e nagy kegyelmet!
.
Áldott az Úr, győztes vezér,
kiragadott bűn mélyéből,
Szellemével vezet minket,
tiszták lettünk a vérétől.
.
Öröm, remény és békesség,
szeretete hatalmában,
örök élet és megváltás,
Jézusban van, senki másban.
.
Dicsérje Őt a Föld s az ég,
dicsősége fényben ragyog,
imádjuk Őt s imádják,
velünk együtt az angyalok.
Orálnál nem mindegy milyen is a punci,
"Shop stop" jut eszembe, hol Randell ki is fejti,
nagy csiklójú nővel, sosem lenne együtt,
mert még kiderülne, hogy kis péniszű férfi!
De volt egy ifjú legény, szól: " pinna egyforma",
elő Lali gyűjteményt, szeme bámula.
"Ennyi féle punci van"? Kérdi remegőn...
röhögtünk komámmal, jöjj igyunk egyet-kettőt!
A nejem puncija, kopasz fiatalos,
majd 50 ő is, ám de feszes, illatos,
a csiklója nedves- édes kis borsószem,
nem lóg--fityeg semmi, nyalom, ha tehetem!
Szép pinna, rút pinna
Haj, de jó is lenne
Kiskanállal fogyasztanám
Reggel, délben, este
Hol jár az eszed te vén fasz
Vedd be gyógyszered s nyomban lehiggadsz
Felötlött a gondolat bennem
Midőn csíráját az offban felleltem
SM írta pár sorba
Teljesen minegy szép e avagy csúnya
Míg baszni kell addig én is ezt mondom
Ám nyaláskor ezt másképp látom
Bár azt elismerem azonnal
Ha a fasz feláll az ember se lát, sehall......
Rossz helyre írtam én újfent,
egy "versemet",ejnye-bejnye....
átrakom gyorsan most ide,
ne rúgják szét seggemet!
Ír vagy Skót?
Jameson? Hány éves?
Érdemes kortyolni?
Egy single malt scotch-al,
a versenyt felveszi?
Szeretem az Írt is, de
skót szőke a gyengém,
egymás után innám,
az írt, s skót szüzpunilét!
Bezárt itt a termálfürdő,
nem mehetek cicit nézni,
bikiniből kibuggyanva,
a farkam, miképp igézik..
Pedig, hogy szerették a nők,
a jó negyvenes kis Milf-ek,
tekintetem rájuk tapadt,
ficegtették csípejüket.
Ki tudja mikor lesz ilyen,
addig emlékek táplálnak,
bejárok a vizeldébe,/sörrel a kezembe/
rárántok egy egy jópárat.
A szadomazót sosem szerettem
Hagytam, hogy élvezetből szopjon a szentem
Egy szép szó, vagy ejnyebejnye jobban hatott rám
Mint mogyoró vessző, vagy fejesvonalzó csattant az orcán
Gondolatim most jól ideszartam
Kedves Vizelde elvonulok nyomban
Terel már a korbács
.
Terel már a korbács,
a szép szó volt "gyenge",
futnátok fel arra,
csak arra a hegyre!
.
Szakítsd ki elmémből,
világ hazug báját,
kiűztem az igazt,
s lelkem látta kárát.
.
Ahogy húsomba mart,
éledezett szemem,
undorral láttam meg,
hamis minden kincsem.
.
Terelne a korbács,
ahol a szó igaz,
de füledben ólom
s nem hallod a vigaszt!
Vidám pajtásfölde
.
Kuss-telepi cicamanók,
rekettyésben borozgatók,
innátok már cicatejet,
azt szopjátok, azt a mellet!
.
Egérkutyák rúgják a bőrt,
talpuk alatt csikis a föld,
belerúg és felnevet ő,
s leesik a tető-fedő.
.
Vakondgólya felnevetett,
nem látott még ilyen retket!
Nincs gyökere, csak van szára
s felmászott a krumplifára.
.
Vidám élet, csak nevetés,
mézesdisznó sara kevés,
megfürdik a kacajsóban,
asszonykája süt az ólban.
.
Gyere te is légy vendégük,
pajtásfölde szép vidékük,
majomlepkék halk kacaja,
vidám könnyet rak arcodra!
Megint, mint a szomjas ember
ahogy vonszolja önmagát,
s keres száraz homokban
hűs vízet, szomjűző imát,
úgy keresi szomjas lelkem
gondolat-éhes torkával,
a szót, s a szép lélek-képet,
lapozva Gyula "képalbumát".
Itt mindig találok versét,
mi vígasztal,
vagy lélekbemaró rímét,
mely megríkat.
Lágyat, hol hívja szerelmét,
borát issza? Bordala szép...
Istent kéri szerelemért,
gitárján játszva, dallama ég,
ott van a kezdet, ott a vég,
ott vagyok én is valahol még,
valahol.. a lelke mélyén...
Ő ír nekem: egy "képet" még!
Bejöttem a vizeldébe,
kiverni szép farkamat,
húzogatom meg se mozdul,
letapadt itt a fityma.
Bemegyek hát a klubba én,
ott van Anett Ő szopérti,
alányal s a diagnózis:
"néha azért mosd meg Laci"
Újult fasszal mehetek én
a vizeldébe matyizni,
barna szaron mily jól néz ki,
a frissen csapolt lágy ..........
Vadul verdeső keselyűk szárnycsapása
keresi szívem még megmaradt énekét,
hogy kitépje szívemből a bánat dalát,
s dögszagú viráglelkembe vájja körmét.
Szálljatok innen, hiába köröztök még,
Őt várom én! Eljön, hisz én is elmennék....
"Csillagos éjszaka.. szép lehetett volna,
de égette szám, holdfény keserű csókja.
Égette, mint a lány ajka, kit otthagytam
tizenév szerelem-emlékkel s egy csókkal.. "
Néztél szemembe árván, könnyes szemeddel,
keserűcsók-tekintet, mi élve falt fel.
Tudom eljössz ,hogy átkísérj,
hajtsd el majd a madarakat,
könnyet ne hullajts, fogd kezem
te is! Fogjátok mindhárman!
Eleredt az eső, könyörgésem meghallgattatott
Bár így a nap nem süt, kedvem mégsem unott
Felfrissül tőle fű, fa, bokor madár
Lalika fasza meg meredten áll
Erre járok, hát bekukkantok ide,
Megvan-e a költőink mindegyike?
Írnak-e még verset itt a jónépek,
Elleptek-e minket a prózák, s képek?
Látom, hogy kedv nem apad, csökken,
Buja vágyról a rím is szárba szökken.
Vagy a szarásról, ami itt örök téma,
Legyen az fajanszkemény, avagy léha.
Ígyhát köszönöm néktek, drága társak,
Hogy tartjátok e művet, s én is bárcsak
Többet tudnék henyélni és verset írni,
Kedves Vizeldénk szagától kicsit sírni.
Fű lenyírva, megszellőztetve
Száraz szálak összeszedve
Rota kapa foga a földbe belemélyedt
Alig vártam már, legyen ebédszünet
Öreg testem kicsit pihentetem
Hogy délutánra legyen életkedvem
A mama egy köcsögfát kért tőlem
Neki bíz azt elkészítem
Titkon abban eménykedem
Jutalomból furulyál nékem
Költő látja itt a "mosdó",
lefekszik a padlóra,
megpróbál ő felhugyozni,
a jó szaros plafonra...
De fránya gravitáció,
most ellene dolgozgat,
visszahullik a sok pisi
szarostól, önnön nyakába.
A Kalit, Kálit Kalikát,
mifelénk is használják,
hol születtem Nagykunság,
"csíp a dungó", így is mondják.
És a hírhedt "dungó dal",
mi "csípős" volt, betiltották,
"hogy a Dungót ne danolják” ...
Válasz:"csak azért is dungó"
Nem vagy kissé túl optimista
Igaz írtad, kalapban Pista
De bárhogy is néztem, jobbra, balra
Csak rímeket láttam, sört, nőt soha
Lelki szemeimmel látom
A lóval baszó kutyát
Sőt, Piri nénivel is vállalnám a baszást
Minden férfi emberben a tavaszi zsongás
Kivált egy óriási nagy kúrást
Bár ha jobban belegondolok
Közben, mikor hugggyozni indulok
Esetenként könyörögnöm kell
Kis tököm gyere elő, nem baszni köll...
Vírus itt, vírus ott
Az üzletnek bebaszott
Zuhan a színesfémek ára
Lali mehet a pichába
Pedig tervek lettek vóna
De a nyögdíj gyenge nóta
Hiába sírnak a nagyok
Attól még én szarban maradok
Igaz, ez itten pont jól hangzik
Hisz szarral kenjük ki a budit
S mint a rovat jelmondata sugallja
Kínjaim itt ondom el e "klozetba"
Ezek állatok!
.
Zebra Zoli vágtatott az ösvényen,
Kakukk Karcsi átrepülte ijedten,
Csiga Csabi alig tudott kitérni,
Lepke Lali zebra arcra kenődni.
.
Maci Misi belenyúlt a málnásba,
Dungó Dani belecsípett mancsába,
Mókus Marci kiröhögte a medvét,
Szarvas Sziszi is ott lelte a kedvét.
.
Gólya Gizi vízbe dugta a csőrét,
Béka Benő így vesztette a bőrét,
Csuka Csenge bekapta a kis halat,
Hering Hedvig így halt meg a víz alatt.
.
Macska Manci nyávogott a kis lyuknál,
Egér Eszti odabent majd bekakál,
Kutya Kriszti szétcsapta az agyvelőt,
Patkány Peti így nem látja a jövőt.
.
Disznó Dezső beletúrt a trágyába,
Kukac Káli így került a szájába,
Liba Lola ugrott egyet a sárba,
Csibe Csilla itta sarat pofára.
Ám a nyögdíjasnak, ideje sincs beteg lenni
Hisz az unokáknál mindig készen kell állni
Ma éppen a mama egyedül a soros (Soros)
A papa délutáni műszakban haszonvassal dógoz
Reggel a megpakolt járgánnyal gyorsan útrakelük
A megkeresett pénznek fenekére verünk
Minden kerti gépbe jóféle benzint veszünk
Majd rotációzunk, gyepet szellőztetünk
Azért talán a vaból kapott pénzből
Jut egy kevéske marha velőből
Jajj nekem, az is eszembe jutott
Autónk tankja is szárazra futott
Szerencsére alacsony az olaj világpiaci ára
Kevesebb pénzből több jut a kannákba
Haaaapcíííí - köszöntöm a kollégákat reggel.
Ó, nagyon sajnálom, de hát mit tegyen az ember?
Vissza nem tarthatom, mert szétdurran a fejem
A felgyülemlett taknyot így a légbe kiengedem
Na mivan, vírusgazda? - üdvözlöm Bálintot,
Figyelj rám kapitány, elárulok egy titkot
Tudom hogy beteg vagy, látom ráz a láz
Nyomás haza pajtás, nekem ne magyarázz
Figyu Döme, te meg mit köhögsz szüntelen?
Tüdőbajos lettél, na húzz haza hirtelen!
Kiürül a szoba, költőnk maga marad
Rápihenek erre, születik a gondolat
Láb az asztalra fel, székem hátradöntve
Alszik Lacibácsi, hortyog ő hörögve
Aztán este hatkor, a szemét kinyitja
Ez a nap is elment, a munka letudva
Nehéz biza nagyon, a költők élete
Ahogy törpapa mondja, nem játék és mese
Elvásik derekuk a kényelmetlen széken
Éjjel forgolódnak, jó sokáig ébren
Csak egy luk az univerzum,
egy selymes kis finom punci?
Elhittem csak fekete luk..
mit fényesre kell kefélni.
Ám a gravitációs hullám,
mi elnyelte kinyúlt hullám,
elsülő farkam hasadó magján
keltett perverz ősrobbanást!
Csak egy luk az univerzum,
egy selymes kis finom punci?
Most látom , e szép vörös szőr,
kezdi időm elhajlítni....
Na így nem jutok a mennybe,
vegyük tempót "fénysebesre",
Tér-időben, hol járhatok?
Na, jön Mclane a parancsnok...
Csak színes luk a punci, vagy:
Lucy in the Sky with Diamonds ?
A Tökömet sem érdekli ,
"túl vagyok a szivárványon"......
Mély sír száján
.
Mély sír száján üres kövek,
zengi lantod, múlt időket,
holtak kara örömdalát,
örök nyugvók szép dallamát.
.
Korokon át vonultak ők,
nézték őket, szelek s mezők,
madaraknak szép seregi,
dicső hősöket élteti.
.
Minden korban -Isten előtt-
úgy vonultak, hogy teremtőt,
harcos daluk magasztalta,
s velük zengett egek hada.
.
Győztesek, kik lába nyomán,
fű sarjadt és szép virágszál,
gyászolóknak vigasztalás,
mély bánatban örömforrás.
.
De a világ kivetette,
hőseinknek vérét nyelte,
nincs itt méltó, nincsen gátja,
maradt neki halál tánca!
.
Izzó parázs kínnal ropog,
nem ismeri a dallamot,
nem úgy, mint a hősök dala,
melyt remegi poklok hada!
.
Mély sír száján üres kövek,
zengi lantod, múlt időket,
holtak kara örömdalát,
örök nyugvók szép dallamát.
Utolsó korbácsod Uram
.
Utolsó korbácsod Uram,
a leggyönyörűbb és a
legfájdalmasabb is egyben,
mely idevezetett hozzád,
az eltékozolt
semmirengetegben.
.
Megnyílt sebeimet
csókolta szépre
fenyítő csapásod,
nem voltam a
kedvesed,
csak kínodban a
kárhozott magányod.
.
Egy reményem van
még benned Uram,
hisz te írattad le
az igazságíróval:
"Örülök veletek
mindenkor gyöngyeim,
de sírjatok együtt az
örökké sírókkal!"
Halhatatlan remény
.
Kinyújtom szemem távolra,
hisz ott csepeg
lélegzetedből a méz,
eltékozolt gyönyör-cseppek,
a sárba hullanak
és köztünk ott fekszik
egy mély szakadék.
.
Nyelvemen hiányod íze éled,
és a sárba harapnék
lábad édes nyomán,
de szakadékba kell halnom,
hogy élhessen a remény,
mely lábadon lesz
méz-gyöngyökből
édes topán.
Bocsásd meg pergő szavaim,
tudom, gyanakvó volt mind,
mondhatnám: ilyen a világ..
de mit írok, azért ki hibás?!
Kérlek, Költő békélj velem,
vagy rójj rám penitenciát,
csak had olvassam soraid,
sok bús, árva-szép éjszakán....
Tisztelettel egy emberölelő,
tudatlanul, álmokat kergető,
örök-hitetlen, rímszedegető..
"Zárszó:
Nem rendült meg sosem,
imája és hite???
Ha van ilyen ember,
mutasd meg ízibe!"
Soraidban kis gúnyt,
s cinizmust érzek.....
Írtam pár gyarló sort
hitetlenségemről,
s egy halott emberről.
"Nem rendült meg sosem",
pontosan mit jelent
egy hívő szemében?
Azt én nem tudhatom....
Én őt így tisztelem!
Nem kutatok embert,
hogy rendült-e hite....
s ha nem, mutassam be?
Csak írtam egy "verset",
inkább kevesebbet!!!!
Csak egy pár gyarló sort
hitetlenségemről,
s egy halott emberről, ki:
"nem lehetett ilyen"?
Maradhat ily nekem?
Fényed szívedben él,
szív-ajtódon belül a kilincs,
sötét-fagyban az Isten,
kint várakozik.
.
Éhezik kint Isten,
nincs ottan élelem,
kedves szereteted,
bezárt szív s értelem.
.
Elsorvad az Isten,
vele sorvad szíved,
nem tudtad te sosem,
közös volt kincsetek.
.
Zárszó:
Nem rendült meg sosem,
imája és hite???
Ha van ilyen ember,
mutasd meg ízibe!
Mindig csodáltam őt, kinek volt istene,
imája és hite: nem rendült meg sose.
Dörgött a sok fegyver, kinn az orosz fagyban,
nem akart ő menni, vitték egy vagonban,
Ő elmormolt egy imát a vérzivatarban,
vért könnyező havon, hazafele talpalt.
Angyal ült a vállán, tán egy piciny lepke,
hazatért a fagyból, tán ima segítette...
Nagyanyám ölelte, de a halál könnye,
rettegő dermedés, rájuk ült örökre.
Mindig csodáltam őt, kinek volt istene,
imája és hite: nem rendült meg sose.
Eltelt egy kis idő, nem volt sok nyugalom,
jöttek az okosok, hogy nagy itt a vagyon,
Tatám sírva nézte, hogy viszik a lovát,
mint veszik el földjét, s elmormolt egy imát...
Mit tehetett vón mást, elállt vasutasnak,
egy nap kruplit hozott, felebarátinak,
alig osztotta szét, a kapuban Autó állt :
"feketézés nagy bűn!" S elmormolt egy imát..
Mindig csodáltam őt, kinek volt istene,
imája és hite: nem rendült meg sose.
Könyörtelen a mult, nem enged feledni,
mindig jönnek "zsenik", újraértelmezni.
Megunta az öreg, becsukta kapuját,
lelke börtönébe zárta saját magát.
Jöttek az unokák, a nyugalmas évek,
okított mindenre, rég meghasadt szíve.
Hitre nem tanított, nem is mert Ő talán,
ám néha hallottam: elmormolt egy imát.
Mindig csodáltam őt, kinek volt istene,
imája és hite: nem rendült meg sose.
Zárszó:
Nekem úgy adatott,
sosem volt istenem,
Bár az is meglehet,
nem figyeltem sosem.
A sárkány csókja
.
Álmomban megcsókolt egy nagy sárkány,
azt mondta: "Leszek egy szép királylány,
ha tüzes csókom háromszor állod,
szép szerelmed leszek, mátka párod!"
.
Megörültem, eljött az én időm,
szegény legény vagyok, nincs szeretőm,
mondtam neki, ne háromszor csókolj,
hatot adjál, minél több a jóból!
.
Az első csók olyan tüzes vala,
leéget a pofámnak a bajsza,
azt hittem, hogy minden csóktól szebb lesz,
de csók után rusnyább lett a féreg!
.
Gondoltam, itt a fele sem tréfa,
inkább elhúzok innét a búsba,
de a rút szörny a nyomomba eredt,
elvesztem volna, ha nem ébredek!
.
Verejtékben úszva keltem én fel,
de örültem, álom vége s reggel,
ébrenlétet annyira imádom,
de az ágyban, ott volt a sárkányom!
Miért bánkódsz mond szavakon?
Hisz ostoba szó-lehellet
ami termett bús fejemben,
tovalibbent friss szellővel…
Miért könnyzel mond kihűlt szón,
mit pillanat heve kerget?
Könnyfátyol ne fedje szemed,
jöjj kedvesem, ülj ölembe .
Ne félj, itt már nem bánthat szó.
Hajtsd lágy kebled az enyémre ,
hol szívemen rózsát táplál
selyempatak: lelked vére…
Zárd be füled, ne halld a szót!
Szívem mélyén a rózsa lélek,
halkan lehell selyemcsókkal
néked, örök-lágy éneket.
Halálos sugárzás
.
Halálos sugárzás ért,
mely erősebb, mint
centiméterről a Nap,
szívemben egy bombánál
nagyobb robbant,
mely te voltál,
igen, te magad!
Eseményhorizonton
túl nyúltam, kezem
kiért az Univerzum
határán túl,
te ott voltál,
csókod köpted kézfejemre,
s közben mosolyod
csillant kajánul.
Istennő vagy te,
ki úgy szeretsz,
hogy atomjaira téped
a szerelmet,
bár magadra
maradnál a világon
mindörökre
s magányodban
senkitől nem kapnál
vigasztaló kegyelmet!
Hallod-e szép?
.
Hallod-e szép
csing-ling, csing-ling?
Mely ragyog a
megholt.szívig!
.
Vagy sár-szőke,
ezüst-barna,
itta szavad
mámorába'?
.
Itt szólt, ott nem,
vágyott zene,
apád, anyád
reménye-e?
.
Könnyed hull már,
de most késő,
vér-zivatar
lett a dicső!
.
Megálmodtam
szép álmodat,
harag-gyöngye,
tudat alatt!
.
Ha könnyed már
folyik mostan,
édes-rózsák
otthonában!
.
Nembaj-nem baj,
csepegd kincsed,
megkaptad a
minden-nincsent!
.
Itt csókollak,
ott meg édes,
együtt vágyjuk,
reménységed!
Megtörnek már fájó átkok,
elmúlnak az édes álmok,
ébrenlétben élem már meg,
megálmodott szép szerelmet.
.
De amott egy varnyú károg,
engem néz és így imádkoz:
"haláltusa a szerelem,
színes pokol, nem kell nekem!"
.
Sötét lélek, hess innen hess,
kín-szavaddal, ne itt szeress!
vidd el szavad bús-pokolba,
vagy száműzlek Rodostóba!
.
De a varnyú csak nyivákol:
"fogadd szavam, mert kínt látol!"
Most már fogom és levágom,
vére hulljon, így imádom!
.
Végre nincsen bús komor szó,
csak szerelem illatozó,
de ha varnyú igazat szólt,
baszhatom én ezt a valót!
" Testvéremnek:
Csúf-illatú halott virág
marja szivem,
álmaimban duvad- madár
tépi testem,
vékony fonál, nem tartja már
meddő lelkem,
Élni vágyó nehéz átok, miért
laksz még bennem?
Könnygondolat szuvas hitem.
Féreg benne
hamis kártyás álszent "isten",
átkos szíve.
Szörnyek árnya, szüzek kínja,
sír-énekem, /sír énnekem?/
Élni vágyó nehéz átok, miért
laksz még bennem?
Szúró tűtől sikló szárnyam
olvad, elejt...
mélybe szállok, forró lázam
lángot lehel.
Ereszd el te "gennyes-állat"-
nehéz lepel,
élni vágyó izzó testem! Ha nem,
elégsz velem...
Kharón, béred megfizetve,
evezz velem
át a Styxen, hol vár Hádész,
könny-lak- helyem.
Lelkem, "úszva a Léthé"-ben,
mindent felejt...
Élni vágyó nehéz átok, ki vagy?
Nem emlékszem.......... "
Késő sirámom!
Testvér...
Nem voltam ott, hogy fogjam kezedet,
Nem voltam ott, őrízni szívedet,
Nem voltam ott, megfordult a kezed,
Nem voltam ott, megölted a szíved!
Ballada a baromfiudvarról
.
Egész udvar várja,
folyjon másik vére,
inkább kappant vigyék,
jó leves ebédhe'
.
Vagy a sánta kacsa,
adja eltört combját,
nem iszik eleget,
mája látja kárát.
.
Tyúkanyó tojásit,
rittig hogy nem adja,
pici csibéiből,
ne legyen rántotta!
.
Gőgös gúnárt vigyék,
felbosszantó gőgje,
mindenét süssék meg,
forró tepsi gőzbe!
.
Cirmos cica s Bodri,
e kettő csak nevet,
hogy jajbékol mostan,
kerge barom sereg.
.
Jön a jó gazdasszony,
elcsúszik tyúkszaron,
elmarad az ebéd,
ő lesz tor-asztalon.
.
Így esett: egy fia-
baromnak sincs baja,
énekemnek vége,
mennyetek mán' haza!
Szonett szerelmemnek
.
Szépséged belőlem fakad,
hisz bájgúnárod vagyok gerlicém,
csodálva láttad az istent bennem,
pöcegödrök mély-köldök belsején.
Nyáladat ugyan nem ittam,
mert bűzös volt s férgekkel tele,
de leköptem méz-nyálamból akónyit,
s így ittad valómat, szarkupac-tengerbe.
Mikor az élet pöcegödre betelt,
és kiemelt hozzám rózsám-tubicám,
tudtad, hogy megtaláltad legnagyobb kincset,
hiszen én vagyok a legszebb férfi,úgy-van úgy, az ám!
Ekkor hirtelen felébredtem,
s kezem hűs bilibe ért,
kerestelek, de nem voltál sehol kedvesem,
és én nem értettem hova tűntél! És miért?
Mi a fasz, a tus alatt
a farkam mért dagad?
Kezem vajh mit akarhat,
makkon miért matatgat?
Le-fel húzza, fitymámat
mé ver szívem 200-at?
Oda már az akarat...
kéjes érzés elragad ?
Majd lenézek farkamra,
miért lő a fajanszra???
:
