Nincs mit írni, mégis benézek,
Látni kell, merre vannak a zenészek?
Verset írnak, sírva vigadnak, vagy játszanak?
Az élet ha kell, ha nem, menten elszalad.
Lám itt a tavaszi zsongás
Fémtesóban van tenni akarás
Addig is, míg éhes a lompos
Egy nyolcsorosat ide betoszott
Jó szokását remélem megtartja
Akkor is ír, mikor kiürült a farka
Nálunk még a hó az úr,
Ám előbújt a nap is
Kicsi melegétől
Jobb lett a kedvem is
A sok lapátolástól
Fáj most kezem, s lábam
Kicsit pihentetni
Itten megálltam.
kedves cimbora!
ha jöttödet látom
legott vígabb lészen
télvégi világom
lucsok,sár itt is van
pocsolya mint tenger
ha útra kél ungrándoz
a falusi ember
de tavasz jő nem soká
a macskák folyvást basznak
ez biza már jele
az üde tavasznak
Esik az eső, zuhog a hó,
Nagyot reccsen a lapátoló,
Hóban úszik az Álomhotel,
Ropog a tűz, puha karfás fotel.
2013-02-22 09:58 |
#7785
Jóféle gyógyvízbe az mostan kiázott,
erős a gyanúm, hogy közben jó párat tornázott.
Jön már a jobb idő csak győzzem kivárni,
ha mással nem slaggal a zöld füvet locsálni.
Bíz csurgott az, ma délutántól
A nap is erőlködött jó párszor.
Ám most nem arra gondoltam konkrétan
Ványadt, öreg pöcsömre céloztam
Tartanám e falakat nedvesen,
De örülök, ha a flasztert csepegtetem.
Hopp, mi van itt,
Semmi!
Senki nem akar
Pár rímet
Kiereszteni?
Ennyire borzasztó már a tél?
Nincs egy dalnok,
Ki a tavaszról zenél?
Nem kell nagy dolog!
Elég, mint nálam, ha
Az eresz picit csurog!
Kőttő társak
Gaz tesók
Mitől a közöny
A tátongó kór
Ez oldalakon
Hol lángolt a szó
Egy sor sem születik
Némaság honol
Nem kell nagy dolog
Elég a kicsi
Néha, néha egy poéta
Farkát itt csavarja ki!
Vastag dunna, mi takarja a tájat
Vakító fehérség, meddig szem elláthat
Ablakból nézve, gyönyörködtető
Kilépve az ajtón, dideregtető
Rég nem látott, hatalmas hótömeg
Megdolgoztat embert, s gépeket
Kiket munkájuk az utakra szólít
A köszönet szava nekik szól itt
Van abban a képben kicsi versike
Áldott hangulatban tettem ide be
Mivel én csak pénzköltő vagyok
Oly fennkölt sorokat bíz nem írhatok
Tudom, e kis vétkem nékem elnézed
Ebben a pár sorban elnézést is kérek
Hitem most is az Istenben vagyon
Az embereket cserben sosem hagyom
Levezeklem méltatlan tettemet
Vizeldénkbe rakok jó sok rímeket
E szent hely őrzőjének hála
Nedvesek maradtak a falak máma
Áldott legyen Néked is az ünnep
Sok finomság töltse meg bendődet!
Patkó barátom, fogadd szavam,
Mert csak most láttam, mi van.
Versedből kitűnik, barátod ment el,
Írom ezt az Őszinte részvéttel.
A húrokat ne sajnáld, van ott másik,
Apáinkkal, elődeinkkel parolázik.
Az égi zenekar nagy és híres,
Felhő Marshall toronyból letekinget.
A fájdalom nem szűnik, csak enged,
Egy életen át kell cipelni a terhet.
Majd mi is megfáradunk, engedünk a létnek,
Pótolni, azt nem! De talán lesz ki helyünkbe léphet.
Ó, hát itt van e szép nap újra,
Kinek fa esett rá, lüktet a lábujja,
Aki megúszta, boldogan díszít,
Elrontott csomagolásból papírhalmot épít.
Színes gömböket vigyázva aggasd,
Még csak a felét törted, magad nyugtasd,
És ott van a csúcsdísz, amihez létra is kell
A tűlevél a zoknidban árulkodó jel,
Jövőre bizony műfenyő kell
nincs többé zene, meghaltak a hangok
ritmust nem vernek, csak zúgnak a harangok
az utolsó húr örökre leszakadt
drága barátom, nélküled mi maradt?
elszürkült a világ, eltűntek a fények
hol eddig út volt, az szakadék lett végleg
arcodat szelíden fedte be a halál
a te fájdalmad megszűnt, de bennünk otthont talál
lüktető dallamok, hangok, fények, szavak
egyszerre mind eltűnt, csak hamu és könny maradt
Fehérbe öltözött az anyaföld
A kék égből lett szürke
Komor fellegek mögül
Még a nap sem süt le
Foga van a fagynak
Bele mar mindenbe
Vastag falak mögé
Dideregve bújunk be
Olyan vagyok, mint egy törpevízmű
Folyik belőlem a sárga nedű
Egyetlen problémám van itten
Nincsen társam, ki besegítsen
Pediglen az tudvalevő dolog emberek
Egy ember nem csinálhat itten árvizet!
Háború dúl kies honunkban
Győztest nem avatnak biztosan
A nemzeti együttműködés dacára
Egyre mélyül az árkok árka
Néha fellobban az értelem lángja
Szaporodni látszik a rőzsehordók árja
Segíteni kéne a tűzet élesztőket
Ne aludjon ki lángja a reményt keltőknek
Úgy szeretnék valami lenni,
Amit már nem lehet elkenni.
Vagy inkább mégsem lennék az,
Sebre gyógyír, lélekre tapasz.
De nem, inkább egyik sem kéne,
Békért harcolnék, repülnék az égre.
Áhh, már az sem izgat igazán,
Csak levél lennék fának tavaszán.
Ez sem jó, csapongok minduntalan,
Mégis biztos egy lennék: Önmagam.
Vajh, miért kell írnom megint?
Hiszen az előzőek szerint
Csak a Vizeldébe nézek be,
De valaki nagyon érezte,
Hogy a hülyék seregének
Valakit vezzérré neveznének.
De ez van, mást nem vár az ember,
Legyen az király, kurva, vagy gazember.
Nyugodtan hajtom álomra ősz fejem
Köttő társaim megjelentek e szent helyen
Örömmel olvastam a míves sorokat
Keserveket, bút, s a bajokat
Lényeg a lényeg kedves Tezsvírek
Megvagytok, jól vagytok, és éltek!
A holnapi napot a naptár ünnepként jelöli
Bár szerintem senki nem megy ünnepelni.
Felkeressük a békés, csendes temetőket
Mondunk egy imát, hol szeretteink pihennek
Sokat írtál, ez most biztos,
De a billentyűzeted nem piszkos!:)))
Hogy ha nem látsz egye fene,
Szemed száraz, homok bele
Szállt mint a hó, teljes hévvel,
Mégis meleg Számum széllel!:))
Miki rovatában megy a csihipuhi
Higgadt fejjel ezt, hogyan Birta ki
"Papírra" vetett pár okos mondatot
Rá is vetődtek azonnal a "nagyok"
Hajtja a semmit, ki az asztalra sosem tett
Onnan inkább folyton, el, el vett
A vitába most, én bele nem szólok
Mert a végére még agyvérzést kapok
Egy emberkének sikerült a dolog,
az off rovat, tökéletesen agyhalott
Idióta válaszolt az agybajosnak
közös nevezőre, így sem jutottak
Falu bolondjáról tudható, várható
Másik rovatokban, nem kifogásolható
Fordított nevű "barátunk" viszont,
Minden topicban baromságokat kérdez, és mond....
Veszem kalapom kedves Tesók
minek után, hugyoztam egy jót!
Vannak tájak
Hol szegfű gomba a neve
De "politikát"
Nem keverünk mi bele
Van emlékem
Nékem is e csemegéről
Őzláb gombát
Ettünk, vagy zabáltunk mértéktelenül
Volt közte
Dió ízű galambgomba is
Lényeg a lényeg
Estére, rosszul lettem magam is
Ám, rosszul létem
Nem a zaba okozta
Vakbelem, mi a strapát nem bírta
Amíg, nem derült ki a dolog
Kik velem zabáltak, barátim
Mind, szart és fosott
Értem a dolgot
Idegi értelemben
Nem a klozetolást
Mit betűkkel jelöltem
Az eset
Kedvemet el nem vette
Ha tehetem
Most is "csipegetek" belőle....
no a tikgomba rejtéjére fény derült végre
és a gomba kapcsán egy börzsönyi mulatság
emlékképe
(melynek pár hónapja ért vége)
ugrik fejembe
s jut eszembe, hogy egy korán kelő
de az alkoholt előző éjszaka meg nem vető
cimborám meglepni kívánt bennünket
és a hangos zenétől fáradt testünket
erdei gombacsemegével
parázsló fa recsegéssel
zsírral kikent bogrács tekeréssel
kívánta orvosolni
szentül esküdött, hogy ért a gombához
nyugodtan lakomázhatunk a hajnali zsákmányából
tizenkilencre lapot húztam
nagykanállal a bográcsba nyúltam
cimborám szakértelmét mi sem bizonyítja jobban
mint e pár sor mit saját magam saját májjal toltam
Tyúkudvar lakója a kendermagos
Miről nevét kapta e réti kalapos
Felénk vidéken csak "Tikgomba" a neve
Pörköltnek készítve, finom csemege
Mikor a nyáron
sok eső esik
S a nap másnap
Finoman melegít
Megtelnek a mezők
Kósza emberekkel
Szedik a tikgombát
Cseberrel, vederrel
Lassan minden rovatba
Beteszem a jelem
Illendő tehát
Hogy tiszteletem tegyem
Gyorsan előkapom
a megtelt fegyverem
A falakra felírom
Vele a névjegyem....
Össze keveredtek a rovatok
Sok viccet, nem a helyén olvasok
Van, egy roppant okos gyerek
Nagyon tudja, milyen gitárt vegyek
Osztja az eszet ezerrel a pukikban
Nem jön rá az árva, néki bizony szaga van
Irgalmatlan viharral jött az eső
Ázott minden, hiába volt a tető
Méterekre sodorta be a vihar
Dőlt minden, mielőtt nem volt fal
Egy "medence" árválkodik az udvaron
Petyhüdt oldalát kezemben tartom
Meg kell töltenem újra vízzel
Harmad részét kifújta a vihar, éjjel
Furcsára sikeredett ez a július
Lehetett volna ilyen a május
Akkor azt hittem, minden kiszárad
Most, naponta áztatja eső a tájat
Megtelt a talaj is, jó sok vízzel
A kutakban is feljebb jött, egy szinttel
Megtelt a hólyagom nekem is éjjel
Csurgatok egy sárgát, ide, szerte s széjjel
Buszon, ebéden
épp a belem nem lóg ki az alvégen
Nem mondok igazat, most se
mert az is szét van már műtve
Olyan főnökök ülnek nyakunkon
kiknek esze, épp, hogy kakukkol
Tűrök én is, mint a többi birka
nem tudom, mikor szakad el a cérna
Lopok, csalok, ügyeskedek
ám szívem, majd szétveti az ideg
A legborzasztóbb az egészben
hogy magyar szívja, magyar vérem
Van egy halvány reménysugár
az alagút végét, látom már.
Ó, én balga, mit beszélek
Hiszen ez a vége, a bemenet....
Már írtam egyszer a cégről sokat,
Meg kell említenem az okosokat
megint, hiszen mindenkire rámennek,
Azt nem tudjuk mikor lesz már ennek
vége, szerintem direkt csinálják velünk,
Dolgoztatnak míg ki nem lóg a belünk,
Abból indulnak ki, hogy mindenki csal
lop, hazudik, de ezzel a hozzáállással
mindenkinek csalnia kell, hogy megéljen,
de azért már spórolsz a buszon, és az ebéden.
Nagy Akaratos Valag, ez lehet a neve,
Jó nagy a luka, és feneketlen a bele.
Vagy legyen inkább Nemzeti Adó-Vágta!
Fizess, mert utolérlek, és mész a picsába.
De mutyi módra legyen Nekem is Abból Van!
Politikusaink nevezték el, de álcázták adóval.
Lehetne simán NEM ADOM VISSZA!
Csak elveszek, a levét a szegény nép issza.
A gazdagok nem, ne kérdezz hülyeséget!
Meg a külföldi multi, legyen francia, vagy hülye német.
Így állunk, és nem tesz senki semmit,
Ha balhé van, a csőcseléket is lefizetik.
Melegként lehet felvonulni (szerintük) büszkén,
De szegényként takarodj az igába tüstént!
Fogd be a szád, elnyomom RTL szennyel,
VV Peti, BB Gabi, AsztroTV, a magyar mindent benyel.
Ezt mostanában hallotam: Egy nép pontosan olyan, mint a helyi taxisok.
Sok ügyeskedő, paraszt, és nagyobb autóban nagyon a bunkó-fok.
A normális ritka, de ebben a világban nem él meg, nem boldogul,
Mégis az a fasza, aki harácsol, bűnöző, és mellette szilikon domborul.
Remélem mégsem, de ha igen, nyírjatok ki engem is mindenkivel együtt,
Az országot hintsétek fel sóval, írjátok a határra nagyban: Ez az idő is elgyütt'.
Legyen ennek az életre alkalmatlan népnek örök mementója:
"Sok értelmes ember is meghalt, hogy hulljon a férgese, elmenekült, kinek maradt autója."
assetommá mivan ezen a helyen
olyrégvótam ittmáá
csak kapkodom a fejem
kitösmerek? kitnem? mitisírt? mög mitnem?
hóttkőtők lajstromában möglelem a nevem
no pontot is tönnék a gondolat végire
mer hónap kikőőáni a szinpad szélire
osz van még hijányosság bűűven
oszt hogy a nóta fajinan szójjon meg hűjen
meghogya összhangba nehogy zaj vegyűjjen
inkább muzikálisan praktizálok
minthogy a szót szaporíccsaam
(dehogy eztet a rímhibát kijavíccsam
mégegysor kőőneide úgy írzem)
nem vagyok szögedi, csak a Dunán Ruzsasándort níztem....
Nagy a hőség, tágul a nép,
Némelyik szaga az orromig ér.
Így hát büdös vagyok én is,
Nem mosott hónalj, nem mosott pénisz.
Vagy mégsem, mer' fürdök rendesen,
Haltól bűzlő pofával mosolygok kedvesen.
Azt sem ettem, mégsem vagyok tiszta,
A zuhany alá kétszer álltam vissza.
Sűrűn emelgetem a jéghideg nedűt,
Na' nem a drágát, az alsóbbrendűt.
Csak két vigaszom van ebben a napban,
Sokszor látok mellet, bugyit a bikinivonalban.
Így öltöznek a lányok, ha melegük lenne,
Egy pillantással az ujjukra tekerve.
Loholok mind után, de csak addig édes,
Míg a valóság közöttünk fel nem éled.
Felkelt Istennek szép napja
Névnapját ünnepli minden Laca
Közülük kiemelem én most, itten
iGazz öcsémet, kinek neve napja lészen
László tezsvír Isten éltessen
Családod körében Téged ünnepeljen!
Indulnom kell dolgozóba
Bár az eső szaporázza
Lomposomat előkapva
Vizelde falra pisálva
Minek után zacskóm ürítettem
Az utolsó cseppeket farkamról leverem
Akárhogy is rázom az óriás kígyót
Pár csepp mindig a gatyában hagy foltot
Írom a szavakat, tömött sorokba
Írom, de minek, a sok mihaszna
Pisáját inkább üvegbe ereszti
Mintsem e szent helyet felkeresi
Lesi a meccseket, kiguvadt szemekkel
Nem látja, hogy átkúrják, hideg fejjel
Nem számít már a játék, s szépsége
Csak teljen a vezérek számlája, és zsebe
