Arcomat temetném szűzleány ölébe,
innám illatát, üde combok tövének.
Hamvas vénusz dombon,
hol még senki nem járt,
csókokkal időznék,
kutatnám zegét-zugát.
Forró lehelettel izgatnám, édes klitoriszát,
ajkaim közé venném,s finoman csókolnám.
Óh az a friss, üde test…
nektárt még nem eresztett,
kényeztetném a csiklót,
mint tavaszi nap a rügyet.
S a szűz test, mi kéjtől még így nem remegett,
az extázis határán, még csókért könyörögne.
Adom csókom drága,
csak dörgöld szűzi dombod!
nyelvem azért teremtetett,
hogy kéjtől légy boldog.
Ó, de ez csak ábránd, vén fogatlan tudatlan!
A szűz puncik ideje számodra, már biz elillant.
Marad néked otthon, asszonyod pinája,
Addig örülj hülye, míg lehetsz a gazdája…
Messziről jött ember, azt mond amit akar,
kifogásokat ezért, két ujjam, nem vakar!
Bűnöm óriási, ez tagadhatatlan…
jóideje biz, rímet nem faragtam.
Nem volt 10 percem, hogy bejöjjek „hugyozni”?
hiába mondanám,mert senki el nem hiszi.
„felült Lackó a béresek nyakára”
no meg egy úttal tudatlan tollára.
S hogy maradjunk tovább az „Aranyi” rímen
„nincs ki vizet merjen ” a vizeldében?
De!! Hisz itt egy legény, úgy híják Lali,
kinek nagy faszát, szolgák hada viszi.
Ő az egy legény, hol jön hozzá Toldi?
A vizelde tisztességét egymaga megmenti.
Kezében a „rúddal” a kérdezőt segíti,
a lusta rímfaragót, biz nyakon legyinti.
Ne legyél ilyen, nem kén' ilyet tenni,
Bánatos orrod kell porból felemelni.
Vannak még vitézek a végen,
Írják majd a sorokat szépen.
Csak a nyár, az a gondja másnak,
Kell a nyaralás a családnak.
Ezért sokan hanyagolják a rétet,
Ahol telerakhatják a Vizeldénket.
Most béke van, a szar is halkan szárad,
De még barnára festi a csizmaszárat,
Ha arrébb akarod tolni, hogy helyed legyen,
Letennéd a tied, vagy csak jelzed: megérkezel.
Köszönjük,hogy soraiddal megtiszteltél bennünk
gyönyörű soraid élvezhetjük együtt
az ilyen "mellékhelységi"rímfaragóknak,mint mi
felüdülés egy nagy szerző sorait olvasni
Megbújik versedben a sok poén
érezni,szívből jött e költemény
nem maradott rejtve a tömény erotika
mi e sorok közt olvasva csípősen buja
Jó szokásod ezentúl se feledd
verselni itt mindig lehet
bármi is legyen a mű apropója
van itt annak sok hű olvasója
Benéztem, mert kinéztem magamnak a topikot,
Cukilali ajánlotta, há' miaz? Nem titok.
Itt van, tessék köszöntőül egy kis terror versike,
nem tudom, a vizeldébe integrálva illik e?
Kontroll C & Kontroll V, kisvártatva itt terem,
Az is lehet, hogy jobb lett volna némi áramszünet..
Az alfahímikon és a széplányláb tulajdonos.
Itt jön Ő,
Az elképesztő agyvelő!
És te, Jenő,
egy fotógépet kapj rögtön elő
Örökítsd meg!
a címlapokra kerüljön fel, a nő
mellé tedd, hogy irigy legyen rá, a száz másik.
Aki, hogy ha kell, ezért az érzésért hason is mászik,
A vágy tárgya, géniusz, egy elérhetetlen égitest,
Mind kívánja, s tudják is, ő bárkit zsebre tesz,
Hallod, Nő! nem kaphatod meg ám, érette kéjjárta lelkedből poros préri lesz
De hamár begyújtottad a rakétákat, startolj érte.
Don’t be homár! Okay?
A műkörmöshöz most ne menj már, nincs értelme.
Mire ott végeznél, ő már sehol sem lesz, nem hogy itt,
Úgy eltűnik, mint könyvtárból a best seller.
Aztán siránkozhatsz majd, ahogy a házunknál a zöldséges szokott,
Akinél ott rohadt a polcán the best zeller.
Ugye ezt nem akarod, nem akarod, nem akarod
Ugye ezt nem akarod, nem akarod, nem akarod
Ugye ezt nem akarod, nem akarod, nem akarod
Ugye ezt nem akarod, nem akarod, nem akarod
Csak azt szeretnééd, hogy kérje meg a kezed, és csak aztán
Adod a farod, hogy markolja meg jó erősen.
Amikor Paprika Jancsi borsot kér, mert a levesében nincs elég só,
Olyan bizonytalan leszel te is, ha mellékerülsz, csücsöri kis borsó!
Alakja eltompítja, az amúgy is suta eszed,
A tablettákat, mert alfahím ő, napról napra, szeded, szeded
Később már, mikor azt gondolod, hogy csak a tied, a tied
a szomorúság és kétség fog el,
délidőben, egy étteremben, amikor is
meglátod a száját, s kezét,
amiket a kékség lep el,
szőke hajjal, dús kebellel. A buja vörös rúzsa nyoma pont precízen oda kerül,
Ahová te is szoktad rakni, ha arra sor kerül.
Persze akkor nincsen lepel, de késő az van már. Pontosan éjjkéj múlt 10 perccel.
Csak szaporán. Szoprán! - mondja,
Ő pedig szenvedéllyel nyomja a basszust – Fenébe, nem soká kelni kell! aztán a falfelé fordul el.
Az új nap a szobát besüti.
Köszönt a reggel, tea, kávé, csigasüti, és
Megint csak a magazin, az a címlap Ó,
ott az asztal mellett, De már Ő, mint egy nagy sakkozó
Ellenfele tűnik fel Portish, másik fele ellen és ellene, Pászkíj!
huszárosan, királyosan nagyon csúful verte el.
Kár búsulni. Egyszer mindenki emberére akad, horgász által ugye még a hal is.
Kell rád egy kis rövid szoknya, szűkpoló, és széplábadra izgi, hátúlcsíkos harisnya is,
Még ha olyán, Stílustalán, ami egyszerű és közönséges, melled körül a ruhádról - alkalmasint, odalép Ő és kioldja a masnit, - gombod pattan, közönségsikeresen.
Kozmetikusnál elnyomott réteg a pattanás,
De esküszöm! nem szomszédom sem Pál Lujza sem pedig Pap Tamás
Akikről szó volt ott fenn, az okból, hogy ez álljon itt lenn ezekből,
Azaz, a belőlük nyert nyers vers.
Vizeldénk őre is lelépett vóna,
vagy szabadságát tölti napok óta,
minden esetre őrizetlenül hagyta a szent helyet
helyettest sem jelölt ki maga helyett ........
Balatonon vótam az elmútt napokba
A Vizelde ezér nem áll nyakig mocsokba
Mer ha én egyszer ide beteszem a lábam
Nem távozok míg mindent össze nem pisáltam!
Most,hogy így olvasom a rímeket alant,
sok idegen csodálkozik,pár sor "mittakart"
azoknak a dolgot megvilágítanám
egy rímtelen e helyet összefosta ám
ezért mi a "Gazdát"megkörnyékeztük
hányadék sorokat kitöröltettük !
Fölhítalak,fölhítalak,hiányzott szavad
arra azé nem gondútam lerázol má másnap
pedig semmi mást nem akartam,okosságot tőled
mi épp szakmádba vág,egy kis "jóslást"kérek
amennyire rövid vótá telefonba szóba,
éppen annyi időt szántá levélkébe róla
a tudatlan parasztja továbbra is lesi
mikor is mehetne delát csereberélni
Keresek egy koszorús költőt,a neve Tudatlan
nem hinném,hogy ennyi gabona aratása van.
Már ,csak arra tudok gondolni szüntelen
nem történt valami dugulása hirtelen.
Annyira várta a betakarítás befejezését,
s nem tud lankadni benne a szexuális éhség....
Míg asszonyát éj s nappal ostromolja
vizeldénket kiszáradni hagyja!
Nem szó szerint gondoltam,
csak az inspirációt kutattam,
nekem is ökölbe szorult a gyomrom,
ám pillanat alatt röhögtem a dolgon.
Roppantul átéreztem a tesó tehetetlenségét,
ahogy rímtelensége megkötötte kezét
kapkodott Ő fűhöz,fához,bokorhoz ezért,
így kenve bélsarát tovább szerte s szét......
Azt hittem eddig,a harag rossz tanácsadó
most olvasva dorgálásod,e vélemény vitatható
ennél szebb okító szavakat
még nagy költőink is ritkán fogalmaztak!
Amennyiben valaki nem érti e csodás költeményt,
bíz Isten annak szemernyi esze sincs
most mégis kicsit örömmel "csövelgetek"
mert írásodat a harag ihlette meg.....
Csak kérdezem, mert nem fogtad fel,
Ebben a topicban mi van, érdekel?
Rímek bazmeg, meg versek kellenének,
Harmadszorra nem jutott el felétek.
Kezdesz megsértődni, és még mindig nem érted,
Telefostad a szaroddal a Vizeldénket.
Már írtál a Barnáéknak, mi megértjük,
De ne írj többet bocsánatkérésed jeléül.
Azt sem tetted versben, körül sem néztél,
Szaros lábaddal tapostál a Vizelde népén.
Hogy baszogatunk, meg kapod az ívet?
Persze! Meg sem próbáltál egy kib***t rímet.
Finoman próbáltunk rávezetni valami jóra,
Ne ugorj fejest ismeretlen tóba.
Nézz körül előbb alaposan, dugd bele a lábad,
Nehogy a kis vízben beverd az orcádat.
Kizárólag ezt kellett volna itt is tenni,
Nem ész nélkül kopipészttel jófejkedni.
Beleolvasni, miről is szól itt a fáma,
Nem taposol-e valaki lelki világába.
Aztán ha mégis betetted, ahova nem néztél,
Tűrd méltósággal amit magadnak intéztél.
Nehogy felhúzd magad azon, amit kaptál,
Írj engesztelő verset, és rögtön befogadtattál.
Ó hogy bazdmeg, pont erről írtam lentebb,
A faszér' nem olvastál, csak a szarodat kented.
Gondolom nem sikerült sem az alcím, sem posztok
olvasása. Csak másolsz, észt itt én hiába osztok.
Nem fér a fejébe a parasztnak, hogy körbeolvasson,
Mielőtt a kopipészttel egy topicot telefosson.
Ráadásul a Zenészviccekben volt vagy százszor,
És már akkor is gyenge volt, vagy inkább szar.
Kérni fogom ennek a fosnak a törlését innen,
Nehogy szégyenteljes művére visszatekintsen.
Örömömre szóltál Fő rímes barátom
tudtam,hogy Benned sem csalatkozom
nem fogyott az nagy becsületed,
hisz a kötelességed teljesítetted
Honnan is tudhattad volna a történetet
mi velünk szombaton Üllőn megesett
azt foglaltam "dalba",hogy felejtésbe ne essen
s megkértem a Dokit,olvassa el menten
Mivel szombat este beismerte,
hogy neki a vizeldére rest a lelke
körmönfont falusi módon lépre csaltam
kritikáját kértem,elolvasta nyomban.
Jaaaaaj, ha tudtam volna előre....
Nem lett volna vers belőle.
Nem tudhattam én az kérem,
Hogy idejött segítségféleképpen.
Nem bántottam én itt senkit remélem,
Bár a nekem szóló rímekből lemérem,
Hogy bunkó csősz vagyok-e e tanyán,
Vagy maradt még némi becsületem talán.
Nem rúgok én senkibe, kérlek alássan,
De a dolgom, hogy rímmel ellássam
E szent helyet, amit eddig sokan néztek
Prózoldának (vagy mi?), és nem Vizeldének.
Nagy az én vétkem
drága jó tesvírem
én kértem a doktort
hogy ide benézzen
nem tud Ő költeni
egyetlen sort sem
őszinte véleményért
epekedtem éppen
erre a "galád" tettre
azért vetemedtem
kedves Főorvosunk
egyszer minket megnézzen
ezen indokaim alapján
esdve arra kérlek
ne ródd meg a doktort
belém rúgjál szépet.....
Most, hogy kezdek magamhoz térni
illik már ide is benézni
főleg a tegnap történtek után
mikor is Üllőn jártam tán
Kora délután röffent a hat henger
a csillag az elején keletre figyelt
bár a hőség tombolt bizony
az sem tántorított el nagyon
Pár óra múltán célhoz értem
a kultúrban Attika játszott éppen
hozzá társult fendermánia
Szotóval kiegészülve szólt a muzsika
Ilyen jó Shadows-t nem hallottam régen
pár ráadást is kértünk szépen
Attika varázsolt Pink Floyd-ot
a hallgatóság vére teljesen fel forrt
Szeged neves szülöttje Szoto
kinek ének hangja szerinte nem jó
saját zenéket adott elő
szövegeket írta Faludy a költő
Hogy az est végképp remek legyen
befutott jó doktor Kovikával éppen
egy szép asszony is megtisztelte az estet
kinek hites ura gitárpléjer is remekelt
öszességében elmondom mindenkinek
sajnálhatja a kihagyott lehetőséget
nyálcsorgatónak azért még megemlítem
a bográcsgulyást,melyből jutott bőven
Tán még,ha fiatalabb is lennék talán
a megjelent szépasszonyokat táncba vinném tán
így sem vagyok telhetetlen már
zenei kielégülést hozott ez a "bál"....
Remélem a gép,mely aratni kész
már nem a szovjet szk5 csoda
hanem,egy klassz Class légkondis
30-40 hektárt zabáló gépmasina
Abban azért már nem akkora strapa
mint valaha volt a kézi kasza.
Bár annak az vót a szépsége
marokszedő lyányok álltak a háttérbe
Oszt,ha rágyütt a parasztra az "éhség"
a kazal tövibe meggyűrte a szépség-et......
nem köllött hozzá az előjáték
mindkettő "nedves"vót,hisz nem volt ott árnyék.......
Nálam az ihlettel, hiba nincsen,
de magamat nagyon röstellem!
Az idő,mi kincsem, alig vagyon,
szárazon a vizeldét emiatt hagyom.
Van itt nálunk minden jó,
aratás meg kazlazás,
hajnalban kelünk, csillagokkal fekszünk,
nincsen most puncizás.
Kérdésedre Lali, hogy lesz-e majd tali,
a választ, még most nem tudom!
De, meghívásod, megtisztelő, örömteli
szavaid, hidd el, jólesnek nagyon!
Elnézést „vizelde”, kedves „húgytársak”
de elérte a parasztot, a munka dandárja.
Most szopunk, hogy télen enni tudjunk,
nőnk sem ihatja most, a spermiumunk.
Lehet, mire véget ér az aratás,
úgy telegyűlik már a tököm,
véletlen úgy elkap a kanolás,
még a kecskét is „megbököm”!
Hej Dzsó,
csak így magyarosan,szépen
remélem,nem holnap lepsz meg éppen
délután köszöntőbe megyünk
az asszonnyal sógort,sógornőt köszöntünk
nem tudom mikor tervezed
hogy a lapátot a tótoknak vissza viszed
Szaros puszta, ganés a lába,
Lószar ragadt a csirke tollába,
Parasztasszony eteti, jól tartja,
Míg a róka vagy a tepsi elmarja.
Ha tepsibe' végez a szegény pára,
Embernek lesz illő vacsorája,
Kitömve jóféle dolgokkal, sütve,
Mellé egy pincés bor, jól lehűtve.
Ez az étel, mi embernek való,
Nem a sárga-kettős fordított kampó,
Ott tényleg az ember a szart eszi,
Bio-saláta, hülye aki nekik elhiszi.
Sosem járok én biza olyan helyre,
Hol hagymaportól lesz száraz a nyelve,
Térfogatnövelő, adalék, lisztjavítttó szer.
Lehet, hogy tényleg egészségesebb a szar.
Gorsétterem-lánc, lounge, hipermarket,
Multinacionális, Off-shore, Kajmán-sziget,
Sokféle öltöny, yuppie, ahol minden a pénz,
Profit, statisztika, bróker-tőzsde, mit remélsz?
Etesd a tyúkot anyám, ne bánd a ganajt,
Tisztességben jársz, ők tapossák a szart!
Neked persze gyönyör Te tudatlan
'piszkos"fantáziád kiapadhatatlan
kérdezném Tőled,nem bátortalan
hoz e kielégülést Nődnek is untalan?
Az igazi férfi ismérve,hogy önzetlen
egyetlen vágya,hogy Nője élvezzen
számolni se tudja az orgazmusokat
a csúcsponton aléltan nyeljen nagyokat.....
Eltérve a tárgytól,mely kimondottan nemes
kérdezem Tőled,mert költő személyed becses
találkozunk e szombaton Üllőn a "talin"
hol muzsikus lelkünk szárnyal "szabin"
Én biz azt szeretem, ha farkam elér egy fázist,
mikor töve rángatódzik, veres feje okádik!
Hogy ekkor őkelme hol van? Az sem részletkérdés.
Legjobb ha egy női szájban, torkon talál egy rést!
Feje oda befurakszik, s gégére önti levét,
s zacskóm súrolja közben a nő ajka szélét.
Tojásaim az állán, békében pihennek
Így adom át én, magam a gyönyörnek!
Az én nevem Laci lett, az öcsémé Péter,
egymást követik-e nevek, naptárban szépen.
Névnapom elmultát, még ki sem hevertem,
megint be kellett b***i, az öcsém nevében.
Hajnalban meg mindig kelek, a jószágot ellátni,
de ma fordítva lett, lovamnak kellett engem kezelni.
Az asszony meg békésen az ágyban szundikál,
kávét fözni is baszik, a franc egye a pináját….
Fáj a fejem,no meg görcsöl a hasam,
bánatomban, sejj kifosom magam!
Kihalt a vizelde, senki nem lássa,
Gyakorlástól javul mindenki hallása.
Sok nyakfogástól erősödik a marka,
Effekgyűjtéstől lesz a padló tarka.
Ezért megértem, hogy nincs idő írni,
Meg a meleget is ki kell valahogy bírni,
Sörözés közben nem lehet faragni a rímet,
Balatonon fecskében kell vinni a prímet.
Vagy támasztani kell a kocsma falát,
El ne dőljön, mert megnyomja a bringa farát,
Mit az elébb támasztott neki a lelkes ember,
Ahelyett, hogy korán fekszik, és korán felkel.
Így marad száraz a vizelde csempézett fala,
Éhendöglik a szarevő bogarak seregnyi hada.
Nem sárgul a sarok, nem mállik a vakolat,
Csak várja az időt, hogy visszatolják a falovat.
Lovas napok Fertődön,a családom ott időz,
asztalon az ebéd,nagy hasam tettre kész,
az unokám is várom,jó egy hete nem láttam
nyaralni volt a lelkem,névnapját még meg sem ültem....
ÁÁÁ, én sem vagyok ilyen ügyes,
nehogy elhidd, Lali komám!
Ülve nyalnám én a holdat,
ha oly magas lennék,
mint amilyen nagy a „szám”!
Jól írtad a multkor is, hogy
kurvás dumám nem hiszed,
Rég nem láttam idegen puncit,
csak filmen-képen,
de képzeletem csak henceg.
Rég elmúltak azok az évek,
mikor büszke kan lehettem,
már csak emlékeim vannak,
s, storyként, magamat nagyítva
nektek ezeket mesélem…
Szent nékem a kis családom,
kurvázással, meg nem alázom!
De abban nem linkeltem:
azért szeretem én őket,
a kupiban szopó nőket,
kik tudom jól, ha „baj” van,
örömest segítenek rajtam…
Sajna,nekem nem ily ügyes a kezem
mikor az asszony a Dmoll fúgát játssza,a fejére teszem,
mivel neki nincs ritmus érzéke
két kezemmel verem az ütemes taktust beléje,(nyelé le)......
Ha lefogok egy A-moll-t, eljátszom az Angie-t,
ha előttem az asszony, megfogom a csöcsit!
Ha átfogok E-dúrra, játszok egy kis „Get no-t”,
s szólok a nejemnek: nyomj egy szaxi szólót!
Ez volt eddig a lájtos kis bemelegítés,
kezemben a strat, de jön a nehezítés:
"Feküdj hanyatt apa, kis puncimat nyald szét,
közben játszad bontogatva a Wilde Horses-t!"
wazze Lali, ezt nem kellett volna,
hát nem gondoltál a nadrágomra?
Elolvastam versed, és elismerem,
sok benne a tanulság,
de a röhögéstől azon nyomban,
elkapott a hígfosás!
Most az egyszer elsikáltam,
ráfogtam a kajára,
de, ha sűrűn ilyet irkálsz
kivágnak az akolba!
Ott aztán lesz nekem „kampó”
ha számra ül az anyadisznó..
s így szól:
„nyald, ki tudja meddig nyalhatod,
addig kényeztess amíg csak bírod”
Nyald,ki tudja meddig nyalhatod
addig kényeztesd amíg,csak bírod
mert eljön majd a perc,én már tudom,
amikor kevés már a nyál a száraz "ajkakon"
Így már duplán kell a nyál minálunk
nöm ajkának ph-ját tesztelem
farkamat mélyen torkába eresztem
miután síkos lett botomnak a töve is
nyomom a punciba ütemre lököm is
a legsíkosabb aztán akkor lesz,
mikor a farkam könnyezni kezd.....
Jól van már skacok, lépjünk innen tovább hát,
csupán annyi történt, hogy védtem nejem pináját.
kellett vagy nem kellett, már magam sem tudom,
de, azt igen, hogy estére, újfent csak kinyalom!
Ejj, most mért kellett visszakanyarodni?
azon vitázzunk ki a másikat miért ne érti?
Miben igazad volt, rögvest elismertem,
Anrabot úgy érzem rendben megkövettem.
Nem vettem észre, hogy engem bárki is bántana,
csipkelődős játékban, akadtam játszótársra.
Az pedig szerintem, természetes dolog,
ha igazunkat rímmel is, jól megtámogatjuk!
Nem ismerjük egymást, hát ismerkedni kell,
ez a civil világban sem megy, csak döccenőkkel.
Harag-harag? ááá, az nem engedne „költeni”
viszont érzelem kell, hogy tudjunk „verset” írni.
Hogy az az érzelem, talán épp düh, valami indulat?
míg megírom a versemet az is tovaszalad.
Köztünk szerintem, nem történt semmi más,
csak egy kis irónikus elv-csattogtatás.
Elveiért pedig, kultúráltan, mindenki szálljon síkra,
ne adja fel semmiért, hanem, pennáját ragadja….
Lacika,hú egy nevet,jaj nehéz így leírnom,
nem rég valakit becéztem és sikerült kikapnom
"álnevemet" úgy használom,abban bíz van igazad
előtte a cuki jelző,nem nagy baj,ha kimarad
tisztességre nevelt apád,nagy az Ő érdeme,
sajna az enyém már öt évtizede mély sírba temetve,
ezentúl a név becézés Neked azon jogon jár
van már itt egy másik Laci iGAZZ, barát,fórum társ....
No, látom ezt még haragból írtad,
Gyenge kritikám nem nagyon bírtad.
Idézted a versem, ez már jelent valamit,
Olvastad, de nem értetted sorait.
Ha meg akarnálak nevelni, nem így tenném.
Sehogyan, nem vagyok varázsló, se szent tehén.
Ha meg akarnálak bántani, nem így tenném,
Magvas baromsággal a versem behinteném.
Ne légy már annyira sértődős magyar,
A puha ujjam volt az, és nem vicsorgó agyar.
Az írta neked a verset mélán, kedvesen,
Javítsd ki két sorban, oszt ülj tovább csendesen.
Magyaráznom nem kell, de mégsem érted,
Téged mindenki bánt, pedig nem is kérted.
A rasszizmus meg nem az én dolgom,
Majd ha az lesz, azt én is megmondom.
Szóltam neked mert elnéztél egy nevet,
A helyesírásodon meg senki nem nevet.
Egy szó, amit sokan el-el tévesztenek,
Szóltam ezért is, magamba golyót ereszthetek?
Ez a Vizelde, versed pedig jó helyre teszed,
Ez itt barátság, ne menjen már el az eszed.
Nem bánt itt senki semmit, csak magát,
Ha hülyeséget ír bárki, nem vágják le a faszát.
De letámadni valakit, ki először ír verset,
Én nem is ő a bűnös, ezt elfelejted?
Hát ne védekezz meg támadj, mert nem bántott senki,
Ha hibáztál, azt férfiként kell elviselni.
Dicsérő szót,én itt mostan,csak verseidről mondhatok,
kit rejtenek el a sorok,erről mit sem tudhatok
arra viszont felhívnám a figyelmed,
a nevemet,ha leírod,eztán nagy betűvel tegyed
mert elmondanám néked,punci imádó egy komám
ez igazi becses nevem,mit adott hajdan jó anyám....
nem bújok,nem lapítok,nevem büszkén vállalom
Ábrahám Lajos vagyok,Sopron mellett lakom
kis városunkban ezen nevet nem kevesen ismerik,
ha úgy keresel Cuki Lali,mindenki útba igazít.
Értem lali amit mondol, nincs is avval semmi hiba,
csak az hibázik szavaidból, az én lelkem nem ápolja.
Írjá má nekem is, légyszi ,egy-két dicsérő szót,
had hízzon már az én májam, hamarjában 1 kilót.
Ne fukarkodj a szép szavakkal, elbírok én bármennyit
ha nem jutnának eszedbe, én súgok neked egy kicsit:
Várjál… nézem a tükröt, oszt nem jut eszembe semmi,
mi dicsérőt szót is lehetne, ezen „arcról” mondani???
Nem tévedtél jó Testvérem
tudja ezt itt jó pár arc
ám sajna van,ki nem ismer
ebből kerekedhet a "harc"
én bíz tudom Te kis Huncut
zordon külcsiny,csak álarc,
mögötte egy igaz embert
érző szívet,eltakarsz...
Anrab komám lehetne egy kérésem
vagy lehet,hogy csak nekem csal a szemem,
de minden versed összes sorában
némely magánhangzók helyett,"csak"pinnákat láttam....
Most,hogy immár szent a béke,emelem a poharam
mindannyiunk nőjének egészségére,leiszom magam,
hopp,már megint álmodoztam,kedves cimborák,
csak vízzel koccinthatok,mert ennem kell sok pirulát
Már pedig itt Sopron mellett,terem ám a sok szőlő
sok szőlőből készül jó bor,jó embernek betevő
szereti is a feleségem a vöröset,félédest,
hozok neki,minden héten kísérőnek fehéret....
Nem is húzom tovább az időt,rím gyártó kollégák
töltök neki,most két decit,hátha kapok puncikát...
Köszönöm Anarb, hogy megbocsátod a hibát,
bűnbocsánatért cserébe, hozok neked pinát!
Nem azért, mintha te nem tudnál szerezni,
csak hátha jól esne farkad frissíteni……
Felejtsük el az javaslom, minek itt az agyalás,
ami engem bántott, az az általánosítás.
Értenél ha tudnád, párom mit szenved azért,
mert népében sajnos, van sok gyilkos rohadék.
Pedig a lelkem, hidd el áldott lélek
gyűlöli az erőszakos, Sztojka féléket,
de a fájdalom az benne él, mert érzi nap, mint nap,
bármit is tehet ő , csak „büdös cigány” marad!
Ezért bocsáss meg „bund”, ha túlreagáltam,
s mérgemben, egy kissé sokat okoskodtam.
Értelek téged is, hidd el s, nem ragozom a magamét
nehéz nem általánosítani, mikor tengernyi a „szemét”.
A punci bíz az nemzetközi találmány
Mintahogy a köröm is az öreg kalóz falábán
Milyen jó hogy nem csak hímek élnek itt a világban
Eres faszom elmerülhet az édes kis pinában
Véleményem, Anrab koma, néked jószívvel elmondom,
nem érdekes a nagy csiszoltság, jobban megfog a tartalom!
Biz ám az én verselésem is, tán alkalmasint döcögős,
de bízom abban, hogy más kedve, általam lesz röhögős!
Szívesen olvasom én mindenkinek a gondolatait,
mérgelődős, viccelődős tisztelem, hogy fáradozik.
Egy dolog van, mi engem bosszant, s mit nehezen emésztek,
az pedig az, ha másik embert, emberi mivoltában sértenek.
„Buvárbund az, kinek szólni kéne,”
a lehetőség előtted , te nem éltél véle,
helyette csak engem csesztettél,
hát javítom „versemet”, hogy örüljél:
Hát, kedves buvarbund, írjál inkább egyes számba,
mert én biz „cigány pinát” ültetem ám rá a számra!
s, mielőtt még azt hinnétek, hogy itt lóditok csak nektek
elmondom azt a tényt, asszonyom cigánynak született!
Gazz, s Lali költőtárssal kell, hogy egyetértsek,
embert én biz bőrszínre, soha meg nem mérek!
Paraszt gyerek vagyok, fehér bőrű magyar,
de, hogy valaki cigány? engem az nem zavar!
A gané embert mindig pofán vágtam, színtől függetlenül,
legyen cigány, néger zsidó, ha kell biz hát késestől elterül.
nem arcoskodásból mondom, csak, hogy ne azt kérdjétek:
hogy azért beszélek ily lazán, mert tán „búra alatt élek?
áá, nem! Jól ismerem, higyjétek el én is itt a gondokat,
de késes stricik miatt nem ítélek el, tündéri lányokat.
Mert sok roma csajt ismertem, bájosat kedveset,
az egyik a drága szülte, az egyetlen gyermekemet.
És bár tudom, hogy divat most, a fene nagy „Magyarság”,
de, „jobb” attól nem leszek, ha megtagadom a nejem punciját!
Így hát aszondom „bund”, ha követ is vettek reám,
cigány nejem puncija, lesz mámma is „vacsorám” !!
Nem tudom mi hely az,
hol a tévedést "büntetik",
s a tudatos előítélet
szinte észre sem vétetik.
Nem tudom, nem tudom,
de már erősen úgy vélem,
soraimat, tán rossz helyre vésem!
Ejnye-bejnye GGV, hát sok fórumon alapszabály,
nem idézünk-hivatkozunk, ha cél az előző kommentár!
Másrészt ott a helyesírás, ami szintén elfogadott netes szabály
egy két hibáért nem csesztetünk mást, ha érthető a kommentár!
Na térjünk rá az okításra, amit nékem te adtál,
idézlek, mert vica-versa igaz kell legyen egy szabály.
„Na, ezért kapsz a szádra,
Lehetsz büszke a magyarságra,
De olvasni akkor is tudni kell,
Nem lehet így bánni emberekkel.
Tessék egy szép verset írni,
lehessen bocsánatkérésnak hívni!”
Nem én voltam kedves komám, ki Magyarságát fitogtatta,
„Bund” barátod volt, ki ezt elkövette, más népet alázva…
Ha okítani akarsz, javaslom tanulj te magad is,
vagy legalább,ha tanácsot adsz, olvass rendesen te is.
Egyben vagyon igazad, a nevet illetően tévedtem,
Nem „Anrab” gyalázkodott, így elnézését kérem!
Hogy engem „raknál helyre”, az meg téged minősít,
miközben a vizeldében a rasszizmus ordít- visít.
Sajna verseidben csak annyi a segítő szándék,
ha annyi pénzem lenne , tuti éhen fagynék.
Ki kell hogy javítsalak, de csak kicsit.
Talátam egy nagy hibát, de kicsit cikit.
Remélem megbocsájtod nékem e tettet,
Segítés vezérel, adom szeretettel.
A "hidjétek el" nem nagyon helyes,
A "higyjétek el" lenne veretes.
Azt is kellene nekem figyelni,
Helyesen írjon a sok gigerli.
Hát, kedves Anrab úr, írjál inkább egyes számba,
mert én biz „cigány pinát” ültetem ám rá a számra!
s, mielőtt még azt hinnétek, hogy itt lóditok csak nektek
elmondom azt a tényt, asszonyom cigánynak született!
Gazz, s Lali költőtárssal kell, hogy egyetértsek,
embert én biz bőrszínre, soha meg nem mérek!
Paraszt gyerek vagyok, fehér bőrű magyar,
de, hogy valaki cigány? engem az nem zavar!
A gané embert mindig pofán vágtam, színtől függetlenül,
legyen cigány, néger zsidó, ha kell biz hát késestől elterül.
nem arcoskodásból mondom, csak, hogy ne azt kérdjétek:
hogy azért beszélek ily lazán, mert tán „búra alatt élek?
áá, nem! Jól ismerem, hidjétek el én is itt a gondokat,
de késes stricik miatt nem itélek el, tündéri lányokat.
Mert sok roma csajt ismertem, bájosat kedveset,
az egyik a drága szülte, az egyetlen gyermekemet.
És bár tudom, hogy divat most, a fene nagy „Magyarság”,
de, „jobb” attól nem leszek, ha megtagadom a nejem punciját!
Így hát aszondom „Anrab”, ha követ is vettek reám,
cigány nejem puncija, lesz mámma is „vacsorám” !!
