Ballada a baromfiudvarról
.
Egész udvar várja,
folyjon másik vére,
inkább kappant vigyék,
jó leves ebédhe'
.
Vagy a sánta kacsa,
adja eltört combját,
nem iszik eleget,
mája látja kárát.
.
Tyúkanyó tojásit,
rittig hogy nem adja,
pici csibéiből,
ne legyen rántotta!
.
Gőgös gúnárt vigyék,
felbosszantó gőgje,
mindenét süssék meg,
forró tepsi gőzbe!
.
Cirmos cica s Bodri,
e kettő csak nevet,
hogy jajbékol mostan,
kerge barom sereg.
.
Jön a jó gazdasszony,
elcsúszik tyúkszaron,
elmarad az ebéd,
ő lesz tor-asztalon.
.
Így esett: egy fia-
baromnak sincs baja,
énekemnek vége,
mennyetek mán' haza!
Szonett szerelmemnek
.
Szépséged belőlem fakad,
hisz bájgúnárod vagyok gerlicém,
csodálva láttad az istent bennem,
pöcegödrök mély-köldök belsején.
Nyáladat ugyan nem ittam,
mert bűzös volt s férgekkel tele,
de leköptem méz-nyálamból akónyit,
s így ittad valómat, szarkupac-tengerbe.
Mikor az élet pöcegödre betelt,
és kiemelt hozzám rózsám-tubicám,
tudtad, hogy megtaláltad legnagyobb kincset,
hiszen én vagyok a legszebb férfi,úgy-van úgy, az ám!
Ekkor hirtelen felébredtem,
s kezem hűs bilibe ért,
kerestelek, de nem voltál sehol kedvesem,
és én nem értettem hova tűntél! És miért?
Mi a fasz, a tus alatt
a farkam mért dagad?
Kezem vajh mit akarhat,
makkon miért matatgat?
Le-fel húzza, fitymámat
mé ver szívem 200-at?
Oda már az akarat...
kéjes érzés elragad ?
Majd lenézek farkamra,
miért lő a fajanszra???
Ejj, Te csak átláttál rajtam,
a főhőst, magamról mintáztam.
De, célom nem önnön kéjem,
az országimázst szépítem.
Jön majd külföldi muzsikus,
élni, falusi turizmust,
Mert csábítja irományom,
s lesz állami támogatásom...
Szíven szúrt az Isten
.
Szíven szúrt az Isten,
de épp hogy elkésett,
elrabolták szívem,
tévútra jött késed!
.
Szíven szúrt az Isten,
meg akart Ő ölni,
drága Szent Barátom,
hamarabb kell kelni!
.
Szíven szúrt az Isten,
de nincs ott már semmi,
ha meg akarsz ölni,
új szívet teremtni!
.
Szíven szúrt az Isten,
de mivel én Benne,
ön-szívébe talált,
Istent ölt a penge!
Nyúlványfoggal
nyúl a vérnyúl,
bűz-farkas húst
szétmarcangol.
.
Szétmarcangol
bűz-farkas húst,
véres vigyor
éli a gúnyt.
.
Éli a gúnyt
véres vigyor,
vérnyúl erőt
vesz a kínból.
.
Vesz a kínból
vérnyúl erőt,
ő uralja
kerek-erdőt.
Lepke röppent
.
Lepke röppent
kicsi őzre,
szív-dallamom
belé vitte.
.
Megremegett
a kicsi őz,
tudtam itt a
szerelem győz!
.
Ide szökkent
a kis barna,
szív-patakom
itta-itta.
.
Belé folytam
érezte őz,
itt most már a
szerelem győz!
.
Tovább szökkent
de én velem,
lepke-szívem
dobog benne.
.
Nincs senki csak
én és kis őz,
végre-végre
szerelem győz!
Itt most nincs
" A jó büdös
kúrva Isten
bassza meg!"
káromlás,
mert kettő
pont null szavai,
gyógy-balzsam,
égi-jó-áldás!
.
Nem ő mondta eztet
fosnak énnekem,
kivirult újra
hitvány
geci-életem.
.
Isten szólt
általa, "tudatlan",
megkapod a
szép kislányt
nem burkoltan.
.
Nemsokára
megkapom én
a GYÖNYÖRT,
Vizeld lakóira
iszok
ezer rekesz
sört!
.
Igen, létezik az a szerelem,
és lélegzik!
Igaz-virág gyökerét,
fénytől örökre lepve
hazug csoda nélkül,
azt hitted feledheted?
Földkoporsón áttörve,
igen lélelgzik az a szerelem,
vár, s Létezik!
És van illatos virágszál,
ha hívja szív,
a legmélyebb sírhantból,
mag nélkül is kitekint.
Hisz erre teremtetett.
Illata ezer évnyi nő lehellete,
Igen, tömény parfüm,
De, csak egy csepp a tied!
Lélegzik-e a leggyönyörűbb
virágszál, ha nem kerül
földbe a mag,
mely így magára marad,
és mély-sír-belsejében
alussza legszebb
virág-álmát
s soha nem lát
csodát?
.
Létezik-e a szerelem,
mely szív-koporsómban
örökre eltemetve,
hazug csodákkal
elföldelve,
igaz-virág
gyökeréből táplálkozva,
megismerte az
elérhetetlent?
Ittunk s lett hugyunk,
s szerencsére nem
léptünk a szarba,
és nem is hányt le
haverom a barma,
bár felnyaltam volna
én marha, de ittunk
helyette 80 fokos rumot,
Isten áldja e
szent Fórumot!
"örökre megértitek az Isten titkát.""örökre megértitek az Isten titkát."
Ne haragudj Gyuszi, mielőtt kezed lendülne,
Értsd meg gyarló lelkem,
Parázna vagyok én, de a nők kezdték el...
És-és tudom jól, dumám kicsit gyenge,
Igyál egy korty Whisky-t, s csak azután üss le!
Mert:
Biz maradok én aki voltam,
A női comb közt kutató,
S ha megjő a kedves ura,
Leszek megint bujdosó
Megérteni az érthetetlent szeretném,
Nem látom útját, még...
Lehet, gyarló emberként hitet keresvén,
Remélem testvérként: Testvérem a remény.
Mint kecsesen repkedő lepke a fénynél,
Szívem csak kéjnél él.
Megtalált mindig a kéretlen küzdelem,
lágy bokrok alatt szűzforró női kebel!
De Kiverekedtem magam minden bajból,
És még nem zárult reám a rácsos ajtó. /na jó, néha 1-2 napra/
Ám maradok én aki voltam,
A női comb közt kutató,
S ha megjő a kedves ura,
Leszek megint bujdosó
Vívódik a hittel, az ősi szenvedély,
De mond, mi tehetnék...
A férje távol van, a kedves tűzben ég,
Ablakban gyertyafény,holdvilág szűz keblén,
Markolnám a hitet, akarnám élérném,
Szívem csak kéjnek él.
Megtalált mindig a kéretlen szenvedély,
forró imát mondok pihegő keblekért!
De Kiverekedtem magam minden bajból,
És még nem zárult reám a rácsos ajtó. /na jó, néha 1-2 napra/
Ám maradok én aki voltam,
A női comb közt kutató,
S ha megjő a kedves ura,
Leszek megint bujdosó
A világegyetem az Isten
szívében tágul
és az Isten szíve is
tágul vele,
összes dalaitok s verseitek
öröktől benne fogantak
s zengeni fogjátok
az összes dicshimnuszt
örökre.
.
Időtlen igazságokként vagytok
oszlopok az Isten
szent templomában,
dicsőségében lángoltok
s arcotok tükröződik
minden angyalában.
.
Mikor végleg kitárul
e szív s megtudjátok,
hogy befogadott
minden imát,
akkor meglátjátok
a láthatatlant és
örökre megértitek
az Isten titkát.
Itt a tavasz, hun a tél
Barna maci üldögél
A barlang előtt töpreng vajon
Mingyá itt a málnaszezon?
Maci anyu bentről horkant
Fiam nyomás aludni de nyomban!
Ki hallott még ilyet, hogy a medve
Télen ne aludjon megdermedve
A kis maci a barlangba visszabattyog szépen
Az anyja így hát végül, nem törli képen
Álmában meg azt álmodja, nyár van
S úszik a tóban, zöld fürdőnadrágban
KARÁCSONYI VERSIKE
(avagy, morbid angyal
jön el hozzátok pásztorok)
.
Felfallak,mint hittérítő
a kannibál-csecsemőt
sötétedés után,
sárgás-szagú szúrós
szemeddel, mit nézel rám
olyan propán-bután?
mert felrobbanok
s velem belem kenem
arcodra halotti maszkod.
Fől forrón a húsleves
leszedtem a habját,
Beteg gyermekemnek,
Hogy enyhítse kínját!
Kap bele zöldséget,
Petrezselymet, répát,
Karalábét, zellert..
S mit kezem még talál!
A lángot picire...
Főljön csak lassan ám,
Érjenek az ízek,
Így tanított, ANYÁM!
Azon elmélkedtem, mivel egyszer élek,
No meg egyégként is, hál bennem a lélek,
Nagy levegőt veszek, no meg súlyt kezembe,
Csak egy bajnokságot, "one more shot"-még kérek.
Öreg edzőterem visszahív még engem...
Még Egy Veterán OB mi a vágyam nekem,
Csak egy legutolsó, csak lelkemnek béke,
Egy utolsó verseny, hol létem megmérem,
Hol szurkol lányom, s tanácsot ad nékem,
Győzelem, vereség? E szótárban nincsen.
Kérem a Jó Istent, becsülettel edzek,
Csak segítsen nekem, had versenyezhessek!
Magyarán:
Óh Istenem, intézd már el,
Hogy a kurva dokik,
Megadják az engedélyem,
Laci nem haldoklik!
Fő már a jó tyúk-húsleves,
gyertek nagyanyó szárnyai
alá csibéim,
cérnametélt-hosszú
álmaitokat belefőztem,
üljünk asztalhoz és kezdjük
az Urat dicsérni!
Imádom ám én is, eme szép szonettet,
Szerelem vagy mily kín, mi ide vezetett?
E hetvenötödik, óh lelkedig megesz....
Ne hagyd magad testvér, hiába nem ereszt!
Elviszi a "párlat" szíved betegségét,
Ám ez álszent remény, egy csalfa tünemény,
Csak Lelkedre hallgass, a múzsa szép remény,
lelkedből fakadó gyönyörű női lét....
Női lét- szerelem, mint kék Ég: óh.. végzet,
Te Vénuszod ádjon dombjával szerelmet!
Legyints! modjon bármit sok lelki holthalom,
Te légy: "koldus szegény királyi gazdagon"!
Az vagy nekem, mint szesznek a gyümölcs,
mint tavaszi cefre illata az orrnak,
torkomban kín-szárazság gyötör,
nyoma sincs már a téli forralt bornak.
Csupa fény és csillogás részeg szemem,
majd fél: jaj elfogy a pia,
csak tele legyen mindig butykosom,
pálinkámnak ne kelljen kifogynia.
Orrod borvirágos varázsa csordultig betölt,
egy böfögésedért is sorvadok,
nincs más s nem akarok más gyönyört,
csak annyi piát amit tőled kaptam, s kaphatok.
Csend honol a házban
Elmentek az unokák
Mostanra a mama
Elvégezte a "kárelhárítást"
Kétszeres boldogság ez
Szívünknek, lelkünknek
Egyszer, mikor jünnek
Majd mikor elmennek....
Aztán jönnek a szürke hétköznapok
Mi mégsem vagyunk boldogtalanok
Napokig idézgetjük ittlétüket
Mely boldoggá tette szívünket, lelkünket
Mely tavunkat borítja jég Lacim?
Szívesen látnám, hogy megfagy a pisim!
Igazán boldog akkor lennék
Ha vastag hótakaró lepné el a vetést.
Nem elég az aszály, viszály
A rengeteg kártevő vígan pipál
Szánkótalpak vasalása sem vásik
Sok ember az enyhe őszben is fázik
Most délután, az ovi után
Csodás játszótérre vittem két unokám
Csalódott tekintettel néztem körül
Miért csak mi vagyunk, ki itt örül
Köszönöm tisztelettel kedves Ecsém
E nagyszerű, szívből szóló költeményt
Volt idő, mikor szent dalokat írtam
Billentyűs pajtással szent estén előadtam
Megszépítette a zsoltárokat az a tény
Hogy fiatal lánykórus adta a fényt
Nem oly rég átkoztam magam
Hogy ifjonti botlásimnak nyomát sem hagytam
Ma már azzal is beérem
Kerek születésnapokon nyávogok éppen
Egy egy nagysikerű sládenek adok új szöveget
Melyben az ünnepelt életéből közlök részleteket
Azt talán megbocsátod nekem
Sajnos én már nem reménykedem
A közönyt sem tapasztalom
De hamis torkokból üvölt az ál irgalom
Az Úr ítélőszéke előtt mely elkerülhetetlen
Egyformán méretik hívő, és hitetlen
Azt viszont biztosan tudom
A most telitorkosok majd vonyítanak nagyon
Bár a nagy igazságot nem feledhetem, ki hisz
Az hisz mindkettőben.......
Új hajnal jön el
egy hosszú sötét éj után,
mert fájdalom és gyász könnyekkel
telt meg az Isten kelyhe,
Ő kiissza velünk-szenvedett
könnyeinket
és ítélet-tűzével átitatva,
visszasírja a Földre.
.
Jaj nektek
embergyilkos démonok,
mert halál csókja lesz
a rátok hulló könny,
kín-telve felnéztek a
mennyei angyalseregre,
de arcukról nem sugárzik
kegyelem, csak
rendíthetetlen szent közöny.
.
Sok drága emberlélekbe
kezd beáradni az isteni-fény,
sötétség láncai
végleg lehullanak,
egy új hajnal jön el,
s vele együtt
egy új remény.
Gyönyör volt a mocsok,
melyet nekem adtál,
cserébe én tőlem,
mindenem megkaptál.
Jött a sok adjál még,
ment a nesze neked,
hála, hogy születtem,
de miért fogantam meg?
.
Mit isten-kezed adott,
azt ördög-kezed vett el,
mit ördög-kezed adott,
azt isten-kezed áldott meg.
Jött a sok adjál még,
ment a nesze neked,
hála, hogy születtem,
de miért fogantam meg?
.
Anyám méhe volt mely
soha nem hazudott,
gyönyör szív-verése,
álomba ringatott.
Szép álmaimat anyám,
álmodta meg bennem,
hála, hogy fogantam,
de miért születtem meg?
Igyunk, haljunk!
Nézünk, látunk,
igaz világ,
hamis fátylát.
.
Igyunk, haljunk!
hallunk, érzünk,
hamis szavak,
szívben vérzünk.
.
Igyunk, haljunk!
igen igyunk,
igaz pohár,
illat-madár.
.
Igen igyunk,
aztán haljunk!
El innen el,
tűnjön múltunk!
Gyula vitéz!
Én bírom a búrád
Főként ha homlokon csókolt a múzsád
Verseid témái burkolt relytélyek
Melyeknek hátterében pinnnákat sejtek
Midőn a szinbadon gyúrod a klaviatúrát
Szemed folyton kis puncikat lát
Gondolatban az összeset hágod
Nem csoda ha folyton égetnek a lángok
Pedig a sok betett fotód közt
Akadt egy, mely Isten házában keletkezött
S ott egy imádkozó ifjú nőszemélyen
Az én szemem ámulatba esett kérem
Lapozz csak vissza abba a rovatba
Hol áldozna a már nem fruska
Eriggy rá, kapd le, köpd le hatszor
Majd mégegyszer, hogy meglegyen hétszer
De ajánlom, hogy igyekezzél
Róla már nehpgy lekéssél
Mert a végén kárhozatra jutol
S csak verseidben vágyakozol
Az én életbeli hitvallásom az volt
Minden nőt meghágni sem lenne gond
Józan paraszti ésszel tudom, lehetetlen
De törekedni rá, az kellett nekem!
Lali bátya igaz
minden áldott szavad,
bölcsesség és tudás nálad
örömmel örökre marad.
Verseimben nem mindig
én vagyok a főszereplő
néha más bőrébe bújok,
és leírom mit gondolhat ő.
Bár az is igaz, hogy verseimben
sokszor magamból indulok ki,
de ha be csúszik például egy stenbazd,
azt nem én mondom, hanem egy nálam
sokkal de sokkal rosszabb Gyuszi.
Amúgy meg az vesse rám
az első söret,
kinek szája soha
semmi rosszat nem böffent.
És akkor álljon itt egy
versem melyben Isten
kap hideget eleget,
de óh, Lali bátya
fel ne ródd ezt bűnül nekem,
mert e versem főszereplője,
nem a jóravaló Gyuszi-gyerek.
"Gyöngyszavaid a Földön
mindenkit meghatnak
és én érdekedben perelem
örök kárhozatra az Istent,
csak én, senki más,
csak én, senki más,
tudom, hogy gondolatod
fent szárnyalt
és mit álmodott itt lent,
.
Isten ellen fordítom fájdalmad,
Igen-igen jogos mit érzel,
bár senkit nem érdekelt
(de szemben mást mutattak),
hogy szívedben
örökkön-örökké
csak vérzel,
csak vérzel,
csak vérzel.
.
Önsajnálat a legnagyobb
büszkeség-fegyver,
ezt igazam igen is tudd meg
s tedd meg,
leírt soraid tanúskodnak
így az Isten ellen,
és én leszek
ki ezzel megmenti,
örökkévaló lelked.
.
Mert én vagyok
ki szeretlek,
nem az elátkozott Isten,
rímeidben nincsen más
ki életet lehelt,
rajtam kívül nincsen más,
nincsen,
nincsen,
nincsen."
És végül drága bátyó
megmutatom azt a verset,
melynek főszereplője én vagyok,
s magamra vállalom minden szavát
remélem ez fog neked tetszeni,
s nem küldöd örök kárhozatra,
ezt a Gyuszi-gyereket, ezt a marhát.
Eszem a mosolyod,
mert étel az a gyönyör,
iszom szemed fényét,
mely sötét szívet áttör.
.
Éhezett bensőmben
a megsemmisülés
nem látott akadályt,
a szívem sivatag volt,
de szempillantásodtól
oázisoddá vált.
.
Isten keze formált így,
hogy szeress és
szeresselek,
és az egyetlen-egyet,
csak téged kutassalak,
csak téged keresselek
.
mert a beléd lehelt
Isten-vágy vonzotta
lelkem végtelenjét
és lét-üres
zugát.
Gyula vitéz, kivívtad haragom
Hisz istenfélő vagy én úgy tudom
Mert lassan hatvan éve annak
Hogy jó hitoktatóm katekizmust oktat
Igaz, sokmindent elfeledtem már
De egyik mondata fejemben jár
Isten nevét hiába ne vegyed
Ennek szellemében engem neveltek
Tudom, a költészet múzsája is nagy úr
De a Teremtőnk az ki az imára gyúr
Eszembe juttattad kedves barátom
Midőn Csornán lagziban bazseltünk bátran
A menyasszonytánc után jött a zaba
S gitárosunk kezdésre nem ért vissza
Nyakamba akasztottam Ibanezét
A részeg násznép "élvezte" a zenét
Már épp aggódni kezdtünk volna
Mikor résnyire nyílott a csárda ajtaja
Beosont halkan Józsi barátunk
Mi erre már nagyon vártunk
Midőn hangszerét néki átadtam
Az ujját kérte hogy szagoljam
Phííí az árgyélusát annak a zamatnak
Erőssss picsa szaga volt az ujjaknak
Már napirendre tértünk a dolog felett
Mikor az ajtó ismét nyekergett
Lássatok csodát, ki lépett be rajta?
Az új asszony, kinek széles a vigyora
Seggünkbe zabszemet sem lehetett tolni
Ha kiderülne, bizton ugrana a gázsi
Szerencsékre a vászoncselédet nem keresték
Reggel hatkor abbahagytuk a zenét
Mára csak jókat mosolygok a történteken
Nem piccsantott meg bennünket a násznagy sem
Hej Joe remélem olvasod a sztorit
Bár már hetvenévesen nem élvezed a nunit.......
Beszarás mekkora
filmet láttam máma,
majd beleszartam
a jó puha, ölmeleg ágyba.
.
Költőtársak ti csak
firkáljatok, ríjatok, írjatok,
én elélvezem a legjobb filmet:
"Szép lányok ne sírjatok"
-----------------------------------------
Áll a kannibál
bál
mert nincs étek
s ez vétek,
kis kancsi Pál
kezéből harapva
apjának ordít:
"Aggyá' egy tányér
Pap Ritás krumplit!"
Csak egy vég nélküli
verset írtam én
szörnyszülött ez életben,
szétszórt rímeim
ha összerakod,
meglátod a végzetem.
Ocsmányabb és rútabb voltam,
mint meggyötört Joshua a kereszten,
csak még egyszer,
csak még egyszer,
rakj össze alkotóm Frankenstein!
.
Most láthatsz igazán a vesémbe,
hiszen szakadt testemen kívül
féregrágta megnyílt vesém,
kiderül miért hitted hazugságom,
s miért nem hitted színigaz mesém.
Ocsmányabb és rútabb voltam,
mint meggyötört Joshua a kereszten,
csak még egyszer,
csak még egyszer,
rakj össze alkotóm Frankenstein!
.
Szívtelen szívemből
zengeni fog az ének,
tor-táncot járnak rá
mindenféle lidércek
és ha végül megunom,
mert ez sem élet,
égesd el testem,
feláldozva a mindenségnek!
Ha összeraksz biztosan szebb leszek,
mint meggyötört Joshua a kereszten,
csak még egyszer,
csak még egyszer,
rakj össze alkotóm Frankenstein!
Hogy legyen tétje a dolognak
Kapjon jutalmat, aki helyes megfejtést ad.
Levélcímemre azt elküldve
Egy hangszórót ajánlok fel örökre
Mely nyeremény kisvárosomban vehető át
A nyertes címemen mindig megtalál
Mai napon még lesz okom örömre
Khalim barátom, ki gyógyír lelkemre
Üzleti útjáról hazafelé menet
Szerény hajlékomba látogat meg minket
És hogy hab is kerüljön a tortára
A két barát hazánk Pink Floyd mágusát is várja
Hogy ki Ő, azt rejtvényben írom
A neve helyett négy hetes van, ezt elárulom
Régi fórumosoknak ez nem is rejtvény
Akusztikus talikon Ő volt a csillagfény!
Essen, essen
De inkább szakadjon
Lalika kútjából ismét víz fakadjan
Mert bár kipucoltam
Egy fertály hónapja
De sajna a szintje
Lent van,a leesett pár mili nem pótolta
Viszont kertecskémet tegnap felástam
Két éves komposztot
Bele transzportáltam
Estére lett is izomlázam
Pár évvel ezelőtt
Még röhögve csináltam
Mama kedvence is a vargánya gomba
A balfi erdő az idén nem adta
Hogy is adta volna szegény
Csapadék nélkül már a fa is alig él
Viszont az ünnepek előtt a temetőket járva
Megálltunk a szokott csapodi pusztában
Igaz, nem volt "hegyekben" a tikgomba
De egy vacsorára a mama befalta
Került az asztalra özláb gombácska
Egy vasárnapi ebédre a családot ellátta
Drága nővéremtől kaptuk e csemegét
Ám a szárazság ennél is tizedelte a termést
Míg el nem feledem a dolgot
Az udvaromban meg cseperke virított
Szombat hajnalán kis vederbe szedtem
Aztán délben meg rántva megettem
Hagyjál már békén,
terhes a csókod!
Ajkadon édes, ajkamon epe.
Miért zaklatsz folyton Múzsa?
Se szép nem vagyok
és senkinek sem vagyok a senkije.
.
Inkább mennék szeretkezni,
a Vénusz sötét oldalára,
ahol nem látszik szerelmi rútságom,
ott beteljesedne sok reményhazugságom.
.
De az élet nem kívánságműsor
és összefogtak ellenem az istenek,
a semmiből a végtelenbe,
a végtelenből a semmibe dobálnak
és közben Múzsa-testen
siklik végig a képzelet.
Büdöset szarok, túrós a farkam,
egy hete szenvedek fikció-zavarban.
Ne ítélj el testvér, csak az vessen rám követ,
aki nem nagyon büdös közületek!
.
Ne húzgáld az orrod,
tudom te szarod illatos,
vasárnapi ebéded meg
egy jó adag libafos.
.
Kitárult a szívem,
belém szagolt a végtelen,
azt hiszed büdösbarom,
hogy e versem véletlen?
Csepegett számról a méz,
ha megláttam az ajkad,
bár te azt hitted hogy,
mindig eltakartad.
.
Elmentél örökre,
véres repedt ajkam,
csókot mindig is csak,
az anyaföldtől kaptam.
.
Pedig gyönyöröm forrása,
mindig belőled eredt,
ha durván ellökött is,
közben simogatott pici édes kezed.
.
Amikor rám néztél,
felolvadt és elfolyt a szívem,
felszívódott és megsemmisült,
e végtelen mély gyönyör-tekintetben.
.
Hallottam amikor hangos szóval
nekem ígért a néma Isten.
De vajon melyik?
A maszk mögé rejtőzött démon,
vagy a szent-igaz, aki úgy elbújt,
hogy most csak volt és nincsen?
Tegnap reggel is bennem volt a jövő,
kislányom rám mászott, hozzám bújt,
egy fogyatékossága van magzatomnak,
hogy nem szült neki anyát
a jövő, a jelen, a múlt.
.
Becsapott a minden,vigasztalt a semmi,
szenvedésszívemet összenyomta a végtelen.
Tűnj el belőlem múlt örökre,
s végre soha nem lesz jelenem!
.
Nem fogantam meg anyaméhben,
Isten nem lehelt belém lelket,
csak egy lett-maradt belőlem , a szenvedés,
s a szenvedés talált ki védőburokként,
maga köré engem.
.
Becsapott a minden,vigasztalt a semmi,
szenvedésszívemet összenyomta a végtelen.
Tűnj el belőlem múlt örökre,
s végre soha nem lesz jelenem!
Ám hogy ne csak bajaim sorakozzanak
Most megyek, pakolom cájgomat
Egy fiatal anyuka tölti be az ötvent
Nótaját elhúzom, legyen minek örvend
Nővére volt "rajongónk" hajdanán
Megkért, legyen meglepetés muzsikám
Csapatom tagjai gitárom mellett
Egy ügyes dobgép, és vokál effektek
Nem is oly rég volt nálam Khalim öcsém
Fergetegeset szólózott, míg a gitárt kínoztam én
Igazán akkor élvezném a bazselt én is
Ha egy szólógitár is cincogna, ha épp a pofám nem vonyítna.....
Miért is egyedül vinnyogok szólóban?
A banda tagjait miért nem hívom nyomban?
A billentyűs, már a nevét sem tudja
A dobos is fürdik alkoholban
Basszerosnak is csak a szája nagy
Inkább sűrűn, egy bögrecsárdát látogat
Szólógitárosunk fiatal csapattal húzza
Nagyot szarik a régi haverra
Köszönöm az aggódást
Mit tiszta szívből írtál
De a rímek elkerülnek
S tollam sem fog már
Mikor a fórum oldalaira belépek
Szarás helyett hányingert érzek
Mert ugye a szokás nagy úr
Másik rovatokba is beletúr
Kérdésedre válaszolva dolgozgatok kicsit
A nyögdíj mellé az aprópénz is jól esik
Meg aztán nem csak a rímek nem jönnek
A beleim szelei is messze kerülnek
Bár egy új gyógyszer valamit javított
De sajna teljes megoldást az sem hozott
Közben nagy ferót vígan pofán basznám
Mert az egészségügyről makogott bambán
Bár az éneklése sem volt ária
De akkor még nem volt kommunista?
Adósa sosem voltam senkinek
Nem tartozom én a Vizeldének
Neked viszont minimum annyival
Hírt adok magamról e pár sorral
Csillagok repülnek át az égen,
Úgy tűnik, hogy nem is olyan régen.
Pedig ősidők óta szállnak felettünk,
Ismertük őket, csak már elfeledtük.
Csillagok szállnak át a kék égen,
Észre sem vesszük a túl nagy fényben.
Letűnt életekkel, leszegett fejekkel...
Sodródó életünk, csodálatos helyekkel.
Csillagok ragyognak melletünk, a létben,
Együtt élünk velünk, mégis a messzeségben
képzelük őket, de nem látjuk a közelséget,
keverjük a tisztán jót és az ellenséget.
A porban, a szaron is megcsillan a fény,
Nem odatették, hanem ő maga: a lény.
Csillagnak képzeli magát, ragyogónak,
Évszádokon átívelő igazságnak, a valónak.
Így aztán a szar lények is velünk élnek,
Bla-bláznak, hadoválnak, röhögcsélnek.
A beszédüket meg nem értette senki,
Ezért politikusnak kellett nekik menni.
Így lett nyelve, és kis értelme a szarnak is,
Maradt amilyen volt, gőgös, bűzös, hamis.
Mázos Edgár-öltönye alatt ugyanaz él,
Csak most néz, nyal, bólogat és beszél.
Még csillagok repülnek át az égen,
Keresik a jót az emberek szívében.
Ha végre találnak, örömtáncot járnak,
Színes ragyogással jelzik a Világnak.
Versből szülne Anyám,
most vajúdik velem,
világra sem jöttem,
méhben lóg már belem.
.
Egyik lábam jambus,
a másik daktilus,
egy kezem van s béna,
ő hossza bacchius.
.
Abortuszra Anyám,
addig amíg lehet,
ne szüld meg a rímtorz,
fattyú gyermekedet!
Egy centi hiányzik,
hogy kezünk össze érjen,
együtt indulunk a végtelenbe,
párhuzamos szívrezgésben
.
A végtelenben a kezünk összeér,
s szívemből szívedbe eltűnik a tova,
Gyere velem, siessünk!
Én sem megyek sehova.
Azt hittem a szerelem minden,
de kiderült, hogy semmi,
főleg ha az emberfia,
egy antiszociális senki.
.
Dehogy is a belső számít!
Hagyjuk már e hazugságot!
Szívemből kijövő gyöngyhullámok,
arcodról lecsapódnak, s én ettől hányok.
.
Biciklis baromnak nincs szerelem,
hisz a hölgynek így nincs biztonságérzete,
így én nem tudom hordani tenyeremen.
.
Óh Senki fia, irts ki magadból minden érzést!
De ez nem szükséges, mert már nincs mit,
csak szemléld csendesen a szívedből szivárgó
végzet-vérzést.
Zdrasztfújtye táváris
tanár vót apám is
meg anyám is ki úgyan nem Ica
de attól még ucsityelnyica
matekot tanítottak
bíz mind a ketten
mindig is jó voltam
1+1-ben
Hátrány az annyi vót ott tanulni hol tanítottak
hogy mindig úgy telt el minden év
hogy hamarabb tudtak minden csinytevésemről
aminthogy azt elkövettem volna én.
Hát, legyen. A napnak a szava.
Az értelme ugyanaz, meg a szaga.
Van ott még több is, honnan ez is,
Ilyen az írás, most meg a poézis.
Az enyémet Horváthnénak hívták,
Ez is tudós volt, mint a birkák.
Az orosz irodalom volt a búja,
A nyomatéknak volt ám ott súlya.
Ezt tolta a megátallott pára,
A szovjet, Lenin és a társa.
Utáltuk mind, egységesen lépve,
A kibaszások szép mezejére tépve.
Sok egyes szárad a könyvem lapján,
Melyeket Horváthné, egy-egy rossz napján
Szép sorban vésett az én nevemhez adva,
S még számos intőt is mellérakva.
Hej! Szerettem őt, a magam kis módján,
Rajzszöget tárolva a tanári lócán,
Heggyel csak felfelé, az irány mutatva,
Az ugrást mit bemutat, a seggéhez matatva.
A nap szava legyen akkor
az ammóniabüzet
Ha ezt a Ludmányné meglátta vóna
nem lenne elég egy füzet
hova büntetísbő le kellene írnom
a tárgyas ragozást
Hogy vén pofájára hozzam
el a ragyogást
Magyar tanár volt ő
Szerelmes vót Adyba
Tevékenységével kapcsolatban
ez vót a lekkissebb hiba
Nehezen találtuk meg
egymással a hangot
S ha rajta múlt vóna
Leteszem a lantot
De a múzsa közbeszólt!
"Hess innen te banya!"
S ifjú költőnk újra dalolt
A banyát meg kiverte a ragya
S miközben én itt
verseket ontok
Magányában kesergve lapul
nyugdíjban az undok
Magyar tanárnő
ki imádta Adyt
Nyalja ki a seggem
mint a csokifagyit
