Csak egy pár sor ide,
És szárnyal a bide,
Röpül a szar a gyomrában,
Barna csík van a nyomában,
Beteríti fossal az erdőt,
Várost, hegyet, szép legelőt,
Szart szór az égből szertefelé,
S a Vizeldét felemelé.
Felemeli magasra, s ott is tartja,
Lesz a föld, mint a seggem partja...
Szaros, fosos, barna foltos,
Látok medvét, s barna borzot,
Barna békát, barna tigrist,
Beterít majd minden bugrist,
Barnaország királya leszek én,
Törvénnyé teszem a Vizeldét.
Matekra és fizikára áll rá jól az én agyam,
A két nemes tudományra, mely végtelen és szabad.
Nagyon tisztelem azokat kik ezekhez értenek.
Ha több időm lenne rá, gyakorolnék rengeteget.
Úgy szeretnék versenyt nyerni fizikából, matekból,
De sajnos kis tudásommal nem vagyok rá élég jó.
Osztályelső vagyok matek-fizika emelt szinten,
De sajnos van mindig aki nálam jobban versenyez.
Egyszer lettem országosan második, erre büszke
Vagyok, de az elmúlt két év eredménytelen, szürke
Volt. Sokat hülyültem azóta, elittam az agyam,
Most látom be, nem kellett volna így elhagyni magam!
Eldöntöttem hogy az idén felkészülök rendesen,
És egy büdös stréber leszek, szerintem ez nem szégyen.
Felmutatok valamit a csütörtöki versenyen
Úgyhogy most már tanulok, és abbahagyom versemet.
énekhangfalt ha jót akarsz
nem mondhatok egyebet
a garry nekem nagyon begyött
hogy a fene egye meg
garry lite a sub ládánk
garry life van rajta
az ára sincs a csillagokban
kb százhusz darabja
vehetsz ettől drágábbat is
de nem biztos hogy megéri
nálam a garry a nyerő
öröm rajta zenélni
Ha engeditek, én is osztom,
Hogy milyen gitáron tolom,
Mert e Fender mexi strato-t,
Eladni biz’, nem most fogom.
Ez a klasszikus hangszer,
Mindig magával ragad,
S néha azt sem veszem észre,
Hogy nyüstölöm a húrokat.
95-ben készült, vintage white a színe,
Csilingel a hangja, megkopott a fénye.
Teste éger, lapja rózsa,
Bele EMG szett lett pakolva.
Néha lágy és olykor zúzda,
ki hallja, mind azt mondja,
death metálra vagy brit pop-ra,
Jó a gitár sok stílusra.
A vintage tremen graphite babák,
A nyaknál meg egy csont nyereg,
Örni 10-es végig, hosszan,
Fel a fejig hempereg.
Kisfejű az én kis lelkem,
Nyakán friss a bundozás,
A koptatón a push pull poti,
Nekem már csak ráadás.
A hangzást egy jó csöves kombó
szolgáltatja szüntelen,
hangja robban, karmol, harap,
pedig egy kis névtelen.
Így élünk mi hármacskán,
Elvagyunk most boldogan,
De attól tartok, a szetáp vége,
Bizony az még messze van.
Utószóként fel kell fogni,
Kölcsey, Babits és Petőfi profi.
Idővel megszereted azt is,
József Attila, és persze Ady.
Mind óriási nagy, és jó,
Életük, és nem hobbi a szó.
Ide mi csak szarni járunk,
Szellemünkkel kipisálunk,
Vagy éppen fosunk, ha kell,
S ha sokan, a Vizelde nem tűnik el.
Drakulálok a géphez,
Meg az első Vizeldéhez.
Verselni jó, és azt itt lehet,
Ibanezt, Gibzsát, Fendert bárki vehet,
De erről rögtön verset írni,
Azt agysejttel kell bírni,
Nem csak bemész oszt viszed,
Rögtön híró leszel azt hiszed,
Hanem csámcsogsz rajta,
S mint a csajod alja
Ez is szép és izgató,
Esténként használni volna jó,
De az igazi öröm, ha lelked felé,
Száll a szó, majd felemelé
A költő fejét az ágyról,
S verset ír a gitárjáról.
Benéztem a Vizeldébe, s nagy volt csodálkozásom.
Nem gondoltam volna hogy itt verssel kommunikáltok.
Olvastam pár szerzeményt, szerintem nagyon jók!
Hangszerekről, eskűvőről, mindenről van szó.
Ezelőtt a versek engem nem nagyon érdekeltek
Irodalom órán amit veszünk, azok szar versek
Tanárok a magyart megutálltatják velem
Haj, de barátaim, ez a művészet remek!
Hatalmas tehetségtek a sötétben is világít
Talán még a Földes László se tud írni ilyesmit.
Elgodolkodtam a költészet értékein,
S rájöttem hogy de jó lenne verset csinálni
Így hát tollat ragadtam, s örömhírt fogok közölni
Beteljesült régi vágyam, új gitárt tudtam venni.
Két éves a hangszer, Ibanez, koreai.
ZR tremolós, ami nem fog bedögleni.
"S" széria, a teste mahagóniból van, s vékony.
Karcolás alig van rajta, fekete mint az égbolt
Nagy örömömre a hangolást is jól tartja,
S oly kényelmes... gyönyörűség játszani rajta!
Régóta gyűjtöttem már rá, és most végre összejött
Régi gitáromat pedig eladni kényszerülök.
A két év várakozás most meghozta hasznát,
S leírtam itt első versem a fórum falán.
Idefigyejj Patkó koma
Mond meg Gazznak gyorsan biza
Énekhangfalt milyet vegyen
Nehogy torokfájása legyen
Legyen hangos, megbízható
Passzív kell, és jóravaló!
köszönöm a bókot miszter
nincsen problem máma
seggre esik az úristen
néha a taknyába
nem kell mindent mellre színí
úgyis szar az élet
megesik hogy lágyat szarok
néha meg keményet
akinek meg nem az inge
annak nem gatyája
ha szaros a gatya korca
ne rántsa magára
jártam erre tennap
meg tennapelőtt néha
néztem hogy a sok szart
keni a sok béna
valamennyi szárnyaszegett
bikkfalábű pancser
kurvaország fűzfanépe
mindahány, itt lebzsel.
várja mind, csak írna mán
a patkóisten végre
repülne a fospalota
a seggbebaszott égbe
valamennyi nyálpojáca
herélt ártány keszeg
sírva lesi a monitort
s eposzomért remeg
nesztek itt van, zabáljátok!
disznók elé makkot!
röfögjetek, itt a moslék
gyöngyöt most nem kaptok
Uraim, kérem...
Tegyék látogatásuk a Vizeldében!
Egy csomó öreg poéta lelépett,
(igaz, egy pár azóta feléledt),
De mégis üresen kong a csárda,
Hát senki nem kíváncsi a Vizelde szagára?
Hosszú volt a hét, szar volt ma a meló
e bánat elsírása a Vizeldébe való.
Fél életem eltöltése egy esztergapad mellett?
nem érzek ehhez túlzottan nagy kedvet.
De valamiből élni kell, pedig, ha tehetném,
egész nap csak a gitárom pengetném.
Csak hát ezért meg ki fizetne nekem,
alamizsnáért koptatnám a kezem.
Na de megálljunk, hisz így is épp ezt teszem,
kit akarok átverni, homokban a fejem.
Nincsen nékem egyebem, mi tartana itten,
egyetlen, hű strato-m az én minden kincsem.
Veszem a kalapom és hétfőn lelépek,
felcsapok, ha más nem lesz, utcazenésznek...
Megtörtént aminek nem kellett volna,
Hullanak a barátaim az életemből szépen sorba'.
Az egyik leugrott az erkélyről,
A bátyó németbe hesszől,
A harmadik jóbarátom -szegény- kórházban szenved szerencsére,
Halálos mennyiségű kokain került szervezétebe,
Hogy hogyan azt én nemtudom,
De barátságunkat most a fiókba dugom.
Bár még 15 vagyok,
Volt egypár sunyi dolog,
De ezek az esetek mindentől elrettentettek,
Remélem a jó dolgok csak most következnek.
Egyetlen lelki támaszom a barátnőm, és családom,
Hát ittvagyok a vizeldében s lelkemet kitárom,
Remélem most minden jobbra fordul,
Kisfehér most a náthából gyógyul.
Tudtam én, hogy várunk azon a napon,
Rajta volt a nevetek az asztalon.
A levesetek kihűlt egyedül állván,
S a húsok nyomot hagytak a legyek szárnyán,
Amik köröztek a tortátok körül,
Miközben a násznép örül,
Az ara az asztalra penderült,
Erotikus táncot lejtvén sokak örömére,
A friss férje lekapta a körömére,
Elszaladt vele úgy, hogy órákig nem is látták,
Csak a következő pörköltet várták,
Miután a diszkóban Rammstein is szólt,
Az öregek fülében zsebkendő volt.
Így ért véget hajnalban a nász,
Hattori nem volt ott, így én voltam az Ász.
Garden barátunk ünnepére én is hivatalos voltam
A JóIsten ellenben áthúzta a dolgom
Inkább ittam volna Unimukkot sorban
Mint anyóssal izzadni a klinika ajtóban
Az ara táncát ugyan kihagytam volna
De a friss gyerekszar szaga mégis a rosszabb döntést hozta
A téli belem semmi azon hashoz képest
Mint ami a mamit díszítette a szülést megelőzve
Garden barátom remélem megérti döntésem
Hiszen tudja, hogy én inkább a söntésben leledzem
Ám fogvatartóm nővére nem tud időzíteni
A "kertet" sem tudja tiszteletben tartani
Aznap akart sokasodni, mikor minden rendes ember a ünneplőt leinni..
Sok szónak is az a vége, egyel többen lettünk ugyan
De a partiról hiányzott a hattori hozam..
Garden barátom férjhez ment,
Vagyis megnősült, lányt vett el.
Ott voltam a templomban, s a nászon,
Lecsurgott pár koktél a gigámon.
Bezabáltam a vegyes köretből és húsból,
Kivettem a részem a tortás zsúrból.
Táncoltam kicsit a kedves Mamával,
Pörögtem húsz percig a gyönyörű Arával.
Zakómat fútta az alkoholos szél,
A pantallóban kavargott a teli bél.
Fogyott a pálinka üvegszámra,
Csúnya idők jöttek a házaspárra.
Fizetéskor számoltak a pincérek sokat,
VilmosKörtét, Unimukkot, Vörösborokokat..
Így telt a múlt hetem vége,
Bele is írtam a Vizeldébe.
Látod, így kell ezt tenni,
Óvasni' az alcímet, és rímbe szedni.
Így aztán nem fikáznak,
Ha a Barnáék ki nem picsáznak,
Maradsz megbecsült tag,
Kinek nickjét nem kíséri szag,
Mi a Vizeldéből árad,
Keseríti az életed, meg a szádat.
Szolnok környékiek!
Kik Szolnok várát véditek,
Elindult a szolnokzene.hu
így minket nem mar többé bú.
Nézzétek, regisztráljatok,
most kard helyett hangszert ragadjatok.
Le a völgybe fel a hegyre,
Menjetek a koncertekre...
Végre nagy költőket látok!
A lebaszás hatott rátok?
Vagy csak a hólyagotok tele?
Nem tudsz gitározni vele...
Ki kell engedni a húgyot, szart,
Így lesz tiszta a kvint meg kvart.
Kiabálok rátok,
Lusta szarhuszárok!
Kinek versírás helyett,
A munka ad teret,
Vagy még csúfabb tett,
A henyélés mellett,
Érdektelenség lapul,
Ha csak azt veszem alapul,
Hogy oly régóta szart sem írtok,
Egyetlen kurva sorral sem bírtok.
Csak megnéztem éppen hol van.
A fellegekben, vagy a porban?
Mit gondoltok, hol találtam?
Letámasztva a fórum oldalában.
Kibaszva a szemétdombra,
Járták a legyek, nőtte a gomba.
Visszavittem a régi helyére,
S e szart ragasztottam a fejére.
Már megint jönni kell egy szónak,
Mindegy, hogy trágárnak, rossznak vagy jónak.
Csak töltse fel a Vizeldét. Hogy miért?
Azért, hogy az emberek lássanak célt,
lássák barna zászlónkat a szélben,
olvassák zárszónkat a Vizeldében.
Emlékszem egy szombat délután
átsétáltunk pesten és budán
kéz a kézben és szájra tapadva a száj
emlékszem hogy fentről néztelek
táncoltál egy oljafolt felett
a hajad kócos, az arcod kristálytükör
Várj még egy pillanat
s ha jól csinálod megmarad
Várj még egy pillanat
Így most jó megragadtalak
Várj még egy pillanat
ne szólj semmit tudod jól
elég egy mozdulat...
Bennem minden meghalt már
a lét csak vékony szürke jég
Csak a vonalak a színek és a fény
meg a kicsit-az-én-zeném
a szívem szomorú szamuráj
a lelkem kipukkadt buborék
és ha egyszer eltűnnék,
tudod hogy hiába keresnél...
Szép, csak elnézem a sok kukacot, Ă-t, meg "C"-t,
És így a sok szó elveszti az értelmét.
Pedig biztosan jó, és szép vers lenne,
Csak kínaiul van a falra kenve.
Éremes lenne fordítani műileg lefelé,
Megfordulna sok tarisznyás lány errefelé....
EmlĂŠkszem egy szombat dĂŠlutĂĄn
ĂĄtsĂŠtĂĄltunk pesten ĂŠs budĂĄn
kĂŠz a kĂŠzben ĂŠs szĂĄjra tapadva a szĂĄj
emlĂŠkszem hogy fentrĹl nĂŠztelek
tĂĄncoltĂĄl egy olajfolt felett
a hajad kĂłcos, az arcod kristĂĄlytĂźkĂśr
VĂĄrj mĂŠg, egy pillanat
s ha jĂłl csinĂĄlod, megmarad
VĂĄrj mĂŠg, egy pillanat
Ăgy most jĂł, megragadtalak
VĂĄrj mĂŠg, egy pillanat
ne szĂłlj semmit, tudod jĂłl:
elĂŠg egy mozdulat...
Bennem minden meghalt mĂĄr
a lĂŠt csak vĂŠkony szĂźrke jĂŠg
Csak a vonalak a szĂnek ĂŠs a fĂŠny
meg a kicsit-az-ĂŠn-zenĂŠm
a szĂvem szomorĂş szamurĂĄj
a lelkem kipukkadt buborĂŠk
ĂŠs ha egyszer eltĹąnnĂŠk,
tudod hogy hiĂĄba keresnĂŠl...
Vasárnap reggel nézem,
Hogy senki nincs a Vizeldében.
El is bújt már hátra,
De csak lányos zavarába"
Várja, hogy telerakják végre,
Felrepüljön helyére: Az égre.
A mai késő esti mese,
Halkan zúzó zene,
A fülembe kapom készen,
pörögnek a legények szépen.
Köröttem csend, s félhomály,
csodálják a bentiek tébolyát,
Hát leveszem a hallgatót, s aludni térek,
Álmomban egy másik Gibsont kérek.
Itt a jó idő, nyaralni indul a nép
Hát üresen hagyják itt most a vizeldét
De ha vége lesz majd egyszer a szezonnak
Jönnek ők már újra, és szarnak, húgyoznak
Nem szeretem Leszpólt,
Jobban bírom a Bass szót,
Abból is a BíCí Ricsit
Metálkodok mostan kicsit.
Black a metal, vagy éppen folk
Jöhet néha a Viking rock,
Ezt zúzza már Odin is,
Asgaard népe pogózik.
Akkor rendben van a világ,
Érik a szőlő, nyílik a virág.
Gitár legyen, Leszpól legyen,
Száll a hangja erdőn, hegyen.
Csövek izznak", riff meg döngöl,
Hűs fák között medve bömböl.
Szóló sikít majd lágyan sírva,
Itthon ülök verset írva.
Mér" nem veszel mást,
Börnit, Fenixet, Edvárct?
Nem rosszak ezek sem,
Egy fenixet sokáig kerestem,
Most egy kománál szól igen-igen szépen,
Gibson pikáppal a házat szedi széjjel.
De egy dolgot kérnék, így éjjel:
A "hej"-t írd pontos "j"-vel.
Pénteken bebaszva,barna gibzsán nyomtam.
Jó hangból az este bizony gyököt vontam.
Életbe először vót ilyen kezembe
-egy cimborám adta-,
"jáccá jól rajta,mert ha nem,
rúglak jól valagba!"
De én biza serből jó sokat megittam,
_mit ma sem bánok-,
Csápoltak előttem bővérű fogatlan lányok.
Amúgy a szand jól megvót úgy érzem,
a többiért meg cimborámtul elnézést kell kérnem.
Mindegy, az est jó volt, szálltak a dalok,
jól éreztem magam, a többire meg szarok.
szeva gépzsír tesó
rég láttalak erre
leülhetnénk eccer végre
néhány ibrik serre
törkővel meg árpalével
meg szíjuk a begyünk
oszt félrészegen behugyozva
szépen hazamegyünk
aranyszín vasakkal
vörösbor szín paula
a szőke baja helyett
ez jött a dikóra
épp mint az előző
csak ez kilencvenhat évi
gibzsa studinyó ez
öröm reá nézni
hangja mint a vadkan
úgy röfög a voxon
a lakodalmas sátrat
ezzel dűtöm, bontom
ha odabaszok néki
rínak a násznépek
odacsalok a hangjával
medvét, rókát, péket
Ha én eztet tudom
ajánlatot teszek!
S így az enyémnél
szebb
telecastert veszek.
De hát mostmá mindegy,
a régi fejsze marad,
hangja nagyon állat,
párja alig akad.
Viszem is őt rokkra,
kántrira meg bálba
ezzel verem a részeget
jó erősen hátba!
No azér" vigyázok is,
Baja nehogy essen
hogy a többi zenész
engem meg ne vessen.
Néked pedig kívánok
sok munkát és pénztet,
mer" tele nélkül hidd el,
nem élet az élet!
nincs már nekem bajám
elbótoltam régen
megint átfestettem
a kanapés képem
a strato mellett megint
piros les paul vagyon
elment szegény baja
sajnáltam is nagyon
de egy gibzsa nékül
szarni lehet bele
lehet még a portán
szőke baja tele
A Sors hát akkor áldást hintsen
örülök, hogy bajod nincsen
(csak "Bajá-d" )!
Rút időknek hullámterén
most létünk hajléka,
néha kiönt s elborít
a nehézség tajtékja.
Tágítsd fejed attól baj nincs
lesz még abbul egyszer nagy kincs!
Meló pedig jó hogy akadt
(azé agyon ne hajtsd Magad)!
Oszt ha vége s hazaértél,
-családodtól csókot kértél,
durrantsd be a Voxot, Telét,
s vezesd le a nyűgnek hevét!
ne gondoljad bátya
hogy ily ergya vagyok
hogy a régi cimborákra
teszek egy jónagyot
csak kevés lett az időm
mert új melóm lett (végre????)
pedig nem untam bele
a téli pihenésbe
mert kirakták a szűröm
de cseppet se bántam
hej dejól elvótam
a téli világban!
ám véget ért az idill
akadt megint meló
pont milyen én vagyok
íly bugrisnak való
gályázok hát megint
reggel éjjel este
ha nem, épp sulipadban
zsibbad az alteste
a vén patás embernek
mármint ugye nekem
mert mint ama jó pap
tágítom a fejem
így most szabad időm
nagyon ritkán akad
néha azért megsasolom
a régi pajtásokat
így hát leszarásra
ne gondoljon senki
no de mostmár ideje
a gitárt kézbe venni...
Eltűntek a régi vitézek,
Még Mirrmurr sem lézeng,
Traktoros is elszántott,
Itthagyta Patkót, a barátot.
De ő sem ír gyakran, gépzsír se",
Gyerekezik, vagy házat építkez".
B@ndi sincs, már rég nem láttuk,
Húzza a nyakamat a Budilánc, de kurvául...
Ahogyan ti it míveltek
Mondom én, az már művészet!
Bár még kezdő vagyok itt most
De talán nem leszek híg fos
Nagy dolgok és nagy mesterek
Nyílik ma is a vizelde
Isten hozott Patkó testvér
Rég nem látott bátya!
Lakodalmak nagyvezére,
topikok királya!
Merre jártál, hogy fejünket (ily sokáig)
ürülékkel illetted,
S Magadat mint jó befőttet egész télre eltetted?
Mondtad-é Magadban:
Nem menek én már arra
(oszt a tábornok is le van sz..va),
okoskodó szóvitézek
-ilyen -olyan hirdetések-,
királyok és közvitézek,
úttörők és kiscserkészek
írásait olvasni.
Nem én!
Nem viszem én a prímet, idelökök pár rímet
oszt kész!
Beugrasz, csak dolgod végzed...
Ezeket Te hogyan érzed?
Hanyagolták sokan, kicsit el lett veszve,
Sok zenészpoétának zenélni volt kedve.
Maguk alá gyűrtek számos dagadt némbert,
Sörrel, pálinkával kísértek sok tonnányi ételt.
Pusztítottak sejtet sok milliószámra,
Nem gondoltak ilyenkor a Vizelde falára.
Majd mikor lenyugszanak, télen,
Csavarják a rímet mindenféleképpen....
sokadik oldal mélyén
hol fülled az aljban a trágya
gubbaszt elhagyatottan
a feltámadásra várva
nincs ki segítene rajta
nincs ki repítse magasra
rongypöcsű fűzfapoéták
elhúztak délre a faszba
szökkenj hát élre vizeldém
mert nincs kire érdemes várnod
ha nincs a patesz a magasztos
ki oldhatja fel a magányod
Sok idő telt el,
És senki nem verselt.
Kiszáradt a szar a padlón,
Vágja a talpam, mint a tarlón,
Mikor sok hete nem esik,
Immár a Vizelde fala repedezik.
Nem tartja össze az anyag,
Vagyis a szar, ami a falra ragad.
Apám, ez mekkora szar,
Semmilyen rímet nem takar.
Ezt nagyon rossz helyre tetted,
Remélem megbántad a tetted.
Csak azt nem értem régóta,
A topic címét miért nem fogta
Olvasás alá, mielőtt a gifet
Betetette ide. Csak minek?