zabálsz mint egy disznó
a kaját letömöd a bélbe
megy lefelé a lókolbász lóból
jön holnap másból lévő kifele
robbanásig hízlalod magadat
aztán futsz a slózira, már firkál a vége
leülsz seggedből egy briós robban
olyan durva kemény a szar h megreped a véce...
Sok hülye bunkó,rímfaragó állat,
Leghúgyosabbjai zenész fórumának.
Azt hiszitek talán költők lesztek ettől,
Megehetitek hát mit más kiszart többször.
Na de jut eszembe,
Én is ide írok,
Leírok még egy sort,
Többet már nem bírok.
Emelkedésnek indult a vizeldének árja,
Ki ide belép, hugyos lesz a nadrágja,
Annak is az alján csordogál majd kicsit,
Ha kilépsz, a napfényben majd sárgán virít.
Irígykedve fordulnak majd utánad az utcán,
"..vajh ki lehet e büszke fö?" szólnak majd ezután,
Találgatják, hogy mitöl lehetsz ilyen csinos,
Keresik a vizeldét sokan, az hóttbiztos...
lusta disznaj banda
a vizeldés népség
elsüppedhet tőlük
benzinkút és pékség
tankolhat a hendrix
szaladhat a medve
vizeldések közül
nem ír verset egyse
szarhatunk farönköt,
csigát, vagy épp hígat
a többi pojáca
másvalahol vígad
alig vagyunk páran
kik kitartunk a vártán
míg lustán dagonyázik
a sok büdös ártány
hát ha kedvem tartja, lehet hogy beszállok
s a falra hirtelen egy eposzt brunyálok
bár e pillanatban nincs hajlandóságom
hogy mit hoz a jövő, azt meg majd meglátom
de ne számítson senki szép szavakra tőlem
lelkemből azokat régesrég kiöltem
Legyen egy olyan verseny,
melyben csak az nyerhessen,
ki kerüli a csúnya szót.
Ki tud szebb verset írni,
mely képes szívmélyig hatolni.
de kerüljük a nyálas szart.
Ne forogjon sírjába,
régidők sok poétája,
kik csiszolták szép nyelvünket.
Dícső múltu költők
örűlnének ha ezt látnák,
bár Petőfi egy versében,
szidta valaki kurva anyját.
Álljon itt egy példa,
mellyel jól dícsekszem,
bár az is igaz,
hogy most más tollával ékeskedem:
"Nem féli a kaszát,amig zöld a vetés,
a gyönge venyigét nem metszi meg a kés,
csak élezi hajnal kedvét.
Úgy vagyok fiatal,mint a zsenge kalász,
s bár tarol szerteszétt a véres aratás:
még élni,csak élni szeretnék!"
Lassan egy éve annak
Hogy a költők tollat ragadtak
És megírták a medvét, vadászt
Ö betűvel sort meg madárt
Most is kéne egy jó verseny
Hol a penna vígan sercen
S hogy a téma mi legyen
Döntsünk erről e helyen
Vagyunk ugye már jópáran
Kik a vizeldébe járnak
Lehetne ötlete így mindnek
Amit tartalmaznia kell versnek
Legyen mondjuk két hét arra
Hogy ez témák föl a falra
Aztán a feltételekhez híven
Agyal mindenki a rímen
Mit szóltók hülye ötlet e
Amit e macska kezdene?
Ha van más ötlet az jó nekem
A budiláncot úgyis én nyerem
ha egy farönknyi kulát kitolnál hátul
de akkorát, hogy nem látnád az erdőt a fátul
amiről úgy szállsz le, mint huszár a lováról
akkor majd rádöbbensz: ez munka a javából!
hol van ehhez képest kohó, szántás, bánya?
csak nyomnám ki végre! az ember azt kívánja.
a szemed egyre gúvad, veresedik fejed
nyakadon mint kötél, dagadnak az erek
szemed már szikrázik, ordítani készülsz...
az erőlködésbe épp bele nem kékülsz...
és akkor megindul lassan mint a vonat
most a szagától látsz újra csillagokat
robosztus erővel csapódik a vége
s te párás szemmel annyit nyögsz: na végre!
akkor férfias büszkeség tölti majd el szíved,
s eszedbe jut: ki tud szarni még egy ilyet?
Bizony ezt elkúrtam
Nem is kicsit nagyon
De ha a kis kocsit
Parkolóba hagyom
És taxival megyek
Vissza ahol lakom
Féltem ellopják
Vagy feltörik az ajtóm
Kérdeztem a népet
Úgy sofőr szolgálat
Van e Fehérváron
Mint a Pestbudában
Azt mondták a srácok
Miket gondolok én
Nem a főváros ez
Hanem bizony vidék
Így nem ittam én mást
Csak két pohár őszilét
Isten káromlás ez
Megiszom még levét
Pedig mézes páleszt
Mértek kettesével
600 pénzet kértek
Két kicsi bügrével
Egyetlen egy dolog
Vígasztal, de nagyon
Megmaradt a pé"zem
Hogy majd később fogyjon
Mert bizony e fiaskót
Igyekszem feledni
Még a héten egyszer
Be fogok vedelni
jól beszélsz Patkó,
buli és az autó?
ez a két dolog egymásnak mond ellent,
az frankóbb, ha az ember részegen szellent,
valahol, valami buliba
és közben rímeket hány a budiba!
melik aza város? mond csak cicabácsi,
ahová csak gépjárművel lehet letalálni?
hova nincsen vasút, hova nem jár vonat
hova automobillal hordod a valagodat.
mert bízon ótóval menni a buliba
hogy is fogalmazzak: bizony öreg hiba.
kólás üvegek közt depressziós vagyok
inkább vonatozok és szépen bebaszok
nekem is most járt le a dekád,
mióta elhagytam a középsuli falát.
volt is találkozó, sokan voltunk,
de az árak miatt be nem nagyon rúgtunk.
olyan közel volt pedig a hely, laza,
hogy onnan még részegen is eltámolygok haza.
találkozott hát az ex-osztály nagy része,
és meséltek, hogy kinek miben volt része.
megtalálta-e ki ki a párját valahára,
vagy csalódós rímeket vés még a budi falára.
melóügyben is volt pár cifra történet, emlékszem,
de több rímet most nem tudok, így soraim bevégzem.
Egykori városomba látogattam szombat
Hogy ünnepeljem osztálytalálkozómat
Tíz éve már annak, középsuli vége
Jó volt látni az arcokat öt év után végre
Egyetlen hibát követtem el nagyot
Autóval mentem és nem pedig gyalog
Ennek következtében inni nem is tudtam
Így az asztalon nem nagyon táncoltam
Így volt ez jó, mert a buli vége
Nem lett olyan csúnya, mint legutóbbi céges
Öt év múlva az újabbat én már nagyon várom
Ígérem, hogy akkor otthon hagyom autóm
itt vagyok már, jelen,
sajnos csak az egyik felem,
mert a állást keres a másik,
mivel a fizumban valami hibádzik!
Nem futja sok jó gitárra,
sem effektre, hiába
dolgozom le az időt
mégsem veszek márkás cipőt.
De most majd változik a helyzet
legalábbis remélem,
ezentúl az adokveszekben
költhetem a pénzem.
hej de nagy itt a pangás!
se húgy, se szar, se fingás?
a vizeldéző uraknak tán leesne a farka?
ha néhanap egy rímet nyomnának a falra?
nosza urak rajta! szabad itt a pálya!
szent vizeldénk ne süppedjen a halál faszára!
mindez így csak tréfa
csak játszom most az eszem
ha viccelnek velem
mellre sosem veszem
de ha poén helyett
ganajkodást látok
ömlik a pofámból
mindenféle átok
bizony kemény vagyok
kemény mint a puding
a kert végére járok
ott van kint a budink
ha nyomok egy keményet
a seggem csak úgy durrog
orrom tartalmábul
ződgombócot gyúrok
szittya magyar vagyok
lóháton szűlt anyám
árpádsávos nekem
ingöm, zoknim, gatyám
még a tejbegrízt is
fokhagymával eszem
magam kiröhögöm
de mástul zokon veszem
köszönöm szépen a szép dicsérő szókat
szemembe is majdnem örömkönnyek vótak
de egy baszott nagy csipa foglal ottan helyet
meggátolván abban, hogy érzékenyült legyek
pedig emó lennék, ha lehullna a csipám
kisfiúknak sírva riszálnám a picsám
de magam fajta bugris minek lenne emó?
aki reggel paraszt, az este is csak tahó
Hát ahogy ezt olvastam
Sorrol sorra végig
Eszembe jutott a dallam
Amely nagyon régi
Bizony mondom néked
Patkó mester falon
Kifujod az orrod
Ott marad a takony
Ezzel nem sérteni akarlak
Épp ellenkezőleg
Az utókorra marad
Ami jön belőled
Ehhh, milyen csúfság megint?
Mind idióta, ki csak legyint,
hogy a pisálda mélyben van,
Mert oly sok itt ki tétlen, csak
biztos máshol üríti ki magát,
a sárgát, a hányadékát, vagy a szarát.
Vagy csak úgy odacsinál egy szépet,
Illatosat, vidámat, mint festö a képet,
úgy festi színesre a szaniter alját,
alkotás közben lassan emelgeti karját
mint karmester, ki mindent táncra kér,
pumpát, kefét, papírt,csészét és ülökét.
Ehhh, milyen csúfság megint?
Mind idióta, ki csak legyint,
hogy a pisálda mélyben van,
Mert oly sok itt ki tétlen, csak
biztos máshol üríti ki magát,
a sárgát, a hányadékát, vagy a szarát.
Vagy csak úgy odacsinál egy szépet,
Illatosat, vidámat, mint festö a képet,
úgy festi színesre a szaniter alját,
alkotás közben lassan emelgeti karját
mint karmester, ki mindent táncra kér,
pumpát, kefét, papírt,csészét és ülökét.
Oly sok év után valóra vált az álom:
Marshall fej + láda majd" baráti áron!
Narancs csati bekapcs: crunch, a hangja ATOM,
Fakezemet végre újragyalultatom!
Skálázgatok bőszen, jön alá az ütem,
De a francba - sokszor így is félreütöm!
Nyakamban meg lóg a japán Stratocaster,
Biztatgatom magam: Haver, most ne baszd el!
a lábom a lábom a lábom andalog
tíz félkonyaktól csak a pulthoz állok
nem látok keresztbe csak bambán bámulok
a lábom a bortól csak ritkán fázik
a lábom a lábom a lábom andalog
kocsmában csak az harcol ki részeg
új feleshez új krigli kell
ezt én sosem felejtem el
gyerünk gyerünk had dagadjon a májunk
Verset írni könnyen megy,
vagy sztorit, mondjuk legyen egy
rímekkel tüzdelt okoskodás,
amit kitol magából egy óvodás.
Lényege semmi, fogd meg jól,
Aki meg nem érti, meglakol.
Verbális huszárok gyalázzák porba,
Pedig már eljutott abba korba,
hogy tudja magáról a Nagyság:
Ha nincs mit mondanod, fogd be a pennád.
kék az ég, zöld a fű
halkan ordít a rasztafejű
legölájz! az égben, transzparens,
szivárvány alatt, homó ám a sapiens.
szívjatok, dugjatok, állatot, gyereket,
szúrjatok, egyetek, mindent felejtsetek.
mondd hogy peace, mondom hogy "nyád,
mennyél inkább hollnadba át...
ej mi a fasz elemér?
mér nem mentél elemér?
lemerült a cédésmagnó,
apád fasza egy nagy kampó
hogyha nem mész elemér,
meg egy kis élelemér
felhúzlak rá baszod,
a kampót a seggedbe kapod...
Ha gunyos nyelvem serton bantott
Megerdemlem biz az atkot.
Bocsanatot kerek erte
Remelem szivedet elerte
Mielott ajkadon atok hersen
Karpotlasul itt egy versem:
Emlékezet
Nem tudom, hogy Budapest vagy Kanada az álom
Vagy az elmúlt húsz évet halucinálom egy korházi ágyon fekve,
Sajgó combjaimra bágyadtan meredve.
Vagy tán félálomban a Balaton parton,
Hol palacsintával gyomromban sziesztámat tartom,
Mert ismét eltemettem egy tanévet,
De a bizonyítvány átka a napnál jobban éget
És a strandolo tömegek moraján keresztül,
Érzem, hogy a lelkem hirtelen berezdül,
Mert két hét még a lelki béke,
S a rossz emlékek szörny? éke szétfeszít
Mert a hatamas sárga iskola sohasem veszit
És elnyel ismét, mint egy várbörtön mélye,
S a kegyetlen hadúr rideg személye végigmér újra
Szemében elpattant rég a szeretet húrja
Gyakran álmodom kedves, koranyári napot
Évzárót, hol az osztályf?nok nagy csokor virágot kapott
De én ülök a padban, nyakamon a vörös kend?,
Csak a jótanuló az értékelend? e szent napon,
Nalam átkozott évek nyoma minden egyes lapon.
Vádlóan néznek rám tanárok, gyerekek, szül?k
Mintha csak miattam lennének öszül?k egy diktatúra alatt,
Hol a jólét hamis lépe emelt ránk égigér? falat.
Beszortítom szemem, hogy még fényt se lássak
S újra távolba vesznek tanárok osztálytársak
Futnék el?lük id?n és óceánon át
De hordozni kell az emlékek végtelen sorát,
Mert téglaként ?k építik fel a lelket,
De az ingatag házhoz én adtam a telket.
Mint ponty, ha partrarántom,S utolsó percéhez érkezett
Úgy csapkodja bennem haláltusáját a verg?d? emlékezet
Elfáradtam...
A messzi országban rámborúl az élet súya...
Sa magányos elme végibúsúlja a hosszú délutánt.
Hol ismer?s a köd és a hó,
Hol a lomha létben a lélek a haldokló
Hol hóvihar után azúrkék az ég,
Hol méregzöld pázsitot rejt a jég,
S hol a felh?kbe nézve értem meg igazán,
Hogy az Isten túln? életen s hazán,
Mert hiába a messzi távol.
A mindenség ura, aki sohasem vádol...
És az idegen országban
Idegen templomba betérve,
A élet terhét eléje letéve
Magyarúl köszönt engem
A Bosnyák téri Isten
Hiányzik ám belőled a tisztelet,
így ne várd hogy én is becsüljelek,
sajnálom egy ennyire futotta tőled,
többet néztem ki belőled.
De biztos megcsal az emlékezetem,
régen nem szúrkálódtál ily peckesen,
de ki mint veti földjét az úgy arat,
ha jól esik lelkednek dobáljad a sarat.
Én biza egyiket se komálom,
soha nem lesz egyik se vágyálmom,
most majd megszólsz hogy metálos vagyok,
mellemre pedig egy nagy pecsétet kapok.
Le leszek nézve onnatul fogva,
be leszek egy apró skatulyába dobva...
a traktorosra pedig nem jó napok jártak
nyomta szegény soká a kórházi ágyat
munkahelye közben csődöt jelentett
lábadozás után új melóba kezdett
itt viszont nincs idő napközben a netre
de majd elmeséli, ha lesz hozzá kedve...
Basszameg, hiányzik a B@ndi,
meg a Traktoros, tán nekik annyi?
Tán rágják a gyökerét fünek-fának,
ahelyett, hogy itt vigadnának?
Testüket marja savas esö leve,
s lukas lett, ahogy kukac mészik bele?
Azt hiszem, inkább megsértödök, de meg ám!!!
És szarok az egészre, ti hütlen kutyák!!!
Volt egyszer egy ország,
szép egész, kerek,
de elég volt egy tollvonás
mely mindent tönre tett.
Levágott lábak,
s karok hevertek szerte,
senkiházi népség,
aki ezt merészelte.
Ajándék lett a föld,
s adomány a hegyek,
pedig ily szép helyek,
sehol másutt nincsenek.
Adomány lett ez,
egy nemtörődöm népnek,
szemét s mocsok hever,
akárhova lépnek.
Senkiházi ember,
a kincsek bitorlója,
ki nem fia a békességnek,
hanem a megrontója.
Az élet egy kurvanagy szartenger,
rajta csónakokban a sok ember.
Magasra csapnak a hullámok,
bármerre nézek csak szart látok,
Rozoga csónakom majd összeroppan,
a hatalmas bűzös hullámokban.
Léket is kapott már néhány helyen,
hogy mi tarja még fent fogalmam sincsen.
De a hullámok egyre magasabbak,
szarral vastagon betakarnak.
De úszik a csónakom úszik tovább,
lassan csodájára járhat a világ,
nagy hajókat is megszégyenítve,
igaz sokkal jobban erőfeszítve,
mert míg más koktélozik a jachton,
én lélekvesztőm egymagam hajtom.
A nagy hajót nem löki meg a vihar,
az én csónakom felborítja hamar.
De ez biz az élet rendje,
kinek ami jutott azt egye,
nem kívántam én a másét soha,
legyen más a szartengernek ura...
asszittem má öccse, hogy a vizeldével van baj
mert itt is zajlik minden, csihipuhi, dajdaj
néha hajba kapnak a nagyérdemű népek
néha engem is bánt ha puhába lépek
de nem kell mellre színi mindig mindent pajtás
tanulj meg röhögni magadon és meglásd
mekkora poén az mit vélhetnél pofonnak
s a felhők fejed felől szanaszétfoszolnak
Az előbb nem a vizeldére gondoltam,
csalódok folyamatosan az egész fórumban.
De ez az én dolgom, az én véleményem,
meg is tartom magamnak teljes egészében.
A te dolgod pajtás hogy mit gondolsz erről,
lezártam a témát most az én részemről.
mi bajod van gyermek?
tán üldöznek az árnyak?
ki az isten fasza
gáncsolja a lábad?
itt senki nem bánt senkit,
esetleg a szelek...
de úriember olykor
büdöset ereget.
ha nem tetszik a szaga,
az egy másik téma,
prózával sem jöttél
mint olykor egy-két béna.
különben, te dolgod!
ha nem akarsz, ne gyere.
volt is, lesz is mindig
ki szarát idetegye
Örömmel látom legott
Patkó nem változott
Rímek királya maradt
Ki minden múzsát megszarat
Ám egy kérdésem
Még mindig fenn áll
Bandi koma szarni
Most melyik WC-be jár?
Nem hanyagolja azt
Hanem abbahagyta
Többet aki ott van
Fingját nem szagolja
Nincsen remény arra
Amíg a világ világ
Hogy a Mirrmurr koma
Odatolja orrát
Van egy olyan vicc
Amiben a kis macska mondja
Ő még baszik egyet
Aztán megyen haza
Valahogy így volt ez
Akkor is velem
Baszást ígértek
Azt csúszás lett ereszen
De most jó a kedvem
Nem gondolok múltra
Ami jó volt benne
Az felrémlik újra újra
Ami meg borús volt
Az elfelejtődik
Egy gond van csak benne
Hájam egyre gyűlik
Valamit mozogni kell
Mert még fiatal vagyok
Nem görbülnék fotelban
Mint az öreg tagok
De a lustaságon
Nehéz erőt venni
Na megyek a konyhába
Egy tál pacalt enni
A rímképlet bonyolult lett,
mert ezt hozta az ötlet.
Reggel másztam ki az ágyból,
Engedtem egy fingot a gatyából.
Utána megmostam éktelen szájamat,
Szalonnával növesztem seggemen a hájamat.
A nagyobb seggel nagyobbakat lehet púzni,
Vidám reggellel a munkanapot is ki lehet húzni...
Megírtad az igazságot,
És bár te is lassan mászol
Én sem vagyok sokkal gyorsabb,
Így lassan is haladok a korral
Csak az ivás még nem megy,
bár néha megiszom egy
jó narancslevet. A másik,
hogy az öreg GGV még tornázik,
csak a macska hagyta abba,
csak ül sokat, s karba
tett kézzel növeszti a háját,
s fura cuccokkal roncsolja a máját...
