bazze ez miylen jó hely
milyen sok itt a jó fej
én se tudok verset írni
de még meg lehet próbálni
hisz van még időm a gyakorlásra
leszek majd oly jó mint a sánta
vagy talán jobb is, mint Radnóti
vagy csak maradok egy kis kuki
rímben még az átkot is bírom
s ha rögtön így kezded, biztos nem írom
az a gorombaságot eposzomba bele
már meg is bántam, egye meg a fene
tudod ez a vizelde, hol bármilyen versforma
- még akkor is ha csíp mint a torma -
alapja közlésnek, megállja a helyét
s ki itt olvassa nem fogja a fejét
de a próza itt bizony szentségtörés
oltárra nem szarunk, ez itt alapvetés
verseddel hibádat már jóvá is tetted
remélem mit írtam, azt zokon nem vetted
vicces vót a sánta
de hibádzik a verse
nem lelt hozzá rímet
hiába kereste
szarnak ez így nem jó
fingnak tán még elmegy
de ha másnak szánta
pótolja ki kelmed
mert az egylábú vers
az itt bizony sánta
vagy húzzál el pajti
a sunyi picsába
Szarul kezdődött most a reggel,
kevesebb lett a világ egy jó emberrel.
Elhunyt egy kolléga, egy jó cimbora,
üres és kihalt nélküle az iroda.
Az egyetlen normális ember volt cégnél,
többet érdemelt ő egy ilyen végnél,
Fiatal volt még élete derekán,
50-es éveiben járhatott talán.
Itt lakozott mellettem jó sokáig,
együtt gázoltunk a szarban bokáig,
együtt szitkozódtunk nap mint nap,
de ma már csak az üres irodája maradt.
Mindig küldött sok vicces levelet,
mindig felvidította elbaszott kedvemet.
Ha kértem szívesen segített nekem,
a történteket még most is alig hiszem.
Szóljon ez a vers az ő tiszteletére,
ha túlvilág van, ő ott van fenn az égbe,
nyugodjon lelke így hát békességbe,
Bevéstük őt mélyen az emlékezetünkbe.
meló vagyon nappal
este ricsaj lészen
a vígnépek jókedvét
hamar elintézem
nincs kedvem semmihez
aludnék leginkább
jó vón" egy pálinka
vagy inkább pálinkább
melóznom kell ma is kedves hun barátom
ez is bosszant, azt meg elszörnyedve látom
hogy a vizeldébe egy jöttment köcsög majom
ikebanás egysorossal tetézi a bajom
mit keresnek itt ilyen köcsög fejek?
nem találtál magadnak vírtuális helyet?
poénos csávó vagy, tanultál anyádtól
mert biztos csak poénból nyomott ki magából,
"na nyomok egy parasztot, röhögjön a világ!"
de te nem anyád vagy. ez a te nagy hibád
Haggyá má" GGV! Komolyan vettél?
Tán skrizofén lettél?
Nem vagyok berezelős,
nem úgy mint pár eszelős!
Egyáltalán nem vagyok agresszív,
én is azt szeretem ha egy csaj jól leszív.
De miért akarsz engem lepisálni?
Jó sokat mocskolni, fikázni?
Paraszt sem vagyok, csak irogatok,
simán egy metal gitáros vagyok!
voltak életemben jobb korszakok,
de ezek a mostaniak nagyon szarok,
nam jön össze semmi se mostan,
térdig gázolok a meleg fosban.
Helyzetem már már esélytelen,
kurva csendes most a próbaterem,
Levágott fejű óriás szőrös teste,
kísért a sötétben miden este.
Kevés a cél a motiváció bizony,
főleg hogy málnaszörpöt iszom.
De jönnek még jobb korszakok,
s elfelejtődnek az ilyen szarok,
üvölthetek ha úgy tartja kedvem,
nem ülöm zsibbadtra kövér seggem.
Ottan két árok is van,
melyek közt választ a kan,
egyik a mennyek csodája,
míg a másik az élvezet portája.
Van ki csak egyfelé szokott menni,
Csak hogy melyikbe? Az nem tudja senki.
Nem sajnálom én, távol álljon tőlen,
de egy évbe kétszer ha igénybe veszem,
amúgy már rég lenne négyes metrótok,
ha gabika a trónon nem lenne egy farok.
Megépítették vóna azt rég a ruszkik,
de mivel nyerne választást akkor a demszki..
No, csak nem sajnálod tölünk azt a metrót,
Majd használjuk, ha ez a generáció meghótt.
Fizetni meg fizeti mindenki, ahogy én a tiédet,
legyen az konkrét terv, vagy jó nagy ígéret.
De a Föváros is épül-szépül sokak szerint,
Sok irodaházunk, vásárlóközpontunk lesz megint.
Lebontották a Nemzeti Lóversenypályát,
Építenek a helyére 150 mozis márványplázát.
Nem számít ma már senkinek-semmi,
Csak hogy a haszonért kit kell megkenni.
A saját hasznukat az országéval keverik,
Billen a mérleg, csak kérdés: merre-meddig?
Debrecen szépül évek óta,
Csak a 4-est nem építi kóka,
Így a városban nagy a forgalom,
Száguldozik a sok kamion.
Mi mindig a földön jártunk,
A föld alá sohasem vágytunk,
4-es metró nem is kell nekünk,
De a tiétekért így is fizetünk.
Ez itt a helyzett kandúr koma,
Nem vágytam soha a fővárosba.
Na jó napot kedves költő társak
Mondtátok: itt lettem volna bárcsak
Mi a dörgés mostanában erre
Arany budilánc kihez került, merre?
Kicsit hanyagoltam kedves vizeldénket
Hólyagom nedve látott más vidéket
Nem szép dolog tudom, szánom is meg bánom
De kapja be mindenki a hatalmas banánom!
ült a budi a sötétbe
a túlsó lap alfelébe
kilincsét már beszőtte a pók
nem vizelnek már a naplopók
ha nem hugyoznak nem kuláznak
vége lesz e dicső háznak
nem tűrhetem én ezt jó komák
e dallal a budi élre hág
röppenj klotyó főoldal ormára
a versírást le is tudtam mára
Léteznek manapság is olyan emberek,
kinek tesrészei felcserélték szerepüket,
szájuk funkciója immár teljesen más,
nem az evés megyen ott hanem a szarás.
Nem pinát nyal vele, nem is sört iszik,
nem fütyörészik és nem is cigizik,
csak ömlik belőle tonnaszám a szar,
őszintén megmondom a szag engem már zavar.
Ó, Te kedves tündérlány, hallgass most reám.
Tedd félre dalodat, s ne játsz most hárfán.
Mit mondhatnék, hisz az érzés, mint tajtékzó hullám,
ki akar törni, de csak hallgat némán.
Nincs szó, nincs ár, mi eljutna ajkamról a világba,
ha Terólad zengne, ha lenne szó, mi oly drága.
Ha rámnézel, megnyugszik lelkem,
de mégis fáj szívemnek tájéka,
mert félek, mindhiába igyekszek,
e tekintet csak múló, s maradni kár volna.
De kérlek, nézz kedvesen, hisz ez ajándék nekem,
ha mást nem, hát ezt emlékbe elteszem.
De tudd, hogy ha vársz még kicsit, lesz merszem,
és elmondom azt, amit oly rég nem mertem.
Visszamosolygok, és szememmel nem eresztem,
megfogom kezét, és halkan kezdem:
-Te vagy az, kit oly rég vártam,
Te vagy az, kit álmaimban mindig is láttam.
Gyere hát velem, álmodjunk együtt,
virágok lesznek mindenütt köröttünk.
De egy sem lesz oly szép, és ragyogó köztük
mint Te, ki kezemet fogja, és táncolunk fölöttük.
Nézzük majd a naplementét, míly pompás ilyenkor a nap,
és én melletted leszek. Ha akarod, minden áldott nap.
A csillagokat is megmutatom, sőt felülünk melléjük,
onnan nézzük őket, s a kezünkkel a Tejutat is elérjük.
Ha megszomjazol, csak kérj, én merítek belőle,
megisszuk együtt hazafelé a göncölszekérben ülve.
Most hogy újra itt ülsz mellettem, végre megkérdem:
-Angyalkám, tündérem, ittmaradsz énvélem,
amíg csak lehet, édes-kettesben?
Ha boldoggá tehetlek, hát megteszem,
csak mondj igent, szép rózsám, kedvesem.
Ekkor elmosolyodott, és elhagyta ajkát a szó,
mely oly kristálytiszta, mint hegyvidéken a tó.
-Igen! Ittmaradok veled, amíg csak akarod,
hát nem látod, hogy szívem, amióta veled vagyok
úgy repes, hogy az örömtől meg sem szólalok?
Ölelj át, és csókolj meg, mert csak ez az egy dolog,
amelytől mindketten a végtelenségig leszünk boldogok.
Hülye aki mondja,
Foreszt imígyen szóla,
a vers had íródjon úgy,
ahogy szerzője akarja,
ne legyen benne abba,
másnak akaratja,
mert akor az nem is vers,
hanem másnak fattya.
Hülye vagy te B@ndi,
Abba kéne hagyni.
Foglalkozzál inkább mással,
Szörös pina locsolással.
Mindenhol van politika,
Tolja barna, s szőke liba.
Hangoztatja minden "menö",
Különbség csak a hangerö.
Én mindet szarnak hallom,
Véleményem meg is tartom.
De téged kiváltképp bírlak,
Nem ismerlek, nem is hívlak,
Csak megkérlek, hagyj fel a ferizéssel,
viktorozással, pártozással, meg izékkel.
Mindenki ugyanazt a csecset szopja,
De a kesergésen túl más a gondja.
Hogy hogyan kerülhetek ki a pácból,
Kisöpröm a szart a portámról,
Gazdagszom, vagy tönkremegyek,
Nem sírok, és nem kesergek.
Nem teszik ki a napom részét,
Nem figyelem mások pénzét.
Nem gondolok perceket se rája,
Csak hogy mit eszek én vacsorára.
Te se tedd hát ilyen nagyon,
Sok nő ugráljon B@ndifaszon,
Örüljenek, vigadjanak igen sokat,
Töltsd meg így a verssorokat.
Erdő szélén ferike,
sok píz van a zsebibe,
de nem munkából szerezte,
kellet neki s elvette.
Az erőn be van kerítve,
bent egyedül ferike,
elintézte a petike,
kapott rezet a mellyire.
Erdő szélin gabika,
lyukat fúr a kakiba,
tojások szállnak a fejire,
a húsvét tiszteletire.
Erdő szélin janika,
meg a pannon bagira,
hajlik biz a mutyira,
ferikétül tanulta.
Erdő szélin ibolya,
de ő csak egy fapina,
rígen nincs mán illata,
pár szegfűér eladta,
Erdő szélin magyar nép,
ha lehet akkor locsolnék,
vízágyúmat rájuk fogom,
hogy ne hervadjon megbotozom.
Ha megsérül a botozástól,
számlát kap majd a kórházból.
De locsolásér pénz is jár,
mert kiürült a kincstár,
ezért istenadta nép,
fizesd meg jól ferikét,
fizesd meg jól barátait,
közben lapátold a kakit,
Erdő szélin piros tojás,
csúnya színű ez nem vitás,
a kölni is hugyszagú rég,
legyen boldog a húsvét!
Szartam én az imént,
nem kicsit, nagyot,
hagytam magam után,
orrfacsaró szagot,
ilyen böszmeséget biza,
még nem csinált senki,
hogyha baeg nem tetszik,
nem kell oda menni,
szidhatsz engem naphosszat,
két nap és megunod,
hidd el nekem istenadta,
úgyis büdöset szarok.
Állampolgárilag fel vagyok háborodva,
itt egy zenei fórum, mely a verselés ápolója,
De tévében már megjelent a csetstílus,
Egy reklám, melyet sokat adnak, úgy,
hogy minél több gyerek lássa,
És menjen csak nehezen a helyes szó megtanulása,
Direkt rosszul írják ki a lényeget,
S az ilyet, aki írni tanult hosszú éveket,
Felbassza rendesen ez a pár szó,
Ennél helyesebben beszél a nyomorult pákó
is, a sok tini meg nem nézi meg,
hogyan kellene írni tényleg,
És csak terjed az irtózatos hülyeség,
Szar Fanta reklám: "Jáccc még...."
Hanyagolva lett a költészet ténye,
A vizelde meg jól el lett téve
az igen utált sokadik helyre,
a többi topic meg simán telve
irománnyal, bár sok nem használja eszét,
csak a Magyar virtus, meg a "szép" beszéd.
éjszakai dalos madár
csapd a verset bátran hamár
ahelyett hogy nyugton hálnál
vagy háztetőn alvajárnál
a vizeldében örködsz bőszen
de ne várd hogy példád kövessem
éjszaka én alszok testvér
nem kelek fel semmi versért
De Patkó testvér, nem csak ezek járnak
a zenészember fejében, csakhát várnak
valamit otthon a nehéz munka után,
s amikor az átmulatott éjszakát bután
sírod vissza, fájó fejjel, hullámzó földdel,
a szemben, pirosan ordító fönököddel,
keveset gondolsz minden földi szépre,
agyvelöt loccsantanál a Vizeldébe...
brunyálj testvér bátran bármilyen irányba
brunyálj bárhova, csak ne a gatyába
írj amiről akarsz, szabály nincs itt semmi
így nem is kell itt mindent a szívedre venni.
jár ide sok jó arc, mókás zenész alak
kenik szarral szépen a vizelde falat
van úgy hogy a hangnem is durvának tünik
de az acsarkodás mindjár meg is szünik
ha szóba kerül gitár, pia, szopás, baszás
a muzsikus lelkekre gyakorol jó hatást.
szóval testvér bátran kúrd a múzsákat farba
kerüljön minél több eposz fel a falra
(a traktorost meg elérni nem tudtam ma én se
kicsit rázós volt az elmúlt hétvége
a hétfőt nem szereti, a másnaposság nagyúr
pláne ha valaki bebaszik íly vadul)
Szóval rám ismertél,hisz van ott sok logika és rafkó
Lehetnél akár Columbo is,de te maradj inkább "Patkó"
Akkor mond el nekem itt mire is figyeljek,
Hogy szokásomhoz híven mellé ne vizeljek.
Csak erre jártam mint jó pár éve a Hunok
Ezúton is üdvözletem Traktoros.hu-nak
szevasz petya! istenhozott itt a vizeldében
megörültem nagyon mikor én ide benéztem
s láttam hogy egy régi cimbi rímet nyom a falra
jókedvemben így fakadtam én is rögtön dalra
Rács mögött ülsz,csendben és némán
Evés közben a falra firkálsz
Öt éved van márcsak hátra,
Nagyon izgat a szabadság vágya
Az öngyilkosság kerülget téged
De ne add fel hisz feladni vétek
Kimaradt egy "a" betü az utolsó sorból,
csak elgurult, most szedtem fel a porból.
Olvassátok ott, ahol szívetek diktálja,
Csak értelme legyen, ne írjak hiába.
Köszönöm a szívélyes fogadtatást,
Már megérte a próbálkozást.
Mivel ilyet nem míveltem előtte,
De remélem annál többet utána,
Hogy kacaghassak számat tátva,
Vizeldének kincsét látva.
De én itt csak egy porszem vagyok ...
A Költők előtt leborulok.
Elpuhultak? Azt már nem!
Pisámat a falra kenem.
A keményedés idöszaka van most,
Próbálom túlélni ezt a sok fost
amit a torkunkon próbálnak nyomni,
De visszatérek majd, verset hugyozni.
új költő a téren!
maradsz is, remélem!
mert a régik elpuhultak
a nemes harcban mind elhulltak
üres lett a vizelde
senki nincs ki vizelne
falon új dal régen nincsen
nos barátom, hozott isten!
Üde foltja e topic a fórumnak
Vigyázz, mert megárt a tej a rumnak
Óvatosan pakold ki beled
Röcsögő finghangok árulják hol léted
Szabadíts meg magad a gonosztól
A sok sörtől, és a k*rva sok bortól
Nincs már semmi baj látod
Kúrcsány Ferenc vigyázza álmod
Versikémből nem óhajtok regényt
Moderátor kíméld meg szegényt
Hess,hess gonosz múzsafalók
engem ugyan ti ne zavarjatok
inkább váljatok ti is mókává
verseimen hangosan kacagóvá.
Ne is engedjétek ki a könnyeiteket
mert ha rajtakaplak, letépem a tökeiteket.
Bár ha igy belegeondolok, nem is lenne rossz
mert akkor nem lenne mivel szaporodjatok.
Akkor végre idejönnének félős repdeső múzsáim
nem vesznének kárba, verset kiagyaló munkáim.
És ha egyszer belelendülök, nekiállok írkálni,
csattognának az üléstől terpeszkedő hurkáim!
Egyszer kispisisen kimentem az utcára
Körülnéztem és láttam
Hogy jön egy hatalmas valami
És valaki
Az ablakon nem látki
Egyenesen felém tart
Már pár pillanat az egész
Ütközés az lesz, de most megyek gitárra
Az ismétlés a tudás anyja vagy atyja
Anyám is ezt ugatja
Ebben a versben is van rím
Nem is kettő....
Tavasszal születtem, angyalok mellettem
a lelkemre viszont csak nyárórán ébredtem.
Éltem, lépkedtem, sok dologban vétkeztem
és éreztem valamit, valami hiányt éltemben.
Milyen az ősz? Mikor jön a tél? kérdeztem;
Nem várattak magukra, s én azt hittem elvesztem.
Bár ne ébredtem volna tudatára csúf mivoltuknak,
kik énekükben csak bút, gúnyt dalolnak.
Azt hittem nincs kiút, s hogy egy évszak csak egyszer van,
s nem mondhatom végre hogy: "hurrá tavasz van."
"De lám, mi az ott, ami az úton jön felém?
Hisz az a tavasz, a rég elvesztett remény!"
Nem hittem a szememnek, de a lábaim mégis vezettek,
s mikor odaértem, megfogtam és a lábaim remegtek.
"Hát mégis létezel?"-kérdtem, de ő nem válaszolt,
s akkor egy gondolat azonnal gyászosan rámszólt:
-Közeleg az ősz!
És így telt el a tavasz is, a nyár is, és valami más is,
a tavaszba vetett bizalom, és hiába a nyár is.
Így telnek az évek, változnak az évszakok
de remélem egyszer azért új reményt is hozhattok.
Talán egyszer lesz olyan, mi nem évszakfüggő,
s vele együtt elrepülünk oda,
hol a tavasz s az ősz:
Jóbarátok
sokadik oldal mélyén
hol fülled az aljban a trágya
gubbaszt elhagyatottan
a feltámadásra várva
nincs ki segítene rajta
nincs ki repítse magasra
rongypöcsű fűzfapoéták
elhúztak délre a faszba
szökkenj hát élre vizeldém
mert nincs kire érdemes várnod
ha nincs a patesz a magasztos
ki oldhatja fel a magányod
