Mareggel pont müzlit ettem,
tiszta májam,belem,fejem.
Arra vagyok csak kiváncsi,
fogok-e tőle hányni?
Ha a pisim tejszinü lesz,
visszatérek a kisüstihez.
Eccer, ha majd józan leszek
törkű helyett, tejet veszek.
Ha befosok azt se bánom
melegebb lesz a nadrágom.
Be jó volna jónak lenni,
reggelire müzlit enni
sose hánynám le a lábam
nem szédülnék a világban
a pojáca évekig nem csinált semmit
hát most én se írok verset reggel éjjel meg este
inkább jól berugok s szarok a világra
örülnék ha egy bomba az országházra esne
felrobbanna mikor bent van minden patkány
kinek a népet képviselni kéne
de ők inkább mutyiznak, cirkuszolnak, lopnak
a kamunizmusnak akkor lenne vége
Lehet kérem itten nyugodtan hányni,
mikó" kedved tarcsa, jó nagyot brunyálni
Szarhatsz ide bátran, falra is kenheted
A bűz a rímeléstől ne vegye kedvedet!
Kancigányokat én reggelire eszek,
nem sokáig sütöm mertkülönben reped.
A színe is megvan, mert már elösütött,
Egy részt meghagyok neked: a sültkancigánypöcsöt.
Kívánok hozzá jó nagy étvágyat,
kétpofára pakold vele meg a szádat.
Megint a második oldalon volt a vizelde,
mert szegényt senki sem figyelte,
de felvettem én a szupermen jelmezt,
és az első helyre küldtem szentélyünket.
Hangszerbótba biza csak fogyóeszközt veszünk,
hangszerért inkább a használtpiacra megyünk,
de részemről ez télleg mind hiába,
istennek fakezembe beletörik bicskája.
De a krimóba sört markol a fakéz,
mert ehhez nem kell tehetség csak péz.
Lopni nem szép dolog,
remélem ezt tudod,
csak a cigányok lopnak,
meg a politikusok.
Meg a tolvajok is lopnak,
de nekik az a dolguk,
mi meg a pénzünket,
inkább bótba hordjuk.
Patkó, MirrMurr, s jómagam
rendelkezünk egy-egy szavazattal
Versenyben van Bandi, Green s GGV is
Szavazzatok hát, ki lesz kit felmagasztal
A nagy verseny végén a vizelde népe
Kiosztjuk a láncot, s megyünk a fenébe
Látod tudom én szórul szóra minden vágyad,
asse szereted pédául ha leokádják ágyad.
Jobba szereted a víz helyett a szeszet,
italon kúráson zenén forog naphosszat az eszed.
Köszi Bandi koma a dícsérő szavakat
Elekront gyógyítani bíz kellemes feladat
Csövest nem vállalok, nem szeretem a szagát
De félvezetőkrül bíz tudok egy-két sagát!
A sört meg majd behajtom, ha gyárok Debrecenbe
Beöntöm mindet a hatalmas belembe
Lakik ott rokonyság, gyárok néha arra
Debrecen szép város, s Wagga le van szarva
Ohh kedves Mirrmurr, köszönöm néked
Pillogok meghatottan... ily szép köszönőremeket!
Csókjaimat igyekszem szórni minél gyakrabban
De jobban jártok, ha maradok ruhacuccaimban
Patkó meg öreg fószer,
a törköly neki gyógyszer,
attul lesz vigyor az orcán,
s üvölt a leszpól a voxán.
Az ő dezsvíre a traktoros,
lehellete néki alkoholos,
folyton a pinán jár az esze,
miközben a kííbordot püföli a keze.
edittke még kicsi lány
érzékeny a lelke
úgy repdes ő közöttünk
mint a tarka lepke
kinn a virágos réten
hol barmok legelésznek
s a pici lepkét nézik ők
szétbaszott tehénnek
Tudjátok Gazz az elektronika doktora,
ebben a témaban ő bizony nem ostoba,
távgyógyít ha úgy kell mint az a gyurcsók,
pedig lefogadnám hogy ő nem olyan szőrmók.
Abban biztos vagyok ám hogy a Gazz nem kókler,
megtáltosodott tőle biza az adapter.
Gazz volt az agy Bandi meg a kéz,
helyére került így minden alkatrész.
Köszönetem eme verssel fejezém ki,
meg majd veszek egyszer egy üveg sört néki.
Mondjuk minden halleluja
Itt van velünk Editt újra
Rád sose haragszunk szépséges múzsa
Fátylat borítunk a csúnya múltra
És reménykedünk mostmár abban
Hogy csókjaid szórod gyakrabban
Persze azér igaza van a Bandi
Mutasd meg, hogy nincs rajtad semmi
Ez az év biza nagyon jó lesz,
Az én dolgaimnak nagyon jót tesz.
Munkahelyem, ha megmarad
GGV lába ottan jól megragad.
Tartja a kezét a forintokért,
Annyit kap, amennyit éppen kér.
Igaz, szerényen, olcsón élek,
És már az APEH-tól sem félek.
Gitárom, erösítöm nagyon jó és szép.
Autóm, lakásom van, szinte teljes a kép.
Még van ami hiányzik, de nagyon,
És ez nem az elverhetetlen vagyon.
De ezévben ha lehet, azt is megoldom.
S" akkor nem sok marad a gondom.
Ejnye bakker kedves Bandi
A kislyánkát így szokás idvezülni?
Ahelyett h repülnének a virágcsokrok
Meg a csodás pírcsalogató bókok
Jön itt ez a pajzánkodás
Sállálálá plállálálásd
Mindent elnézünk neked,
ha gyorsan lemeztelenedsz,
linkelsz magadról csupasz képet,
utat mutatva a tóduló vérnek.
Elfelejtjük minden bűnöd,
ha lepedőt velünk jól összegyűröd,
de nem két kézzel csalva ám,
üdv újra itt királylyány ;)
Hajjaj bizony én bevallom
Éget belül a szégyen,
Almúltak már az ünnepek
Én meg lekoccoltam szépen
Remélem elnézitek nekem
Kedves drága költőtársak
Eme kimaradozásért a
Hálózatko a hibásak
Ezúton is szeretnék hát
Boldogujjévet kívánni
A múzsacsókjaimat továbbra is
Jobbra balra hinteni!
Az elektronikus postás elindult éppen,
az elektronikus postafiókod jár a fejében,
elektronikus táskájában elektronikus levelek,
a számodra is van nála egy rövidke üzenet.
Elkaptam a zinfluenzát a jó kurva életbe
rühellem amikor vírus szaporodik a vérembe
C vitaminyt nyomok gyorsan bele a szép fejembe
Hazahúzok, ágyba dőlök, ez jutott most eszembe
Mennyi elég, mi sok Drágám?
Szállsz e még a madár szárnyán?
Puha tollad röpít e még?
Mennyi a sok, mikor elég?
Van e álmod, van e vágyad,
Húz e vissza reggel ágyad?
Még egy édes ölelésre,
Emlékezni szép időkre.
Mennyi marad meg belőled
Mennyit hagy a világ néked
Ha egy percre el-elenged
Találod e régi helyed?
Maradt e a tollból pihe,
Sodor e még vágyad tüze,
S reggel tükör előtt állva,
Válladon még angyal szárnya?
Nekem az vagy, bennem úgy élsz
Nem olt tüzet Negyed század
Parázsként a szívemben égsz
Csak te gyújtasz bennem vágyat.
Nem értheti azt más senki,
Miről szól e kurta szózat
Csak Te érzed lelked mélyén
Csak Te vagy az, akihez szólhat.
Íme ezévi utolsó versem,
pezsgővel borral alkohollal telten.
De lehet hogy nyomok még párat az idén,
anyósomék háza tájára tévedvén.
Aztán a sorsom bevégződni látszik,
a komcsi az kártékonyabb baze mint a nácik.
Nézem egy képen a havas tájat,
gyönyörű vidéke a szép Magyarországnak,
a fehér domboldalban egy sárga templom,
megbújik benne minden bizonytalanságom.
De előjön a pap, fekete csuhás fajta,
ismerős az arca ahogy a tüzifát hordja,
ismerős a hangja ahogy a nevemen szólít:
- Szomorú szíveddel ne álldogálj itt kint.
Kezembe nyomja a néhány fahasábot,
emlékezetem még segítségért kiáltott,
réveteg tekintettel követem az öreget,
mélyen emlékeim sűrűjébe mélyedek.
Nem jönnek nevek, csak ez az ismerős érzés,
de lassan elhalkul a sok választalan kérdés.
Elveszi tőlem a fát ahogy állok bambán,
s etetgeti véle a paplak kadallóját.
A szobában egy asztalon hosszú gyertya ég,
ez és a tűz adja mindössze a fényt,
mert odakint egy ideje sötét van már,
gyenge szél fújdogál, és némi hó szitál.
De idebent meleget adnak a lángok,
egyszerű a környezet, s nyugalmat találok.
Csend van. Csak a tűz ropogása hallik,
meg ahogy a parafa az üvegből kicsúszik.
Megtelik borral a két kupa az asztalon,
nem engedem el csak görcsösen markolom,
senki sem szól de minden érezhető,
lelki sírgödör ez, érzelmi temető.
- Tudom mit érzel - szólal meg az öreg,
- tudom hová tartasz, s hogy mi lesz majd veled.
megjártam én ezt az utat már régen,
nem önszántamban én sem, kényszerűségben.
De a szívem mindig-e hegyek között maradt,
nem szakíthatta el semmi e fonalat,
sem idegen tollvonás, se testvéri pofon,
a világ a lakhelyem, de a szívem az otthonom.
Tömött tarisznyát tesz az asztalra,
keserűség költözik imígyen a paplakba.
a kiürült kupák újra borral telnek,
csak a tűz lobogása dől neki a csendnek.
Nagyot kotyolok az félédes vörösből,
s hallgatom az ismerős regét az öregtől,
- Szerencsés fiú vagy te mégis András,
nem üldözött törvény, nem súlytott meg rablás,
itt ezen a földön szabadon élhetsz,
saját anyanyelveden nyugodtan beszélhetsz,
nem ütnek meg érte, nem ér sérelem,
s halálos ítélet s vérdíj sincs fejeden,
nekem nem adatott meg a legszebb halál,
csak keserű idegen föld hever a lábamnál,
ragadós rossz szagú és a színe is fakó,
nem takar ez engem bé, nem magyarnak való.
Egy könnycseppet láttam az arcán szaladni,
90 év s az élet csak ennyit tudott adni.
- szerencsés vagy mondom én, de lehet mégsem,
nem lehetsz az ha itt vagy ugrásra készen.
Kezembe nyomta a tarisznyáját csendben,
kinyitottam félve s a mélyére néztem,
a bor és szalonna és a vöröshagyma mellett,
ott lapultak csendben a kopottas könyvek.
És ekkor mint tiszta égboltról a villámcsapás,
felismertem végre az ősz öreg csuhást,
de mire felnéztem ismét a székemben ültem,
s a havas szép magyar tájképet néztem...
Meglőttek meglőttek vérzek nagyon,
magamat a kerítés felé vonszolom,
átmászok rajta nagy nehezen,
a túloldalon viszont könnybe lábad szemem,
ne nézz hátra bandi csak előre figyelj,
e világon számodra nincsen már hely,
kússz be a sötét ismeretlen erdőbe,
talán ott akad gyógyír sebeidre,
ha szerncséd megtalálod a nap is kisüt,
egyedül nem sikerülhet csaki együtt,
ha szerencséd van majd a bodrogba szórnak,
amikor a tested a tűzben elporlad...
ingyom bingyom szalmakazal,
abban dug a paraszt csajjal,
bolhás lesz a punci utána,
a parsztlyány így borotválja,
a parasz viszont lusta ember,
nem kopaszít ő pengével,
inkább vakarja a marha,
a lényeg hogy elsüljön a farka.
A parasztlyán vidáman szökdell a réten,
hétszer járta meg a kazalt a héten.
Jó lenne jólenne... de nem lesz jó,
bebaszott és a fa alá szart a tálapó.
Pofán verte a csodálkozó gyereket,
mikor a kandalló előtt fetrengett.
Megerőszakolta a beteg nagymamát,
a papának álmában elvágta a torkát.
