Én nem szeretem a fradit,
meg úgy általában a magyar focit.
Ez csak egy másnapot ámokfutás volt,
leírtam mindent ami eszembe jutott.
Értelmet ne keress benne,
mert nincsen olyasmi elretjve se.
Bendáj el kell határoljam magam
e versedtől, mely talán a fradipályán fogant
Bár nem vagyok érintett és értem a mérgedet
de billentyűd bajáról egy kisebbség sem tehet
Tisztelgek egyet kedvenceim előtt,
kik két meccs között nem vesznek pihenőt.
Lojalitásuk lenyűgöz engem,
ezért alkottam ezt a szaros versem.
Lebüntizték őket a másodosztályba,
indulhattak biza 15 pont hátrányba,
mégis ott vannak már a harmadik helyen,
rájuknéztem máma és megrőkönyödtem.
Sokan leléptek a csapattul bizony,
de aki marad én csak azokban bízom.
Aki elment az megélhetési focista,
ilyen nem kell csak a reál madridba.
Nekünk igazi küzdők kellenek,
Del Piero-k és Pavel Nedved-ek.
De maradt velünk a világ legobb kapusa,
Buffon a muffon s a labdán mindig rajta.
Maradt még Trezegé de őtet nem szeretem,
de hogy maradt ezért minden tiszteletem,
Itt van még a feka csatár a Zalajéta,
ő is focizik még a második ligába.
A középpályán ott van még Kamoranézi,
mindig mogorva ha kamera nézi.
Visszajött a kőcsönből a legrotálje,
ő mondja a csatároknak: - Na mostan ájj le.
Itt van megint az Igor Tudor,
őt is kőcsönadták nem tudom mikor.
Maradt még Zebina, Birindelli, a Kovac,
az ő jutalmuk egy lekváros kalács.
Persze jöttek még új játékosok,
mer aki maradt az valljuk be nem sok.
Jött az interből Krisztiánó Zanetti,
az argentin fószer csak névrokona neki.
Jött egy ifjú csatár a Bozsinov,
tudta hogy B liga csak átmeneti dolog.
Elpucolt az edző is a tehetségtelen,
nyert ugyan skudettót de ez kevés nekem.
Szar játékot játszatott a csapattal,
a reál való neki merazegyrakásszar.
Az új mester egy régi ismerős,
a Didié Dösamp a BL-t megnyerős.
Mert ott vót azt hiszem 96-ban,
a BL-győztes kedvenc csapatomban.
Akkor szerettem meg igazán ezt a klubbot,
a B ligás szereplés vissza nem tarthatott.
Mert mint mondottam ez átmeneti állapot,
felborítjuk itt is a bajnoki táblázatot
Feljutunk az A-ba oszt a milánt leverjük,
a harmadik csillagot a mellünkre kitűzzük.
Mert közelebb vagyunk mi a háromhoz,
mint a tahó milán az árva másodikhoz.
De persze ez csak játék kérem,
nem adnám érte a vérem.
De jól esett látni hogy sokan a bajban,
nem eveztek el hanem maradtak a szarban.
Összekovácsolódik majd egy ütőképes csapat,
és rakhatjuk a pócra sorban a kupákat.
Bemutattam hát a kedvenc csapatom,
így tartotta kedvem most ti vagytok soron,
ez is egy jó kis téma poéták,
labdák repkednek így nem pedig rakéták.
Tönkrement otthon a billentyűzetem,
felbaszom az agyamat oszt jól eltüzelem.
Ha pinám lenne basznék vele,
de tököm van ám az meg tele.
Nem teszek szert sok haszonra,
aki nem hiszi üljön a faszomra.
Megmondtam kevés a forintom,
aki nem hiszi el azt lefingom.
Told hát ide az orcádat baeg,
a nyomás majd leviszi a fejed.
Sárgára van festve a szobám fala,
jól nézne ki rajta a gyúcsányferi agya.
Ha kedvem tartja büdöset szarok,
szagolják naphosszat a magyarok.
Ha kedvem tartja felruglak a pályán,
a bíró meg leszarja mert lefizettem mán.
Így akár ha pisztojjal lelőlek,
a bírók tuti nem fütyülnek.
A bíróm amúgy sem rigó,
azt tesz amit akar mert zsidó.
Ha cigány lennék nem kéne munka,
pinát húznék mindig a faszomra.
Elfogyott a témám amiről beszéljek,
most hazamegyek gyorsan és egyet keféljek.
Üdvözlett mindenkinek én vagyok Sába
Kinek mindig földön van a lába
Sose jártam az egekben
Rózsaszín fellegekben
De ennyit magamról
Meg csak annyit hogy rímelgetek olykor-olykor
Egyszer erre hozott az utam
Mert zenélgetek én is csakugyan
De csak hobbi szinten
Mert tehetségem nincsen
Mondhatni nem sok
Hogy itt körül nézzek ez volt az ok
Hátha valami okosat látok
És gitárommal akkor nem csak zajt csinálok
Egyszer látom, ki van írva, hogy vizelde
Megnéztem, mert nem tudtam mifene
Mikor a vizeldébe benéztem
Majdnem lepetéztem
Mondom: - nini ezek versek
Megjegyezzük ezt a helyet!
Hogy ha Parnasszus csúcsán járok
És egy-két múzsát magamra rántok
Ezért elkapna az ihlet akkor versem, ide leírom
Igaz nem papíron
Ezért egy kéréssel fordulok hozzátok én Sába
Ki eme verset a budi falára pisálta
Hogy nem zavarja-e kendeket
Ha itt teszem közkincsé versemet
Medve kismadár vadász pék,
inkább hozzá is kezdenék:
Dömötör fölött csöcs lötyögött,
öt nőt fröcskölt csöcsön örömök között,
öt sört töltött, öt nő szörcsölt, böfögött,
Dömötör öltözött s köszönt.
Ödön jött, ötször töcskölt öt nőt,
ötször örömködött öt nő Ödön pöcsön.
Ödön öt köcsög vörös szőlő löttyöt töltött,
öt nő szörcsölt, böfögött.
Dömötör jött, örjöngött: - Ördögök!!!
Ödön ölt, Dömötör hörgött.
Csöndőr jött, ödönt kötözött s pörölt.
Ödön öt ösztöndőt töltött börtönön,
töcskölő köcsögök között.
Csöndőr öt köcsög törköly között örömködött.
Ödön börtönön főnök, öt köcsögöt töcsköl.
Öt nő örökölt Dömötörtől rögöt, gyöngyöt...
tegnap megvettem végre a szkvert
nem ment bele a tremoló, a viz kivert
hazahoztam probálgattam, milyen.
apám mérgesen kérdezte: minek?
még egy gitár neked, mondom: tök más,
egyáltalán nem ojan mint a eddigi hangzás.
Most senki sem ír nyílt levelet?
Hogy az igazmondó juhász hogy tehet ilyet?
Strasszburgiakért persze kiálltak,
mert viktor vót a feje az országnak.
Fő a korrektség, a következetes értelmiség,
majd az ítélet napján kap egy misét.
Ez az én sorsom a nyavalygás, a semmittevés,
a nemdolgozás az adót nemfizetés,
csak a kérés, a segélyérsorbanállás,
mindent az áálamnak köszönhetek nem vitás.
Egyébként te egyedül ész nemde?
neked lesz a legtöbb a gázár emelése...
Jól megszopod a dákót biza,
hasadhat majd a tüzifa...
Messze még a hónap vége,
megfogyatkozott bandi pénze,
száraz a kenyér a tartóban,
a hűtőben kaja nem sok van.
Sört nem ittam már egy hónapja,
rég volt bandinak egy jó napja,
bor se csúszik le már régóta,
szilveszterről maradt némi pia.
Van még egy fél üveg tekilám,
de bandi olyat nem iszik mán.
A konzerv jó sokáig eláll,
a kamrában még akad egy pár.
Remélem már nem jön számla,
mert az még jobban pofánvágna,
de magamra vessek én bitang,
nem repül a számba a sültgalamb.
Semmirekellek, nem dolgozok eleget,
csak az ilyenek tartanak egy munkaheyet.
Az asszony is lusta majd meg is verem,
12 óra nem munka kisszivem.
Ő is csak várja az ingyen galambot,
mert az állam már mindent alánk rakott,
nem dolgoztunk mi semmiért meg,
adót járulékot rég nem fizetek.
De ennek én véget vetek mára,
jelentkezünk biza másodállásra,
meghajtom nagyjaink előtt a fejem,
kik kemény munkával becsületesen,
kerestek forintot sokezer milliót,
és nem várták szájukba repülni a galambot.
Én se várom, inkább még melót keresek,
eladom az összes luxuscikkemet.
Kihasználtam eddig édes kis hazámat,
pedig évek óta ez mindent alámrak,
örülök hogy 1,5-szer nagyobb lesz a gázár,
hiába szól a piócás: - Kellj fel Lázár...
...ő csak békésen tovább szundikál,
a macskapiszkos pipa is rég kialudt már.
azér" aki ezt az őbetűs dolgot kitalálta
szúrja szíven aztat a rája,
igyon rá hidegvizet a medve
vagy dobálja meg pirosbiciklivel, ha úgy tartja kedve...
Addig amíg folyik a számlálás,
írok egy keveset sörről, pináról,
mert lesoványodott a vizelde,
a sok vérszegény témától.
De ha szóba jön a nuni meg a pia,
kinek a söre kinek meg a bora,
na meg a törköly mitül beindul a traktor,
megrészegedünk ezektől, na meg a gitárszandtól.
Megérdemelnek pár szót ebben a versengésben,
hisz részük van nagy az ihletszerzésben,
éljen hát a punci a pia meg a hangszer,
hajoljunk meg előttük mégegyszer.
bár lábamat ide ritkán teszem be,
most benézvén az jutott az eszembe(?)
jó ötlet ez, legyen szabályos a csata
legyen a mestereknek csak szavazata.
alkalomadtán összeütnék én is pár rímet
(vagy rímpárt netán)
s bár sejtem, a végén nem én viszem a prímet
(vonóm sincs momentán)
de azért megpróbálom lenyúzni a medvéről a prémet.
(bocs)
Nem a vér a lényeg,
ez így van tényleg,
csak csinálhatnánk mondjuk,
hagyományt, hogy tudjuk
azévben ki a legjobb poéta,
hadd díszítse fejét az
arany budilánc.
Ezért gondoltam, hogy a Barnáékat be kéne vonni,
Szórakozzanak Ök is, ne mindig csak moderátorkodni...
nem vérre megy pajtások,
játék ez csak, móka
na de ha valaki
mást gondolna róla
én ugyan nem bánom
legyen profi zsűri
emiatt kár a szót
csavarni meg csűrni.
szóljatok Barnának
Istvánnal döntsenek
szent budiláncot
méltó főre kössenek.
Maradjunk meg a tisztességes játszmánál,
A döntés birtoka legyen hááát Barnáéknál.
Szavazzanak hát ők a versekről,
A budiláncot a nyertes megkaphatja Gazzmestertől.
Köszi, így én is a HM csapatra szavaznék,
A kérésemmel gyorsan hozzájuk szaladnék,
Adják oda valakinek az elsö díjat,
ha megvan a szavazás, gyorsan híjjad
öket, legyen meg a döntés, erröl is szavazzunk,
de csak ki induló, voksot csak töle fogadjunk.
Válaszolsz nekem is, Tisztelt Barátom?
Mert ha nem, szétverem a gitárom.
De nem tennék egyébként ilyet,
Letisztítom, aztán a tokban figyel.
No de a lényeg a kérdésem,
Megfeledkeztél róla, ez az érzésem.
Pedig szerintem elég jó ötlet,
Foglalkozhatna vele mindenki többet.
(na jó, nem nyomom ennyire a szaromat,
pihenek, és másra használom a karomat...)
Tudom hogy uj vagyok még a vizeldébe,
De elfeledni azért talán nem kéne.
A versenyből én is kivettem részem,
Az arany budiláncot tehát én kérem!
Remélem Gazz mester beteszi versemet,
S, megcsodálhatja mindenki eme remeket.
Tehát mégis mi fogunk szavazni?
És a Barnáék? Ki kell Öket hagyni?
Vagy nem vállalták a nemes posztot?
Még megbeszélhetnéd ezt a dolgot.
Nem kéne ma dönteniük, de
csak a versenyt zártuk le.
Így lenne tiszteséges a döntés,
(nem a sört a torkunkba öntés)
Így tényleg súlya lenne a láncnak,
S tudnánk: Költö az, ki ebben játszhat!
Sokat gondolkodtam, ötöltem-hatoltam
(közben az asszonyba is jó mélyen hatoltam)
Mértem és számoltam, figyelembe vettem
Szavazatom végül, MirrMurra tettem
Nehéz vót a döntés, mert magas volt a léc
Kaptafánál maradjak? Nem vagyok én cipész!
S bár kiérlelt mű volt a Szoposi Erdő
Feltörekvő nemzedék legyen mégis az első
Többi kőtőtársak, kérlek szavazzatok
Vizelde falára hugyozzatok nagyot
Legyen meg a harmadik arany budiláncos
Övezze őt dicsfény, meg sok női táncos!
eljött a szavazás napja
az aranybudiláncot vajon ki kapja?
felkerült a falra jópár remek líra
mind megfelelt annak, ami ki volt írva
mind megérdemelné az aranybudiláncot
de nem adhat egy pályázó csak egy szavazatot
nehéz a választás mert tetszett mind nagyon
a voksomat mégis gazz mesterre adom
indokot nem írok, csak tetszés kérdése
mert minden pályamű márványba lett vésve
Nem pénz kérdése ez,
bár pénzbe kerül a mez,
brazíliába az utcán fociznak a srácok,
meg is nyertek mégis sok világbajnokságot.
Vagy ott vannak az afrikai nemzetek,
a szavannán oroszlánok közt edzenek.
A magyarok még se érnek a nyomukba,
Kamerun, Nigéria meg Dél-Afrika,
könnyedén verne minket szarrá,
na erre egy gombot varjá"... ;)
Felfedeztek, ajjaj, megnézhetem magam,
Akkor már úgy járja, mindent be is valljak.
E véletlen kisiklás néhány aktust takar,
No de nem azért, hogy mentegessem magam.
Amit tettem, tettem, vállalom magamat,
S egy perc nem telt úgy el, hogy megbántam volna.
A két férfi, ki társ volt ölelésben, s másban,
Jól tudta, mi zajlik, mert hogy beavattam
Őket a tényekbe – ahogy mondod, úgy fair.
De kedvesem nem zavart a jó francba el.
Csodás ember ő ám – de hisz ezt már mondtam.
Hagyta, hadd tomboljak, ha már egyszer így van.
A másik hímegyed (a kósza numera)
Lelkifurit érez, és hát van is alapja...
De szerintem kár már rágódnia ezen,
Legyen szép emlék, ha már ilyen jót „vétkezett”.
A dolog lezárult, nem mehet végtelen,
S Vivike sem lehet örökké féktelen.
Remélem, hogy mindkét szép délceg dalia
Túlteszi rajt’ magát, és csakhamar újra
Minden jó lesz, épp úgy, mint ahogyan eddig,
A barátom – mázli – úgy szeret, mint mindig.
Remélem, a másik kéjelgő delikvens
Is hamar rendezi számláját lelkiben.
Nem csináltunk rosszat, sőt, inkább istenit,
Egyedül a társadalmi beidegződés az, ami
Összekuszálja itten a dolgokat rendesen,
Hogy az ember vergődjön egész feleslegesen
Kéj és féltékenység, erkölcs meg a vágyak,
Élvezet és bűntett, büntetés és mámor
Képei közt, míg csak egyszer meg nem zizzen,
S viheti a mentő a Lipótra innen.
Ez hát röviden a történetnek sora,
Remélem, nem voltam a tényekhez mostoha.
Talán kielégítettem kíváncsi értelmed,
De szóljál nyugodtan, ha valami bent rekedt!
Akkor minden rendben,
Kúrogass csak csendben,
Mindenki a saját lelkit
Tartsa szépen rendben.
Ne törődjön mással,
Beojtott virággal,
Élvezze, míg feláll,
vagy míg
Rágerjed pár jó srác.
Bocs, de fĂŠlek, hogy nem ĂŠrtek semmit.
Ăs kibogarĂĄszni se nem tudom mindig
A sok kĂŠrdĹjel vajon mily betĹąket rejthet.
Itt most vĂŠgkĂŠpp elakadtam, kĂŠrlek, ismĂŠtelj!
A lényeget nem értjük.
Írd le még egyszer, kérjük.
De használd a Magyar nyelvet,
Ami több kérdést is felvet.
Hogy lehet, hogy azt hiszed,
hogy engem bánt a lelkiismeret?
nekem nincs is ilyen (de van),
csak baszok erre-arra, mint egy kan.
Én eddig a tieddel foglalkoztam,
Magamat nem is okolhattam,
Áldozat vagyok, ki elébe ment a vésznek,
Vagy nem hagytam ki (ezek a tények).
Magammal rég lerendeztem,
Ha az urad is, én továbbmentem.
Felfedeztek, ajjaj, megnĂŠzhetem magam,
Akkor mĂĄr Ăşgy jĂĄrja, mindent be is valljak.
E vĂŠletlen kisiklĂĄs nĂŠhĂĄny aktust takar,
No de nem azĂŠrt, hogy mentegessem magam.
Amit tettem, tettem, vĂĄllalom magamat,
S egy perc nem telt Ăşgy el, hogy megbĂĄntam volna.
A kĂŠt fĂŠrfi, ki tĂĄrs volt ĂślelĂŠsben, s mĂĄsban,
JĂłl tudta, mi zajlik, mert hogy beavattam
Ĺket a tĂŠnyekbe â ahogy mondod, Ăşgy fair.
De kedvesem nem zavart a jĂł francba el.
CsodĂĄs ember Ĺ ĂĄm â de hisz ezt mĂĄr mondtam.
Hagyta, hadd tomboljak, ha mĂĄr egyszer Ăgy van.
A mĂĄsik hĂmegyed (a "kĂłsza numera")
Lelkifurit ĂŠrez, ĂŠs hĂĄt van is alapja...
De szerintem kĂĄr mĂĄr rĂĄgĂłdnia ezen,
Legyen szĂŠp emlĂŠk, ha mĂĄr ilyen jĂłt âvĂŠtkezettâ.
A dolog lezĂĄrult, nem mehet vĂŠgtelen,
S Vivike sem lehet ĂśrĂśkkĂŠ fĂŠktelen.
RemĂŠlem, hogy mindkĂŠt szĂŠp dĂŠlceg dalia
TĂşlteszi rajtâ magĂĄt, ĂŠs csakhamar Ăşjra
Minden jĂł lesz, ĂŠpp Ăşgy, mint ahogyan eddig,
A barĂĄtom â mĂĄzli â Ăşgy szeret, mint mindig.
RemĂŠlem, a mĂĄsik kĂŠjelgĹ delikvens
Is hamar rendezi szĂĄmlĂĄjĂĄt lelkiben.
Nem csinĂĄltunk rosszat, sĹt, inkĂĄbb istenit,
EgyedĂźl a tĂĄrsadalmi beidegzĹdĂŠs az, ami
ĂsszekuszĂĄlja itten a dolgokat rendesen,
Hogy az ember vergĹdjĂśn egĂŠsz feleslegesen
KĂŠj ĂŠs fĂŠltĂŠkenysĂŠg, erkĂślcs meg a vĂĄgyak,
Ălvezet ĂŠs bĹąntett, bĂźntetĂŠs ĂŠs mĂĄmor
KĂŠpei kĂśzt, mĂg csak egyszer meg nem zizzen,
S viheti a mentĹ a LipĂłtra innen.
Ez hĂĄt rĂśviden a tĂśrtĂŠnetnek sora,
RemĂŠlem, nem voltam a tĂŠnyekhez mostoha.
TalĂĄn kielĂŠgĂtettem kĂvĂĄncsi ĂŠrtelmed,
De szĂłljĂĄl nyugodtan, ha valami bent rekedt!
Aki.keres.talal most nézem csak versed
Szóval ujjan lány vagy, ki több férfival hetyeg
Az én véleményem az hogy ez csak úgy fer
Ha tudnak egymásról, s hogy kitől van a tejfel
A punciban amikor hazamész s csepeg
Tényleg a pasid ettől nem beteg?
Nem ítéllek el, sőt, kíváncsi vagyok
Milyen hosszú ideje tart ez az állapot?
Már csak két focista maradt az országba,
a többi már az örök futbalpályán játszik,
mikor lesz újra magyar a reál madridba,
erre mostanság nem sok esély látszik.
A nemzeti mezben sok sportimitátor,
a focihoz biza semmi közük sincsen,
csak szégyent hoznak mindig a hazájukra,
egy fűszálat se tesznek kersztbe ingyen.
Nyugodjon békében a száguldó őrnagy,
aki megismertette hazánkat a világgal,
sokan nem tudnák a hogy létezik hazánk,
ha nem áld meg az ég minket Puskással.
Volt egyszer egy sűrű erdő,
sötét lombos fák alkották,
egy legenda szövődött köréje,
ha egy férfijú belépett, azt leszopták.
Talányos módon ezt a fenyvest,
szopások erdejének nevezték,
félpucér amazonok kószáltak benne,
kik férfinedvet mind megették.
Féltették az erdőn kívül,
az asszonyok a férjeiket,
mert aki egyszer átkelt a sűrűn,
az urának búcsút inthetett.
Így járt egyszer a pékné is,
férje a pék átkelt a fenyvesen,
nagy kan volt titokban a bitang,
az erdőnek vágtatott szélsebesen.
Az erdőhez érve mit lát a pék?
Egy medve a bokorban szexújságot lapozgat,
- Ne azt nézd edbadta! - imígyen förmed rá,
- az sűrűben a nimfák ingyen is leszopnak.
Erre felugrik a medve,
beszalad az erdőbe,
mert ebben a versben,
csak ennyi volt szerepe.
Erre nagyot nézett a pék,
- ej mosmá biza szopatnék!
így kedvenc kenyérsütőnk immár,
a tettek mezejére lép.
Az erdőben a nimfák,
őtet halálra szopták,
ezért a szegény péket,
soha viszont nem látták.
Nő lőtte lőcsön őt,
a töcskölő lődörgőt,
lőcse fröcsölt midőn,
megölődött Ödön. (a pék: szerk.)
Ez a javított változat,
Szerepel mindenki, kár hogy az
nem ment elsöre
Gazz szólt, a zsüri elnöke.
Magam is felvésem az égre,
vagyis ide, a vizeldébe.
Török köcsög pörög Görög földön.
Föltöltött pöcsön örörömködön hörög.
Görög örzö hörgö törököt lö,
s döglött török dögön töpög.
Pöcsöt dörgöl ölt dög ölön,
öröm földön, körön pörög.
Mert bizony ebben az erdöben
nincs helye a buziknak, felhötlen
csak a hetero vadász sétálhat.
Nagy tisztásra büszkén kiállhat,
a bokrokból meg, mint a gomba,
szüzlányok jönnek szépen, sorba"
kiabálva, viháncolva, táncolva.
Örülnek az álló faszú erdöjárónak,
szerszámára édes csókot rárónak.
Szájukba mindent ami fasz, bevesznek,
Az erdészén is majd" összevesznek.
A nedvet adják szájból-szájba,
Egymásnak forró csókot ádva
kiabálva, viháncolva, táncolva.
De a lyányok kedvence a pék-legény,
Kinek a farka nagy, s kemény.
Bírja szopást reggeltöl-napestig,
Míg a lombokat feketére nem festi
az éj. Sugárzón, örömtöl fáradva,
sürü nedvvel az arcukon szétfolyva,
kiabálva, viháncolva, táncolva.
Az éjszaka pedig az állatok ideje,
összegyülik a fakas, a róka, a medve.
Egymás nöjét szopatják szépen,
Ennyi gecit nem látott ember a földjén.
Aztán reggelre elül a lárma,
hazamegy mindenki az otthonába
csendesen, boldogan, álmodva.
Így akárki vagy, egy a dolog veleje,
Ez kérem itt a Szopások erdeje.
Lehetsz vadász, pék, vagy medve,
Ide jár szopatni, akinek csak van kedve.
Egyvalaki van azért aki nem boldog, a kismadár, talán
mert kloákát lánymadárcsörrel szopni nem lehet egyáltalán?
Magam is felvésem az égre,
vagyis ide, a vizeldébe.
Török köcsög pörög Görög földön.
Föltöltött pöcsön örörömködön hörög.
Görög örz? hörg? törököt l?,
s döglött török dögön töpög.
Pöcsöt dörgöl ölt dög ölön,
öröm földön, körön pörög.
Mert bizony ebben az erd?ben
nincs helye a buziknak, felh?tlen
csak a hetero vadász sétálhat.
Nagy tisztásra büszkén kiállhat,
a bokrokból meg, mint a gomba,
sz?zlányok jönnek szépen, sorba"
kiabálva, viháncolva, táncolva.
Örülnek az álló faszú erd?járónak,
szerszámára édes csókot rárónak.
Szájukba mindent ami fasz, bevesznek,
Az erdészén is majd" összevesznek.
A nedvet adják szájból-szájba,
Egymásnak forró csókot ádva
kiabálva, viháncolva, táncolva.
De a lyányok kedvence a pék-legény,
Kinek a farka nagy, s kemény.
Bírja szopást reggelt?l-napestig,
Míg a lombokat feketére nem festi
az éj. Sugárzón, örömt?l fáradva,
s?r? nedvvel az arcukon szétfolyva,
kiabálva, viháncolva, táncolva.
Az éjszaka pedig az állatok ideje,
összegy?lik a fakas, a róka, a medve.
Egymás n?jét szopatják szépen,
Ennyi gecit nem látott ember a földjén.
Aztán reggelre elül a lárma,
hazamegy mindenki az otthonába
csendesen, boldogan, álmodva.
Így akárki vagy, egy a dolog veleje,
Ez kérem itt a Szopások erdeje.
Lehetsz vadász, pék, vagy medve,
Ide jár szopatni, akinek csak van kedve.
s egy kis madár
az ágra szállt alá
s pont e találkára lát
s lázba hozza
amint tossza
kicsi hörcsög kedvesét
nosza haza repdesék
gondolá a kis madár
kicsi tojóm haza vár
eközben az erdőszélen egy vadász s egy pék lépkedett
s épp arról elmélkedett
mily csodás az erdőt járni
s mennyi szépet lehet látni
kicsinyulat, rókát szarvast
őzet rigót zergét farkast
sok szép szőrős, tollas népet
bátor vadászt, lisztes péket
de ekkor egy bokor mögött
megláttak két barna dögöt
kettő medve játszott éppen
egymás faszát szopták szépen
mire a pék, s a vadász
a puska után kaparász
ott termett a két nagy rusnya
s máris ketté tört a puska
fegyver nélkül mi lesz velük?
futnak, majd kilóg a belük
de a mackó kurva sebes
ha utolér, az nem kellemes
el is kapták hamar őket
az erdei bajkeverőket
amit pedig eztán kaptak
arról mint a sír hallgatnak
két begerjedt kanos maci
farkán cuppant vadász smaci
a pék meg a farába kapott
a maciktól pár adagot
a barna macik nem henyéltek
pár menet után cseréltek
most pékpofába vadász farba
ejakulált a két barna
így ment ez még néhány napig
míg el nem fáradtak a macik.
ekkor szól az egyik medve:
na fiúkák van még kedve
valakinek vadászgatni?
lehet hazáig szaladni!
míg meg nem gondolom magam!
ez az utolsó szavam.
iszkolt is a két pojáca tova onnan gyorsan messze
dehogy vadásznak ők többé medve bránert szájba seggbe.
csend van az erdőn azóta, puska lövést nem hallani
nem tartott több pásztorórát a vadász, a pék s a két maci
dicső kőltőtársak pályázatot zárunk
Az értkelésről kell, most pár szót váltsunk
Bemásolom újra az összes pályaművet
Az értékelésre időt szabunk, de szűket
Csakis az szavazhat, ki versét megírta
De a sajátjára nem szavazhat biza
Egyet válasszon hát a másoké közül,
S aki a legtöbbet kapja, bizony nagyon örül
Arany budilánc fog lógni büszke mellén
budit csak azzal húz, s neve lesz a vizeldén!
Nem is mondom tovább
Pennám buzgón herseg
Parnasszus lakói!
Jöjjenek a versek!
GGV,
Annyit kell megértened,
Mit érzek, azt írom, s nem egyebet.
Ha szívem nyílik oly ember mellett,
Ki engem elenged, s meg sose vet,
Az szívem joga, s nem erőltetem senkire.
Boldog lehet az is, kinek csendesek vágyai,
Nem kell mindenkinek fűre-fára rámászni,
De ha valaki ezt a létet kapta
(Vagy világnézettől függően: választotta)
Akkor az egyetlen kötelessége, hogy
Beteljesítse és megélje.
Különben hurcolja tovább magával
Életről-életre, vagy épp a halálba.
Embert is ehetsz, ha úgy találja vágyad,
Csak tudd, hogy vállalnod kell majd érte, mi járhat.
Nem a dutyit mondom, az kutyafüle.
A lelkedben lesz nyoma, életedben füstje.
Talán nem fogsz tudni élni tovább,
De ha a vágya végtelen erővel hat rád,
Nincs menekvés, meg kell, hogy próbáld.
De itt a füst bennem is, érzem,
Ám nem olyan vészes, mint előtte véltem.
Fontos tapasztalat volt, bölcsebb leszek tőle,
(Ha érdekel, egyszer kifejthetem bőven.)
Soraimat úgyis csak holnap olvasod,
Ráérek pötyögni most a monitoron.
Magyarázat. Igaz, mit szólt szád,
(Zseniális formába öntve igazán:)
Nem kétlem, egy férfi és egy nő
Boldog lehet, míg életük meddő
Nem lesz, s csak hamvaik maradnak,
S márványkövek emlékül a rokonoknak.
S boldog lehet az is, ki örökké magányos,
Egy erdő közepén él, s bocskora sáros.
Boldog lehet az is, kinek pénze hegynyi,
Ha megtanulta magát félelem nélkül szeretni.
S boldog lehet az indiai putrilakó némber,
Kit a fehér európai bottal sem érint meg,
De ő érzi azt a belső erőt, mit
Egykoron kapott, s az élteti belől.
De annyifélék vagyunk, mi, emberek,
Csak próbálj meg két hasonlót lelni, döbbenet,
De nem fog menni.
Igaz a meglátás: ne okozz kárt másnak.
Hacsak teheted, ne vágjál húsába.
Ne tépd szét szívét, ne fojtsd meg, ne öld.
Ne hitesd el vele, hogy ő semmi belöl…
Ne tégy olyat véle, mit magadnak nem kérnél,
Jól mondtad, édesem, igazad van, végképp.
Ha pedig megteszed, vállald érte, mi jár,
De ne azért, mert félsz, hogy neked is kijár…
Elkezdtem valamit, amit belsőm diktált,
Később azonban a Félelem átvette az irányítást.
Lebénított, és elnyomta a hangot, mely szólt,
Hogyan tovább. Nem hallottam, hogy mit mondott.
Ezért érzek csak bűntudatot igazán,
Nem azért, mert fogtam valaki más farkát.
Nem éltem meg a percet a maga teljességében,
Mert fülemben tombolt a félelem vére.
Ott is voltam, de nem is, ez bánt igazán,
És hogy meg is osztottam Vele, meg nem is igazán
Azt, ami bennem van, bár vágyott hallani.
Féltem, féltem, féltem bevallani.
De mikor megtettem, örült a bizalmamnak,
Többet jelentett neki, mint gondoltam.
Szeretem, becsülöm, míg világ a világ,
Bíztatásod egyértelműen nyitott fülekre talált.
Volt, hogy barátomnak, volt, hogy szeretőmnek,
Volt, hogy szerelmemnek, volt, hogy megmentőmnek,
Volt, hogy mesteremnek, volt, hogy gyermekemnek,
Volt, hogy társamnak életben, s halálban neveztem,
De ez mind együtt egy és ugyanaz.
Olyan ember, ki engem szeret és elfogad.
S kit én, míg élet szeretni is fogok.
Talán nem lesz párom, szeretőm sokáig,
De lelkemnek része lesz, míg húsom porrá válik.
GGV,
Bánnám, ha Félelem, mely bennünk van,
Erőt kapna tőlünk, s megölné kapcsolatunkat.
Beszélgetni fogok épp ezért ma véle,
Ne fojtson meg engem, hagyjon inkább élve.
Ha fontos, úgyis megmaradok élve,
És talán mi is megleszünk békében.
Mennyire jó az,
Mikor valaki,
Akit bűnbánat emészt,
Górcső alá veszi
A másik vétségét,
S bölcsen kioktatja,
Ez fertő, ez bűn,
Így boldog nem lehetsz soha!
Okosak az okosok, kik vélik:
A hűség a punciban rejlik.
Kik azt gondolják,
Ha a nő szétnyitja lábát,
Azzal egyben szívébe invitál.
De kérdezek én gyorsan valamit.
Hűségesebb-e az a mylady,
Aki napjának minden gondolatában
Megtagadja magát,
Párjának megfelelni óhajtva zárja lábát.
Aki nem ajándékozza meg szerelmét azzal a gyönyörrel,
Hogy betekintést nyerhessen élő lelkébe.
Vágyait, álmait, kíváncsiságát rejti
Attól a személytől, ki őt szereti.
Megtagadja lényét,
S gyűjti az ártalmat,
Mit a meg nem élt gondolatok,
Vágyak és izgalmak
Mélységekbe rejtése
Okoz magában.
Dörgedelmes soraidtól hátamon hideg futkos,
Bár mit is várhatnék tőled ilyenkor.
Vissza kell állítani az erkölcsöt, mely sérült,
Különben pofán köpni magad tükörben készülsz.
Megértem törekvésed, magam is próbáltam,
Csak sajnos nem ment, abbahagytam, felálltam.
Mert gondolataimba be-be tört egy foszlány:
A hűség ott lapul, hol
A Vének nem keresik.
Az egyetlen hűség, mely
Igazán számít:
Hű légy önmagadhoz,
MINDHALÁLIG.
Cselekedj szívednek nyomán,
Halld a belső hangot,
És kövesd a szavát.
Az intő szó szívemet szorítja,
Bár jól tudom, nem te vagy az egyetlen gerilla,
Ki úgy véli, tudja, mi a jövő útja.
S nem fél kinyilatkoztatni, mert tudja,
Mindenki neki ad igazat,
Ez a világ már csak ilyen marad.
Féltik, mit vélnek, megszerezték.
Bilinccsel láncolják magukhoz a testét.
Félnek, ha eltávolodik, ők elvesznek,
De mind jobban szorítják,
Annak mehetnéke csak gerjed.
Ám ha elengeded, de visszavárod bárhogy,
Hűségét sziklába vésheted már most.
Mint az édesanya, mely gyermekét félti,
De szabadságát járókával nem tépi.
Ő maga fog rájönni, a tűz veszélyes,
De mindig vár rá egy puha, meleg fészek.
És ennél nagyobb kincs és bizalom
Nem létezik, mióta Földgolyó vagyon.
Tudták ezt bölcsek rég, s mai tudja néhány,
Kiket bolondnak tartanak, nem tudván:
Nincs nagyobb hatalom az igaz szeretetnél,
Mely nem önző, nem félt,
Soha nem hoz vészt.
Akinek erényöv kell hozzá, hogy szíve hölgyét bírja,
Rég veszve van annál már a csata.
Ki a tiszteletet erkölcsben méri,
Kinek a szeretet azt jelenti: Bébi,
Enyém vagy, s ha aképpen cselekszel,
Ahogy NEKEM jó, úgy hát elveszlek,
S boldoggá teszlek, ha akarod, ha nem.
GGV,
Nem vagyunk egyformák, de én szeretlek téged,
Szívemben maradsz mindég, bármi is légyen.
Régi emlékek, csodás pillanatok,
Szerető gondoskodás,
Ez mind hatott.
Ezt kaptam tőled nem egyszer, nem százszor,
S bármily necces is most a háló,
Nem számít – ma tanultam egy mai Bölcstől,
Ki nem átall szeretni, pedig az Ördög
Bennem is benn van, s örökkön mörmög.
S nem számít papír, hivatalos fogás,
Nevezett forma, kapcsolattartás,
Mindegy minek hívod, az ilyen Bölcs embert,
Testvéred, barátod, egyetemes szerelmed,
Egy a lényeg, szíved nyisd meg neki,
Veszteni nem fogsz, még ha félsz is.
Bízz, mert te is kaptál vagy kapsz ilyet,
Hozzád is közel lesz hamar egy Bölcs „öreg”.
Ki lehet, csak tízéves, kor, nem nem számít.
S nem kell lefektetned őt, hogy érezd is szavait.
Befejezem a szonoklatot mostan.
Húgytengerbe sok lesz a transzcendes duma.
Szép vers, de tanulsága nagyobb,
Mind ami a címében fennen ragyog.
Jambusaid szépen, sorba"
mennek, okoskodva, gondolkodva.
Pedig nem az a fö, a hirtelen fütés,
Hanem a bizalom, és a hüség.
Ahol ez nincs, ott tova a kapcsolat,
csak a rúgás, harapás, csak mint a vadlovak.
S ha az ember gyarló, és csak élvet talál,
Boldogtalanságának vet véget majd soká a halál.
Becsüld meg jól, amit a szíved lát,
tartsd féken szád, melled, s a pinád.
hisz esküt tettél, mégpedig valaki mellett,
Kárhozott lélek, ki hütlenségtöl szenved.
Érzö lélekkel van mindenki megáldva,
A pinád lehet, de lelked nem basszák halálra.
Más anyaggal kell azt kitölteni,
Amit nem lehet az utcán fölszedni.
Méltósággal viseld tested e baját.
Otthon tisztán simítsd kedvesed haját.
Ragaszkodj hozzá, erövel-tüzzel-vassal!!
Tisztítson meg téged a ma reggeli hajnal.
Következik a hétvége,
Van lehetöség, kétféle.
Vagy gitárt vegyek a kezembe,
Vagy a szexuális életem tegyem rendbe.
A jó kombináció a mindkettö lenne, nem?
Csak a gitár már itt van a kezemben.
Ilyenkor sok nö sír, meg rinyál,
Tehát otthon van most anyucinál.
Marad a gitár inkább mára,
Holnap meg a nö széttárt lába.
Így billen helyre a mérleg nyelve,
Eddig a hétvége örömmel van telve.
Így egyedül maradtam de sebaj,
jön majd még kenyérre karaj.
El jön majd az én időm is egyszer,
mikor zenélhetek rendes emberekkel.
Akivel egyezik a zenei világom,
türelmes vagyok és kivárom.
De azér jöjjenek hamar,
mer ez a csend mán zavar.
Addig legalább megtanulok gitárni,
ha lesz egyszer pénzem elmegyek piálni.
Kirúgtam a dobost mert olyan volt mint feri,
az igazmondás biza nem nagyon ment neki,
hazudott a bitang nem kicsit nagyon,
mondtam néki: - Elkúrtad... az esélyedet barom.
Most már dobolhat a jóember vödrökön,
nem pedig "zidánon" meg pörlökön.
Látom eleresztetted magad,
Így rögtön pár "haverod" is akad.
Kik ha majd fekszel, belédrúgnak,
Ha meg elesel, arrébhúznak,
hogy ne az eresz alatt feküdj,
hanem az út közepére terülj.
Ezt éri el egy olyan vers,
ami elsöre kicsit nyers,
És te beköszöntél szépen.
Ezt pedig fogadd viszonzásképpen,
Mely kedves egy kicsit, vagyis alig:
Nyaljál be inkább a melegszarig!
Látom nem tudsz illedelmesen írni,
Seggfejböl van itt már, alig bírni
Nem kell még egy, kinek a szája nagy,
De befosik, ha jön a feladat.
Majd ö jól megmondja itt a tutit,
Nagyon laza, de véleménye inkább butít.
Van már itt ilyen, köszönjük elég,
Aki ekkora pöcs, annak kiverseljük a belét.
Ez jó vers volt koma,
Gondolkodom, hogy hova
szállt a nyerési esélyem,
mi sosem volt, de remélem
az elsö tizben ott leszek,
ha nem nyerek, hát nem nyerek.
A kiírást elolvasván,
meglepődtem a tartalmán.
E témában nincs tapasztalatom,
hisz nem járt még ily erdőbe faszom.
Asszonyom járt szőrcsomóm erdejébe,
falloszomat egyből jól be is nyelte.
Ő azonban nem ír ilyen topicba,
jobban érdekli őt a zene,muzsika.
Oboázni szeret nagyon,
de ezt nem mutatja a szinpadon.
Igy hát én most nem indulok,
e versenyben nem izgulok.
Azért különdijként elfogadok,
egy jó szaros budiláncot!
Állandóan ott jár az eszetek ahol másnak a farka,
biztosan benneültök nyakig a jó meleg puha szarba.
Fel barátim!A szavakat tettek kövessék,
de ne csak ám ugy tessék-lássék!
Kaparjátok le a szart magatokról jó kis drótkefével,
majd zuhanyozzatok meg FABULON after sévvel.
De mindenki csak a maga feleségét dugja,
hiszen ti sem örülnétek ha más macija bujna asszonyotok buja barlangjába!
Akinek nincs felesége,az nyugton maradjon,
keze,s nem a farka,a gitárhúron matasson!
Őrizd meg szived,kezed,szemed tisztán te ifju,monja a SZENTIRÁS,
és ez bizony nem csalás ámitás!
Ha szavazni kell,hát magamra szavazok,
de én ezért önző nem vagyok.
Csak szeretem kényeztetni magam,
és ezt bizony jól tudja a farkam.
A Bré minden este a feleségem bugyiját nyaldossa,
majd bebujik a jó meleg odúba.
Ott aztán kénye-kedvére jó sokat élvezhet,
nem jön belőlle olyankor vizelet.
Az első helyért az arany budiláncot elfogadom,
és ezután a gitárpánt helyett mindig ezt használom,
a szinpadon állva látni fogja mindenki,
hogy én vagyok a legjobb gitáros és költő széles e világon!
