Ezt Traktoros.hu írta: Traktoros.hu: Hú wazzegmingyánmivanhe! Közeleg a nagy nap, mikor lepipálunk, Legalább is számban minden honfitársunk, Gyönyörűség járja át szívemnek könyvtárát, Háromszáz brunyával díszítettük fáját.
Ékes kis vizeldénk minden szegletének, Sárgával törtük meg, mi fehérben fénylett. Meglátjátok rólunk zeng majd az utókor, Himnuszokat melytől csúszik majd a jó bor!
idegesít a sok kombány meg zetor az úton mennyenek má fődet túrni ingyen a parasztok mitgondolnak ezek itten? a munkáér péz jár? az annyuknak a picsáját, a szemét bandája.
idegesítenek nagyon egyre jobban zavar maradnának inkább oszt dógoznának csendbe zavarják a békéspolgár nyugalmát is nagyon nem is értem mér nem lövik mindeggyiket agyon
Én aszondom aki ingyen fődet túrni nem fog fel kell kötni a bitangját a nyakánál fogva mér zavarja a népeket a problémájával olgya meg ahogy akarja, csak maraggyon csendbe ha nem tuggya megoldani, hát dögöjjön éhen
állandóan zavarognak a büdös bitangok 56-ba is micsináltak a felkelő bandák lövődöztek összevissza szegény oroszokra ahelyett hogy szépen csendbe otthon ültek vóna a házak falát összevissza lyuggalták golyóval utána meg diszidáltak, hogy ne keljen vakolni
hát aszondom a tahóblokád ideje hogy zárjon mer má nagyon unom én is a büdös picsába
Ezt Patkó írta: Gépzsír tesó nem váltottam mindig Patkó voltam legalább vagy húsz esztendő óta Patkóskodtam Napersze van aki engem Patesz néven ismer De jobb szeretem én a Patkót hát ezért cseréltem Az pedig hogy lónak lábán Patkó vasa fénylik nem bánt engem egy cseppet sem sőt büszkeséggel tölt meg. Patkó vasa nélkül a ló hamar lesántulna szép patája elkopna és már csak botorkálna acél patkón a paripa vágtat mint a vihar ezért lettem én is Patkó remélem, nem zavar.
Ezt Patkó írta: A patkó a lónak fontos megvédi patáját a többi szerszám mind gátolja a ló szabadságát Nyereg, kengyel, zabla bőre fékezi a lovat Patkó vasa nem gátat szabadságot ad.
A Patkó vas szerencsét hoz az meg mindig jöhet Paripának kecses járást embernek örömöket.
Ezt Traktoros.hu írta: Traktoros.hu: Visszatér az élet kopott ceruzámba Avagy a megfáradt percek után Zoárdból visszatérő Traktoros.hu önmarcangoló vallomásai
Igazad van Patkó ecsém ebben a témában, Elküldöm én a Zoárdot a bús veres picsába, Nem illik a fennkölt stílus eme szent brunyákhoz, Aztat mondom máskor inkább írok majd pinákot.
Istentűl gyütt isten adta nevét néki egyszer, Patesz isten kersztelte, sárga víz levével, Emígy lettem Traktorosbú, Zoárrdá barátim, Mert az szép új kombóm hangja fénylik mint a a a . mittommmi a jácin na.
Oszt az öcsém írta nékem Kombófy Zoárdot, Itt a nemes vizeldében, emelt fel istenné, Látom már, hogy nem ez a hely hová Zoárd illik Gépzsírtúl meg csíntevésért elnézéset kérek.
Remélem, hogy hétvégére csillapszik haragtok, Vagy ha nem majd szombat este erősen berúgtok Megfogjátok barna kisJJJJány sunáját keményen, Egyet én is megragadok, vagyis hát remélem.
Ezt Traktoros.hu írta: Traktoros.hu: Jó helyen járok Traktoros.hu verse
Titkárnőnek lába között matatnék, ha hagyná, Hogyha kimart fél szememet később visszaadná, De a némber tiltakozik, cerkámat nem állja, Pedig fejét húzogattam, sliccemnek tájára.
Ígérgettem, traktort, fődet, mindent a komisznak, De a dögje, nem értem mért nevezett parasztnak, Mérges leszek bizony, mondom, hogyha így folytatja, Mert olyan még nem vót, hogy a Traktoros feladta.
Ezt Traktoros.hu írta: Jó van na, ha elnézőek lesztek vélem olykor, Megígérem mesélek még elmúlt századokról, Belebújok állruhámba, s elhitetem újra, Véletek az igazságot, vagy ki minek gondolja.
Ezt Traktoros.hu írta: Traktoros.hu: Köszönet az 1gy igaz embernek Avagy az állruhás király isten zenész császár és magasztos Kombófy Zoárd köszönti Kombófy 2 Zoárdot jócselekedeteiért.
Szegény fáradt jó barátom Te soha nem alszol, Köszönöm hogy mellém álltál, mikor más leharcolt, Ígérem, hogy jótettedért, jót adok cserébe, Felemellek magam mellé, díszes emelvényre.
Kultúrának szent trónusán lesz ezentúl helyed, Jobbomon, hol ősidőktől, rég kiérdemelted. S sorsunk, hogyha hozná végül, az borokat elébünk. Remélem, mint szép lányokkal azokkal is végzünk.
Ezt Kombófy Zoárd írta: Kombófy Zoárd / Nevek Tengerében
Avagy Kombófy Zoárd a magasztos hős isten zenész király letakarítja az ürüléket költőtársa magasztos gépzsír öltözetéről, melyre (1gy ember-Kombófy 2 Zoárd) igencsak ráfröcskölte azt a 284-es hozzászólásban.
Bizony egy két dolgot tisztába kell tennem, Mert a nevek körül nincsen minden rendben, Nevemet …. 1gy ember…. Erre felhasználta, Hogy a gépzsír csávót szarvakkal ellássa,
Isten lássa lelkem, nincsen hozzá közöm, Egy határon túl nekem a fikázás nem öröm. Nézzétek a nick-ket, s a címet alatta. Nem én voltam ki a 284-re rakta.
Az én nevem Kombófy, s nem Kombófy 2 Most, hogy így megnézem sirály mind a kettő, Ha az a kis számjegy mögötte nem volna, Akkor tán mindenki csak énrám gondolna.
Ajánlom e sorokat költőtársaimnak, kikkel együtt alkotunk a költészet nagy iskolájában
· Elsősorban UK-nak, aki gigászi költő vénám megtapasztalása után nem tépett le a rongyos felhőimről, hanem szárnyakat dobott felém, mikor látta, hogy az én tépett tollaim otthon maradtak.
· Ajánlom a HANGMESTER Csapatnak amiért lehetővé tették e fórum létrehozásával a magamfajta pszichopata és elfajzott művészlelkeknek a magamutogatást.
· Gépzsírnak, aki végtelen türelméről tett tanúbizonyságot sorsának azon nehéz perceiben, amikor is isteni szándékkal sort kerítettem finom hangolására, és kit Patesz apu így méltatott:
„Költő társam, jó gépzsír Legalább olyan nagy művész vagy Most látom én hogy te is Mint amilyen én vagyok”
· Pici_atti-nak, aki e csempék között elsőként fedezte fel önmagán a szárnyakat, s akinek örökké hálás leszek a zsákos témáért.
· RoBBie-nak a legédesebb, mustízű szőlőgitárosnak
· Gitt-áros-nak Rack-ládával nyújtott fajsúlyos produkcióért.
· 1gy embernek, akivel tákolt színpadok deszkáit koptattam évekig, s aki kombófy 2 Zoárd néven szeretett volna elhíresűlni eme szent helyen, de én nem engedem, mert irigy vagyok.
· Tar-nak a ROCK & ROLL-ba vetett hitéért.
· S végül de nem utolsó sorban, jó testvér öcsémnek Patesz apunak, becsületes nevén Patkónak akitől isteni nevemet kaptam és akitől jobb testvérem nincs (ketten vagyunk).
És ajánlom minden felfuvalkodott hólyagnak és öntelt, önjelölt zene-bohócnak, vagyis mindazoknak akik valaha örömöt találtak egy tiszta hangban, s mindenkinek, aki csak betéved nemes vizeldémbe és nyomot hagy rajta a hálátlan utókor számára, a #33-ban megfogalmazottak alapján.
Nos,
Ti hitvány pojácák, ti szánalmas bohócok, Dőljetek csak hátra, míg az Isten alkot. Csak nehogy pillátokra ragadjon csipátok, Mert vizeldém tartalmát borítom reátok,
Néktek adom ezzel, amit ember adhat, Lelkem legmélyéről, nevezd gondolatnak! Szomorkás veresemet, hogy kivesézzétek, Csinálok a csempén tiszta helyet néktek. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kombófy Zoárd / Én vagyok a hang
Kombófy Zoárd az egykori hős isten, zenész király beszéde a hitetlen és botfülű alantasokhoz. az Hangmesterék vizeldéjében, gondolat ébresztésként így március 15.-e előtt.
Mítosz a nyelvi tisztátalanság megszüntetéséről és a zenei tisztánlátásról
1.
Ott voltam mindenütt az elmúlt ezer évben, Ahol zene ébredt Kárpát Medencében.
Táltosok dalának voltam az írója, Harci dobpergésnek az elindítója, Halld erdei tisztáson boszorkány énekét, Tudod majd ehhez is Zoárd adta nevét.
Nélkülem valahol az orosz sztyeppében, Az Urálon túl Ázsia szívében, Beolvadva népek szörnyű tengerébe, Szláv vagy török zene folyna ereidbe.
Az ősidők óta minden magyar dalnok, Az én ereimből, merített a dalhoz, Ihletet, s kitartást bajnak idejében, Mikor tatár dob szólt, magyar ellenében.
Vad török seregek mikor ostromlának Nemzetre és népre elnyomást hozának, Én voltam az erő Tinódi kezében, Megírni, maradjon emlékezetedben.
Jártam künn a pusztán Petőfi nyomában, Mikor lángolt minden szerte a Hazában, S téptem láncot én is mikor tépni kellett, Szabad magyar ifjak vélem énekeltek.
2.
Bőrtől, vastól fénylő tömött oszlopokban, Mentek el fiaid, hol Doberdo s a Don van. Két nagy világégés tüzeire raktad, Kamatként kufárnak, halni őket adtad.
Lövészárok mélyén élve eltemetve, Hideg testek alatt vérrel s sárral fedve, Míg átért ladikja folyó túlpartjára, Én voltam szívének végső dobbanása.
S azon esztendőkben, melyet lelkünk bán ma, Mikor Mózes vérét kentük fel orcánkra, Ott voltam akkor is csörgővel a kézben, Hol milliók égtek germán kemencékben
Aztán szöktek ezrek, át az óceánon, Daluknak sós ízét, most is érzem számon. Távol a hazától, mint madár a szélben, Marha vagonokban, szűk hajófenékben.
Selyem pamlagokon, szüzek énekében, Kiket saját szüléik adtak pénz fejében. S azon magzatoknak, halotti dalában, Akik orvos által haltak az anyában.
S mindazon korán halt szegény angyaloknak, Kiknek nem járt fejfa, hisz világon sem voltak Kiket, mikor anyjuk küldött a halálba, Benne voltam, benne, mind utolsó dalában.
S minden szegény árva szempár énekében, Akit kincstár nevelt lelketlen, keményen. Szeretettől zártan, megfosztva anyától, Hogy tagadnám magam ezek sikolyából.
De magyarul énekelt az ördögnek leánya, S magyarul sír fel amaz szegény árva, Magyarok voltak mind, akik elégtek. Őrizd hát zenéddel nyelvét meg e népnek!
Mind ez magyar zene, tőlem ezt kaptátok, S ráadásként hozzá egy darabka országot. A kisebbik felét, néktek csak ez járja! Koldusként, zenészként élni e Hazába’.
Ezt gépzsír írta: hogyazakurvaéletbemiarántottfaszvanittmá c. vers
Nem értem én rohadtul, azt hogy mi megy itten fejecskémben rend a nevek körül nincsen most hogy ki van kivel, nem egészen tiszta ebbéli aggályaim öntöm mostan rímba
nickneveknek forgószelét én megülni nem tudom elviharzott felettem, ó be szörnyű fájdalom sötét lepelként beborít neveitek káosza csináljatok rendet,tüstént,rögtön,most nosza!
Ezt Traktoros.hu írta: Szigorúan prózában! Én lenni Traktoros az nagy vizeldének géniusza és Teremtője. Kombófy Zoárd néven teszem közzé magasztos eposzaimat. 1gy ember bejelentkezett kombófy 2 zoárd néven, amit nem tett helyesen.
Ezt pici__atti írta: Kombófy mester tollát nem sajnálja, Jó sokat ír a Hangmester portálra, Töltögeti szent hugyoldánk száraz helyeit, Zoárd írjál még azta mindenit! :)
Ezt Traktoros.hu írta: Az nagy fenkölt Patesz apu e néven szólított, S mivel egész más a stílus, így tudatom megoszlott. De ne vessz el a részletegben, jó Gépzsír barátom, Mítoszomról írt kritikád én szívesen látom.
Ezt Patkó írta: Olajlábazatra sárgalével írom Hogy e kultúrhelyet biz én nagyon bírom Lelek benne sok-sok balladakovácsot Költőakrobatát lírafőszakácsot
Verslakatos társak az istenre mondom ha ide betérek elszáll minden gondom Szárnyalni kezdek mint veréb a homályba Adjunk a múzsáknak bránert a farába
Ezt gépzsír írta: megjött az én böbebabám végrevalahára ahelyett hogy tanulgatna benn az iskolába vizeldébe ő bejár mostmár sűrűn, gyakran gépzsír szíve szerelmesen mingyá nagyot dobban
Ezt gépzsír írta: Tüzesen süt le a téli nap sugára sote tetejére gépzsír szobájába tündököl, ragyog, szépen száll a por, csakhogy így nem jól látszik a monitor.
Világnak örvényéből kiszakadva létem, hiszen most főnök nincsen itt mellettem így aztán a böbivel vizeldébe sietek hol most nincsen senki, király ez, gyerekek!
Ezt gépzsír írta: Gondolatok a vzeldében ammóniát óvjad vizeldénknek göyngyét ezzel rakja ide sok költő a versét e nemes anyag nélkül nem lennének rímet ehetnénk helyette igen szar puncs krímet
Ezt Traktoros.hu írta: Tegnap reggel úgy beszart a zinternyet minálunk, Azóta csak csóváljuk a fejünket és állunk, De most végre renberakta renccergazda ember, Csak most sok lesz mán a dógom, kések majd a verssel.
Piszok gépzsír ne maceráld a Böbét minálunk, Mer szegényke belepirul, hogy mi mit csinálunk, Aztat hiszem befejezem szonettemet mára, MTZ-m az udvaron már traktorosát várja. :)
Ezt pici__atti írta: Nem-Tól-Nagy Atti: Curriculum Vitae(vagy valami hasonló)
Én vagyok a hétszűnyűkapanyányimonyók, Orromban, nyelvemben pici, színes gyolyók. Farkamról és kömldökömről már nem is beszélek, Élvezik a csajok, amikor kefélek.
Nem csak cipőt sikálok, Hogyha sáros netán, Alfelemből néha Előtör a metán.
Amikor meggyújtod, S páncélt fel nem veszel, Vigyázz barátom, Mert porrá, hamuvá leszel.
Írok neked, hogy ha kell, Ó kedves barátom, Áttőröm gátjaim, S levetem rabláncom.
Sárga lével író pennámat Használom értetek, Azért írok ennyit, Mert erre kértetek.
Ezt gépzsír írta: irodában szegény atti jégbe fagyva pihen, de azért vizel még, mert hisz ő egy ilyen zenészember, ha jól tudom ő egy király dobos, budifalon ammóniát hagy hisz atti okos.
Ezt gépzsír írta: Jó pajtásim merre jártok, hosszú hűvös télben hol vannak a nagy zenészek, nem a vizeldében Sodró örvény elkapta tán mindeniknek pennáját budifalra mért nem küldi senki sem a tintáját?
