Világos, szerintem ugyanazt mondjuk. A "jó" tudás a lexikális tudás és a kombinációs képesség / értelmezni tudás valamilyen elegye. Nem vitatom, hogy a lexikális tudás fontos, csak azt mondom, hogy az az oktatási rendszer, amin én mentem keresztül, az általános iskola szintjén CSAK a lexikális tudásról szól, és a másik részét elhanyagolta, szinte totálisan. Én olyan szempontból szerencsésnek érzem magam, hogy középiskolában meg egyetemen olyan tanáraim voltak, akik megtanítottak erre a másikra is, de nem lenne-e jobb az, ha már az általános iskolában is sokkal inkább egyensúlyban lenne a két dolog?
Ennyi volt a felvetésem. És ha ez így jobb lenne, akkor lehet, hogy jobb, ha nincs osztályzás alsóbb tagozatban, mert hogyan osztályzod a kreativitását egy kisrácnak, akit épp mosttanítasz meg írni meg számolni?
huh...nagyon berágtál bandi bátyám.
öreg fórumos vagy,te is tudod hogy ez csak pillanatnyi gőzkiengedés,de nem vezet sehová.
na jó..nem kapsz infarktust:)
Fender, tök igazad van a tudásalkalmazásban, de ehhez szükséges a tudás!!!
Amit megy csak tanulással szerezhetsz meg. Ahhoz, hogy jó orvos lehessen, nem csak az kell, hogy átlássa a helyzetet, hanem hogy tudja egy az egyben az élettan könyvet! Legalábbis én nem ismerek olyan orvost, aki ne tudná egyazegyben az élettan könyvet! Ezt nem lehet úgy kettéválasztani, hogy idáig a lexikális tudás megszerzése volt a cél, és most ezen változtatunk, hanem a lexikális tudás megszerzését lehet modernizálni (internet,stb.) De attól ugyanúgy szükség van rá, egyrészt, hgoy megtanuljon tanulni az ember, másrészt lexikális tudás nélkül nem fog összefüggést látni, mert azt se fogja tudni, mikből áll össze az összefüggés. Nem véletlen emlegetik az élethosszig tartó tanulás szükségességét. meg a versmagolások sem véletlen vannak az iskolában. ezzel (a verstanulással) megtanul szöveget érteni, olvasni, összefüggéseket látni, (pl. mennyivel könnyebb a Himnuszt úgy tanulni, hogy megfigyelem benne az időrendiséget, ahogy az események követték egymást) valamint pusztán agytornának is jó.
A bölcs gépzsírt olvastátpl...:)
manapság a szelektálás IGENIS kulcskérdés az info-k tengerében.
persze lexikális tudás, valahol kell, igen, de csökkenő jelentőséggel!
ipari társadalom->informatikai alapú társadalom
mindenki űl egyedül a kis bezárt világában/virtuális gömbjében és csak info-t cserél a környezetével. az csoportos dolgok érvényüket vesztik.
szokásossá válik, hogy használunk valami tudást egy ideig, aztán eldobjuk és másikra állunk át. a lexikális dolog NEM KELL! váltani tudás kell. futószalag agy - ez kell!!!!
Persze, abban teljesen egyetértünk, hogy minden szakmának megvan a maga szaktudása, amit fejben kell tudni. Orvos, mérnök, közgazdász, jogász, pap, stb, ez abszolút így van, minden területen, a melóm 90%-át én is fejből csinálom.
Kérdésem csak az, hogy ezt az effektív tudást vajon mikor szerezték? Szerintem rohadtul nem az általános iskolában, hanem később. Elfogadható érv lenne, hogy az általános iskola tanít meg a tanulásra, de te hány olyan orvost ismersz, aki attól jó orvos, hogy bevágta egy az egyben az élettan könyveket? Szerintem az ugyanis édeskevés hozzá, alap, ami ugyan kell, de sokkal fontosabb az összefüggéseket látni és aplikálni azt, amit tudsz. Ha erre nem tanítanak meg, kudarcra vagy ítélve, akkor is, ha fejből tudod az egész könyvet, mert amikor csinálsz valamit, szintetizálod azt a tudást, amivel rendelkezel. Szerintem erre érdemes megtanítani egy kisgyereket, nem magolni.
Ja, és Bandi - most utoljára! - nézd meg légyszi gépzsír #7572-es hozzászólását. Látod, ez egy értelmes hozzászólás. Vesd össze a tieddel...
Ez azért nem ilyen egyszerű. Egy orvos nem szakkönyvből, hanem úgymond "fejből" gyógyít, műt. Nekem van orvostanhallgató ismerősöm, isznyatos mennyiségű anyagot kell megtanulniuk úgy, hogy azt a munkájukban készségszinten tudják fejből alkalmazni. Egy bíró vagy ügyvéd a tárgyalóteremben szintén nem mondhatja, hogy: "bocsánat, mindjárt keresek valami frappáns választ a szakirodalomban." EGy tanárnak sokkal nagyobb a tekintélye (=könnyebben tud fegyelmet tartani) ha a felmerülő kérdésekre tud válaszolni, el tudja magyarázni. Ez pedig lexikális tudás nélkül nem megy. Ésmikor szokjon hozzá az ember a nagy mennyiságű anyag megtanulásához, ha nem az általános iskolában? Így fokozatosan van egyre jobban egyre nehezebb tanulnivalókkal terhelve, és nem az egyetemen szakad rá az, hogy itt ez a 1300 oldalas könyv, két hét múlva zh. az első 500 oldalból.
POntosan ez (lenne) a feladata az általános iskolának, hogy megtanítsa tanulni az embert, hogy aztán később ne az legyen a probléma, hogy "hát én ezt nem tudom megtanulni"
ide nekem a tankönyves kérdéseket :))
mint tankönyveskamarai tag tudok/nék mesélni a liberalizált tankönyvkereskedekemről - csak semmi pánik, Magyar Bálint elintézte (ezt is :((((((( )
Lexikon, internet, szakkönyvek... Ilyenekről még nem hallottál, Bandi? Ottvon minden a polcon.
Az ismeretanyag rendezése és kombinálása, az az igazán szellemi tevékenység.
Erre kéne megtanítani a gyerekeket, nem arra hogy fejből nyomjon neki felesleges infókat.
arról nem beszélve hogy az általános műveltséghez hozzátartozik bizonyos mennyiségű lexikális tudás (történelem, irodalom földrajz stb) Ezeknek nagy részét nem használja az ember, viszon szüksége lehet rá hogy tájékozódni tudjon a világban és levonja a vilákrl a történt dolgokró a számára megfelelő következtetéseket.
Vagy marad egy tájékozatlan, megvezethető bábfigura.
Ma az oktatás semmilyen szinten nem megy rá a lexikális tudásra. Bizonyítja ezt a múltkori érettségi is. Egyébként a lexikális tudás nagyon fontos azért hogy bizonyos összefüggéseket tudjunk.
Régen azért átláthatóbb volt az oktatás is.
Rgyféle tankönyvet használtak az egész országban. Egységes volt az alaptanterv is, aminek megvolt az az előnye, hogy ha a szakfelügyelő bácsi/néni bement mondjuk december 5.-én egy hatodikos osztályba Mátészalkán, pontosan tudta, hogy Mátyás királyról fognak tanulni.
Ha másnap Orosházára ment, onnan folytatódott a tananyag, ahol előző nap abbahagyták Mátészalkán. A praktikus az volt a dologban, hogy ha egy család Mátészalkáról Orosházára költözött, a gyereknek még csak új füzett sem kellett venni, nemhogy különbözeti vizsgát tennie, mint most.
A Waldorf-iskolák meg olyanok, hogy az életre készítik fel a gyereket. Lehet, hogy mondjuk 9 évesen még nem tud folyékonyan olvasni, vagy nem tudja a 8-as szorzótáblát, de ha azt látja, hogy ég a konyha, tudja, hogy mit kell csinálni. Mire végez, mindent tudni fog, mint az állami iskolában végzett kortársai.
A magyar alsószintű oktatási rendszerrel szerintem az a gond, hogy 1) túlságosan a lexikális tudásra megy rá, nem pedig az ismeretek használatára, 2) totál alulfinanszírozott. Gyakorlatilag ma az megy el tanárképzőbe, és lesz általános iskolai tanár, akit sehova máshova nem vesznek fel. Amíg nem lesz becsülete a tanári állásnak, addig felesleges bármit is várni.
Az 1)-es pontra visszatérv, szerintem sokkal fontosabb a tudás használatának elsajátítása, mint a lexikális tudás, és ilyen értelemben az osztályzásnak is arról kéne szólnia, hogy nem csak a lexikális ismeretet osztályozza, hanem annál sokkal többet. Ez fiatal korban pedig nagyon nagyon szubjektív lehet, olyannyira, hogy lehet nem érdemes osztályozni egyátalán.
Megjegyzem, nincs egyértelmű álláspontom arra, hogy jó-e vagy nem ez a nem-osztályozás, csak keresem a logikát a dologban...
És ha nem kap jegyeket akkor mi alakul ki benne? Mert, hogy motiváció nem az biztos. A rossz tankönyveket meg minek kell megvenni? Miért nem választ a tanár olyat ami normális és használhtaó?
Persze én is tudom,de egy kisgyerek csak a jegyekkel szembesűl,még nem tudja megértenti az alaphelyzetet,és könnyen kialakúlhatnak benne életreszóló gátlások,ráadásúl óriáisak még az egyéni különbségek fejlettségben ebben a korban,meg aztán az sem mindegy hogy ki honnan jön.PL.egy nagyon értelmes de rossz közegből érkező kisgyereknek(pl.alkoholista szülő vagy egyszerűen olyan szülők,akik nem törődnek a gyerekükkel)sokkal nehezebb megbírkóznia az iskolai feladatokkal főleg ebben a mai rossz tananyagokkal és tankönyvekkel zsúfolt oktatási rendszerben.Így lehet hogy sok értelmes gyereknek már az elején el megy a kedve a tanulástól örökre.
Ezt én tapasztaltam. Az középiskolás osztályom volt olyan, amelyiknek semmi kötelességtudata nem volt, és mindig a jogaikkal jöttek, holott az alkotmány szövegét nem tudták értelmezni. Erre mondják, hogy Magyarországon kettő dologhoz mindenki ért,... a focihoz és a joghoz.
A másik nagyon fontos dolog szerintem, hogy nem tuúl egészséges a gyerek szempontjából, ha állandóan azt hallja, hogy neki ilyen meg olyan jogai vannak, de arról hogy milyen kötelessége van, arról nem hall semmit. Így a kötelességtudat sem tud a gyerekben kialakulni, és később sem igazán fog, aminek meg akár egy házasság is láthatja kárát, vagy a szüleit bedugja egy elfekvőbe, ha macera van velük, stb, mert nincs benne kötelességtudat, nem tud felelősséget vállalni semmiért
Amcsi minta. Elhülyítik az emberek nagy többségét. Így könnyebb őket irányítani. A politikus is gondol a fiára...
Lásd TV-shop. Nálunk még hál" istennek röhögnek a Motor Up-on, az olaj nélköli motoron meg a náza technológiás turmixgépen. Úgy látom nem sokáig...
Ez is olyan mint a Calgon meg a fűtőszál.
Alapvetően ez a nem osztályzós dolog, a legnagyobb hülyeség. Persze a jegy nem minden. Pl.: nálunk az érettségin olyan kapott 4-est aki Kaffka Margitra azt hitte hogy Franz Kafka egyik műve. Jobb helyen egy ilyen után megbuktatják az embert, mert ha nem akkor szép lassan eljutunk oda, hogy az érettségi nem ér semmit. Ugye ez van már ma is. Másik oldalról Einstein kettes volt fizikából szóval ilyen értelemben sem számíthat a jegy. De ha nem szélsőségekről beszélünk akkor ez a dolog már nem igaz.
Nomrál esetben az aki tanul jó jegyet kap, és aki nem tanul rossz jegyet kap és megbukik. Ha nem osztályoznak és egyre inkább kiherélik az oktatást akkor tényleg egyre hülyébb felnövekvő fiatalsággal kell számolni. A jegy alapvetően motiváció. Én nagyon jól emlékszem, hogy egy rossz jegy volt az ami miatt egy adott tárgyból év végére az osztály legjobbja lettem. Ez másnál is lehet így. Kiherélés alatt meg azt értem, hogy olyan tantárgyakat vesznek el, amik ma már nem alapvetőek, pedig nagyon fontosak lennének, pl.: rajz, ének-zene, testnevelés....
Én sem a levegőbe beszélek a feleségem tanítónő.De álljon itt a saját tapasztalatom:a fiamat Zalánt az első és második osztályban két különböző pedagógus tanította.Elsőben szerette a tanítónőt ezért nagyon jól tanúlt,sajnos másodikban jöttek a gondok egy új tanítónő személyében,azt nem szerette rosszúl tanúlt,pedig itthon ugyan úgy álltunk hozzá.Átvittük harmadikban egy másik iskolába ahol tudtuk már hogy ki fogja tanítani,újra minden helyre állt a gyerek azóta nagyon jó tanuló,ráadásúl most hogy felsős lett még jobban tanúl.És ez biztosan tudom hogy nem egyedi eset a miénk.Én sem azt mondom hogy nem kell a szigor,de lehet hogy a buktatással,és a merev szigorú osztályozással többet lehet ártani mint használni,főleg ebben a kicsi korban,amikor még a gyerekek nagyon erőteljesen érzelmi és nem racionális alapon működnek,ráadásúl amikor szinte bárkit felfesznek vagy felvettek a tanítóképzőbe(több hülye haverom is elvégezte csak hogy legyen egy diplomája)óriási a kockázata annak hogy a gyerek egy rossz pedagógus áldozatává válik.
gondolom jól lealázták a katolikusokat és te boldog voltál, hogy újra igazolták a véleményedet
(ha jól emlékszem, a klubrádió volt az a rádió, ahol még megyó idején a kormánypárti szereplés 100% volt az ellenzéki 0%-kal szemben, ORTT felmérés)
Anyám is folyton azon panaszkodik hogy egyre "hülyébbek" a gyerekek. Nem tanulnak, órán se figyelnek. De ebbe bőven benne van az is hogy a szülők leszarják őket.
Én otthon nem nagyon tanultam mindig megéltem abból amit órán felszedtem így megvoltam 4-es 5-ös. Középsuliban persze már más volt. Egyébként szerintem ott is az van mint általánosban csak durvábban.
közép suliban is (itt dolgozom) nagy problémákkal jönnek a tanulók, folyamatosan olvasni és azt értelmezni nem tudnak, írni sem, az alapok hiányoznak, felelősségérzetük sincsen stb.
(tisztelet a kivételnek, de nem ők vannak többen)
Tremoló és tremolókar, húrmagasság a felső nyeregnél, poticsere, bundprofilozás, elektronikacsere Fernandes sustainer rendszerre, na meg full beállítás.
Itt két dolog fontos szerintem: az egyik, hogy ha nem ismételhet évet a gyerek, könnyen előfordulhat, hogy 5-ikes korára nem tud olvasni/írni/számolni, illetve már alsóban is lemaradásban lesz a többi osztálytársától, akikkel együtt halad. A másik, hogy pont az alsós kor az, amikor olyan alapvető dolgokra lehet a gyereket megtanítani, hogy a tetteinek következménye van. PL. nem tanultál? Egyes. Jól tanultál? Ötös. Egymás között is ki tudják deríteni, hogy ki a jobb tanuló, kitől lehet segítséget kérni, kin kell segíteni. Ezt csak egy (viszonylag) objektív ellenőrző rendszer segítségével lehet, ez pedig az osztályozás.
Nyilván ez a tanár felelőssége is, hogy azt osztályozza, amit a gyerek tud, s ne azt, amit nem tud. (Tehát: "amit tudsz, az a kettes szint" ne pedig: "eztmegezt nem tudod, ezért kettes".)
Aztán az osztályzás jó esetben inspriálja is a gyereket, hiszen nagyjából 3. de inkább 4. osztályos korban kezd kialakulni a versengésnek az a formája, ami nem a fizikai, hanem a szellemi erőn alapul, és ez nagyjából 7., 8-ra teljesedik ki.
Reformálni kell mindent! Ha sokáig nem nyúlunk hozzá egy (önmagától is) jól működő rendszerhez, az olybá tűnik mintha senki nem csinálna semmit. Ergó, hogy ne essek el a zsíros falatoktól és a semmitnemkellcsinálni pozíciómtól, találjunk ki valami fas*ságot, hogy fontosnak tűnjünk, hogy úgy látszódjon, mintha dolgoznánk...a felelősséget majd leosszuk, és hazamegyünk meccset nézni. Fas*ság.
Ja nem beszélve a mai gyerekek magatartásáról, semmi fegyelmező eszköz nincs már az osztályok csürhávé fajulnak. És itt nem a körmösről van szó mielőtt valaki lecsapná az olcsó poént. Anyám tanár általános ban már vagy 25-30 éve igazán tudom miről beszélek. És egyébként télleg volt nagyon sok olyan tanár akit diákként utáltam és később jöttem csak rá mennyire hálásnak kéne lennem neki.
(ja ennek a nagy része czen-nek ment)
Te pedig nem tanítottál még gyerekeket. Figyelj ha pont abban az időszekban veszed el az értékelés buktatás lehetőségét ami a legfontosabb az a későbbiekben kucsfontosságú lehet. Pl ha nem tanul meg rendesen olvasni írni "szöveget érteni", és nem lehet őt megbuktatni szóval nem lehet újabb lehetőséget adni neki hogy ezeket újból rendesen megtanulja, akkor 5-ikes korában olyan lemaradása lesz hogy akkor fogják megbuktatni. Utána meg már nehéz lesz felzárkózni. Az élethez hozzátartoznak a kudarcok is. Én sose törtem össze egy feka pont vagy egy karó láttán. Nemtanulásért rossz jegy jár ez törvényszerű. Ezeket az alapvető törvényszerűségeket a gyerekeknek is meg kell tanulni. Itt nem sajnálatról van szó, ez a gyerek érdeke.
ha ezt vesszük alapul és nem akarunk a gyerekbe tiporni, akkor jóllakott elkényeztetett semmirekellő naplopókat nevelünk, ez van, ilyen az emberi természet, addig megy, amíg engedik és ha van kényszerítőerő, akkor összeszedi magát és bizonyít, liberálkodós szarsággal kivégezzük az oktatást
senki sem halt bele egy kemény oktatási rendszerbe és elég jellemző, hogy utólag a nagy többség hálás a kemény kezeknek, ezt sem én találtam ki, így van és kész
Persze,mivel rossz tanuló voltam szenvedtem is miatta.De,nem ez a gond,a gyerekek még ebben a korban nagyon különböző fejlettségűek,ezért nem igazságos még az osztályozás.
Látszik hogy nincs még gyereked,és még nem láttad elkeseredttnek egy rossz osztályzat miatt.Nem kellett még vígasztalgatnod hogy "nem a jegy számít...".Nekem van egy 11 éves fiam,és nagyon sajnálom hogy amikor ő volt alsós még nem volt ilyen lehetőség.
