Nem adja, veszi. cs-3-at semmiképpen se! Ellenben a bass limiterük fasza (lmb talán a jelzése).
Nekem ewr demeter klón van, finoman teszi a dolgát, szeretem (szerettem, már ugye szobagitáros vagyok, vagy még azse :D). 12V adapterrel jobb mint 9V elemmel.
3 év delayjel végre onlájn is hallgatható a kedvenc magyar basszusgitárosom - egyébként szerintem nem is túl jó szandú - Ré basszusgitárja. Nem értem minek kellett lecserélni a Jack Bass Customot :D
Ibanez CP-9/10, EWR Demeter Copmpulator klón.
Trace Elliot SMX dual band compressor. Most meg van vakerán az - elméletileg - utódja az Ashdown dual band compressor, ha ugyanaz a megoldás, akkor az is biztos jó, ki kellene próbálni. Ezek mondjuk már 20 ezer felett vannak, de ahhoz a szolgáltatáshoz képest, amit nyújtanak, bőven olcsó, szvsz. (De az Ashdownt télleg nem ismerem)
viszont Kócos D-bass-e nagyon nagyon bejött... hihetetlen, milyen jót tudtak koppintani a spector gyárban! eszméletlen kiegyenlített a hangja és baromi kényelmes is... meg jól is néz ki!
volt még pár másik gitár is ami tetszett de olyan fura nevük van, hogy egyre sem emlékszem! :D
(és akkor itt én is megköszönném a Kócosnak lepasszolt húrkészleteket, szépen csilingelnek!)
És tudod mi a poén? Ebből a Studio Bass-ból hiányzik a hátsó PU (egy Szegedi van a helyén, vagyis a helye alatt) és törött a pálcája. Pár évvel ezelőtt Määdtól kaptam egy Studio Bass nyakat és egy PU-t :D Úh. az a PU megy bele, a nyakat még eldöntöm, hogy marad-e, amásikkal lenne egy kis famunka, viszont jó a pálcája :D
Ami a vegyes renomét illeti, szerintem meglehetősen előítéletes a megítélése. Puhább, sérülékenyebb, mint az éger, de amúgy lőtt kutya legyek, ha valaki HALLJA a különbséget a kettő között. A 80-as, 90-es évek japán hangszereire különösen jellemző volt. A japán gitárgyártás fénykoráról beszélünk! Nekem is volt és van jó pár, a Fernandes-en kívül Ibanez Roadstar II, Soundgear, japán Squier, jobbnál jobb hangú hangszerek mind. A Music Man Bongo is basswood, és nem mondanám, hogy szarul szól. Ettől még lesznek itt páran, akik mindjárt lefikázzák itt jól. Az első kettő poénból, a harmadik már nem.
Akkor még egy kis ízelítő, hogy milyen témák vannak még a tarsolyban :)
Mondjuk meg is kell majd rendesen írni őket, de szerintem most kicsit visszatérünk majd a jezdeti, gyorsabb, kevésbé matekos, agresszív vonalhoz. Mondjuk ha rajtam múlik, szeretnék csempészni bele egy hangyányi ambient, elektro vonulatot is :)
Nagy bódottág van. Ha minden igaz laza két és fél év után megint beindul a FUGE henger. 5-6 héten belül várható pár új dal. Ilyesmi ötletekkel:
Ehez kapcsolódó kérdés lenne. Még mindig midi basszussal dolgozunk majd első körben. Jelenleg Triliant használunk, esetleg valaki tud valami jobb megfejtést anyabaszó metalkodáshoz?
Igen, a LEB-ek basswoodok - legalábbis a korabeli prospektusok szerint.
A Fenderek korábban A FujiGen gyárban (ahol tbk. az Ibanezek, meg persze sok minden más is), újabban a Tokainál készülnek. Könnyű őket megkülönböztetni: az előbbiek MIJ, míg utóbbiak CIJ jelölést viselnek. Mint korábban volt róla szó, Fernandes-ék soha nem rendelkeztek saját gyártó kapacitással, viszont a Fenderek kapcsán említett két gyárral is gyártattak tbk., tehát felfedezhetőek átfedések a két márka között.
Semmi gond! Egyébként a Fernandes-ék nem hogy a Burny-t, de Fernandest sem készítettek soha. Különböző japán (Tokai, Matsumoku, Terada, FujiGen stb) gyárakban gyártatták őket, manapság Kínában. Burny logót eredetileg a Fernandes Gibson kópiái kaptak, amolyan al-márkája volt a cégnek.
US = Fender US pickups, alder/ash body, vintage hardware
non US = Fender Japan pickups, basswood body, standard vintage hardware
Ezen kívül létezik még egy Standard széria is, ami leginkább a MIM Standard-nek felel meg. Ma már, ha a CIJ, vagy MIM Fenderekről beszélünk, érdemes disztingválni, melyik szériáról van szó.
Ezt most nem egészen vágom, melyik gyárra gondolsz. Ahol a Fernandes-ek készültek?
Barátaink régebben Pesterzsébeten, a Kende Kanut utcában laktak. (Kende Kanut a község alapítója volt a XIX. században). Rendszeresen kaptak postai küldeményeket ezzel a címzéssel: XX. ker., Kende Kan út 52. Nem vicc! :)))
De tényleg! Feta itt is hirdette sokáig, én meg hájpoltam, mert jó fej vagyok, hogy milyen jó kis hangszer, meg minden, vegye már meg valaki, meg minden. Hát nem? Hát de! :)))
A kép bal elején (Fernandez mellett) a világos színű ház ablakai olyanok, mintha elforgatva tették volna be egymás mellé őket. Jópofa. Japános találékonyság.
A LEB a széria elnevezése a Fernandes márkán belül. LEB-1 = Preckó, LEB-2 = JB. 90-es évek. Minőségre, kivitelre nagyjából a JB62 (tehát az "US" jelzés nélkül, olcsóbbik) japán Fendernek felel meg, vagyis nem a 150+ ezresnek. Viszont annál lényegesen jobban szól, iszonyatosan jól. Csak hát mint tudjuk, azt a Fender logót a fejen mindig meg kell fizetni...
Mi az a LEB? Én abból indulok ki, hogy az én benyomásom alapján ez a japán Fenderekkel megegyező kategória (kényelem, hang), és egy japán JB szerintem 150e lenne legalább. Azt gondolom, hogy a Fernandes-nek nagyon nincs neve ha ez ennyiért reális. Rosszul gondolom?
Én nem gondolom olcsónak, általában 100 alatt mennek a LEB-ek. Évekkel ezelőtt egy makulátlan állapotú LEB-2-t 90-ért sikerül elpasszolnom. Azóta a használt árak lefelé moccantak...
Pár éve egy pont ilyet adtam el.(ez nem az,megnéztem a SN-t). Első tulajtól volt. Bő egy évig árultam, lehet volt kettő is, mire sikerült eladnom. Talán 100ért ha elkelt. Neten jelentkeztek rá legalább egy tucatnyian, de vhogy mégsem volt olyan kelendő...
Egyébként a Fernandes-ék nem hogy a Burny-t, de Fernandest sem készítettek soha. Különböző japán (Tokai, Matsumoku, Terada, FujiGen stb) gyárakban gyártatták őket, manapság Kínában. Burny logót eredetileg a Fernandes Gibson kópiái kaptak, amolyan al-márkája volt a cégnek. 
