Meglehet, hogy ez volt az elsődleges szempont, minden estre a hangszer balanszának sem ártott a megoldás... :)
A Strato fej valóban a dead spotok eliminálása miatt született.
Én úgy tudom, hogy az MM-nél a dead spotok eliminálása miatt került egy kulcs lejjebb (gitároknál meg kettő, de ott a fejnehézség nem lehetett indok szerintem, mert egy strat sem fejnehéz). Ahogy az első preckó és tele után is a "mostani" preckó (és majd a JB) és a strat nagyobb fejei is. Persze lehet, hogy nem is. Olvastam valahol, ráadásul angolul :D
Na, jól van, örülök, hogy összejöttetek :) Szerintem nem baj, ha nem szól Preckósan, arra ott a Preckó. Szóljon jól, Sandbergesen! A 4x1-es elrendezésből nehéz fejnehézség nélkül kijönni. Ezt úgy tűnik, Leó papa is belátta, mire a MM-ek tervezéséig eljutott.
Szerintem nem hozza a klasszikus preci szundot (de ezt a kijelentésemet fenntartásokkal kell kezelni), de hoz valami olyat, ami tetszett. Elég markáns különbség van aktív és passzív üzemmódja között. Önmagában nekem jobban tetszett az aktív, de zenében jobbnak éreztem a passzív hangját. Tetszik a kicsike. Ami hátránya, hogy kissé fejnehéz...
Hát bizony, ez az egész japán gitáros sztori rendkívül rosszul dokumentált, ezért rengeteg pontatlanság, ellentmondás található a témával foglalkozó írásokban. Ezért ezeket ennek megfelelően is kell kezelni. "Original design" Mayával / El Mayával én sem találkoztam, a copy-kon pedig hol, ez, hol az a név van valóban. Szerintem ebben a pontban (is) tévedett a szerző. Pont a napokban olvastam (Wikipedia...), miszerint az első japánban készült Fenderek gyári számában a JV a "Joint Venture" (azaz "vegyes vállalat", mert hogy a Fender Japan Inc. egy japán-amerikai vegyes vállalat volt), rövidítése, miközben minden más forrás szerint JV = Japanese Vintage. No nem mintha lenne bármi jelentősége...
Az Ibaneznek a FujGenhez, az Aria-nak a Matsumokuhoz jogilag nincs közük. A márkatulaj Hoshino Gakki és Arai cégek - soha nem lévén saját gyártó kapacitásuk, ezekben a nagy gyárakban gyártattak. Pont abból adódik a nagy kuszaság, hogy a használt márkaneve, azok tulajdonosai, használói, valamint a gyárak teljen elkülönülnek egymástól. A Rokkomanon és a Tokain kívül nem is emlékszem, előfordult-e, hogy a hangszer márkajelzése, a forgalmazó és a gyártó azonos lett volna. Utóbbi cég ma is működik, igaz, már csak mint gyártó - náluk készül a japán Fenderek nagy része.
Az ebay és hasonló hirdetések valóságtartalmával is óvatosan kell bánni: egy angol nyelvű, az interneten ma is fellelhető apróba pl. tévesen írta a hirdető, miszerint a Roadstar II-ben gyárilag DiMarzio PU lenne. Azóta Magyarországon is szokás erre a hibás információra hivatkozni, amikor az ember fia jószándékúan vitába száll a hirdetővel.
De az eleve kizárható, hogy jó tweetere van jó váltóval, mert az csak neked van :D
Szar Tweeterről jut eszembe. Hallom a szomszéd utcában üvölt a rock, pont mentem arra. Öreg basszer koma hegeszti a kerítést, kibaszta az utcára a WW Sweet 15-öt, rátolta a discmant és nyomatta a Yardbirsdsöt csutka hangerőn :D
Akkor tényleg nem tudok angolul. Leírom, én hogy fordítottam :D
"A Maya egyike azon pár japán márkáknak, amelyeknek saját gyáruk volt. A "szülő" vállalat a Rokkoman és a gyár kópiákat készített Maya néven és "eredeti terveket" El Maya néven. Mint az összes többi japán gyártó, nekik is volt "márkán kívüli" exportjuk.[gondolom itt a más elnevezésre utal, mint ahogy pl a Teisco az NSZK-ba a legkülönfélébb német nevekkel szitázva exportált hansgzereket.]
A gyéár megsemmisült az 1995-ös "Kobe" földrengésben, de úgy gondolom a Maya márka már régen eltűnt addigra."
Na most nekem az jön le ebből, hoyg perzse, hogy nem gyár a maja, csak egy Brand, ahogy az Ibanez és Cimar is Fuji Gen, vagy a Westone és Aria Pro II meg Matsomoku. De attól a Brandnek lehetett (very) low budget "almárkája" is. Mert az Arirang is hiába koreai nevű és Koreában készült cucc, a silány kivitelezés és még jó néhány dolog arra utal, hogy valószínűleg a Samick gyárban készült, tehát értelemszerűen az is csak egy Brand. Na most a Cimar elektronikát én sem értem benne, pláne, hogy ha tényleg van köze e Rokkomanhoz/Mayához, mert azoknak elég jellegzetesen eltérő volt az akkori japcsikhoz képest pl a pickupjuk.
De az idézetben azt sem értem, hogy copyk Maya néven készültek és "original designe"-ek meg El Maya néven, mikor láttam én már (meg Te is) El Maya Les Paul copyt, meg minden egyebet, de egy darab Maya és El Maya eredeti designt nem láttam, ha csak nem az, hogy a preckóba is Telecaster kinézetű PU-t tettek ....
Amúgy a Maya-Arirang összefüggést nem én szültem, hanem ebay hirdetésekben láttam.
Mega Bass barátunk szerint Rokkoman egy izraeli pornó színész.
Az idézett szövegből pont az derül ki, hogy a Maya nem egy gyártó volt, még csak nem is egy cég (ahogy tbk. az Ibanez, meg az Aria sem) hanem a Rokkoman által használt egyik márkanév. Így anya/leányvállalati kapcsolat sem feltételezhető közte és az Arirang között. Az viszont könnyen elképzelhető, hogy ugyanott készültek, és ez a helyszín lehetett akár a Rokkoman Művek is. Ennek viszont némileg ellentmond a Cimarral való azonosság, utóbbi ugyanis nagy valószínűséggel FujiGen (esetleg Teisco) termék. Bár ismerve az akkori japán viszonyok kuszaságát még azt sem tartom kizártnak, hogy Hoshino-ék az említett két gyáron kívül átmenetileg Rokkomann-ékal is gyártattak...
Már csak azt kellene kideríteni, hogy az Arirang az valóban a Maya leányvállalata volt-e, és ha igen, akkor miért van benne Cimar pickup, illetve miért van majdnem full Cimar kinézetű Arirang gitár is (jellemzően az akkori vajszínű DiMarzio kinézetű japán pickupokkal, de persze made in Korea)?
Nekem is van pár hangszerem, ahol már látszik a pengetőzés a PU-on és a csak általam használt Squieren is látszik felülről a húrok közt, hogy az eredetileg ripacsos pickup tok ott már ki van fényesedve. Mikor még nekem is volt havi 6-8 koncertem,a régi szép időkben :)
Nem agresszivitás, hanem használat kérdése. Biztos láttál már sok vintage telét, meg stratót, ahol el van kopva "cakkosra" a pickup. Itt is ez a szitu a bridge pickupnál, a 20+ év heti 20-30 óra "reszelés" megtette a hatását :D
Tele van a net ilyen képekkel, de halovány fingom nincs, hogy keressek rá angolul az elkopott pickupra :D
Ezt szinte bármilyen P pukiból ki lehet szedni egy akármilyen torzítóval, amin van blend (a tiszta és a torz hang keverése - vagy két erősítővel) plusz emelni kell 2-3 kHz körül (presence) Sokkal inkább kérdéses, milyen erősítőn fogsz megszólalni. De azt már most mondom, hogy a tweetert (ha van) ki kell kapcsolni!
Huhh! Láttál már olyan bézt, amit 20-30 évig intenzív pengetőzéssel használtak? Ismerősöm faterjának a Hohner JJ-Bass-én már látszik a tekercs a puki házból (vendéglátós :D)
Köszönöm azoknak akik megtekintették, véleményezték
Rámpát még előző tulaj rakta fel, én meg nem voltam a levételében érdekelt.
(Feltételezésem:) Hangszedőn látok olyan külsérelmi nyomokat, amik arra emlékeztetnek mintha a húrral kikaptak volna a széléből egy részt (nagyon kell figyelni), a rámpa közelebb van a húrokhoz mint a hangszedő így pl az ilyen sérülések a továbbiakban kivédve.
De talán itt olvastam h Garry Willisnek olyan a rámpája hogy magasan van, nem tud "beleakadni" húrokba (nagyon alá nyúlni ) , na pl az itt is megvan.
(A hasonlítás lehet téves infókra épül, de magamtól csak nem találnék ki ilyet :D)
Az effektezés mindig kényes téma. Nekem van jó tapasztalatom az olcsóbb cuccokkal is, de nyílván egy komolyabb darab azért többet tud. A kórushoz sztem tökmindegy melyiket választod, de az oktáver is tök mindegy miből jön, a compresszor és a drive a kényes téma.
próbaterembe kéne csak, semmi komoly
torzító, kórus, oktáv, főleg ezek menének, de csak olykor-olykor, jó lenne ha nem kéne lenyúlni, hanem lábbal tudnám kapcsolni
egy beépített hangoló sem rossz dolog
Poénnak szántam Hogy vajon a JB lenne-e a legjobb választás számomra majd csak később derül ki (ha kiderül ). Ujjtámasztást nem nagyon szoktam figyelni (főleg h mit csinálok), 5 húroson H húron, 4 húroson pedig ahogy a videón is látszik oldalasan támasztom meg E, esetleg A húron. Nem váltogatom húronként az ujjamat, nem tartom kényelmesnek az olyasmi támasztásokat (gondolom szokás kérdése).
Ezt a "Megtekintés saját felelősségre!" nem értem ez szerintem rendben van! Egyébként ez az Ibanez jól szól nemtudom, hogy egy JB mennyivel lenne jobb talán jobban belesimulna a zenébe. Azt nézem, hogy a hüvelykujjal nem támasztasz? Vagy mindig a pengetett húr feletti húron támasztasz? Olyan Wills-esen?
Bátorkodom múltkori koncertünkről kis összefoglalót megosztani. Többek között ilyen stílusú zenékre kellene majd a jazzbass. (Megtekintés saját felelősségre )
SiHiR - bin caridin masali(egy boszorkány meséje)a darab címe. egy felnőtteknek szóló mese.
dob/perka, gitár,béz,a képen kátható "szintiarzenál",3 énekes nő(a 3 női szerep) plusz 4 táncos, akikne egy "jó nevű valaki" csinálja a koreográfiát.
pár hónap kemény stúdiómunka, aztán pár hónap közös próba.
nagyon érdekes...
hét elején rögzítek 2 amúgy már kész számhoz effektezett bézt, majd berakom... :)
...de már 1-2 tracket mutattam is.
persze nehéz analógiát vonni a két különbség közt, noha kevésbé ismerem ezen stílusokat, a különbség hallatszik. A Nirvana és a Foo fighter különbségét jobban kihallom, az közelebb áll. Az is igaz, hogy történetileg valóban egy helyről jön a két stílus, (rokk).
Wayne Shorter pl. csúfosan megbukott a veszprémi koncertjén, a közönség jó része tüntetőleg hazament... Ettől függetlenül, a Davis-istállóból származó néhány zenész közül Shorter hozta az igazi zenei innovációt, a többiek - Hancockkal az élen - inkább csak a nevüket... :)
Persze, vagy másfél évtizede folyamatosan tagja a Wayne Shorter Quartet-nek (ahol nem mellesleg J. Patitucci a bőgős), van egy saját jazz zenekara, ahol dobol, és session dobosként is az egyik legkeresettebb a szakmában. Ez a Mama Rosa izé csak amolyan mellékvágány szerintem...
Az én értelmezésemben a grunge és a sima rock ugyanannak a műfajnak (rock) két különböző irányzata. Feltételezem, hogy a két stílus közönsége közt van némi átjárás, ahogy a két említett zenekaré között is.
Ugyanez a a Wayne Shorter fémjelezte, rendkívül bonyolult szerkezetű és ritmikájú, modern akusztikus jazz-ről, és a hangulatában és megszólalásában leginkább a 60-as évek Crossby, Stills, Nash & Young-ját idéző country-popról kevésbé mondható el. Ha 1-1 perc erejéig belehallgatnál a linkelt videókba, ezt te is könnyen belátnád. De az is lehet, hogy én tévedek.
kétségtelen hogy nagy előnye volt a hírnevének a kezdetekkor, mint "ex-Nirvana dobos új zenekara", komoly lökés, de elég hamar kitaposták a saját ösvényüket és megtalálták táborukat.
Nem vagyok szakértője a témának, de ha jól sejtem, ő azért nagyjából műfajon belül maradt, azaz nem kellett a közönségét újra építenie. Nagy különbség.
A bluesh-oz legalább annyira nincs köze a produkciónak, mint a jazz-hez. Inkább valamiféle hervadt pop-nak mondanám. A jazz-es közönséget a pop, a poppos közönséget meg Brian Blade nem érdekli, tehát mindenféleképp szerencsétlen kombináció.
) , na pl az itt is megvan.
)
