Larry LaLonde speciális VOX ToneLab beállításai

Larry LaLonde (Primus), és az ő ToneLab-je

2007. január 10.

Egy újságíró egyszer ezt a mélyenszántó kérdést tette fel Larry-nek: �Mégis, ti milyen hangzást használtok?� Larry kapásból azt felelte: �Én speciel a Dühöscsirke-hangzást.�
A Primus zenekar Les Claypool bőgős, Larry �Ler� LaLonde gitáros, és Tim �Herb� Alexander agyszüleménye. Hangzásuk azonnal felismerhető és közkedvelt a zenészek körében. Les perkusszív, agyament basszusriffjeit az ismert világ minden szegletében gyakorolják fanatikus rajongói, Herb ad ritmust és ízléses keretet az őrületnek (és kihívást a dobosoknak), és a zenekar tonális csúcsán áll a Satriani-tanítvány Larry, a Possessed együttes egykori alapító tagja.


Kevesen tudják, hogy a trió első, 1989-es, szerzői kiadású lemeze (Suck on This! címmel) tulajdonképpen egy jól sikerült kocsmai felvétel, amely a Metallica �No Life �til Leather� demójához hasonlóan hódította meg Amerika underground közönségét.


Az album fogadtatása arra inspirálta a bandát, hogy áttegyék székhelyüket San Francisco-ba, ahol elkészítették a mai napig rocktörténeti etalonnak tartott Frizzle Fry, Sailing the Seas of Cheese, és Pork Soda albumaikat. A Pork Soda időzítése volt a legszerencsésebb: az addig underground klubokban játszó banda ekkor léphetett föl a Lollapalooza vándor-rockfesztiválon, és még a szerénységéről közismert Larry is így kommentálta: �Asszem, mindenki, aki hallott minket játszani, még aznap megvette a lemezt��


A Pork Soda, és az utána következő Tales from the Punchbowl is aranylemez lett Amerika-szerte. Jelenleg az �Animals Should Not Try To Act Like People� c. lemezükkel turnéznak.


Larry a turnékon a szokott felszerelését használja: VOX Valvetronix erősítőket, és az új ToneLab-et. A Valvetronix közismerten jól bírja a turnézást, barátunk egy AD120VTX erősítőt és AD212 ládákat használ, VC-12 lábkapcsolósorral.


�Hatalmas hangja van! Kiveszem a dobozból, és már elégedett vagyok vele. Tudod, én elég türelmetlen ember vagyok, nem az a csavargatós-megfejtős fajta. A Valvetronix-ról azonnal tudtam, hogy szeretni fogom, mert csak be kellett dugni a gitáromat, és úgy szólt, ahogy szeretem, és ahogy más erőlködők csak hosszas állítgatások után. A Valvetronix esetében minden egy helyen van. Az összes effekt, amire szükségem van, benne van.�



�A TapTempo opció az egyik kedvencem. Gyakran jammelünk a színpadon, és így érzés után állíthatom be a delay-t, két gyors mozdulattal. Az sem utolsó szempont, hogy nem kell körberohangálni a színpadon, mindenféle pedálokra lépkedni, mert a VC-12-vel olyan beállítást aktiválhatok, amilyet csak akarok. Nagyon cool!!!�

Vida K�lm�n -HANGMESTER.HU