1961- Megjelentek a piacon az első Vox gitárok. A Stroller és a Clubman. Ezeket az olcsó modelleket egy bútorgyártó készítette a Vox számára, és körülbelül ugyanazt tudták, mint a hozzájuk hasonló korabeli modellek. 1962 Tom Jennings azonban nem elégedett meg azzal, hogy amerikai kinézetű, olcsó gitárokat készíttetett, ezért úgy döntött, hogy egy jobb minőségű, eredetibb megjelenésű hangszerre van szükség. A gitárnyakak gyártásához az olasz gitárgyártó céggel, az EKO-val állt össze, és 1962 vége felé megjelentek az üzletekben a Vox egyik leghíresebb gitárjának első darabjai. A gitár trapézszerű alakja miatta Vox Phantom névre keresztelték.
Szintén 1962-ben az AC30-at elkezdték a hagyományos világos mellett fekete vinilfólia-borítással is gyártani, és megkezdődött a Beatles és a Vox hosszú, jövedelmező üzleti kapcsolata is, amikor a gombafejűek néhány új AC30-as készüléket rendeltek.
1963 A Phantom ekkorra már nagy sikert aratott, és a kor számos híres művésze használta, köztük a Dave Clark Five és a Hollies is.
1963 vége A Vox piacra dobta a Phantom Mk III gitárt. Ennek a gitárnak a külső megjelenése teljes mértékben különbözött a régi Phantom gitárétól. Ez a kerekebb, lantszerű hangszer a Vox leghíresebb gitárformája lett. Hamarosan mindenki a Teardrop, vagyis a könnycsepp alakú gitárként emlegette. A legelső kézzel készített példányt a Rolling Stones alapító tagja, Brian Jones használta és tette híressé. A félakusztikus gitárok szintén nagyon divatosak voltak, ezért a Vox Victort egy Hofner stílusában készítették el, miközben a Vox Verithin pedig inkább egy Gibson 335-re hasonlított. A fekete színű AC30-asok már nagyon népszerűek voltak, és hamarosan kiszorították a világos színűeket, ezen kívül egy új Vox-erősítő is megjelent a piacon: az AC 50-es.
1964 A Vox által gyártott gitárok sikerének köszönhetően bővíteni lehetett a termékskálát. Hamarosan nemcsak a Phantom és a Teardrop hathúros szólógitár és négyhúros basszusgitár változatait lehetett kapni, hanem a 12 húros változatokat is. 1964-re a Vox egy 12 húros, rövidnyakú gitárt is készített, amelyet Mando gitárnak nevezett el a mandolinhoz hasonló jellemzői miatt.
Jennings Musical Industries vállalat forgalmának jelentős részét akkoriban még mindig az elektromos orgonák alkották. A cég még 1962-ben jelent meg a Continental I orgonával a piacon, azonban a jól csengő Vox név miatt a Vox Continental I néven forgalmazták. Az ebbe az orgonába beépített technológiából származott a Vox egyik igazán átütő jelentőségű korabeli fejlesztése. A Vox Guitar Organ egy olyan gitár volt, amely a Vox Continental orgonából származó oszcillátorkapcsolásokat tartalmazott. A húrok lefogásával az orgona hangja szólalt meg, amelyet gitárhanggal lehetett kombinálni.
