A Thomas Organ Company a Nagy Britanniából importált Vox csöves erősítőket elkezdte kiegészíteni az Egyesült Államokban, a saját La Sepulvenda-beli laboratóriumaiban gyártott tranzisztormodelljeivel. A Super Beatle erősítő számos szolgáltatása közül megemlíthetjük a beépített hangoló jeleket és a Hammond licenc alapján gyártott visszhang effektet. 1966 A Thomas Organ Company bővítette a termékkínálatot, és a katalógus a 4-es és 7-es sorozatú erősítőkkel bővült.
1967 Dick Denney segítségével egy sor angol szilárdtest-erősítő jelent meg a nagy-britanniai piacon. A Conqueror (30 watt), a Defiant (50 watt) és a Supreme (100 watt) volt az a három szólógitár-modell, amely akkoriban egyedülálló hangzásokkal (torzítással, tremolóval és Vox visszhanggal) volt felszerelve. Ezen kívül három basszusgitár-modell is megjelent: a 30 wattos Dynamic, az 50 wattos Foundation és a 100 wattos Super Foundation.
1967 Az alnikomágnesek magas költsége miatt a Vox Blue hangszórót fokozatosan kiszorították és felváltották az olcsóbb kerámia-mágnes hangszórók. A cég termékei között már a tranzisztoros erősítők teljes sorozata kapható volt, azonban felerősödött a csöves és a tranzisztoros erősítő hívei közötti vita, és mivel a többség a csöves erősítők pártjára ált, a Vox kezdett veszteni a hangminőség terén megszerzett jó hírnevéből. Nem használt a cégnek az sem, hogy a kemény rock előretörésével az olyan legendák, mint Hendrix vagy a Cream a konkurencia által gyártott erősítőket részesítették előnyben.
Ekkor jelent meg először a piacon a Wah-Wah. A Vox Wah-Wah pedálja egy halk trombita hangját utánozta, és a vállalat egyik legátütőbb és legsikeresebb termékévé vált.
A Royston Groups átvette a Vox és aVox egyesült államokbeli tevékenységének irányítását a Thomas Organ Companytől, és Tom Jennings visszavonult.
