A Royston Groups átvette a Vox és aVox egyesült államokbeli tevékenységének irányítását a Thomas Organ Companytől, és Tom Jennings visszavonult. 1968 Megjelent a Bill Wyman basszusgitár és a Royston Group a hangszeriparon kívüli nagyobb beruházásokba vágott, azonban ezek a beruházások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és a cég elvesztette néhány fontosabb szerződését.
1969 A Royston Industries ellen felszámolási eljárást indítottak, és a vállalat csődgondnok kezébe került. Kilenc hónapos bizonytalanság után a Corinthian Bank vált a Vox új tulajdonosává. A vállalat neve Vox Sound Ltd-re változott.
1970 A Vox Sound Ltd t a Stolec Electronicshoz tartozó John Birch és George Stowe, valamint a Schroder Bank által alkotott konzorcium vette meg. A gyártást Hastingsbe költöztették, ahol néhány orgonát és az AC30-at készítették. Az AC30-ba már beépítették a visszhangosítót, és már nyomtatott áramkör felhasználásával gyártották. Kicserélték az elektroncsöves egyenirányítót is, és egy szilárdtest eszköz került a helyére.
1972 A nagy-britanniai Fender importőr, a CBS Arbiter vételi ajánlatot tett a Vox Sound Ltd-re. Az ajánlatát George Stowe elfogadta, így ezúttal negyedszerre is új tulajdonosa lett a Voxnak. A gyártást a shoeburynessi Dallas Arbiter-gyárba költöztették, ahol a vállalat az AC30 saját változatát gyártotta. A költségek csökkentése érdekében megváltoztatták a készülék néhány jellemzőjét az AC 30 rajongói nagy bosszúságára. A dobozt ettől fogva farostlemezből gyártották rétegelt lemez helyett, emiatt a készülék nehezebb és gyöngébb lett.
1972-ben a Voxot az a nagy szerencse érte, hogy kapcsolatba került a Queen gitárosával, Brian Mayjel. Több AC30 ereje egy egyedi játéktechnikával ötvöződött. Brian May image-e egy rakás AC30-assal a háttérben kiváló és igencsak hasznos reklámot jelentett a Vox számára.
Az Arbiter újra megjelent a piacon a Vox-orgonákkal: a Continental I-gyel és a Continental 300-zal. Elkészítették az AC50 új verzióját, és egy új erősítőt is, a V 100-ast, amely azonban rövid életűnek bizonyult.
Megjelent az AC30 mini, 2,5 wattos teljesítményű változata, amely elemről működött. Hamarosan elkészítették a hálózati változatot is, és a Vox hálózati/elemes erősítőt az Escort névre keresztelték.
